Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-23 / 114. szám

Egyes szám ára 30 korona. ÍMrkwtiScig it kladóhlw KSl lBte»t»-«ilca 6. (PrófétaEl»J, I. emelet 6.) Telefon J*~ 1% A .SieseiJ* megjele13? feí'.fC kitételével minden rMf. Sjyes szám ára 30 ko'MX BWfUatésI árak: Egy <• m»ra Ss«fftden 600. Buda<fa »!áékan 650 kot. SZEGED Hirdetést Arak: Félhasiboa i mm. 12, epy hasábon 20, másfél hasábon 30 K. S/BvcgkSit 15 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10. Wvcr belükkel 20 K. SzBíegkSztt közlemények toionkér.t 150 K. Nylltlcr, családi értesítés 200 K. TObbstflrt feladásnál árengedmény. ?V. évfolyam. Szeged, 1923 május 23, SZERDA. 114-ik szám. Bonar Law lemondása. Nincsen még három hete, hogy Andrew Bonar L.w orvosai tanácsára szabadságot kért királyától és „megrongált egészsége helyreáll! fására" yachtján Földközi-tengeri utazásra indul!. Az angol lapok erről az utazásról már akkoriban is ugy irtak, mint amelyikről Bonar Law már többé nem tér vissza Downingstreet nr. 10-be, ahol az angol premier az angol korona vendégeként lakik. A lapok hittek is az orvosok szavának és elismerték, hogy Bonar Law beteg, még pedig súlyosan beteg, ba akkor hagyja el Londont, amikor a westminsteri gyönyörű gót palotában, az sngol parlamentben éppen a legsúlyosabb problémák kerülnek napirendre. Németország jegyzéke a jóvátételi kérdésben ekkor került napvilágra, Curzon ekkor fogalmazta még javában erre az angol válaszjegyzéket, a szovjetnek is ekkor küldték el az egészen kivételesen szigorú, ultimátumszerű jegyzéket és a belpolitikában is olyan kérdésekről volt szó, mint SUnley Baldwin budgetje, amely alkalmat adott az ellenzéknek az fgész kormányzati rendszerről és annak minden Jegkisebb kérdéséről is kritikát mondani. Ilyenkor a miniszterelnöknek és az alsóház vezérének valóban Londonban a helye és nem a Cot d'Azuron és kétszeresen otthon a helye, ha mindezek mellett még a politika kulisszái mögött arról tárgyalnak, hogyan lehetne a kettészakadt liberális és a kettészakadt konzervatív pártot egyesíteni, esetleg ugy egyesíteni, hogy a négy pariból nem is két, hanem csak egy pírt alakuljon. De Bonar Law beteg volt, súlyosan beteg, igy miután hiába próbált meg már akkor lemondani, egy utolsó kísérletet tett a tengeri levegővel, amely azonban éppen ugy nem segített, mint nem segítettek a párisi professzorok sem. Bonar Law nem nyerte viszsza hangját, ma is suttogva kénytelen beszélni és orvosai szigorúan eltiltják minden munká ól. Ilyen körülmények között más ut azulán nem is igen maradt Bonar Law számára nyi va, minthogy elküldje lemondó levelét királyának és e küldje lemondó levelét a konzervatív pártnak. Bonar Law nem először mond le „megrongált egészségére való tekintettel", hiszen ismeretes, hogy aboan a levélben, amelyet Lloyd George könnyek között olvasott fel tavaly a House of Commonsban, ugyanerre hivatkozott az egykori glasgowi vasgyáros. Lloyd George akkor régi barátját és hűséges fegyvertársát a koalícióban siratta Bonar Lswban és nem ludta még, hogy mennyire igaza volt, mikor nem tudott uralkodni könnyein, hiszen nem tudta, hogy Bonar Law bucsuzása voltaképen a nyolc esztendős koalíciós kormányzás bucsuzását is jelentette és ezzel az ö bukását is. Ma alighanem megint akadnak Angliában, kik őszinte és meleg könynyeket hullainak a mindenki előtt egyformán kedves és becsült államfiunak kényszerű lemondásán, de lehet, hogy móst a könnyek a tiszta konzervatív kormányzás távozásának is szólnak, ha mindjárt azt ma még maguk a könnyezők sem tudják, mint ahogy nem tudta Lloyd George sem, hogy könnyei nem csupán Bonar Law személyének szólanak. A nagy angol konzervatív lapok maguk is nyíltan hangoztatják ma már annak szükségét, hogy azokat