Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-31 / 121. szám

S Z B OBD Szeged, 1923 májas 31. akarok ennek részleteire áttérni, de ez éppen abban az időben történt, amikor a levegő tele volt a korona áresésének varázsával. Kétségtelen, hogy volt spekuláció is és azt is le akarom szögezni, hogy ez nem határidő üzlet volt, hanem határozott effektív üzlet. A tőzidével való megállapodás utján sikerült a játékot kiküszöbölni és ennek az lett a hatása, hogy az árak kezd'ek mérsékelten alakulni. Lementek 12— 12.400 koronára és ezen a nivón hosszabb időn át tartották magukat. Mikor a korona újból esni kezdett, a gabonaárak isméi emelkedtek. Április havában, amikor a világpiacon komoly árel'olódások következtek be, a gabonaárak ismét emelkedő irányzatot vettek fel és ennek következtében április végén 28—30.000 koronával fizették a buza ár*t, — Az aranyparitást általában helytelenül magyarázzák. Az aranyparitás alatt rendszerint azokat az árakat értik, melyek az 1913. évi árakhoz idomulnak. Engedelmet kérek, az aranyparitás a kö'ünbözó termények árábaa csak az lehet, mely a világpiacon érvényesül. A világpiacon is még a legj -bb va<ut«k mellett is különböző okokból eltotúdások történnek és ezek igenis kell, hogy nálunk is érezessék hatásukat. Mi tulajdonképen azon az aranyparitáson tulmentünk és kell, hogy tulmenjük a gazdasági élet természetes törvényeiből kifolyólag. Az úgynevezett expirt áralakulást illetőleg egy tévedésről van szó. Nálunk mindenki importparitással dolgozik, amely ezidőszerint 31.000 - 31.500 korona között mozog. Ha azt vesszük, hogy de fakto kiviteli illetéke* is vannak érvényben, akkor tulajdonképen messze tul volnánk az importparitáson. Vannak feleslegeink és nagy nemzetgazdasági é dek, hogy ezek megfelelő ár mellett és megfelelő időben külföldön lehessenek. A kormány gátat akart vetni minden olyan áralakulásnak, mely nem felel meg a mezőgazdasági élet természetes foly .matá >ak. Ezt a szempontot kö>ette a kormány és semmiféle külén erőszakos beavatkozás nem történt ebben a kérdésben. Én és a kormány arra az álláspontra helyezkedtünk, hogv a közgazdasági élet önmagát fegyelmezi. Még a kiviteli kérdésekre akarok ki'érni, Ez egyike a legnehezebb kérdéseknek. Ez végeredményben nem az állam pénzügyi helyzetének megjavulást célozza, h»nem célja a gabona árának azon a nivón való tartása, mely a tár*adanfi rétegek megélhetését lehetővé teszi. A jelen körülmények között erősen közeledünk a normális gazdasáfi élet kialakulásához. Farkas Tibor reflektál a miniszter válaszára. Bátmennyire figyelemmel is hallgatta a miniszter válaszá*, az általa felvetett kérdésekre nem hallott megnyugtató válasz*. F. Szabó Qéza kérdést inléz a kereskedelmi n.iniszterhez: hajlandó-e a közalkalmazottak és nyugdijasok vasúti menetdijkedvezménye tárgyában kibocsátott rendeletét revizió alá vanni. Farkas Tibor az összkormányhoz interpellál 1 izonyos kölcsöa körül felmerült egyes jeleaségekről. Kérdi: hajlandó-e a kormány korlátozni azt az üzérkedést, melyet egyes bankok végeznek az állam és a gyámpénztar pénzével. Umét Zalaegerszeg. Esztergályos János a zalaegerszegi internáló tábor ügyében interpellál. Azt mondja, ho«y amióta a bizottság ott járt, még rosszabbá vált az internáltak helyzete. Eseteket sorol fel, igy e*yEdelmann nevü egyén állítólagos megverését. Az esetet a lehető legapiólékosabban mondja ei. Majd Bokor fogalmazóról beszél, aki küönösen a 18—19 éves egyéneket üldözi. Ezután Nelsler Lipót sgent provokatőrről beszél, aki Bokor alkalmazottja. Egy ízben öt (Esztergályost) is felkereste és útlevelet kért tőle. Majd egy nö megverelését mondja el ponlról-pontra. A foglyok ugy érzik magukat, mintha Ostenburgnál, vagy Héjfaséknal volnának fogva. Kérdi, hogyan tűrheti tovább a kormány ezt a hóliórmuiiKát? (Elnök rendreutasítja ezért a kifejezésért.) Ezután egy halálesetet ad elő. (Reisinger a padot veri : Halálos betegeket is ott tartanak! Még azok is veszélyesek erre a kormányra. Rothenstein: Amig meglesz a zalaegerszegi tábor, nem fogunk hallgatni. Reisinger tovább veri a padot, mire t.z elnök