Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

Egyes mxám ára 30 korona witMi«•*• *» uiióku.Ml UlCMT-atc* 6. (Profét*•üt, L emelet «.) Telefoa 35. A .Sieged" megjelelt MtIS kl-»ételcKl mindé* ne, tft*t szím 4ra 30 ko*ac. BVHIi.léll írok: Egj >IHi;fin Stégeden 600, Bndc vsv— it íWéken 650 kot. IV. évfolyam. Szeged, 1923 május 1, KEDD. Hirdetést irtk: Fr'lhnsálx* S mm. tgy hnssbon 20, mé»fél hősében 30 K. S/iWegkfljt 25 stázéiékkd! drágébh. Apróhirdetés 10. kCíér belükkel 20 K. SiS*egktkM közlemények toronként 150 K.Nyilllér, cs«lédl értesítés 200 K. Többszöri feladásnál árengedmény. 98-ik szám. Egy egyszerű ember szemlélődései Szerkesztőségünkbe egy levelet hoztak. Valaki, aki Egy egyszerű polgár szerény aláírása mögött akarta megőrizni névtelenségét, igen nagy problémákra mutat rá egyszerű megfigyelések formájában. Levelét elég érdekesnek és megszívlelésre méltónak tartottuk ahhoz, hogy lapunk első helyén közöljük. Igen tisztelt Szerkesztő ur, — én csak egyszerű polgár ember vagyok, akinek se irodalmi, se politikai, se másfajta közéleti ambíciói nin:senek. Talán lettek volna, ha másként alakul lezdetben az életem sora és ha ma nem fogainának le teljesen a megnehezedett éleinek a gondjai. Azzal teljesítem a haza iránti kötelességemet, hogy négy gyermekemet igyekszem nevelni, talán a módomon felül is. Talán majd bk lehetnek valamikor szerencsésebb polgárai egy boldogabb és nagyobb Magyarországnak. Nem tudom, igazam van-e, de az érzésem súgja, hogy néha a magamfajta egyszerű emberek meglátnak olyan dolgokat, melyre azoknak figyelme, akik az ország sorsát intézik, vagy azoké, akik az előbbiek működéséi bírálattal kisérik, ki nem terjed. Engedje meg Szerkesztő ur, hogy egy ilyen kicsiny, de a polgárok szemontjából fontos körülményre felhívjam szives figyelmét. A napokban az 1919. esztendei jövedelmi adóm ügyéből kifolyólag dolgom akadt az egyik adófelszólamlási bizottságnál. Nem volt nagy összegről szó, nem lett volna érdemes miatta ügyvédet fogadni. Manapság még az ügyvédi képviselet is drága. Elhatároztam, hogy magam megyek az adófelszólamlási bizottság slé. Előzetesen azonban tájékozódni szerettem volna, hogy mi is van a jövedelemadóról szóló törvényben. A végzésről, amit kaptam, értesültem, hogy a jövedelemadót az 1920. évi XXIII. törvénycikk szabályozza. Neki ültem tehát, hogy megtudjam, mennyit kell fizetnem és mi a követendő jogorvoslati eljárás. Higyje el, igen tisztelt Szerkesztő ur, tudok olvasni, de az olvasás után nem lettem okosabb. A törvénynek a címe: „több egyenesadóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről". Hogy mi van a törvényben, csak az érti meg, aki előbb tájékozódik, hogy mi van különböző 1909., 1915. és 1916. esztendei törvényekben elszórva. Végesvégig tele van a törvény ilyen idézetekkel: „Ezen és ezen törvény ennyiedik és ennyiedik szakaszának a helyébe lép". Nagynehezen mégis megbirkóztam a feladatommal. Eltöltöttem vele vagy három estémet. Mikor elkészültem vele, büszkélkedtem, hogy milyen sokat tanultam. Ügyvédje leszek saját magamnak. Másnap ezzel az érzéssel mentem a tárgyaló bizottság elé. Mialatt azonban az előszobában várakoztam, felvilágosítottak a nagy tévedésemről. Van még egy külön miniszteri utasítás, amelyet egy másik 1921. évi törvény törvényerővel ruházott fel. Voltak, akik tudni vélték, hogy még egy teljesen bizalmas jellegű utasítás is van az adóügyekben eljáró pénzügyi tisztviselők részére. Egyesek azt állították, hogy adótörvényeink tudatosan vannak ilyen össze-vissza módon megfoltozva, utalásokkal