a most pártonkívüli konzervatív vezérférfiakat is közvetlenül meg kell nyerni az uj kabinetbe, akiket tavaly a konzervatív párt kizárt kebeléből, mert a koalíciós kormányzat iránt túlságosan nagy szimpátiát mutattak és mert gondolataikban és politikai elveikben bizonyos közrlgést mutattak Lloyd George felfogásával. Tavaly októberben az intranzigens konzervatívok győztek a Carlton clubbeli választáson és Ansten Chamberlainnek társaival együtt el kellett hagynia az unionista pártot, de a háromnegyed éves tiszta konzervatív kormányzás és a választások ma már arra bírták a párt legszélsőségesebb tagjait is, hogy revideálják felfogásukat. Elsősorban természetesen a szocialista labour pariynak sz időközi választásokon elért kétségtelen sikerei és a pártrak szélsőséges programja az, ami meggondolásra bira az angol polgári pártokat, hitzen azzal mindenki tisztában van a szigetországban, hogy annak a programnak ugy és o'yan teropób n való megvalósítása, ahogy azt Ramsay Macdonald fej elte ki az angol alsóházban, egyet jelentene a kapitalista társadalmi rendszer teljes felszámolásával. Ma az argol szocialista pártban látja a közös ellenséget minden angol polgári párt és ezért szeretnék a pártatlan szemlélők, mint például Winston Churchill is, közös nevezőre hozni a liberális és konzervatív pártot; hogy egységes fronton vehessék fel a közös ellenséggel a harcot, hiszen a mai társadalmi rendszer ellenzéke is egyetlen lobogó alatt vonul mindig harcba, pedig annak egyes frakciói között mélyebb és átbidalhatatianabb az ellentét, mint például Asquith és a konzervatív párt között, csak éppen a labour party az egyes kisebb jelentőségű kérdéseket alárendeli a nagy célnak, mig a polgári pártok még a veszély óráiban is apró-cieprö ellentétek föiötti vitatkozásokra fordítják azt az energiát, amit a közös ellenség ellen kellene felhasználniok. Ma a munkáspárt ellen a leghevesebb harcot éppen a két liberális párt — és kiváltképen Lloyd George — hirdeti, de persze ebben a konzervatív pártban legalább is jóakaratú támogatóra találnak, ha ennek nincs is annyira mit félnie a szocialisták térnyerésétől, mint a liberálisoknak, hiszen kétségtelenül könnyebb maguknak a liberális szavazót megnyerni, mint a messze távoli konzervatív párt hivét. György királynak, mint láthatjuk, kétségtelenül nehéz lesz megválasztania Bonar Law utódját, mert a mostani választás esetleg teljesen uj vizekre fogja vezetni az angol állam hajóját és ez már a jelölt személyének megválasztásánál is nyilvánvalóvá fog válni. Stanley Baldwin az uj miniszterelnök. London, május 22. MTI. (Érkezett 22 óra 50 perckor.) A király Stanley Baldwint bízta meg kabinefalakitással. Baldwin a kinevezést elfogadta. Általánosan elterjedt nézet szerint a király a konzervatívok tanácsára hallgatva adott Stanley Baldwinnak megbízást a kormány megalakítására. Baldwin kinevezésének jelentőségét fokozza, hogy ö hovatovább jobbkeze volt Bonar Lawnak és igen nsgy parlamenti tekintélynek örvend. Az uj miniszterelnök, Stanley Baldwin nevét az angol politikában csak rövid idő óta emlegetik sűrűbben, azóla, hogy Bonar Law meglepetésszerűig őt nevezte ki Chancellor of the exchequer-ré, ami Angliában a pénzügyminiszternek a címe. Akkoriban nem is fűztek nagy reményeket a fiatal pénzügyminiszter működéséhez, de egy csapásra megváltozott a helyzet, amikor Stanley Baldwin mult hónapban bemutatta budgetjét, amely az amerikai Egyesült Államoknak fizetendő hatalmas summák dacára is több, mint százmillió font felesleget mutat ki. Stanley Baldwin költségvetése határozott győzelmet jelentett összeállítójának és nagyon megerősítette pozícióját ugy a saját pártja, mint a közvélemény előtt is, ugy hogy egyszerre a konzervatív párt vezérei