Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-15 / 108. szám

SZEGED az előzetes tanácskozások során ismerte már meg és természetes, hogy az expozéval a maga egészében egyetértett. A magyar pénzügyek súlyos állásában a kibontakozást valóban csak külföldi segítségben látom. Ezzel együtt jár, hogy el kell hárítanunk az útból azokat az akadályokat, amelyek a külföldi segítség igénybevételét fennforgásuk esetén egyenesen lehetetlenné teszik. A mi részünkről a pénzügyminiszter programja nemcsak pénzügyi és közgazdasági, hanem politikai angazsmánt is jelent. Ennek végrehajtása minden valószínűség szerint a szanálásnak egyik feltétele. Az államjövedelmek fokozása a lehető, vagy akár lehetetlen mértékig is magában véve nem elegendők. Az adóterhek vállalása mellett szükségünk van a belső konszolidációra is és a modus vivendire a szomszédainkkal szemben való viszonynak megalapozására. A pénzügyminiszter expozéjának részleteit nem szükséges most újra és külön tárgyalni, csak annyit jegyzek meg, hogy azok a szanálási kísérletek, amelyekről Kállay Parisban szó* lott, szükségképen azért maradtak eredménytelenek, mert egészen tisztázódtak, másrészt nem hajtották végre kellő erélyességgel. Tanácsülés — hétfőn. (A Szeged tudósítójától.) A hétfői tanácsülések hangulatát mindig és minden körülmények között bevonja valami álmos derű, talán a vasárnapi gondmentes, esetleg gondűző hangulatának másnapos utórezgése. A tanácsbeli urak csendes szóval és kevés szóval intézik a zöld asztalra tálalt ügyeket, amelyek között néha fontosak is vannak, bővebb megvitatást igénylök, de halvány rózsaszínbe hajló hangulatok fátyolában elvesztik mégis minden élüket. Most hétfőn is igy történt a dolog. A hatást fokozta még az is, hogy a pénzügyi vonatkozású ax Iákat — a Rack-korszakban most először —Oera József referálta, halkan, szelíden, fülbegyónásszerüen, éppen ugy, mint ahogy Balogh Károly korszakában tette. Az ünneputáni ülésnek ünnepi jelleget adott a fogadalmi templom örökké ébrentartott kérdése. Természetesen a polgármester volt az Ugy szószólója. Levelet kapott egy pesti szobrásztól, akivel a romtemplom hátsó szentélyének márványreliefjei ügyében tárgyait Foerk Ernő az ö megbízásából. Most az ülésen elmondotta a polgármester, hogy öt reliefről van tulajdonképen szó. Egy-esjy relief hossza 15 méter, szélessége 2 és fél méter lenne, a méysége pedig ötven centiméter. így kalkulálta Papp József, a polgármester kedvenc szobrásza. Az ára, illetve csak az anyag ára darabonkint három és félmillió korona. Ezen kivül a művészek honorárium cimén darabonként egy-egy milliót kérnek, tehát összesen huszonkét és fiimillió kellene erre a eélra. — De van-e pénz rá? — riadt fel valaki sötéten. Kisült, hogy — nincs, mert ami van, az az építésre kell, ami nincs, az szintén a továbbépítésre kellene, mert első feladat még is az, hogy a romtemplom végre tető alá kerüljön. A be'só díszítés már távolabbi cél. A polgármester azért mégis megbízta a kulturtanácsnokot, hogy tegyen lépéseket az öt relief gipszmodeljának elkészítéséi e. Közben Berzenczey Domokos megreferálta annak a bizonyos nyolcadik ártézi kútnak az ügyét is. A kúthoz szükséges csőanyagokra már beérkeztek az ajánlatok. A kut — a mai árviszonyok mellett — 18—20 millió koronába kerülne. A tanács — a kuifurás sürgősségére való tekintettel — megbízta a mérnöki hivatali, hogy versenytárgyalás helyett közvetlenül tárgyaljon a vállalkozókkal és a szükséges anyagot sürgősen rendelje meg. Ami ezután következett, az mind lira és egyéni akció volt. Az egyik tanácsbeli ur szomorúan sóhajtotta, hogy a Stefánia-sétány ennek a fátlan, árnyéktalan városnak a vizentuli Újszegeden kivül egyetlen üdülő helye olyan poros, hogy üdülés helyett kínszenvedést okoz. Ezután feleletre váró, de hiába váró kérdések röppentek el. „Mi lesz a Stefánia feltöltésével?" „Mi lesz a kereskedelmi iskola előtt tátongó üreggel?" „Mi lesz a megcsúszott töltés helyreállításával?" „Mi lesz a gyermekjátszótér kitakarításával?" És végül, valamint egyáltalán „mi lesz a Stefánia locsolásával?" Hány adag interpelláció kerülne ki ezekből a kérdésekből, ha történetesen nem tanácsbeliek ajkáról röppennek el, hanem valamelyik városatya forditja őket visszájára a város tekintetes tanácsa felé. A borongós hangulat kiváltóit még egy másik kérdést is: a városi színház biztosítása. Nemsokára talán, ha valami közbe nem jön, ez ig éppen olyan örök-kérdéssé válik, mint például az eszményi nívó, vagy a tanyai vasút. A színház ott búslakodik biztosítatlanul már az év eleje óta. A tanács már egyszer ugy határozott, hogy nem is biztosíttatja, hanem a biztosítási dijakat a tűzbiztonság fokozására fordítja. De a rém gyakran kisért. Hátha mégis leég Tháüa tanyája? A főügyész hillott valamitarról, hogy van valami egészen olcsó biztosítási lehelőség, ha a váras összes objektumait ,en block* biztosittatja. De a pontos részleteket még meg kell érdeklődnie. Balogh Károly pedig — akinek ez alkalommal egy ak«i)a sem volt —, esik annyit mondott: ,.Ne szavaztátok volna meg azokat a milliókat Palágyi privát passzióira, akkor lenne pénz a biztosításra..." Az utolsó referáló Qaál Endre volt. Aktáinak javarésze adomány és segélykérvény volt Különböző társadalmi egyesületek, testületek fordultak a városhoz. Egyik vigalmi adó visszatérítést kért, a másik segélyt, a harmadik hozzájárulást. Eteinte volt is némi hajlandóság a tanácsban az adakozásra, de később, ugy délfelé megfordult a helyzet. „Vidd pihenőbe Bandikám — mondta a polgármester — azokat a kérvényeke', majd ha már nagyon sok összegyűlik nálad, akkor hozd be és egy tömegben intézzük majd el." Gaál Endre titokzatosan mosolygott, Taschler Endre azonban átlátott szive rejtett szándékán és csendesen csak ennyit mondott: — Nem jó lesz az ugy Veszter. Ha visszaadod neki, egyenkint sütögeti el őket, amikor nem vigyázunk a körmire. Más tárgy nem lévén, a hangulat is elfogyván, a hétfői kis minisztertanács is véget ért. Az olasz válaszjegyzéket is átadták. Az olasz kormány tegnap délben nyújtotta át a német követségnek a válaszjegyzékét, amely a következőképen szól: > — Nagykövet url A május 2 i memorahdum figyelmes vizsgálatából, amely a német kormánynak a jóvátételi kérdés rendezésére vonatkozó adatait tartalmazza, meg kellett győződnie arról, hogy ezek nem alkalmasak arra, hogy a szövetséges kormányok döntő megbeszélése alapjául szolgáljanak. Az olasz kormány álláspontja ez ügyben ismeretes. Olaszország nemcsak az általa legutóbbi két konferencián Lonbonban és Párisban előterjesztett tervekből kitűnő jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzete következtében kénytelen a jóvátételi problémát és a szövetségesközi adósságok problémáját alkalmazni, mindig vele szorosan összefüggőnek tekinteni. Olaszország kénytelen arra törekedni, hogy mind a két kérdést minél előbb megoldják éB itt az egykori megszállás alatt álló saját tartományának újjáépítésére fordított teljesítményeket is fígyele nbe kell vennie. Olaszország hajlandó az áldozatokból a maga részétjviselni, de nem engedi meg, hogy nagyobb teher jusson neki részül, mint amit józanul felbecsült erői megengednek. Nem szabad elfelejteni, hogy minő helyzetben van Olaszország a kishatalmek jóvátételét illetőleg. Olaszország a nagylelkűségben, méltányosságban és a kishatalmak rendkívül ínséges viszonyára való tekintetlel számottevő koncessziókat tett, a nélkül, hogy eddig Németország szerződésszerűig megállapított tele ősségéből származó jogokra hivatkozott volna, vagy ezeket a jogokat érvényesítette volna. A német kormány különben tudja, hogy az oiasz kormány élénk sajnálatára kényszerítve érezte magát arra, hogy ahhoz a tervezettiez, melyet az angol kormány a jóvátételek szabályozására Szeged. 1923 május IS. nézve a párisi konferencia elé terjesztett, ne járuljon hozzá. Bonar L»w memoranduma láthatóan nem számolt eléggé Olaszország múlhatatlan követelményeivel. E meggyőződések után az olasz kormány szükségesnek látja hangsúlyozni, hogy a május 2 i német memorandum messze elmaradt azok mögött a javaslatok mögött, amelyeket az angol kormány tervei tartalmaztak. Nem tekintve, hogy a jóvátételekre megállapított összeg sokkal kisebb, mint aminőnek józan számítással bárki látta volna. A nemzetközi kölcsönt, amelybe! Németország a fizetést teljesen leróni akarja, Németország csak mint eszközt említi, de nem teszi szóvá a szükséges javaslatok adatait és nem mondja, hogy hogyan óhajt célszerűen gondoskodni a kölcsön elhelyezéséről és sikeréről. E hiány miatt az olasz kormány sajnálkozik, mert általános károsodásra a probléma megoldásának minden egyengetését elhalasztja és megokolását keresi a hirnek, amelynek számos követője van, hogy Németország bizonyos belpolitikai áramlatok hatása alatt kötelezettségeinek teljesítése alól kivonni igyekszik magát. Ily körülmények között az olasz kormány kénytelen megállapítani, hogy a német javaslatok a helyzet lényeges megváltoztatását nem segítették elő. Az olasz kormány ismét azt tanácsolja, hogy u?y Németország érdekében, mint a béke és Európa gazdasági éíete érdekében a német kormány minél előbb uj elhatározásról szóló javaslatokat tegyen, amelyek tartalmuknál és határozottságuknál fogva alkalmasaknak látszanak arra, hogy az olasz kormány és szövetségesei a siker kilátásával tegyék azokat vizsgálat tárgyává. A párisi lapok megállapítják, hagy a szövetségesek megegveznek abban, hogy visszautasítják a német ajánlatot, de kiemelik, hogy az olasz és angol jegyzék között igen érezhető ellentétek vannak. Az angol jegyzék a vasárnapi ünnep miatt csak a ma déli berlini újságokban láthatott napvilágot s az idő rövidsége miatt a lapok még nem kommentálták. Megmutatták az angol válasz szövegét egyes parlamenti vezérférfiaknak és véleményüket kérték ki. Általános az a felfogás, Sio*y a britt kormány ezzel a ipsével a német birodalomban súlyos belpolitikai válságot fog előidézni és igy az angol válasz elsőrendű politikai esemény. Felmerült az a kérdés, vájjon fog-e válaszolni rá a kormány, vagy pedig Cuno kancellár helyett már más fog válaszolni. A szociáldemokrata párt egyik vezető tagja pártja nevében a birodalmi gyűlésen nem egyszer vitte a szót külpolitikai kérdésekben. E? a vezérférfiu ugy nyilatkozott, hogy Cutio kancellár valószínűleg nem fog ujabb javaslatokra vállalkozni, mert erősen leszögezte azon álláspontját, hogy ennél ez ajánlatánál tovább a német nép súlyos megkárosítása és a gazdasági élet veszélyeztetése nélkül nem mehet. Sokkal optimistábban nyilatkozik a demokrata párt egyik vezére, aki ugyan szintén előrelátja, hogy nagy politikai bonyodalmak vetik előre árnyékukat, de Curzon lord jegyzékének egyes részeiből, némi biztató körülményeket vél kiolvasni. Kedvező jel, hogy az angol válasz nem érinti közvetlenül a Ruhr-kérdést és hogy egyáltalán módot ad ujabb tárgyalásokra. A német néppárt egyik tekintélyes vezérlő politikusa elitélő kritikát gyakorol az angol jegyzék felett, amellyel a britt kormány azt célozta, hogy Németországban belpolitikai bonyodalmakat támasszon és megnehezítse Cuno helyzetét. Az angol közvetítés hajszolása helyett a németek a legjobban teszik, ha igyekeznek* közvetlenül Franciaországra hatni, mert ezzel érnek leghamarább célt. A három különböző parlamenti tábor vezéreinek nyilatkozatai mutatják, milyen végleges nézeteltérések fognak összeütközni az angol jegyzék következtében. Mint a berlini lapok jelentik, a birodalmi kancellár távolléte miatt a birodalmi kormány legkorábban ma délután foglalkozhatik az angol és oiasz jegyzékkel- J . _ j Feltűnést kelt a Westminster Gazette súlyos kritikája az angol jegyzékről. A lap többek között ezt irja: Az angol válaszjegyzék nagyobb csalódást keltett, mint a német, mert a német javaslat legfontosabb részét a jóvátételi összegnek nemzetközi döntő-bíróság által való megállapítását teljesen figyelmem kivül hagyja.