Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-12 / 106. szám

íS>> tó * SZEGED Tiszától — A laz orosz Volgáig. Szeged tudósítójától.) Hét orosz fogollyal találkoztam ma délelőtt a városháza csendes folyosóján. Addig nem is tudtam, hogy oroszok, amig maguk nem mondották, inkább valami depuücióra gondoltam, amelyik vigalomba akarja liivni a város főemberét. Mind a heten barna ercu, nyalka termetű legények, csak ugy feszült rajtuk a már ar go'ba hajló, de azért kissé még mindig magyaros fekete gúnya. Szőke bajuszuk pörgén simul a szájuk fölé, lábukon tükrös csizma ragyog. Egyikük kalapján még árvalányhaj bukréta is díszeleg. De a beszédjük, a hangjuk, a szavuk mégis elárulja, hogy nem a liszamenti legények. A szemük álmosanj^nesszerévedező, tekintetük világos és nedves. Olyan furcsa, szinte groteszk hatása van ennek a lehetetlen összetételnek. Régen látott népszínmű jutott eszembe, amelynek szereplői jól maszkírozták a magyar parasztot, de beszédjük, mozdulataik, járásuk, hangjuk elárulta az urat, a színészt. A hét legény arcán valami tüz világított, amint ott állottak az egyik ablakmélyedésben és halkan, szinte titkolózva beszélgettek. S tkáig tartott a tanácskozás. Oroszul beszéltek. Később hárman kö/ülük külön váltak és bátortalanul bekopog ak a polgármester jegyzöjihez. — Pelgármester . . . beszélni. . . mondotta alig érthető hadarással a vezetőjük. A polgármesterrel való beszélgetés azonban nem olyan egyszerű dolog. Élőbb kifaggatják az előszobában a beszélgetés cé'ját, ami néha nagyon bajosan megy, mert hiszen vannak diszkrét ügyek is, amelyek nem tartoznak mindenkire A faggatás most is hosszú és fáradságos volt, de nem az oroszok ügyének diszkrét volta miatt, hanem a válaszok erősen tört magyarsága miatt. Végül mégis kihámozódott az igazság. A hét orosz legény vissza akar menni hazájába. Útlevélre volna szükségük. Megmagyarázták nekik, hogy rossz helyen kopogtatnak, nem a polgármester adja az útlevelet. Pedig a „rendőrpelgármesthez küldeni* — mondja sz egyik szomorúan és csalódottan mennek vissza társaikhoz. Kinn, az ablakmélyedésben ismét megkezdődik a tanácskozás. Hárman, négyen is beszélnek egyszerre és idegenszerű hangjukat egyre élénkebbre festi az izgatott méltatlankodás. Odi megyek közéjük. Mikor észrevesznek, meg ezünik a beszéd és a világos szemek gyanakodva merednek rám. — Miért akarnak hazamenni? — kérdem tőlük. Kérdéseimre bizalmatlanul válaszolnak, de bizalmatlanságuk később eltűnik és elmondják, hogy valami vágyakozó érzés fogta el őket nét nyolc év óta nem látott szülőföldjük után. A nagy háborúban a cár katonái voltak. A hosszú Nikoláj nagyherceg parancsaira rohantak a tüz poklába. Talán gyilkoltak is ? Ki tudja, hogy a kilőtt golyó hol áll meg, kit s hogyan talál meg? Aztán fogságba estek. Bozontos bajuszu magyar népfölkelők kisérték át őket a Kárpátokon és azóta itt vannak. Elfzórvj, elfeledve élnek a városban, a tanyákon, a szomszédos falvakban. Hét-nyolc év nagyon hosszú idő. A szomjas alföldi homok ennyi esztendő alatt sok mindent fölsziv. Mármár fölszivta az oroszok lelkét is. Megszerették ez álmos Tiszát, amely néha, különösen holdvilágos őszi éjszakákon ugy hasonlít a Volgára. Néhányan már asszonyt is vittek a házhoz, malyar asszonyt. Most azután váratlanul összeomlott valami bennük, az átváltozás hét esztendős álma, vagy föltámadt valami bennük, az a másik álom, amit hét esztendővel