rendreutasítja. Pelkiáltások a jobboldalon: A mentelmi elél Reisinger: Hiába visznek a mentelmi elé, akkor sem haligatoki) Esztergályos ezután a nkacsázás' internáló tábori szakkifejezést magyarázza me£. Kérdi a belügyminisztert: hajlandó-e elrendelni az internáló tábor feloszlatását és a felsorolt esetekben a vizsgálat megindítását. Rakovszky Iván belügymiaiszter: Az Eiztergályos által felhozott vádak három kategóriába tartoznak. Az elsőbe azok, amelyeket most hallott először és amelyekre vonatkozóan azonnal megindítja a vizsgálatot; a másodikba, amelyeket már megvizsgáltatott a képviselők panasza alapján. Edelmann ügyében, aki ellen a rendőr kardot használt, az a tényállás, hogy a rendőr rajtakapta Edelmannt, hogy barakdeszkákat lopott és adott el. A legsúlyosabb, amit Esztergályos felhozott, a nőknek a nemi betegségek szempontjából való megvizsgálása. Ezt az ügyet, mikor tudomására hozták, olyan fontosnak tartotta, hogy nem is belügyminiszteri közegekkel, hanem a népjóléti minisztérium közegeivel indította meg a vizsgálatot. A tényállás az, hogy az internáló táborban erősen elszaporodtak a venerids betegségek. Egyes férfiaknak sikerült bejutni a nöi barakkokba és erkölcstelenségeket követtek el. A tábor parancsnokának kötelessége volt ebben az ügyben rendet teremteni. Az orvos elrendelte a nöi internáltak megvizsgálását, azonban azt, aki nem akarta magát alávetni a vizsgálatnak, nem vizsgálták meg. Amióta a belügyminiszteri székei elfoglalt, mindent elkövetett, hogy a zalaegerszegi tábor állapotain javítson és igy ruházat, élelmezés és ellátás dolgában sokkal jobba* ma a viszonyok, mint azelőtt. Maga is szeretné, ha következnék az az idő, amikor nem keli már félni a társadalmi mozgalmaktól. Esztergályos János a választ nem ve»zi tudomásul. Kitör a vihar. Az elnik fel akarja tenni a kérdéd: tudomásul veszi e a Haz a miniszter válaszát? Az ellenzéki képviselők, főleg a szociáldemokraták, ebben a pillanatban viharban törnek ki, a közbekiáltások eiész árada'át zúdítják az egységespárti képviselők felé. Az elnök nem képes a nagy zajban enunciálni. Fel kell oszlatni, fel keli oszlatni l — kiáltások hangzanak a szoeiáldemokraták részéről. Közben a padokat verik, a vihar nő. Az egységespárii képviselők eleinte nyugodtan hallgatnak, majd reflektálnak a közbeszólásokra. Farkas litván: Európa szégyene. Fel keli oszlatni a zalaegerszegi internálótábort. Ráday Gedeon: Komédia. Müfelháborodás. Bartos Andor: Nem lehet minket terrorizálni Esztergályos: Aki védi az ilyet, az is bestia. Czettler: Szégyeljék magukat. Reisinger Ferenc: Addig nem lesz rend és nyugalom, amig a zalaegerszegi internálótábor! fel nem oszlatják. Az elnök teljesen tehetetlen a nagy viharban, percekig rázza a csengőt, a képviselők azonban csak nem akarnak elhallgatni. Többször belekezd az enunciálásba. Végül az elnök az egységespárti képviselők felé fordulva felveti a kérdést, tudomásul veszik-s a miniszter válaszát. Az egységespártiak mind felállnak. A szociáldemokraták felé fordul az elnök és felveri a kérdést, hogy kik nem veszik tudemásul a miniszter válaszát. Erre az ellenzéki képviselők mind felállanak. — Többségben vagyunk, kiáltják az ellenzéken. Az elnök elrendeli a képviselők megszámlálását. Éhn Kálmán közbeszól: Komédia az egész. Erre a szociáldemokraták újból nagy lármábaa törnek ki. Reisinger hangja süvit Éhn felé: Komédia a maga jelentése. Csalt a jelentéseivel. (Felkiáltások: Rendre, rendre!) Végül a soros jegyző jelenti a számlálás eredményét. Az elnök kihirdeti, hogy a miniszter válaszát 41 képviselő tudomásul vette és 21 nem vette tudomásu', A felizgatott kedélyekre való tekintettel az elnök az ülést öt percre felfüggesztette. Szünet után Ős tör József a soproni szőlősgazdák érdekében interpellál, majd Esztergályos János interpellációja után — amelyben a sávolyi munkáskizárásokat tette szóvá — az ülés egyi nagyed négy órakor véget ért. Győz a tanács minden vonalon. (<4 Szeged tudósítójától.) A májusi közgyűlés eUŐ napján ke nény harcok színhelye volt a i közgyűlési terem, pedig a súlyosabb természetű kérdések, igy