összebogozva, hogy senki se tudhassa, hogy mi az igaza és mit kelljen neki fizetni. Én nem vagyok rosszmájú ember, igen tisztelt Szerkesztő ur, hát nem hittem el az ilyenfajta üres beszédeket, töprengeni kezdtem azonban rajta, hogy csakugyan miért nem lehet nálunk egyszerű és világos adótörvényeket csinálni. Miért kell egy uj törvényt egy régivel összekompromittálni és a kettőhöz magyarázatul egy akkora utasítást kiadni, hogy az több, mint a két törvény együttvéve. Minthogy pedig néha dolgom esik a munkásbiztositóval is, töprengtem azon is, hogy miért kell rendeletek útvesztőit felállítani az egyszerű emberek számára, hogy abból ne találhassák meg a kivezető utat. Nem tudom, hogy magyar specialitás-e ez, mert más országok törvényeiben és rendeleteiben nem vagyok járatos. Eszembe jutott ellenben hazafelé menet a mostani lakásrendelet ügye. Három hónapig törték rajla a fejüket a népjóléti minisztériumban, mig megszövegezték és már két hét múlva egy pólrendeletet kellett kibocsátani, a miniszternek pedig nyilatkozni kellett, hogy a rendeletet hogy is kell érteni. Emellett pedig még mindig nem intézkedtek, hogy mi történjék a tisztviselők lakbérével, azt majd egy külön rendelet fogja szabályozni, Eszembe jutott az is, hogy jogász ismerőseim hányszor panaszkodtak amiatt is, hogy a törvények és rendeletek nincsenek valami kifogástalan magyarsággal és érthető módon megszövegezve. Néha tanuja voltam hangos vitáknak is, hogy egy-egy mondatot hogyan kell értelmezni. Dülöre persze nem jutottak, mert ha az egyik hivatkozott egy magyarázó rendeletre, a másik is tudott egy magyarázó rendelelet, amely az ellenkezői mondja. Vájjon kell-e, hogy ez igy legyen, igen tisztelt Szerkesztő ur? Azt mondják, hogy sok á tisztviselő ebben a kicsi országban. Ha olyan sokan vannak, nem telne-e közülük egynehány, aki tud magyarul s akinek magyarul tudását a kormány arra használná fel, hogy legyenek olyan törvényeink és rendeleteink, amelyeket fejtörés nélkül, ügyvédi segítség nélkül is meg tudna érteni Szerkesztő urnák tisztelt hive, egy egyszerű polgár. A németek 26 milliárdot ajánlanak fel Franciaországnak. Az uj német jegyzéket, amely Németország javaslatait tartalmazza, szerdán fogják átadni a szövetséges kormányoknak és egyidejűleg nyilvánosságra is hozzák. A jegyzék már elkészült, de a német kormány nem akarta május 1-én közzétenni, mert ezen a napon az újságok nem jelennek meg. A jegyzék tartalmáról dr. Breiischeid, a szocialisták egyik vezére Kölnben kijelentette, hogy Németország ebben 30 milliárd aranymátkát fog felajánlani, amelyből 26 milliárd Franciaországnak jutna. Németország felajánl 99 évre szóló Treuga Deit, de mindezt ahhoz a feltételhez köli, hogy ha a szerződést aláírják, akkor a Ruhr-vidékről azonnal vonuljanak ki a megszállt csapatok. A Daily Mail párisi levelezője előkelő politikai kötökből nyert értesülés alapján a következőket irja: Franciaország rendithetetlenül kitart azon elhatározása mellett, hogy mostani Ruhr-politikáját Belgiummal együtt tovább folytatja. A Ruhr-vidéket csak fokról-fokra hajlandók kiüríteni, abban a mértékben, amint Németország jóvátételi adósságait letörleszti. Ennek azonban az a feltétele, hogy a német kormány vonja vissza azokat a rendeleteket és parancsokat, amelyeket január 17-ike óta bocsátott ki abból a célból, hogy a franciák és belgák intézkedéseit a Ruhr-vidéken meghiúsítsa. Párisban általában azt hiszik, hogy a németek még ezen a héten előterjesztik javaslatukat. Az Havas értesülése szerint május 3-án Párisban megnyílik a francia nemzeti békekongresszus. A napirenden a következő kérdések szerepelnek: A jóvátételek, a Ruhr-terület megszállása, a francia-német kapcsolMoV, a keleti béke éB a francia-angol viszony, a pénzügyi helyzet és a drágaság Franciaországban, a háború utóbajai, a Népszövetség jelenlegi állása, szakszervezeti kérdések, parlamenti választások, ; békeszerződések, stb. Bethlen István elutazott Párisba. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Bethlen István gróf ma utrakelt Párisba és ezzel megkezdődött a háromhetes Treuga Dei, amelyet remélhetőleg semmi sem fog megzavarni. Ma, a béke első napján természetesen teljes szélcsönd uralkodott valamennyi pártban és még az .egységes" pártban is elült a két ellentétben álló frakció fegyverkezési zaja. Természetesen még korai volna bármiiyen jóslásba is bocsátkozni, hogy lesz-e, aki megszegje a fegyverszünetet, amelyre talán még soha akkora szükség nem volt, mint ma, de hisszük és reméljük, hogy most az egyszer még a politikusok elébe helyezik az ország nagy ügyét személyi érdekeiknek. A miniszterelnök elutazása. Vasárnap délután utazott el a fővárosból Bethlen István gróf miniszterelnök, Kállay Tibor pénzügyminiszter és gróf Khuen-Héderváry Sándor miniszteri tanácsos társaságában Párisba, hogy a magyar jóvátétel kérdésében hivatalosan tárgyaljon az antant képviselőivel. Kállay Tibor pénzügyminiszter elutazása előtt hosszabb nyilatkozatot tett, melyben többek kQzött a következőket mondotta: — Döntő fontosságú cél érdekében kelünk útra, Korányi Frigyes báró információs tárgyalásaitól eltekintve ez lesz az első eset, hogy a mogyar jóvátétel kérdéséről hivatalosan tárgyaljunk a bizottsággal, amely ez ügyben dönteni hivatott. — A magam részéről egy feladatot tartok fontosnak, hogy pontosan és őszintén feltárjam a jóvátételi bizottság előtt az ország mai gazdasági helyzetét. Hónapokig tartó munkát igényelt, amig a pénzügyminisztérium és a szakminisztériumok, elsősorban a földművelésügyi és kereskedelemügyi, elkészültek azzal a munkával, mely küldetésünket megelőzte. A pénzügyminisztériumot ugyanis megbíztam, a többi minisztériumokat pedig felkértem, hogy készítsenek részletes kimntatáet mindenről, ami szomorú gazdasági helyzetünket megvilágítja. Mikor az összes adatok birtokomban voltak, ebből állítottam össze annak az előterjesztésnek az adatait, melyeket a bizottság előtt fel fogok sorolni. Mondhatom, magam sem ludtam, hogy ilyen szegények vagyunk. Lehetetlennek tartom, hogy ha a jóvátételi bizottság előadásomat meghallgatja, ne a legnagyobb rokonszenvvel és megértéssel foglalkozzék a magyar jóvátétel kérdésével. — A külföldi kölcsön kérdése szorosan összefügg a jóvátétel rendezésével. Addig, amíg valami pozitívumot nem tudunk a jóvátételről, komoly formában nem kezdhetünk tanácskozást a kölcsönről sem. Üveggyár — az Intarnálétáborból. A zalaegerszegi internálótábor! nem szervezik át, hanem megszüntetik. Az óriási területet kiürítik és átadják egy nagy bankérdekeltségből alakult konzorciumnak, amely a mostani internálótábor helyén famegmunkáló telepet és üveggyárat létesít. A tábort környező vidék erdői nincsenek kihasználva, ezért a famegmunkáló érdekeltség nyombapa tábor kiürítése és átadása után hozzákezd a táBönátépitéséhez. A konzorcium a zalaegerszegi internálótábor telkéért és építőanyagért cserébe buzavaluta értékben átszámított javakat ad az államnak. Ebből azután rövidesen megkezdik egy Zalaegerszeghez közel eső községben annak a laktanyaszerü kőépületnek felépítését, amelyben mintegy 1500 embert tudnak foglalkoztatni.