Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-25 / 116. szám

Szeged, 1M3 május 26 SZEGED A feledékeny Palágyi. (>l Szeged tudósítójától.) Ma este nyolc órakor a gyorsvonattal Szegedre érkezett Ilosvay Rózsi; Budapest egyik legelső színésznője, aki legutóbb a Tökmagban aratott egészen kivételes sikert és akinek Kikijéről Ka he Dorsch állapította meg, hogy jobb mint az övé. Ilosvay Rózsit már a pályaudvaron kellemetlen meglepetés érte, ugyanis itt élő rokonain kívül senki sem várta : a szinház igazgatóját, vagy legalább annak kiküldöttjét hiába kereste a várakozók soraiban. De nem ez volt az egyetlen meglepetés, amit Palágyi direktor vendége számára tartogatott, ugyanis Ilosvay Rózsit rokonai megkérdezték, hogy van-e valami más célja is a rokoni látogatáson kivül szegedi utazásának? A művésznő erre a legtermészetesebb hangon azt válaszolta: — Hogyne, hát a holnapi és holnaputáni vendégszereplésem a Tökmagban és a Kikiben. Most azulán Ilosvay rokonain volt a meglepetés sora, hiszen pénteken és szombaton estére sem a Tökmag, sem a Kikl nincsen hirdetve, hanem a Király és hercegnő bemutatója és második előadása. Mikor ezt a vendégmüvésznövel közölték, az először nem is tkarla elhinni, hogy valóban igy állana a dobg és csak akkor hitte el, mikor megmutatták neki a plakátokat és újságokat, melyekben tényleg nem az ő vendégszereplése, hanem Müller doktor darabjának premierje van hirdetve. Képzelhető, hogy ez a mindennek csak kellemesnek nem mondható meglepetés milyen hatással volt Ilosvay Rózsira, akit mintegy két hét előtt Írásbeli szerződéssel kötött le most péntekre és szombatra Szegedre egy színházi ügynökség. A művésznő természetesen azonnal lev.let irt Palágyi Lajos színigazgatónak, melyben közölte vele, hogy miután ugy látszik a direktor nem reflektál vendégszereplésére, még a holnap reggeli gyorsvonattal visszautazik a fővárosba és az ügy anyagi részének elintézését ügyvédjére bizza. Néhány perccel a levél elküldése után egy ur kereste fel Ilosvay Rózsit, akiben a művésznő eleinte Palágyi direktort sejtette, hiszen joggal té elezhette fel, hogy ebben az öt művészi reputációjában legmélyebben sértő dologban maga a direktor fog magyarázattal szolgálni és nem fogja egyik hivatalnokát elküldeni bocsánatot kérni a bántó és fájdalmas esetért. A bemutatkozásnál azonban kiderült, hogy Palágyi még ezt a minimális udvariasságot is elmulasztotta és csak titkárát küldte el, hogy követeként tárgyalásokat kezdjen a művésznővel. Szabó titkárnak kétségtelenül első propoziciója volt a legoriginálisabb, mely nem mondott sem többet, sem kevesebbet, minthogy .hát bizony nagysad legjobb, ha holnap reggel vonatra ül és vis* zautazik Pestre. Szeged nagyon szép város, jŐj,öti le majd eztán jövő péntek és szombatra vendégszerepelni". Természetesen Ilosvay Rózsi felháborodva utasította vissza ezt az „ajánlató." és kijelentette, hogy holnap reggel ugyan visszautazik Budapestre, de Szeged addig őt ugyan nem látja, amig Palágyi a direktor, de természetesen követeli, hogy fellépti dijait, melyet különben a szerződés is kiköt, megfizessék. Palágyi követe igy dolga végez ellenül távozott, de csak azért, hogy ujabb tiz perc múlva két ismeretlen ur kíséretében visszatérjen, akikről később kiderült, hogy azokkal a művésznő előtt fellépésének törvényszerű látssatot akart fdni, mert azoknak, mint tanuknak kellett szerepelniök. Hosvsy RÓZRÍ azonban még a két úrtól sem ijedt meg, sőt a színházi titkárnak arra a kérésére sem hallgatott, hogy ezé t utazzon ei, mert különben neki, a titkárnak kell megfizetnie a fellépési dijat és megismételte, amit egyszer már mondott, tudniillik, hogy nem lép fel sem most, sem a jövő héten. És ekkor végre megjelent Palágyi is személyesen a tárgyalások folytatására. E őször meglehetősen atyailag kezdett beszélni nem túlságosan szívesen látott vendégével, majd amikor látta, hogy ezzel semmire sem megy, azt proponálta, hogy hagyják el a holnapi vendégjátékot és csak szombaton lépjen fel a művésznő a Tökmagban, melyet ő add>g