Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-08 / 103. szám

2 dőlni, hogy azok, akik ezt a túláradó optimizmust produkálják, vagy nem értenek kellően a kérdéshez, vagy pedig valami különös és nem épp jóakaratú célzat sugallja ezt a felfogásukat. A magyar miniszterelnököt és pénzügyminisztert nemcsak udvariasan, de bizonyos melegséggel is fogadták eddig azok a körök, amelyekben Párisban megfordult. Feltétlenül eredménynek tartom azt, hogy ugy a párisi, mint a londoni sajtó mind pontosabban és mind megértőbben kezd a mi lehetetlen sorsunkkal foglalkozni Végre elindultunk már azon a hosszú és fáradságos utón, amely bennünket odavezet, hogy velünk azok, akik legyőztek bennünket, nemcsak humánusan, hanem az ő szempontjukból is okosan cselekedjenek. — Nemcsak hogy nem hiszem, hanem kizártnak tartom, hogy minisztereink egy megkötött kölcsönnel jöhessenek haza. Nem hinném, hogy bárki egy percig is komolyan hiaette ezt, mert aki egy kissé is tisztán lát, tudnia kell, hogy a mi részünkre kölcsön megadása olyan feltételekkel jár, melyeknek megoldása ho:szu időt és fáradságos munkát igényel. Nagyon meg lehetünk elégedve és nagyon sikerteljesnek mondhatjuk a miniszterelnök és a pénzügyminiszter külföldi útját, ha odakint ügyünk iránt az érdeklődés és az eddig még komolyan nem tapasztalt jóindulatot fel tudjak ébreszteni. A karmány ét az épitkezéa. A felmondások a lakásügyi rendelet értelmében tudvalevőleg csak akkor effektuálhatók, ha a kormány a felmondás idejére valóra váltja az építkezési programot. Vass József népjóléti miniszter és Petrichevich Horváth Emil báró államtitkár részletes felvilágosítást adtak a kormány építkezési programjáról. Vass népjóléti miniszter ezeket mondotta: — Célunk az, hogy minél sürgősebben építsük fel a kislakásokat. Most 500 kislakás felépítése van folyamatban, de még a nyár alatt további 500 at kívánunk felépíteni. A most felépítendő 500 kislakásra a pályázatokat most irjuk ki. A kislakások építésére kétmilliárd koronát irányoztunk elő. A felmondások akkor lépnek életbe, ha az építkezési program valóra vált, amit különben ezt a legutóbb kiadott lakásügyi rendelet félre nem érthető módon körülír. Petrichevich Horváth Emil báró népjóléti államtitkár Vass József miniszter nyilatkozatát érdekes részletekkel egészitetle ki. A népjóléti államtitkár mindenekelőtt megállapítja, hogy a nagylakásokban lakó gyengébb elemek kislakásokba akarnak költözni. Ez a terv akkor valósulhat meg, ha megfelelő kislakást produkálunk. A kislakásokat a fő /áros területén akarjuk építeni. Az építkezési akció tempóját állandóan fokozzuk. Az építkezés vezetése a lakásépítési miniszteri biztosság kezében van. Az épitkezés programját kiegészíti az irodahelyiségeknek lefoglalt lakások felszabadítása. Erre vonatkozik a népjóléti miniszter ur lakásépítési törvényjavaslatában foglalt rendelkezés, amely a tőkeerős és életképesebb vállalatokat építkezésre készteti. Hogy ezt minél gyorsabban és előnyösebben hajtsák végre, több külföldi csoporttal folytat tárgyalásokat, nagyobbszabásu irodaházak felépítésére. A reformpárt zászlóbontása. Vasárnap délután tartotta beszámolóját Drózdy Győző nemzetgyűlési képviselő Kiskomáromban, ahol egyúttal megtörtént a reformpárt dunántuli zászlóbontása is. Drózdyt útjára Giessweln Sándor, Rupert Rezső, Nagy Ernő, Cserty József nemzetgyűlési képviselők, dr. Koll• mann Dezső, a reformpárt ügyésze és Szeder Ferenc szociáldemokrata képviselő kisérte el. A kiskomáromi állomáson hatalmas tömeg, fehér ruhába öltözött leányok és a községek, tűzoltó-zenekara várta a képviselőket, akiket zajos ovációval fogadtak. A kiskomáromi Főtéren tartott népgyűlésen többezer főnyi választó vett részt. Egy fiatal földmüvesleány, Tibol Rózika virágcsokrokat nyújtott át a képviselőknek. Giesswein Sándor, a reformpárt elnöke beszélt először. — Magyarországot — úgymond — újból fel kell építeni, de ez csak akkor lehetséges, ha a nép jólétét és megélhetését biziositjuk. Ez a gondolat vezeti a reformpártot, amely nevében viseli a programját: újításokat hozni a politikai és gazdasági életbe. Azt mondják ránk, — folytatta Giesswein — hogy radikálisok SZEQBD vagyunk. Radikális annyit tesz, mint gyökeresen végző és mi igenis sok gyomot akarunk a közéletből gyökeresen kiirtani. Tiszteljük a nemzet régi hagyományait, de a visszaélések kiirtásában r^dikáisok akarunk lenni. A reformpárt a haladás embereiből áll, az igazi demokráciát követeli és küzd az ellen az irányzat ellen, amely a nemzetet széttagolta. A háború tanulságait le kell vonnunk, a háború súlyát pedig azoknak kell érezniök, akik hibás politikájukkal a háború okai voltak. A hosszas éljenzéssel fogadott beszéd után Rupert Rezső szólalt fel. Foglalkozott Bethlen és Kállay külföldi útjával, melyet helyesel, de kifogásolja, hogy csak ilyen későn tették meg. Igaz, hogy ami itt évekig történt, az nem tette alkalmassá az időt a kifelé utazásra, mert olyan Szeged, 1923 májas 8. dolgok történtek, amelyek miatt szégyenkeznünk kellett. Rupert után Cserty József, Szeder Ferenc és Kollmann Dezső a földreform kérdésével foglalkozott. Nagy Ernő a zalaegerszegi internalótábornak, Magyarország szégyenpiacának eltörlését és a drágaság elleni sürgős rendszabályokat követelte. Végül Drózdy Győző szólalt fel, aki kijelentette, hogy az ellenzék a miniszterelnök és pénzügyminiszter külföldi utja elé akadályokat nem görditeit, sőt törekséseiket helyezi. Foglalkozott a nemzetgyűlés eddigi munkásságával, jövő programjával és demokratikus politikát követelt. A viharos éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után a közönség elénekelte a Him íuszt és ezzel a gyűlés véget ért. Bethlen István Londonba utazott. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A fővárosi politikai körök szinte kizárólagos beszédtémája Bithlen gróf miniszterelnök és Kállay pénzügyminiszter párisi missziója. A magyar miniszterelnök külföldi utazásával szinte minden külföldi francia, angol, hollandi lap állandóan foglalkozik és mint a közleményekből megállapítható, a magyar kérdés szinte minden sajtóorgánumnál meleg fogadtatásra talált. Különös jelentősége van annak a cikknek, amely a Temps-nek május 5 i számában jelent meg. Szembeállítja a nem olyan nagyon szegény Magyarországot a tönk szélére jutott Ausztriával, majd a menekültekről szólva azt állítja, hogy az a 320.000 menekült régi állami tisztviselője Magyarországnak éi igy ezek elhelyezése nem jelent tehertételt az államháztartás száméra. Á Temps cikke azzal a célzattal készült, hogy a rendkívüli meleg szimpátával írott francia lapközlemények hatását ellensúlyozza. Magyarország felsegitése és speciálisan az a cél, mellyel Bethlen Párisba uiázott, a jóvátételi zálogjogok feloldása nemcsak Magyarország, hanem közvetlenül Középeurópa érdeke is. Bethlen Istvánnak a jóvátételi bizottság előtt tartolt expozéját kommentálva a Temps azt irja, hogy a magyar pénzügyek bármily szomorú képet mutassanak is, mégis bizonyos bátorító tényeket is tüntetnek fel. Más meggondolásokat is figyelembe kell azonban venni, anélkül, hogy akár optimizmusra, al^ár pesszi- tanácsosa fogadta őket. mizmusra adnók magunkat. A lap megállapitja» hogy Magyarország közadósságának kamatszolgáltatása a folyó költségvetési év hitelének csak 6'/i*át teszi ki. Ez a többi európai állam adósságának költségéhez hasonlítva nagyon kevés. Magyarország régi hitelezői között alkamasint vannak olyanok, akik talán jobb bánásmódra tarthatnak igényt. A lap továbbá felveti a kérdést, mily mértékig igényelhetik a külföldről Magyarországra bevitt áruk eladói, hogy követeléseiket a felveendő kölcsönből elsőbbséggel elégítsék ki, ha a háború előtti követeléseknek és a jóvátételeknek várniok kell. A Temps igy fejezi be cikkét: Örülünk, hogy a magyar kormány kész a népszövetség pínzügyi bizottságának segítségét és tanácsait megfogadni, de a kisántánt államai a jóvátételek terén szintén Magyarország főhitelezői közé tírtoznak és abban a pillanatban, midőn Magyarország a jóvátételi bizottsághoz fordul, meg kell kérdeznie Belgrád, Bukarest és Prága véleményét is, mert