között kezdték emlegetni. Stan.ey Baldwínban amúgy is szunnyadoztak vezéri ambíciók és képességek és ezek most egyszerre felébredtek a fiatal politikusban. Bonar Law betegsége kezdetén mindjárt Baldwint bízta meg helyettesítésével az alsóházban és ebben bizonnyal legnagyobb szerepe a felesleggel záruló költségvetésnek voll, mely a konzervatív párt egyetlen győzelmét jelenti, hiszen ezenkívül nem igen mutathat fel még csak jelentős elhatározásokat sem a kilenc hónapos uj rezsim. Baldwin kinevezése miniszterelnökké azt je enti, hogy a kormányzat első teendőjének a pénzügyek és a kereskedelem rendbehozatalát tartja és a fősúlyt a gazdasági helyzet szanálására fekteti. Lloyd George 1909-es szenzációs budgetje után Stanley Baldwiné az első költségvetés Angliában, amelyik összeállítójának olyan politikai sikert jelent, hogy egy csapásra vezető politikussá vált, de mig Lloyd George nevét már ezelőtt is széltében emlegették Angliában, mielőtt budget-jével előlépett és mindenki mint a jövendő nagy politikai nagyságát emlegette, addig Stanley Baldwinból valóban egyedül költségvetése csinált beérkezett embert. Baldwinnak vannak kétségkívül egyéb politikai jótulajdonságai is, amelyek predesztinálják a premier nehéz és felelősségteljes állására, igy többek között az, hogy jó szónok, ügyes debatler és mindig kész a válaszra, még a legnehezebb kérdésekben is, továbbá, hogy igen ügyes taktikusnak bizonyult azalatt, mig Bonar Lawot helyettesitette az alsóházban és a minisztertanácsokon, de mindezekről a rejtett jótulajdonságokról csak azóta szerzett a világ tudomást, amióta mint az államháztartás rendbeszedőjét emlegették a nevét. Hiába Angliában még ma is penny a penny és az adózók megbecsülik az olyan pénzügyminisztert, aki megtakarít az adózók pénzéből és enged az adócsavaron, mely amúgy is szinte tűrhetetlenül szőrit. Az uj miniszterelnök valószínűleg kísérletet fog tenni Chamberlanék megnyerésére is, hogy azonban ez sikerrel fog-e járni, az legalább is kérdéses, hiszen Stanley Baldwin a konzervatív párt szélső jobb szárnyának támogatásával nyert megbízást kabinetalakitásra lord Curzonnal szemben, akit a párt mérsékeltebb szárnya és a liberális pártok támogattak. Érdekes, hogy lord Curzon leghűségesebb támogatói a liberálisok voltak másnapján annak, hogy Curzon a legerélyésebben lépett fel a szovjettel szemben. A háborús pártok lapjai természetesen élesen állást foglaltak Curzon kinevezése ellen éppen orosz külpolitikája miatt, amely túlságosan erőien száltt szembe a munkáspárt által hirdetett elvekkel és hogy Curzont ebben az állásfoglalásában nem támogatta 4 konzervatív párt többsége, viszont a liberálisok melléje állottak, sok mindenre enged következtetni. Stanley Baldwin kinevezése valószínűleg nem fog jelentős változásokkal járni a kabinet mai összetételében, ha csaknem sikerül megnyernie Chamberlainék támogatását, mert akkor persze néhány tárcát nekik kell felajánlani. Lord Curzon azonban minden valószínűség szerint ki fog válni a kabinetből, mert ez a büszke és túlságosan becsvágyó államférfi nem igen fogja elviselhetni, hogy éppen riválisát nevezzék ki főnökévé. Ma azonban még ez sem bizonyos és lehet, hogy Bonar Law lemondása és Stanley Baldwin kinevezése csak annyit jelent, hogy ismét eggyel megfogyott a valóban nagy koncepciójú és tehetséges konzervatív angol államférfiak száma, de az általuk megkezdett politika még távozásuk után is ugyanaz marad. A lomondá* körülményei. Párisból jövet, Bonar Law miniszterelnök egyenesen lakására hajtatott, ahol már várták az orvosok. Szombaton késő estig vizsgálták, majd vasárnap reggel uj orvosi konzílium volt, melyről hivatalos jelentést adtak ki. Ez megállapítja, hogy a miniszterelnök általános egész-