nagyszerűen bereklamiroz már a péntek reggeli lapokban éi plakátokon is. (Hogy ez mennyire megtörténi, arra ékes tanúbizonyság, hogy például a Szeged-ben nemcsak, hogy egyetlen sor kommüniké sem jelenik meg holnap Ilosvay Rózsi vendégszerepléséről, hanem még a műsor megváltozását sem közli a direkció) A direktor ajánlatáról azután megindultak a tárgyalások és valószínű, hogy a művésznő hangsúlyozottan nem Palágyi Lsjos, hanem a közönség kedvéért, dacára az öt ért súlyos bántalomnak, mégis fel fog szombaton lépni a Tökmag-ban, ha ugyan a direktor is ugy akarja, amit semmiesetre sem bizonyít az, hogy még most is a Palágyi-duot hirdetik szombat estére. Nem kivánunk bírálatot mondani Palágyi Lajos eljárásáról, de még ha el is hinnénk szt, amivel a direktor védekezik, tudniillik, hogy egyszerűen elfeledkezett a vendégszereplésről, akkor is nyomatékosan tiltakoznunk kell az ilyen és ilyessrerü „feledékenységnek ellen, mert ha ez igy megy tovább, u^y Szegednek a szinház jóvoltából olyan híre kerekedik, mint a legsötétebb balkáni városoknak, hiszen amúgy is ugy távozott a legutóbbi időben szegedi vendégszereplése után a legtöbb művész és művésznő, hogy soha többé ide nem tér vissza s ennek bizony többnyire ilyen „feledékenységek voltak az okai. Tény, hogy a „feledékenység" nagyon kellemetlen va«ami, de szerencsére van egy egyszerű ellenszere és ezt ajánljuk Palágyi direktor figyelmébe: tartson magának előjegyzési nep'árt, ha már másirányu, bizonnyal sokkal súlyosabb és nagyobb jelentőségű egyéb elfoglaltsága miatt nem birja színháza ügyeit fejében tartani. Szétrobbannak a városi póthitel keretei. (A Szeged tudósttójától) A torony alatt egyre jobban súlyosbodik a helyzet. A póthitel, illetve a pótköltségvetés prcnlímája napról-napra gyarapodik, a kilátások sötétednek, a megoldás lehetősége pedig mindjobban távolodik. A számvevőség hiába redukálta az eredeti téleleket, hogy a fö.bukkanó ujabb téleleknek helyet szorítson az eredeti keretek között, ujabb és ujabb tételek jelentkeznek és elhárilhatatlanul szétfeszítik a merev kereteket. A csütörtöki tanácsülés már kóstolót adott abból a feszült hangú latból, amely a pénzügyi bizottság péntek délutáni ülésén föltéllenül kirobban. Néhány kisebb, költségvetésen kívüli kiadásról volt csak szó, az előadók fedezetül természetesen a póthitelt jelölték ki, de a pénzügyi tanácsnok kategórikus8n kijelentette, kogy a póthi el már több megterhelést nem bir el Igy többek között azóta került a m'sodik tápéi komp kérdése, amelyre a költségvetés ötszázezer koronát irt elő, később az előírást kétmillóval megtoldta a közgyűlés és a k omp elkészíttetésére utasította a tanácsot. A mérnöki hivatal most készült el a költségvetéssel és kiderült, hogy a komp elkészítése a mai anyagárak mellett hatmillióba kerül. Hdiom és félmillió koronára tehát nin csen fedezet. A közgyűlés határozata értelmében a kompot meg kell csináltatnia a tanácsnak, mert a régi komp gyakran szorul javításra, ami hetekig, hónapokig eltart, a forgalom pedig nem szakadhat meg a kát part között. A három és félmillió azonban nem fér már el a póthitel kere'ei köpött. — Majd kitalál valamit a pénzügyi bizottság — mondotta reményte énül a polgármester —, éppen ezért szeretném, ha a tanács minden tagja eljönne a pénteki ülésre. A tanács ebben meg is nyugodott, a polgármester pedig a tanácsülés után sokáig tárgyalt Scultély Sándor főszámvevővel. A tárgyalásnak neu lehetett valami kedvező az eredménye, mert a polgármester egészen bizony alanul nyilatkozott később munkatársunknak a város pénzügyi kilátásairól: — Minden vonalon emeltük a város jövedelmeit — mondotta —, kü' nősen a földbérek • enelkedtek. Az előre nem látott többletkiadásokat ezekből az emelkedésekb 1 fedezzük. Természetesen a mai árviszonyokat vehettük csak alapul és ez a póthitel a mai viszonyok alapján fedezné csak a városháztartás kiadásait az év végéig. Ha a viszonyok nem v'ltozna*, a pótköltségvetés kereteit nem lépjük tul, igaz ugyan, hogy a kantárszárat most már rövidebbre kell