a póthitel és a Rikóczi-tér ügye nem is került tárgyalás alá. A városatyák szokatlanul nagy számban vonultak fel, pedig máskor a hőség mindig kellemesebb szórakozásra csábította a városi konvent tagjait. Ez a kö gyűlés azonban érdekesnek, változatosnak ígérkezett, a tárgysorozat viharokat rejtett magában és a napirendre tűzött ügyek egyéHi, vagy csoportérdekeket érintettek. Az érdeklődés tehát nem volt indokolatlan és a közgyűlés is teljesen megfelelt a várakozásnak. Röviden talán ugy jellemczhelnők legtalálóbban a szerdai közgyűlést, ha azt irnók, hogy ezen ü'között össze leghevesebben a lakók és a háztulajdonosok pártja, mert az idegen föltétlenül ugy lá'ta volna a helyzetet, hogy a toronyalatti partamentben ez a két párt viaskodik állandóan egymással. A polgármester pedik ismét csillogtatta taktikai és dipiornáci.ii kép sségeit és minden kérdésben diadalra vitte a tanács viharvert zászlaját. A polgármester havi jelentését kevéa figyelemmel hallgatták v>gi4, de nem is tudhattak volna meg belőle semmi ujat. Dd már a tárgysorozat második pontjánál, Csanád megye köriratának tárgyalásénál megtöriéni az első felszólalás. Csanádmegye ugyanis a mezőgazdasági és az ipari hitei kérdésének megoldása ügyében intézett feliratot a kormányhoz és hasonló szellemű akcióra kérte köriratban a társtörvényhatóságokat. A körirat szerint a hitel hiánya a mezőgazdasági és az ipari többtermelés legnagyobb kerékkötője és éppen azért a tökét törvényhatóságiig kötelezzék arra, hogy a kosztüzlettel hagyjon fel és elsősorban a hiteligények szolgálatába álljon. Ottovay Károly j vaslatára a közgyűlés kimondotta, hogy a fölterjesztésbe a nem csak a mezőgazdasági és az ipari hitei szükségességére hivatkozik, hanem a kereskedelmi hitelt is kiemeli. A páritusa azonban elementáris erővel tört ki a következő pontnál. A tanács — a pénzügyi bizottság javaslata alapján a vízdíjak nyolcvanszázalékos emelésére tett előterjesztést. A kisgazdák tömör, de ebben a kérdésben érdektelen oldalán kissé gúnyosan és kissé keveselve felhangzott a vélemény: Csak? Mihálovics Dezső háztulajdonos szólalt fel először és egy mondatban azt javasolta, hogy térjen a kérdés fölött napirendre a közgyűlés, ha mégis emelni akar, akkor is csak ötven százalékkal emeljen. Dr. Kovács József (háztulajdonos) már hosssabb beszédet tartott és komor szinekkel ecsetelte a háztulajdonosok szomorú helyzeté*. Balogh Lajos (háztulajdonos) állandó helyeslése küzben azt javasolta, hogy most ne határozzon a közgyűlés, h'.nem előbb küidjfln ki egy bizottságot annak a megvizsgálására, vájjon milyen méríékbea növekedett a vizmütelep rezsije. A háziunk állásfoglalása meglep tés volt, amennyiben a közgyűlés legutóbbi határozata értelmében a vízdíjakat nem ők, hanem a lakók fizetik, tehát a lakóknak lenne okuk a tiltakozásra. Hogy miért tiltakoztak mégis a háziursk, azt nem árulta el senki. Wimmer Fülöp a tanács javaslata rrellett szólalt fel. Kifejtette, hogy a vkdijak emelését az általános drágulás, az üze ni költségek növekedése teszi szükségessé és a város pénzügyi helyzete nem birná el a differenciát. Balogh Lajos is felszólalt és a csőrepedéseken keresztül elillanó vizeket követelte a tanácson. A tárgyalás természetesen nem ment ilyen simán, állandó zúgás, elnöki csengetés kisérte és a polgármester ugy látta az elnöki emelvényről, hogy veszélyben van a tanács javaslata. Hirtelen átvette a vezénylelet, a meggyőzé érvek egész arzenálját sorakoztatta fel, még pedig olyan eredménnyel, hogy amikor szavazásra tette fel a kérdést, Mihálovics napirendi indítványa mellett csupán maga az indítványozó szavazott, amint valamelyik városatya gúnyosan megállapította — „egyhangúlag". A vihar ujult erővel tört ki a Világos-utca kikövezész körül. A tanács ugyanis elutasította az alsóvárosiak ilyen irányú kérelmét, de a tanácsi határozatot dr. Tóth I nre megfelebbezte és most hosszú orációval érvelt az alsóvárosiak igaza mellett. Magyar József, Csonka Qergely és dr. Krausz József is támogatták fölszólalásukkal. A tanácsi zászló ismét veszélybe jutott, nagy veszedelembe, ugy hogy a polgár-