Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-04 / 100. szám

Szeged, 1923 májra 4. SZBQBD Májusi zápor előtt. CA Szeged tudósítójától.) Május elseje elmúlt, a város tisztviselői felvették már fölemelt fize­tésüket és az a vidám hangulat, amely a bo­londos április utolsó napján körüllebegte a karcsú tornyot, elröppent, mert hiszen — mint előre megjósoltuk - a nagyobb számok tény­leg nem jelentettek nagyobb erteket is. Az író­asztalok és Írógépek mellett most már nem örülnek a kiharcolt segélyemelésen, az arcok szomorúra nyúltak ismét és a bizonytalanság éppen olyan súlyosan nehezedik a kedélyekre, mint azelőtt. A hangulatot erősen tompitja az is, hogy május elseje lakbérnegyedes dátum, a lakbéreket pedig alaposan fölemelték a házi­urak, a tisztviselők azonban nem kaptak felemelt lakbért és igy az a differencia; amit fizetéseme­lés cimén kaptak, fölemelt lakbér cimén kám­forrá vált. A számok szóval nem is növekedtek, pedik az érték minden bizonnyal csökkent. A torony alatt egyébként ujabban a szom­szédos Hódmezővásárhely felé szállnak a sóhaj­tások. Vásárhelyen ugyanis a közgyűlés a vá­rosi tisztviselők fizetése ügyében ugy döntött, hogy a jölemelt rendkívüli segélyeket hetvenöt százalékkal megtoldja, tehát az ottani tisztvise­lők hetvenöt százalékkal nagyobb fizetést kap­tak már május elsején, mint a szegediek. Vá­sárhely pedig aránytalanul szegényebb váró*, mint Szeged és igy a sóhajtásokhoz bizony némi megjegyzések is kapcsolódnak és holmi célzások történnek Szeged város hetvenezer ka­tasztrális holdnyi birtokára ... Máskülönben csendes minden a torony alatt. A polgármester Budapesten foglalatoskodik a paprikaminősités ügyében, a helyettes polgár­mester bete£, Gaál Endre dr. kulturtanácanok pedig üdülési szabadságát élvezi valahol a Hűvösvölgyben. Csupán az interpellációs könyv rejt magában kevéske újságot. Kormányos Benő dr. két interpellációt jegyzett be a májusi köz­gyűlésre. Mindkettőt a polgármesterhez intézi. Az elsőben az iránt érdeklődik, hogy tud-e a polgármester arról, miszerint a város hivatal­szolgái még mindig rongyos, foltozott nadrág­ban járnak. Pedig a közgyűlés már e'rendeite a folytonossági hiányok pótlását? Hí tud róla a polgármester, hajlandó e a bajon haladék­talanul segiteni. A második interpellációban pedig azt firtatja, hofiy a külterületi utcák világításának kérdése milyen stádiumban van, taláit-e már a város tanácsa valami megoldási módot a fontos kérdés elintézésére? Majd csak válaszol a tanács valamit ezekre a kérdésekre is. A válasz megtalálásához éppen három hét áll rendelkezésére, három hét blatt pedig különb kérdéseket is meg lehetne vála­szolni, EŐt ez alatt az interpellációkat tárgy­talanná is lehetne tenni. De hát az bizonyos, hogy a válasz mégis — kényelmesebb. „A német javaslat nem lehet tárgyalások kiindulási pontja." Párisból jelentik, hogy miután a német jegy­zék tartalma megerősíti a jegyzékről idáig nyil­vánosságra jutott hireket, biztosra vehető, hogy a francia kormány a német javaslatot teljesen elfogadhatatlan tárgyalási alapnak tekinti. Lon­doni hivatalos részről az a kijelentés hangzott el, hogy a jegy.ék dolgában annak beható vizsgálata nélkül nem lehet állást fogl lni. A francia minisztertanács a német Javaslato­kat és a bennük felállított követeléseket garan­ciák hiánya és a felajánlott öis-zegek ki nem elégítő voltára való tekitettel, elfogadhatatlanok­nak találta. A francia minisztertanács határozata értelmé­ben Poincaré miniszterelnök a Németországhoz intézendő vá aszjegyzék és annak a szövetsége­sekkel való közlése kérdésében tanácskozni fog a belga kormánnyal. A Berliner Tageblatt párisi jel intése szerint valószínűen már nétfőn Brüsszelben konferen­c a lesz a német jegyzékre adandó együttes vá­lasz megállapítása céljából. A Journal ezt irjí, hogy Franciaország számára csak kétféle biztosíték lehetséges: az ellenfél loyalitása, vagy tehetetlensége. Mivel Német­ország loyalitasával teljesen tisztában vagyunk, lehetetlenné kell tenni az ortzágot. Mint Brüsz­sz élből jelentik, Németország javaslatát a belga sajtó is elfogadhatatlannak találja. Az Indepen­dence