Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-30 / 120. szám

8 SZEGED Szeged, 1923 május 13. szággá lenni idegen tőke segítsége nélkül. — Kállay mesterien fejtelte ezt ki a magyar pénzügyi helyzet ama kiváló analitikus össze­állításában, amelyet a jóvátételi bizottság elé terjesztett és amellyel a legteljesebben egyet­értek. Azok számára, akik — mint jómagam is — foglalkoztak Ausztria pénzügyi helyre­állításával, magától értetődő dolog, hogy senki sem adna Magyarországnak idegen tökét köl­csön, ha az igy kölcsönzött pénznek az lenne a rendeltetése, hogy a jóvátételi adósságok fizeté­sére fordittassék. Nagyon sajnálatos Magyar­országra és ugy vélem, Európa gazdasági újjá­építésére nézve is, hogy a jóvátételi bizottság a mult hétjen ataént döntött, hogy bármely külföldön felveendő kölcsön bizonyos megha­tározott része reparációs célra Ie3z fordítandó. Legutóbb szerzett londoni tapasztalataim alap­ján a legteljesebb bizonyossággal ámíthatom, hogy ily feltételek mellett semmiféle magyar kölcsönt nem lehet elhelyezni akár az angol, akár az amerikai pénzpiacon. További szemé­lyes véleményem, hogy semmiféle kölcsönt nem lehet Magyarország részére más uton, mint a Népszövetség pénzügyi bizottsága utján biztosítani. — Szerencsére vannak más tények is, melyek jogosulttá teszik a megnyuyvást és reményke­dést. A jóvátéie i bizottság legutóbbi döntésével határozattan elismeri, hogy Magyarországnak külföldi kölcsönre szüksége van és hozzájárul, hogy Magyarország bizonyos jövedelmei tekin­tetében az ezeket terhelő zálogjog ideiglenesen fe függesztessék abból a célból, hogy az ily kölc»ön felvételéhez szükséges garanciákat szol­gáltassa. Azáltal, hogy ezt elérte, Bethlen gróf missziója két>égkivül fontos sikert ért el Magyar­ország számára. A jóvátételi bizottság nemcsak hogy elvileg elismerie bizonyos kötöttségek fel­függesztését, hanem Anglia és Olaszország oly javaslatot tettek a bizottságnak, mely Magy r­orszígra nézve kielégítő volna és melyet csak az elnök döntő szava győzött le. Ez Bethlen grófnak nem csekély sikere volt. — Véleményem szerint a bizottságot a leg­jobb szándék vezérelte, csakhogy a javasolt módszer, mellyel annak érvényt Óhajtottak sze­rezni, autoinatice megsemmisítene a jószándé­kot. B zonyos vagyok benne, hogy további vizsgálat és tárgyalás után meg fogják találni a módját annax, hogy olyan megegyezést léte sitsenek, mely Magyarországnak lehetővé fogja tenni, hogy olyan külföldi kölcsön felvételéről tárgyaljon, melytől jövője függ. Bethlen reménykedő beszámolója. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A keresz- f tény kisgazda, fóldmives és polgári párt ma este tartotta szokásos kedd esti vacsoráját, me­lyen a párt tagjai rendkivüi nagy számban je­lentek meg és a kormány tagjai is szinte teljes számban. Vacsora közben Berky Gyula a mini3zler­elnökre mondott felköszöntőt. Bethlen az üdvözlésre a következőképen felelt: Ha a gyakorlati eredményt nézem, azt kell mondanom, hogy az eredmény hatása alatta maradt, annak a várakozásnak, mellyel mi fo­gadtuk és amennyit a párt fűzött a mi távo­zásunkhoz. HÍ azonban az erkölcsi momentu­mokat nézem, azt kell mondanom, hogy egy nagy lépést tettünk előre, egy nem várt nagy lépést. A meghozott határozatból, a hatalmak azon állásfoglalásából, mellyel a javaslatot ha­tározattá emelték, nyilvánvaló, hogy ők a ma­gyar pénzügyi helyzetet ugy ítélték meg, hogy nem lehet elzárkózni az elől, hogy a magyar kéré.wek valamely formában eleget ne tegyenek. A magyar problémának gyakorlati megoldása mellett foglalt állást két nagyhalalom. Az egyik Anglia, (éljenzés) mely a msga részéről önzet­len fáradozást végez abban az irányban, hogy Magyarország és egész Középeurópa gazdasági és finánciális ügyei rendeztessenek. A másik oldalról pedig Olaszország (éljenzés), mehról megállapíthatom, hogy nincsen egyetlen érdeke sem, mely Magyarország érdekeivel ellentétben lenne. De bízunk a megoldásban azért is, meri ha­tározott benyomásom, hogy Magyarország fel­támadása, Magyarország pénzügyi, belügyi és gazdasági szanálása ellen