elsősorban barátainkkal kell egyetértenünk a votl ellenségeinknek nyújtandó segítség ügyében. Bethlen gróf miniszterelnök Kállay pénzügyminiszterrel és Khuen-Héderváry Sándor gróf követségi tanácsossal, tegnap éjjel megérkezett a londoni Viktória-pályaudvarra. A pályaudvaron Szapáry László gróf magyar követ és mister Monk, az angol külügyminisztérium követségi Szegeden még mindig nincs járvány kórház. (A Szeged tudósítójától.) Szegeden mindig | baj volt a nem létező járványkórházzal, vala- • hányszor járványhirek keringtek a levegőben. Ilyenkor mindenki kapkodott fühöz-fához, az illetékesek óvatosan előre elhárítottak magukról minden felelősségei, de a szerencsés véletlen következtében a felelősség kérdésének eldöntésére eddig még nem igen került sor — a keringő járványhirek eltűntek anélkül, hogy a városban komoly járvány ütötte volna fel a fejét. Most, hogy az ország egyes részeiben szórványosan bár, de fellépett a kiütéses tifusz, sőt Szeged közvetlen szomszédságában, Hódmezővásárhe'yen is történtek megbetegedések, a járványkórház problémája ismét fölelevenedett. Dr. Andrássy Ferenc egészségügyi főtanácsos, a főorvosi hivatal helyettes vezetője beadványt intézett a város tanácsához. Beadványában elmondta, hogy a népjóléti miniszter rendeletére a főorvosi hivatal már minden lehető óvintézkedést megtett az országban föllépett kiütéses tifusz behurcolásáriak, illetve elterjedésének megakadályozása érdekében, a legfontosabb óvintézkedést azonban, az esetleges belegek elkülönítésének biztosítását, nem tchettejmeg. Szegeden ugy finis nincs járványkórház. A város annak idején ismeretien feltételek mellett átengedte az egyetem céljaira felszereléseivel együtt azt az idiglenes jellegű járványkórházat, amelyet a háború alatt ezereltek fel. Dr. Jancsó Miklós egyetemi tanár a főorvos érdeklődésére írásban közölte, hogy kiütéses tífuszban megbetegedő embereket nem enged be a klinikára, mert üres hely nincs és felvilágosítást kért arra vonatkozólag, hogy az esetleges jelentkezőket hová utasítsa. A közkórházban sincs hely, a ragályos osztályt szintén az egyetemnek adta át a város. Az egész város területén nem talált a főorvos megfelelő helyiséget. Nem marad tehát más hátra, mint az ujszegedi járványbarakok igénybevétele. Az ujszegedi járványkórházban azonban családok laknak, pedig a főorvos sürgetésére a lakáshivatal már kézbesítette számukra kilakositó végzéseit. Ennek ellenére azonban május elsején minden akadály nélkül befizették a városnak a májusi negyedre járó lakbért. „Ez lehetetlen állapot — mondja a főorvos beadványa —, mert mi történik akkor, ha előfordul egy tífuszos megbetegedés, hogyan különítik el, hova szállítják a beteget ? És ki vállalja a következményekért a felelősséget ? Éppen ezért kéri a főorvos az ujszegedi járványkórház lakóinak haladéktalan kitelepítését; felhatalmazást kér a gazdászati hivatal számára, hogy a legszükségesebb felszerelési tárgyakat beszerezhesse; utasitsa a tanács a mérnöki hivatalt, hogy a kiürítendő helyiségeket tisztíttassa és meszeltessc ki, a mellékhelyiségeket hozassa rendbe. Bejelentette a főorvos a tanácsnak, hogy dr. Jenei Endre egyetemi tanársegéd, aki már keresztül esett a kiütéses tífuszon és igy immúnis a betegséggel szemben, elvállalta az esetleges betegek gyógykezelését és a „Weil Félix"-féle vérvizsgálalok megejtősét bizonyos feltételek mellett. Dr. Andrássy Ferenc beadványával hétfőn foglalkozott a város tanácsa. Minden vita nélkül hozzájárult a főorvos által kért intézkedések végrehajtásához, de csak elvileg, amennyiben a polgármester a járványbarak lakóinak azonnali kitelepítését lehetetlennek tartotta. Igy a tanács átir a lakáshivatalhoz, hogy a járványkórház lakóit soronkivül helyezzre el más lakásban, a gazdászeti hivatalt pedig arra utasította, hogy ezeket a lakókat, ha az első tífuszos megbetegedés előfordul, haladéktalanul költöztesse át a katonai szükségbarakokba, még akkor is azonnal, ha a megbetegedésről éjszakai órában kap jelentést. A tanácsnak a polgármester által diktált ha-