Belge azt irja, hogy Németország elég­te.'en összegeket s nevetséges zá'ogokat ajánl 1 fel. Ha Németország olyap hadműveletet próbál mag, amely Franciaország eilen az Egyesült Államokat akarja kijátszani, kudarcra van ítélve. A Matin szerint Franciaország és Belgium meg fognak egye/ni abban, hogy Németország­i ak közös választ adnak. Bizonyos, hogy a megszállás addig a pillanatig tart, amig Német ország nem teljesiti kötelezettségeit A Petit l arisien azt irja, hogy Németország javaslata i,un tartalmaz semmi olyat, amit ne vártak v M-* Javaslat nem lehet tárgyalások ki­indulási pontja. A londoni sajtó túlnyomó része amellett fog­lal állást hogy a német jegyzéket hangjára vjló tekintet nélkül fogadják el a tárgyalás alapjául. A Westminster Gazelte ezeket írj i: A német jegyzéket politikai körökben elég el­fogadhatónak tartották a jóvátétel rendezésére ahhoz, hogy az érdekelt államok részéről meg­fontolt választ érdemeljen. A német kormány tenorja aira enged következtetni, hogy r ételei rugalmasak és nem azzal a gondolat­tal terjesztették elő, mintha ebben a kérdésben az utolsó szót mondták volna ki. A Times a következőket irja: a City jól értesült köreiben a német jegyzéket őrömmel üdvözölték, mert a 1'eyzéknek, akárhogyan is fogadja Francia­o szág, szükségképen uj helyzetet kell terem­tenie a jóvátétel rendezésének kérdésében. Ame­rika részéről, amelynek részvé'ele egy nagyobb kölcsönösszeg felvételénél újból jelentős, mind addig nem lehet segítségre számítani, amig meg nem teremtik a szükséghez mért biztosí­tékokat és le nem mondinak a szankciók po­litikájáról. Mint a Reuter jól értesült forrásból értesül, az angol kormány minden érd kelt pártnak világosan tudomására igyekezett hozni, hogy Anglia a német jegyzéktől minden tekintetben távol áll és bizonyos körök állításával szemben annak megszövegezésében semmi része sircs A német jegy eket délután négy órakor Stahler német követ adta á: a külügyminisztériumban. Rómában a néira jegyzékkel csak a reggeli lapok foglalkoznak. A Oiornale de Roma kije­lenti, hogy a garanciális jánlaf kielégítő, azon­ban az ilyen kötelezettségek hatályossága — sajnos — igen korlátolt. Nagy nehézségei fog okozni a Németország közigazgatási egységé­n k helyreállítására és a Ruhr-vidék kiürítésére vonatkozó kívánság, mert a francia felfogás ez­zel homlokegyenest ellenkezik. A szövetségesek kötelessége ahhoz hozzájárulni, hogy ne hiu­suljon meg Németországok a holtpont leküz­désére irányuló kísérlete. — KÜLFÖLD. Newyorkban egy elmebeteg szíriai kísérletet tett, hogy Rockefellert megölje. A kísérlet nem sikerült. — De Vecchi ola3z pénzíigyi államtitkár benyújtotta lemondását. De Vecchi a napokban élei beszédet mondott, amelyben hevesen kikelt azok ellen, akik nem tartoznak a fascista táborba Beszédében többek között kijelentette, hogy fél órai ostromállapot és fél órai gyorsttlzelés mindent rendbe hozhatna. Az a tény, hogy Mussolini elfogadta lemondásit, bizo­nyítja, hogy 6 is helyteleníti az efajta túlzásokat. — Ftch marsai tegnap délután Varsóba érkezett. Este a marsalt a köztársaság elnöke kihallgatáson fogadta. Foch május 17-én érkezik Pozsonyba, ahol szemlét tart a helyőrség fölött, megtekinti a város nevezetes­ségeit és informálódik a tót helyzetről. — A fiumei kereskedők egyesülete olasz-jugoszláv-magyar kereske­delmi kamara felállításának kérdésével foglalkozott. — Szabadkán letartóztatták a magyar­ság vezéreit. Szabadkán a jugoszláviai magyar­ság vezetőit, dr. Qraber László és dr. Nagy Ödön ügyvédeket a szerb hatóságok hazaárulás miatt letartóztatták. A magyarság vezetM ellen azt a vádat emelték, hogy egy állítólagos levél­ben érintkezésbe léptek egy budapesti antisze­mita szervezettel, amelynek vezetőségével szö­vetkezve fel akarják borítani a jugoszláviai állam belső békéjét. Dr. Qraber és Nagy letartóztatása a bácskai és bánáti magyarság körében óriási izgalmat keltett. A jugoszláv magyar párt vá­lasztmányi ülést tartott és elhatározta, hogy a legerőteljesebb demonstrációt inditja meg, hogy a hamisított levél alapján letartóztatott magya­rokat szabadlábra helyezzék. Májusi panoráma. (A