Franciaországnak sincs kifogása és meg vagyok győződve arról, hogy ha az az ut, melyet mostani javaslatai kilá­tásba helyeztek, járhatatlannak bizonyu', akkor egyengetni fogja az útját annak, hogy olyan megoldás jöjjön létre, mely a mi szempontunk­nak is megfelel. Talán vannak, vagy jobban mondva voltak ebben a p írtban, akik nem támogattak mindenben, akik a maguk récéről egyik v*gy másik kér­désben más irányban jártak. Teljes szeretettel fordulok hozzájuk: tegyék rakonszideráció tár­gyává meggyőződésüket és azt az u?at, melyet helyesnek láttak. Látom, hogy bekövetkezik az idő, amikor Migyarország ujuól a földiekének verőfényes oldalán lesz. Messzi vagyunk mag ettől az időtől. Együttes munkával kell odajutnunk. Csak annyit mondok: ne mi magunk legyünk azok, akik szemfedőt borítunk magunkra és leheietleHnő tesszük, hogy a nap éltető sugarai ránk süssenek és ezt a boldog és erős Ma­gyarországot ujoól hatalmassá és boldoggá tegyük. Arra kérem őket tehát, ho«y rekon­szideráció tárgyává tegyék eddigi álláspontjukat, alkalmazzák a maguk politikáját ahhoz a princí­piumhoz. melyet mindnyájunknak követni kell belpolitikai és külpolitikai szempontból is. Megegyezés a fővárosi választási listák ügyében. Bithlen István gróf miniszterelnök 10 órára a Hizba érkezett és Daruváry Géza külügy­miniszterrel, Rakovszky Iván belügyminiszterrel és Scitovszky Béla házelnökkel tárgyat. E után a belügyminiszterrel együtt dolgozószobájában egynegyed 11 órakor fogadta az ellenzés Kép­viselőit. Az ellenzéki képviselők a választási jegyzékek dolgában fii 12 órakor fejezték be a tanácskozást a miniszterelnökkel és a bel­ügyminiszterrel. A belügyminiszter a legtelje­sebb mértékben megnyugtatta az ellenzéki kép­viselőket s kijelentette, hogy a sérelmek orvos lására 24 órán belül rendeletet bocsát ki, mely­ben intézkedik, hogy a választói névjegyzékek ügyében mindenkit felszólaltnak tekintsenek, akit kihagytak, mindenkit négy elemit elvég­zettnek tekintsenek, mindenkit helybenlakón^k, életben levőnek és magyar állampolgárnak, akivel szemben az ellenkező tény hivatalosan nem bizonyítható. A választói listák ügye a Ház előtt. A nemzetgyűlés ülését háromnegyed 12 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Kegyeletes szavakkal parentálta el a május 24 én elhunyt Vásárhelyi Dezső nemzetgyűlési képviselőt, továbbá Bolgár Ferencet, a képviselőház volt alelnökét, a kismartoni kerület 30 éven át volt képviselőjét. Indítványozza, hogy a nemzet­gyűlés részvétének jegyzőkönyvileg adjon ki­fejezést és hozza ezt tudomására az elhunytak hozzátartozóinak. Jelenti továbbá az elnök, hogy Vázsonyi Vilmos napirend előtti felszóla­lásra kért és kapott engedélyt. Vázsonyi Vilmos felszólalásában a választói névjegyzék ügyét teszi szóvá. A VI. kerületi összeíró bizottság működéséről szólva kijelenti, hogy ezek a választóknak 30 százalékát hagyták ki a névjegyzékből. A 36. körzetben szinte a választópolgároknak 50 százalékát hagyták ki. Furcsának tsrlja, hogy a központi választmány elhatározta, hogy a mcllőzöíteknek a névsorát nem teszi ki közszemlére. Igy történhetett meg, hogy a mellőzöttek száma meghaladja a 90 000-et. A belügyminiszter utasítására történt, hogy a mellőzöttek névsorát is kitették. Ez is bizonyítja, hogy központi utasításra történt a bizottságok egész működése. Egyszerűin kihagyták azt, akinek nem volt jóhangzásu neve. Furcsának tartja, hogy a trianoni szerződésre való hivat­kozással igyekeztek egyeseket a névjegyzékből kihagyni. Utána kellett volna nézni a kihagyot­taknak, hogy az illetők fizetnek-e négy éve községi adót, nem pedig Trianonra hivatkozni. A nőket pedig egyenesen nevetséges módon h8gyták ki a névjegyzékből. A elköitözöltek névjegyzéke sem hiteleB. Ezt az eljárást nem lehet védeni. (Buday Dezső: Fel kell szólalni. Erre nagy zai és vihar támad az ellenzéki oldalon: 150.000 ember szólaljon fel? Pikler Enil: Le kellene csukatni az egész bandát. Drózdy : Esküszegőnek börtönben a helye. Fel­kiáltások Buday felé: Mi van az igazgatósági tagsággal ?) Vázsonyi: A kihagyottak névjegyzéke sem teljes. Minden