ezelőtt temettek el a végtelen orosz mezők hótaksrója alá. Ugy kezdődött az egész, hogy néhány hét előtt hárman hazautaztak. Azóta a többi majd minden este összejött. Beszélgettek, ujitgatták"a régi emlékeket és kitágult tüdővel szívták magukba a messze keletről ide szálló illatokat. Valami különös, vágyakozó nyugtalanságot éreztek, nspról-napra erösebben. A föltámadt emlékezés legyőzte a hét esztendős álmot, a nedves, világos szemedbe titokzatos tüzek lopakodtak és most mind a heten itt állanak a városSzeged, 1923 május 12. háza csendes folyosóján. Elhatározásuk végleges, izgatottan tanakodnak az utazás problémája fölött. Ha megkapják az útlevelet, bizonyára megkapják, elindulnak ismét azon az uion, amelyen idehozták őket, az orosz Volgától, a magyar Tisza mellé. Arra nem is gondolnak, hogy azóta ott a Volga mellett fordult egyet a világ. {ml.) A Felsőtiszapart helyett — a Kálvária-utca. mindenütt rongyos. A Felsőliszaparlot is láttam, egészen jó állapotban van, egészen jó makadám ut az. — De nem igen alkalmas olyan nagy forgalom lebonyolítására, mint amilyen ott van. Ha nedves az időjárás, azonnal latyakká válik a makadám burkolat, a latyakba pedig belerekednek a súlyos társzekerek — jegyezte meg Berzenczey. A polgármes'er azonban kimondta a szót, a tanács helyeselt és igy kimondták a határozatot, hogy a Felsőtiszapart utvonalát azért sem kövezteti ki a város, legfeljebb a gödröket betömeti rajta, a követ pedig csak azért is a nagyon kisforgalmú Kálvária-ut ujrakövezésére használják fel. Ez a polgármester ál'al diktált tanácsi határozat nagyon furcsa fényt vet arra a bizonyos ipar- és kereskedelempártolásra. A Kálváriautcán ugyanis legfeljebb alsóvárosi paprikások kocsikáznak néha, a Felsőtiszaparton pedig csak tíz husz hatalmas ipari és kereskedelmi vállalat van, amelyek milliókat fizetnek a város pénztárába kövezetvám elmén a nem létező kövezet használatáért. A Kálvária-utcán azonban olyan emberek járnak, akik érzelmi fonalakkal fűződnek a toronyalatti politikához. Felsőváros és Alsóváros harca nagyon régi keletű már. A belváros azonban eddig mindig felülről és pártatlanul szemlélte a torzsalkodást és soha sem árult el rokonszenvet se jobb, se bal felé, mert tudta, hogy abból csak baj támadhat. (A Szeged tudósítójától.) A Fe'sőtiszapart gyalázatosan megrongálódott kocsiutjának kikövezése érdekében — mint ismeretes — néhány hónappal ezelőtt széleskörű akciót indítottak az érdekelt vállalatok. Akkor ugy látszott, hogy a tanács és a polgármester is honorálja a teljesen indokolt kívánságot. A tanács ugyanis kimondotta, hogy a város által már régebben megvásárolt kis kocka mennyiséget ennek a rendkívül forgalmas útvonalnak a kikövezésére használják fel, de csak akkor, ha' az érdekelt vállalatok az általuk fizetendő kövezetvám terhire összesen két millió korona ka matmentes kölcsönt adnak a városnak, a kövezési munkálatok költségeinek fedezésére. EbbU a két millióból valamivel több, mint a fele, akkor mindjárt be is folyta város pénzlárábn A munka megindításának elrendelését azonban állandóan halogatta a tanács. Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos, a város mérnöki hivatalának vezetője pénteken bejelentette a tanácsnak, hogy az idő nagyon gyorsan halad, az anyagárak és munkabérek még gyorsabban emelkednek, tehát minden elhalasztott nap súlyos veszteséget jelent, jó lenne tehát, ha a Felsőtiszapart ügyében végre döntene a tanács Közölte azt is a főtanácsos, hogy a kövezetvám előleget néhány érdekelt vállalat még mindig nen fizette be. — Akkor nem kövezzük ki a Felsőtiszapartot — rendelkezett h rielen a polgármester —, a kőanyagot a Kálvária-utca rendbehozására használjuk fel. Nemrégen arrajártam, a burkolat ^íireic — Sáfrán József meghalt. Évekkel ezelőtt a szegedi piarista rendháznak volt tagja és a városi gimnáziumnak kiváló és szerető szivü tanára Sájrán József, aki, hogy Szegedről eltávozott, a temesvári rendházhoz került tanári minőségben A népnevelés munkáját ott végezte a mult hónapig, amig rövid betegség után elmúlása be nem következett Mindössze 65 évet ét Sáfrán józsef, aki példaképe volt a tisztaéletű szerzeesnek, az eredményeket felmutatni tudó tanárnak és aki négy évtizeden keresztül oktatta a s rdülő ifjúságot a tudományra és a hazaszeretetre. — Dr. Vászprémy Dszaő a szegedi egyetem jövő évi rektora. A Ferenc józsef-Tudományegyefem tanári kara dr. Veszprémy Dezsőt, a kórbonctan és kórszövettan professzorát választotta meg a jövő tanévre rektornak. Dr. Ves/prémy Dezső a választást elfogadta. — Kormányválság Csehországban. A Prager Tagblatt írja: A kormány közelében az ellentétek annyira kiélesedtek, hogy a kormány elvesztette kormányképességét. Számolva a ténynyel, Svehla miniszterelnök a kormányügyek aktiv irányításától teljesen visszavonult s mint beavatott körökből hírlik, a páriament elnapolása ulán az első konrányténye az lesz, hogy benyújtja lemondását. Ugyancsak le akar mondani Pecka pénzügyminiszter is, valamint a kormány két kalorikus néppárti tagja is. A kor mány többségének szétbomlása következtében hivatalnokkormány alakítását tervezik. A jö vendő miniszterelnöknek ismét Czernyt emlegetik. — A városi Üzemek igazgatóságának uj tagjai. A közgyűlés a városi üzemek egységesítésének tárgyalásánál — mint ismeretes — ugy határozott, hogy a központi igazgatóságba a tanács tagjain kivűl három külső tagot, illetve három városatyát is be keli választania a tanácsnak, még pedig egy kereskedőt, egy iparost és egy gazdát. A tanács végre most végrehajtotta a közgyűlés határozatát. A hétfői tanácifllésen beválasztotta az igazgatóságba Back Bernátot — mint malom iparost, Biedl Samut, mint kereskedőt és Korom Mihályt, mint gazdálkodót. A felügyelő bizottságot is kiegészítette dr. Simkó Elemér tb. főügyésszel, Buocz Károly műszaki tanácsossal és Telbisz Qyörgy törvényhatósági taggal, a Kézműves Bank igazgatójával. — Csepelen feloszlattak egy szocialista népgyűlést. A Magyar Országos Tudósító jelenti: Csepelen a szociáldemokrata munkások pénteken délután népgyűlést tartottak, melyen az aktuális gazdasági kérdéseket tették szóvá. A kirendelt hatósági bizlos az egyik szónokot, aki tu'ságosan erős kifejezéseket használt, mérsékletre intette. Mivel a népgyűlés tagjai a figyelmeztetésre a hatósági biztossal szemben ellenséges magatartást kezdtek tanúsítani, ez a rendelkezésére álló karhatalommal a népgyűlést feloszlatta. A feloszlatás során komolyabb incidens nem történt. — A Szegedi Leányegylet kéri tagjait, hogy vasárnap délután 3 órakor igen fontos ügyben okvetlen jelenjenek meg Margit-utca 20. szám alatt. 25,000.000 koronát nyerhet a m. kir. osztálysorsjáték tervezete szerint. Sorsjegyek eredeti ára: 909 K 800 400* 200*— Húzás május 15. és 17-én. KELEN HUGÓ bank és váltóiizlete Szeged, Aradi-utca 7. szám.