Szeged tudósítójától.) Árnyékban 20 fo­kot, napsütésben 36 fokot mutatott ma délben a hőmérő s a korzó vendégei izzadt homlokkal kísérleteztek a helyes lélegzetvétel módozataival. Az isteni levegő mególmosodottés nehéz párák alakjában ülte meg az emberek napverte arcát. Álmos szemek az égi kék felé révedeztek, a szájszegleteken tikkadt merevség feszült. Letör­tek a tavaszi kedélyek, lógni, lógni, tehetetle­nül, nem dolgozni, aludni, elolvadni: az egész korzó ebben a lustasági versenyben delelt az első nyári napon. Az újságírás baisse-je is megkezdődött ma és az uborkaszezon szimbólumaként véres szer­kesztői felkiáltójelek vístagod'ak a városháza körül lézengő riporterek fantáziájábm. Tavaly ilyenkör választási Szenzációkon nyargalásztunk, de most üres az idő és a tér, üres a rendőri nap'ó és üresek a városi tanács sajtó-agysejtjei. E eményéhes tekintetünk felfalt minden jelen­téktelen momentumot, amely a kezdődő nyári szalmát tarkította. Ilyenkor megátkozzuk a hír­fúrásokat és őrült, perverzitássá fajuló vágyunk és kívánalmaink támadnak, például, hogy ros­kadjon össze a városháza, vagy durranjon szét a gázgyár, vagy történjen bármi, csak irni­valónk legyen. Tévedés azt hinni, kedves olvasó, hogy könnyebb a dolgunk, ha nincs esemény. 0, dehogy is könnyebb I I yenkor késznek mutatkozunk még azt is megírni, hogy a polgármester fogat huzat. De nem hu at é3 nem írhatjuk meg. Csak az utcán van némi változás, mert a város teljesen és tökéletesen nyári színpaddá alakult és zöld dekorációk környékezik az újonnan vasalt és javítás alait álló aszfaltot. A korzó p'atánjai még nem bontották ki ugyan lombjaikat, de a bársz^ek már örök elfoglaltságnak örvendenek és a Tisza-szobor környékén már felütötte ta­nyáját az ifiuság és az úgynevezett reklámbörze. A b rsrtk S/tg den még b indig öt korona s a rokkantak nem gyŐ2ÍK panasszal a drágasá­got. Irigyen nézik a sarki opöpucolót, ak> me­zittelen k rját feVe ére pomád z<a és fényesiti, eael reklamhozz nagyvárosi mintárA berende­zett üzemét. A korzó megszokott epizódjai iái sokkal ér­dekesebben indul a nyár a varos többi részén (például a kirakatok előtt, ahol örült hő mel­l:edós fogja el az embereket az árak miat). A kávésok kiadták az utasítást: „János, vidd ki a kertet" s mától kezdve már a terrasszon fo­gyasztották kapucinerjeiket a vendégek Egy másik nyári hírnök a fagylalt toióskocsij \ a török-szerb totogatóval, aki már évek óta fesz­telenül járkál a Kárász utca forgatagában, nem lévén pénze ősi divatszű^ségletének kielégíté­sére. Némely cukrászdára is kitették már a fagyialtos és jegeskávés táblát, de alig hihető, hogy akadt volna vállalkozó szellem, aki ki­tapasztalta volna a korai hűsítő eledel izét és árát. Feltűnt az utcákon a porcallán-nadrág és a fehér cip5 is. Május elseje óta nagy élet folyik a Tisza tul.ó felén is, ai uj«egedi zöldben, ahol digók, perecetek, h>jóíiintasok, forgóhintások, kintor­nások és egyéb kínzószerszámot vállalkozói üiö.ték fel állandó tanyájukat, ho^y élősdijei legyenek az árnyékot kutató nyaraló publikum­nak. Hogy milyen látogatottságnak örvend az uj szegedi li.<et, erre jallemző, hogy a hidvám­pénztár jelentése szerint május első napján hu­szonötezer ember ment át a közúti hidon. Át­számítva, ez a városnak kemény százezer koro­nát jelentett. Az egyetlen reménység a koranyári fullasztó melegben a lisza. A sárgás-zavaros áradó folyó epedő sóhajokat csal az izzadó félkövérek ajkára és kívánatosan rojtozza bő vizét, amely ott ringat}! magán a kitisztogatott és a sze­zonra felkészült fürdőházakat. A regattások már régen szelik a vizet, de fürdőzök még nincse­nek. Valószínű, hogy az idén alaposan meg­csappan a fürdőközönség száma és megszapo­rodik az ingyenfürdőé. Az a veszély fenyeget ugyanis, hogy a zürichi nyitás és csukás kö­vetkeztében szétütött magyar korona érték­csökkenése következtében a Tisza vizét is buzaparitási alapon fogják csak átengedni a tisztálkodók és az iszap szerelmesei számára. Már padig azt tartja a magyar, hogy enni is kell, inni is kell, asszony is keH néha és a pipa is jó, de fürödni nem muszáj..,

Next

/
Thumbnails
Contents