fognunk. Több fölösleges kiadással már nem terhelhetjük meg ebben az évben a város pénztárát. Fölösleges kiadás alatt értem például a Csongrádi-sugárul és a Felsőtiszapart kikövezését. — Eeyébként minden attól függ, hogy mit hoz a jövő. Egytől félek azonban, még pedig attól, hogy a miniszterelnök akciójának sikere esetén ez olcsóbbodís nem következik be arányosan minden vonalon. Az emelkedő irányzat most általános, de nagyon könnyen meglehet, hogy ebben az esetben csak bizonyos pontokon következik be az árzuhanás. A munkabérek leszállítása ellen — ami természetes is •— a munkások erős harcot indítanak, mert hiszen jelenlegi jövedelmük nem áll arányban az élet megdrágulásával A harc éppen olyan lesz, mint amilyen a drágulások idejében volt: akkor a munkások küzdöttek a béremelésért és a munkaadók fejtettek ki ellenállást, most a munkaadók küzdenek majd a bérek leszállításáért és a munkások fejlik ki az ellenállást. — A mi számitásunk ugy hiszem, hogy helyes, mert reális alapon számoltunk, ha azonban mégis bekövetkezik, hogy irreálisnak bizonyul — mert ma minden bekövetkezhetik —, akkor nem marad más hátra, mint az, hogy vissza kell tartanunk több, nem éppen elsőrendű, de elhatározott kiadásunkat. Meg kell szüntetnünk az utak rendezését, a városrendezéssel kapcsolatos munkákat, mert a városi alkalmazottak fizetését nem szállíthatjuk le. Megké'deztük a polgármestert, nem gondol-e a földbérek revíziójára, mint az egyensúly biztosításának egyetlen lehetőségére. Abban az esetben ugyanis, ha a földbéreket minden vondon békeparitásra emelné a város, nem lenne szükség az elhatározott kiadások visszatartására, a városrendezési munkák beszüntetésére, mert csak n a békeparitásra emelt rugalmas böldbérjövedelem lehet egyetlen reális alapja minden számitásnak. — Igen, erre is gondolok — mondotta a polgármester —, a negyvenezer hold bérföldből eddig már 15—20 ezer holdat buzavalutás árverésen adtunk bérbe. Az idén és jövőre is több ezer hold bérföld bérleti szerződése lejár és igy az előbbi szám automatikusan növekszik. A régebben hasznosított földek bérének revíziója pedig már folyamatban van és igy lassankint megszüntetjük azt az aránytalanságot, amely az ujabb bérletek és a régebbiek bére között fennáll. De hát mi lesz akkor, ha addig, amig ez a processzus befejeződik, a város hatóságának minden „reális" számítása fölborul ? Nevezetes európaiak a cime egy most megjelent angol könyvnek, amely 283 oldalon mutatja be Kelet-Európa és a Balkán államfőit és vezető politikusait az angol és amerikai közönségnek. A könyv irója E. S. Bagger kétségkívül igen jóhiszemű megfigyelő, akinek megvan a tudása is ahhoz, hogy a megfigyelteket világosan és könnyen érthetően adja elő. Bagger szereti a könnyű csevegést és igen jól cseveg, de tudja, hogy ennek is megvan a maga határa, igy nagyon jól ellensúlyozza portréi könnyű oldalait komoly és tárgyilagos politikai fejtegetésekkel. Könyve stílusa egyéni, poentirozott, de azért nem túlságosan epigrammaszerü. Gyors lüktetésű, kellemes előadása nem nélkülözi a humort sem és néha egy egy könnyedén odavetett mondattal jobban jellemzi a viszonyokat, mint más író sokoldalas fejtegetésekkel. Kitűnő példa erre, amit Bratianuról mond, akinek rezsimjét ugy jellemzi, hogy „a románok belenyugodtak Bratianuba, ugy ahogy belenyugszunk az időjárásba — néha-néha beszél ugyan az ember róla, de tenni semmit sem tehet ellene.'' Horthy kormányzóról rajzolt jellemzése kétségkívül a legjobban sikerült az egész könyvben, de igen jók azok is, melyek Benest és Massarykot állítják elénk. Helyet kap még az arcképcsarnokban számos keleteurópai személyiség, például Ferdinánd román király és Mária királyné, Venizelos, Konstantin király, Paderewsky és még egy magyar államférfi — Károlyi Mihály. Mindezeket teljes tárgyilagossággal állítja elénk és ami ennél fontosabb — a nyugateurópai olvasó elé Mr. Bagger, aki kétségkívül szolgálatot tett olvasóinak azzal, hogy ezeket a tőlük bizony messze eső és alig ismert politikusokat megismertette velük.