Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-12 / 106. szám

Eaves izém ára 30 korona JMrlau'fitég és kiadóhba i KMcsty-utca É. (PrófétaMdW, L emelet 6.) Telefon IS —55. A .Sieged" inegjele>.fg kétM kivételével minden %Se>, Hgjin szám éra 30 kosán, BMBze;é»l érek: Egj utttf* Stégeden 600, Buds' *t*tn *» vidéket, 650 kor SV. évfolyam. Hirdetési árak : Félhaséboa 1 mm. 1?, egy Katibon 20, máitél hasábon 30 K. SzSvegkSzt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10, kövér betűkkel 20 X. SzBvegknr.il közlemények toronként 150 K. Nyllttér, családi értesítés 300 K. T8bbaz5rl feladáanál árengedmény. 106-ik szám. Szeged, 1923 május 12, SZOMBAT. Három beszéd. Az angol liberális párt kettészakadása nem ma történt és nem is tegnap, de soha annyira nem foglalkoztatta még a szigetország liberális polgárságát a szakadás ügye, mint mostanában. Számtalan kisérlet töitént semleges oldalról az egymással szemközt álló két párt: Lloyd George nemíeii liberális és Asquith független liberális pártjának összebékitéséie, de minden kisérlet hajótörést szenvedett, egyrészt azon, hogy a nemzeti liberálisok Lloyd Georgenak követelték az ismét egyesült liberális pártban a vezéri szerepet, másrészt azon, hogy Asquithék hajlandóak voltak ugyan az egyesülésre, sőt egyenesen szükségét is érezték annak, — de Lloyd Georgeot, a koalíció miniszterelnökét, aki elárulta a liberálizmust — nem voltak semmi körülmények között sem hajlandóak felvenni az uj pártba. Ez az áldatlan testvérharc természetszerűleg nagy visszatetszést keltelt a liberális választópolgárság között és bizony, a legutóbbi vála?zásokon is erősen meglátszott, hogy nincsen Angliában sem egységes liberális párt, h szen a liberális szavazóknak egy n?gy százaléka a szocialista Labcur Pariy jelöltjére szavazott inkább, mint az egymást minden rossznak elmondó liberális jelöltekre. A speciális angol választási rendszer is hozzájáiult a liberális mandátumok megtizedeléséhe/, mert a szakadás folytán megoszlottak a liberális szavazatok 8 igy ha többségben is voltak a liberálisok eg>üítvéve, mégis az aránylag kevesebb szavazatot kapott ellenparti jelöltet választották meg. Aiquith és L'oyd és George is érezte, hogy a lesivéthnrc súlyos következményekkel jár, igy azutá^ mindi etten megpróbálkoztak a két párt egyesítésével, természetszerűleg ugy, hogy akaratuk érvényesüljön, mikor azonban belátták, hogy ez nem sikerülhet, Lloyd George uj taktikához folyamodott. L'oyd George még március 14-án bejelentette egy gyűlésen, hogy első feltétele a Jiberálizmus győzelemre jutásának „e^y program, ameiy megragadja a képzeletet". Röviddel ezután bejelentette L'oyd George azt is, hogy ez a program már kész is van és hogy azt bármikor kész Aspuithékkal megtárgyalni. Mint ismeretes, Asquiihék meglehetősen hidegen fogadták a bejelentést, a tárgyalások a két párt között még csak meg sem indultak és igy Lloyd George április 28 án Manchesterben nyilvánossági a hozta az( a programot, amely szerinte egyedül hivatott a liberálizmus megmentésére. A Szeged annak idején főbb vonásaiban már ismertette, hogy Lloyd George miképen határozta meg pontosan és szabatosan a liberálizmus legközelebbi célkitűzéseit, de ennek a programnak van néhány olyan érdekes pontja, hogy talán nem lesz egészen hiábavaló azokat még egyszer röviden emlékezetünkbe idézni. Beszéde legelején Lloyd George a liberálizmus legközvetlenebb két célját abban jelöii meg, hogy az „harc az egyenlőségért", a vallási egyenlőségért -— a nu országunkban a nonksufirmisa paraszt vallási egyenlőségéért — és a harc a polgárjogokért azok számára, akik ezeket a jogokat nem örökölték, akiknek nem volt szavuk a törvények meghozásában, melyeknek alá voltak vetve és amelyek súlyának javarészét éppen nekik kell viselniök." örülök, hogy ezt a két fontosabb kérdést éppen az én miniszterelnökségem alatt megoldottuk". Boldog ember Lloyd George és boldog ország Anglia, hogy erről a sét tényleg legelemibb dologról ugy nyilatkozhatnak, mint elintézett kérdésekről! Ismerünk országokat, ahol ezek nemcsak hogy nincsenek elintézve, hanem azok a messzi távol elérhetetlenségébe távolodtak éppen azalatt, mig Angliában megvalósították őket. Pontosan és szabatosan irla körül ezután Lloyd George a liberálizmus közvetlen, még eléretlen céljait és élesen támadta Bonsr Lsw kormányát, amely féléves kormányzata alatt szürkeségben és tehetségtelenségben szerinte utolérhetetlen példát statuált. Beszélt arról a 100 millió font budgetfeleslegről is, amelyet Baldwin pénzügyminiszter mint nagy eredményt könyvelt el pártja számára és amelyből — a megtakarítások eredményeként — még arra is futja, hogy a söradót eltörüljék és a jövedelmi adóból öt vagy hat százalékot elengedjenek. L'oyd George ezt a takarékosságot — tékozlásnak mondja, tékozlásnak, mert a jelentéktelen engedményeket az adódók még sem fogják érezni, holott a száz millió fontból olyan dolgokra telne, melyeknek megoldása ma égetően lontos, mint például ennak a házépítési akciónak a folytatása, amely a háború alatt 226 000rel növeite meg az angol családi házak számat, hiszen khetetlen egy A 1 birodalmat felépíteni C 3-as lakossággal. A városi lakosság mellett azonban Lloyd George nem feledkezett meg a filuró! sem és statisztikailag kimutatta, hogy Anglia földjével, amely pedig minden _ tekintetben első egész Európában, olyan bön'öü tékozlás foiyik, amelyik szinte kiált a bürteléséit. Nem kevesebb, mint évi négyszázmillió font sterlinget lehtetne megtakarítani okszerű gazdálkodással, hiszen Anglia éppen egyötödéi termeli annak, amit Belgium és felét annalf, amit Németország termel hasonló területen. A liberalizmus egyik legelső célja tehát az kell hogy legyen, hogy a nyilván rossz termelési rendszeren változtassanak. Lakáskérdés nálunk is van és pedig ezerszer égetőbb, mint Angliában, a földet mi sem használjuk ki ugy, ahogy lehelne, igy ránk is áll Lloyd George minden szíva és állani azok is, amelyek arról szólanak, hogy mindezek a tékozlások eltörpülnek amellett, hogy micsoda tékozlás folyik világszerte a tehetőséggel, hiszen a szegénysorsu gyerek még ma sem élvezheti, bármilyen tehetségű legyen is, ugyanazt a nevelést, amit a gazdag. A tanítás ingyenessé tétele kötelessége a liberalizmusnak, mert a müveit és képzett emberek teszik gazdaggá az államot. Lloyd George pontos és valóban mindenre kiterjedő programot adott, de ha érdemt:s lenne is pontról-pontra végigmenni ezen a programon, nem tehetjük azt, igy még csak egy részét ragadjuk ki Lloyd George beszédének, azt, amely ártól szól, hogy „a libzralizmus legfőbb kötelessége a közszabadság megvédése. A liberálisok a közszabadság természetes testőrsége. Más pártoknak vannak gondolataik és vannak céljaik, dicséretes gondotatok és dicséretes célok ... de a liberalizmusnak speciális feladata a közszabadságot minden nyílt és titkos ellensége ellen megvédeni". Mint láthatjuk, Lloyd George tényleg olyan programot adott, amely „megragadja a képzeletet", olyan programot, amelyet megtagadni liberális polgárnak és liberális politikusnak jóformán lehetetlen. A beszédnek van néhány oíyan mondata és néhány olyan pontj?, amely méltó az angol liberalizmus legszebb hagyományaihoz és amely a programot Glsdstonenak a liberalizmusról mondott nagy beszédei mellé állitják, de kétségtelen, hogy Lloyd Georgenak a főcélja a liberalizmus programjának megadása mellett voltak mellékcéljai is. Bizonyos, hogy arra is gondolt az expremier, hogy Asquithékat ezzel a beszéddel olyan dillema elé állítja, amelyikből bizony nagvon nehéz kibontakozni, mert vagy elfcgadja a független liberális párt a programot és akkor őt is el kell fogadni vezérnek, vagy pedig elveti azt és akkor ezért Asqurhnak kell vállalnia a felelősséget a szakadásért, másrészt pedig olyan elveket kell elvetnie, melyeket az egész világ liberális polgársága helyesel. Lloyd George manchesteri beszédére egyszerre fcét választ is kapott, egyet Asquiihtól és egyet Winston Churchilltöl, akinek a választási bukása után ez a május 4-i beszéde volt első nyilvános szereplése. Az admiralitás egykori elEŐ lordja is egyesülésre hivja fel Aíquithot, de ő azt szeretné, ha Asquithék a konzervatív pártlal egyesülnének, mert szerinte ha voltak is a háború előtt nagy és valóban áttörhetetlen választófalak a konzervatív és liberális párt között, azokat a háború elsöpörte, ugy hogy ma már nincsen lényeges kérdés, amelyben Bonar Lsw és Asquith meg ne egyezhetne egymással. Lloyd Gcorgenál másképen áll a dolog, őt valóban elválasztja a konzervatívoktól a nép iránt érzett, szinte határtalan szimpatiája, a szociális reformok óhajtása és n-'igy munkaszeretete. Asquithnak azonban meg lehet és meg is kellene találnia azt az „arany középutat", amelyen együtthaladhat a konzervatívokkal, mert sz országot nehéz helyzetében csak az mentheti meg. Ugysnaznsp, szinte ugyanabban az órában beszélt A'quith is Bournemouthban egy liberá} lis gyűlésen és beszéde reIJet volt nemcsak L'oyd Georgenak, hanem Churchillnek is, jól lehet a volt premier akkor még azt sem tudta, hogy egykori minisztere beszélt-e egyáltalán, A?qui h előtt nehéz feladat áilott, hiszen Lloyd George nagyszerűen állította fel a csapdát, de Asquith is öreg parlamenti róka, igy az egyetlen helyes utat választotta: őszintén beszélt. Beszéde elején természetesen ő is sietett kijelenteni, hogy nincsen, amit jobban akarna, mint a liberális pártok egyesítését, de annak spontán és természetes egyesülésnek kell lennie és nem olyannak, amelyikre a vezérek kényszeritik a tagjaikat. Asquith a koalícióból az „arany középut"-at, a konzervatívokból és liberálisokból alakítandó középpártot elveti, mert „embereknek, kiknek nincsenek közös tradícióik, nincsenek közös elveik, együtt kellene haladniok. Sokkal jobb ideig-óráig háttérbe szorulni megtartva az elveket és a hitet ezekben az elvekben, mint részesülni egy átmeneti dicsőségben felemás lobogó alalt." Úgy érezzük, mintha ezekkel a szavakkal Asquith nemcsak az angol „arany középút" politikusai felett tört volna pálcát, hiszen amiket mond, az áll minden más országra is és minden pillanatnyilag kisebbségben lévő pártra. A nagy csaía mint látjuk nem dőlt el Angliában, a liberális pártok nem egyesültek még és ma még csak sejteni sem lehet, ki fog győzni a végén, annyi azonban bizonyos, hogy a szigetországban meg fogják taláni a megoldás módját, még p;dig hamarább, mint például minálunk, ahol nem is két, hanem hétfelé tagozódik a'liberalizmus tábora. A kisántánt minden követ megmozgat ellenünk Párisban. A Neue Freie Presse tegnapi száma budapesti levelezőjének azt az értesülését közli, hogy Garami Ernő, a Károlyi-kormány volt kereskedelmi minisztere Párisba érkezett. A lap a következőket mondja: Az egyik híresztelés szerint Garami Bethlen István gróf miniszterelnök kívánságára utazott oda, hogy a magyar kormányt támogassa. A másik híresztelés ugy szól, hogy Garami, aki éppen Brüsszelben tartózkodott, a reparációS bizottság francia képviselőjétől levélben felszólítást kapott arra, hogv jöjjön Párisba azon célból, hogy a szociáldemokrata párt álláspontját ismertesse. Ezidőszerint nem állapitható meg, hogy melyik verzió felel meg a valóságnak. Annyi tény, hogy Garami Párisban van és hogy ott szerepet szántak neki azon tárgyalásokban, amelyektől függ a magyar kölcsön lehetősége. Budapesten már napok óta beszélnek poli-