jogcím és igazolás nélkül hiva­talból kellett volna felvenni azokat, akik 1918 ban is választói iogosult»ággal rendelkeztek és a választói névjegyzékbe fel voltak véve. A név­jegyzékből most ezeket is kihagyták. A kor manynak meg kell akadályozni, hogy a válasz­tók százezreit megfosszák választói jogukiól. Elvárja a kormánytól, hogy saját rendeleteit tiszteletben tartja. A rendelet szelleme szerint az elemi iskolai képzettséget el kell fogadni, ha a választó vallomást tesz róla és ha nincs bizonyítéka a központi választmánynak arra, hogy az illetőnek nincs elemi iskolai képzett­sége. El kell ismerni mindazoknak a magyar honosságát is, akikkel szemben nincs bizonyíték, hogy nem magyar állampo'gárok. Reméli, hogy a miniszterelnök segítségére fog sietni a választó­joguk gyakorlásában meggátolt polgároknak. (Nagy t*p3 az ellenzéken.) Bethlen István minisztere'nök: A kormány mély sajnálattal vette (udomá ul azt a tényt, hogy főleg Budapesten a választók igen nagy tömegét zárták ki kellő ok nélkül az összeírtak névjegyzékébői. A kormány ennek folytán haj­landó megtenni mindent a tekintetben, hogy a kizárt választópolgárom igazságos jogaikhoz juih^ssanak. De bizonyos szempontokat mégis figyelembe kell venni. Nem szabad odáig menni, hogy a kormány erőszakkal avatkozzék be a választók összeírásának folyamába és nem szabad, hogy a kormány eltérjen az alapren­deleiektől, hanem arra kell törekedni, hogy a rendelet intenciójának helyreállítását és keresz­tülvitelét biztosítsa. Ez a kormány szándéka. Kérem tehát nyilatkozatom tudomásvéielét. Ezt a kérdést« kirekesztettekkel együttérezve akarjuk elintézni (Helyeslés és taps az egész Hazbm.) Eckhardt Tibor, a mentelmi bizottság eíőadója beterjeszti a mentelmi bizottság jelentését. Az elnök napirendi javaslatot tesz, mely szerint a legkö/elebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor lesz. Napirenden szerepei a számvizsgáló bizottság és a mentelmi bizottság jelentése, továbbá az indítványok és interpelláció?. E után Bethlen István miniszterelnök szó­lal fel. — Kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék az elnöknek napirendi indítványát elfogadni. Rövi­desen tájékoztatni kívánom a nemzetgyűlést srról, milyen irán>ban kívánja a kormány a közel jövőben a nenzetgyülésl foglalkoztatni. Kénytelen vagyok már a holnapi napon arra kérni a Házat, hogy a jövő keddig ne tartson ülést. Ez alatt a bizottságot elckesziihelik azo­kat a javaslatokat, melyekkel a kormány a Há­zat foglalkoztatni kívánja. Ezek közölt van a népjóléti miniszternek az épiikezés megkönnyí­tésére vonatkozó javaslat', továbbá a pénzügy­miniszter clearing javaslata A jövő héten be­terjeszti a pénzügyminiszter az indemnilást a nemzetgyűlés elé. A kormánynak az a szán­déka, hogy az indemnitást minél előbb letár­gyaltassa. U<yancsak a keddi ülés napirend­jére kéri kitűzni Szilágyi Lajosnak a tisztviselő­kérdésre vonatkozó indítványát is. Ezzel a kir­déssei a kormmy a legközelebbi minisztertaná­cson is foglalkozik. Ugyancsak kedden kiván nyilatkozni a politikai helyzetről is a jóvátételi bizottság határozata folytán előállott helyzetről. Hogy ebb n a tárgyoan korabban nem nyilat­kozunk, annak az a magyarázata, hogy mind­ezidieg nincs kezünk kötött a jóváiéleii bizott­ság hivatalos ba'ározata. A pénzügyminiszter távolléte folytán eddig nem voltunk abban a helyzetben, hogy ezzel a kérdéssel a miniszter­tanácson foglalkozzunk. Kérem ezeknek tudo­másul vételét. Szakáts Andor: Szívesen hoszájáru'na a minisztereinők bejelentéséhez, de még azt sze­retné tudni, meg lesz-e a képviselők hozzá­szólási joga az előterjesztendő programhoz. (Gaál Giszton: Harmincz képviselő mindig kerheti uj törvényjavaslatnak napirendre tűzé­sét.) Ha biztosítva van a hozzászólás joga, el­fogadja a miniszterelnök javaslatát. Bethlen István miniszterelnök: Tekintettel arra, hogy a képviselő ur felvetette a kérdést, van e mód|a a képviselőknek a programhoz szólni, csak azt jegyzem meg, hogy épp azért akarom az indemnitást letárgyaltaim, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents