Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-17 / 86. szám

8 SZEGED Szeged, 1923 április 17. Amit mi tehetünk, hogy a franciák szándékait, vagy igazi terveit megismerhessük, ez a Rdjna mellett érdekelt államok belső békéjének terü­letén keresendő, amelyet Poincaré miniszter­elnök a mult év december havában visszauta­sított. A német kormány messzemenő válasz­tott bírósági szerződésekre és a viszonyokat biztosüó egyéb megállapodásokra is kész volt és most is kész. Ma a megállapodások köl­csönösségen alapulnak és fenségjogainkat érin­tetlenül hagyják. Mint a Daily New tudni véli, az angol kor­mány diplomáciai uton mindent megtett, hogy Németországot elfogadható jóvátételi tervek elő­terjesztésére birja. Lemond-e Bonar Law? A Daily Telegraph ugy érlesül, hogy Bonar Law nem óhajt helyin maradni, amelyet egyéb­ként csak kötelességérzésből és hangsúlyozott fentartással fogadott el. Máris foglalkozott a miniszterelnök azzal a gondolattal, hogy utódot keres, de fáradozásai nem vezettek kedvező eredményre. Ennek következtében véleménye szerint most nincs joga megtenni azt, amit már régebben megtehetett volna, ha csak a saját óhajára hallgatott volna. A miniszterelnök le­mondásáról szóló hirek hivatalos cáfolatát eb­ben az értelemben kell fogadni. A Reuter-ügynökség Jelenti: Ma hivatalosan megcáfolják azt a hirt, hogy Bonar Law vissza­lépni szándékozik. Mint a Reuter értesül, a hivatalos cáfolat ellenére politikai körökben az a nézet uralko­dik, hogy Bonar Law miniszterelnök egészségi okokból kénytelen lesz állásáról pár hét alatt lemondani. A Morning Post megjegyzi, hogy a két lap közül, amely tegnap Bonar Law közeli lemon­dásáról adott hirt, az egyik állandóan Cham­berlain és Birkenheadnak a kabinetbe való bi­lépéséí propagálja, a második pedig mindig Lloyd George politikáját támogatta. Mint a Dailly Express kijelenti, Bon3r Law egyáltalában nem szándékozik tikai cselszövényeknek. (A Szeged tudósítójától) Az a feszült han­gulat, annt a városháztartás kilátástalan pénzügyi helyzele teremtett a toronyalatti politikában, a tanács héífői ülésén élesen kirobbant, a tanács többsége azonban meghajolt a polgármester álláspontja előtt és megtagadta a városi alkal­mazott ik felemelt segélyeinek előlegezését. A városi alkalmazottak rendkivüli segélyeinek felemeléséről szóló miniszteri rendelet ugyanis még mindig nem jelent meg. A késedelemből származó jogos nyugtalanság pedig állandóan fokozódik a tisztviselői körében, akik a mult héten egyesületükön keresztül beadványt intéztek a tanácshoz, kérve a rendelet megsürgetését és a föiemelésböl származó differenciák előlegezését. A tanács azonban ad akta tette a beadványt, amennyiben a polgármester bejelentette, hogy ebben az ügyben polgármesteri k'Jldöttség jár majd el az illetékes minisztereknél. Ez a kül­döttség — mint ismeretes — el is járt, de csak nagyon kétes értékű eredményt ért el. A miniszterelnök ugyanis mindössze jóindulatáról biztosította a polgármestereket és csak annyit igért meg, hogy majd tesz valamit. A kérdés azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek az első pillanatban látszik, mert tulajdonképen aem is egy, hanem két kérdés rejlik benne. Az egyik és véleményünk szerint momentán ez a fontosabb része, az, hogy a városi alkalmazottaknak már régen sürgős szükségük lenne a visszatartott differenciákra és minél tovább keli várakozniok rá, annál keve­sebb értéket kapnak majd valamikor, ha egyszer mégis megkapják. A kérdés másik részének elvi jelentősége van. A polgármester ugyanis azt szeretné, ha a rendkívüli segélyek nem a város pénztárát, hanem az állampénztárt terhel­nék és ezért szorgalmazza állandóan, hogy a diferenciákat a kormány ulalja ki a tisztvUelők számára, pedig a tisztviselők javadalmazása január elseje óta a természetbeni ellátáson kivül a városokat terheli, a kormány ugyanis bizo­nyos kárpótlás Ígéretével ezt a terhet áthárította a városokra. Egyelőre ugyan a városi tisztviselők illetményeinek nagyrészét az állam előlegezi, de ezeket az előlegeket a kárpótlásul átengedett áflójövedelmekből föltétlenül levonja a kormány. A komplikált kérdés robbantotta ki az éles ellenléteket a hétfői^ tanácsülésen. Rack Lipót pénzügyi tanácsnok — aki a föidbéremelés kérdésében éppen olyan tartózkodó álláspontot foglalt el a pénzügyi osztály vezetésének átvétele alkalmával, mint a polgármester — azt java­solta, hogy a tanács honorálja a városi alkal­mazottak kívánságát és utalja ki a fölemelt rendkivüli segélyeket számukra — előlegképen az állam által folyósítandó előlegre. R ck Lipót meg is indokolta javaslatát. Elmondotta, hogy a tisztviselőket lehetetlen helyzet elé állította az H rettenetes drágulás, ami néhány hónap óta egyre dühöng. A polgármester azonban félbeszakította az előadót. Ingerülten szá'lt síkra a javaslat ellen. Elmondotta, hogy épp?n most sürgetik a kor­mányt a kérdéses differenciák kiutalásáért. „Ki engedni a poli­„Vissza kell térnünk első szerelmünkhöz, a — földhöz". kell számítani — úgymond, — hogy millióról | van szó és azt a fix összeget táviratilag kell kérni a kormánytól. Pénzünk nincs rá, hogy mi fizessük ki, ha kifizetnénk, más céltói kel­lene azt elvonnunk. A váro3 jövedelme nem­csak arra való, hogy saját magunkat elégítsük . ki be'őie. Esy város se áldoz annyit thztvise- | lőiért, mint Szeged". Éleshangu vita következett ezután. Valaki hí- ; valkozott a makói példára, ahol indítványt ter- ! jesztenek a közgyűlés elé a városi tisztviselők buzavalutás fizetése ügyében. Balogh Károly fejtette azután ki álláspontját. Véleménye sze­rint, ha az állam "lőlegezné is a kért összeget, azt egyszer föltéüenül vissza kell téríteni. n\ váro3 pénzügyeit okvetlenül rendezni kell már, mert az élet mind erősebben zörget az ajtó­kon. Míg kell pon'osan állapítani a város ház­tartásának szükségleteit és arra fedezetet kell teremteni. Vissza kell térnünk első szerelmünk­höz, a földhöz. A tanács azonban mégis a polgármester aka­rata előtt hajolt meg. Hogy miért? Hit iste­nem, a katona >s engedelmességgel tartozik följeobvalójának, a tanács feljebbvalója pedig kétségtelenül a polgármester, aki a vita végén elárulta, hogy azért ragaszkodik az állam cő­legéhez, mert reméli, hogy annak visszatéríté­sére úgyse kerül sor soha, már pediha a vá­ros a saját erejébőL fizetné ki a kérdéses mil­liókat, a kormánytól senki se várhatná a kéri előleg kiutalását. Ugy érezzük, hogy ezzel az elfojtott pslota­fomdilommal meginduit a városi politika ber­keiben az a lavina, amely előbb-utóbb mégis csak elsöpri a föidbérek emelése elé rakott gyenge kifogásokat és kikényszeríti a váro3 pénzügyeinek végleges tendezéséí. Rack tanács­nok ugyanis, aki eddig a polgármester földbér­politikájának a hive volt, ma már ugy nyilat­kozott munkatársunk előtt, hogy más megol­dást ő sem lát, mint a földbérkérdés rendezését. A számevőség számitasa szerint a rendkivüli segélyek felemelése havi nyolcmillióval, a lak­bérrendelet pedig az év végéig tizenkélmillió­val növeli a kiadásokat. Május elsején körül­belül tizenötmillióval több kellene a tisztviselői fizetésekre, mint amennyi a mult hónápban kel­lett. A torony alatt pedig egyre nő az elége-­detlenség, a nyugtalanság, mert a polgármes­teren kivül talán senki sem reméli, hogy a kor­mány előlegezi ezeket a milliókat és igy min­den városi alkalmazottra fenyege'.őleg hat a május elseje sötét bizonytalansága. Lemondott a Pasics-kormány. A Pasic-:-kormány ma reggel a Radics-párt merev álláspontja miatt, melyet a radikális párttal megkezdett tárgyalásban tanúsított, be­adta lemondását. Ennen folytán a szkupstina mai első ülésén csupán a megalakulási forma­litásokat végezte el és a képviselői megbízó­leveleket bírálta el, azután pedig az uj kormány mega'akulásáig elnapolta magát. Egy főhadnagy főbelőtte magát a Budapest-szállóban. (-4 Szeged tudósítójától.) Ma délben 12 óra 15 perckor Arbutina Artúr szolgálaton kivüli huszárfőhadnagy az Aradi-utcában lévő Buda­pest-szálló 38. számú szobájában szolgálati revolverével főbelőíte magát és meghalt. Az öngyikosság részleteiről a Szeged munkatársa a kővetkezőket jelenti: Arbutina Artúr körübelül három héttel ezelőtt jött Szegedre és a Bud .pest-szálló 38. sr.ámu szobájában bérelt lakást. A bejelen ő lapja sze­rint 1877-ben született, nőtlen és Pécsről jött Szegedre. A szállodai portás és a szobaasszony előadása szerint a huszárfőhadnagy mind a há­rom hét alatt rendes, nyugodt életmódot foly­tatott, állandóan jó kedélyű volt, szóval semmi jelét nem mutatta annrk, hogy az öngyilkosság gondolatával foglalkozik. Minden jel arra vall, hogy a végzetes tettre csak ma délelőtt, vagy tegnap délután szánta rá magát, bár tegnap is rendes időben lefeküdt és viselkedése semmi gyanút nem keltett. Ma délelőtt sogóra, aki a szegedi Máv. üzletvezetőség tisztviselője, több­ször meglátogatta őt a 38. számú szobában. Körülbelül háromnegyedtizenkettőkor Arhutina főhadnagy kijött szobájából, megállt a folyosón levő tükör előtt, majd visszafordult és ismét szobájába ment, amelynek ajtaját magára zárta. A szál odai személyzet mindebből semmi rosszra nem következtethetett. Néhány perc múlva egy fiatal gyerek jelentkezett a portásnál, aki egy leveiet hozott a főhadnagy sógorától azzal, hogy azt a főhadnagynak azonnal adják át. A portás hosszasan kopogtatott az ajtón, de a főhad­nagy nem válaszolt, mire a portás visszaküldte a gyereket azzal, hogy most nem lehet bemenni. Alig néhány perc múlva megint jölt a gyerek azzal az üzenettel, hogv a levelet feltéllenül át kell adni Arbutina főhadnagynak. A portás azonban hiába zörgetett, a szobából választ nem kapott. A portás ennek ellenére s?m gon­dolhatott öngyilkosságra, miután semmiféle dör­renés nem hallatszott. Lement az utcára, ahol éppen összetalálkozott Atbu ina sógorával, aki a szálloda előtt járkált. Elmondta neki, hogy hiába zörgetett többször az ajtón, a főhadnagy sem választ nem adott, sem az ajtót nem nyi­totta ki. Arbutina sógora mindjárt gyanút kel­teit és felment a portással a szállodába. Mikor a 38. számú szoba felé köze edtek, a folyósó mennyezetén tevő világító nyílásról az egyik üvegtábla lezuhant. Az általános vélemény sze­rint ekkor történhetett az öngyilkosság és az üveglap a légnyomás következtében eshetett le, bár semmiféle dörrenés nem hallatszott, ami­nek talán az az oka, hogy a szoba ablaka nyitva voIf, mástészt, hogy az öngyilkos erősen a homlokához szorította a revolvert. Minderre csak később következtettek, miután Arbutina főhadnagy sógora telefonon értesítette a térparancsnokságot arról, hogy Arbutina ajtaja zárva van, választ nem ad és igy valószínűleg valami szerencsétlenség történt vele. Megjelen­tek ezután a helyszínen a helyőrség megbí­zottai, a katonai orvosok és a honvédkórház mentői, akik- feltörték az ajtót. A huszárfőhad­nagy a pamlagon feküdt átlőtt homlokk I, ha­talmas vártócsikkal körülvéve és kezében egy Frommer-pisztolyt szorongatott. A tiszti orvosok megállapították a halál bekövetkeztét és a holt­testet a honvéd és közrendészeti kórházba szál­lították. A szobában tartott helyszíni szemle alkalmá­val három levelet találtak, amelyet az öngyilkos hozzátartozóihoz és felettes parancsnokságához intézett. Ruháin és egyéb értéktárgyain kivül mást nem hagyott hátra, öngyilkossága előtt különböző iratokat égethetett el, meri a kályhá­ban a szállodai személyzeit sok friss hamut talált. Arbutina Aríur szolgálaton kivüli huszár­főhadnagyot Szegeden csak szük körben ismer­ték. Katón u ríszröl azonban nagy részvéttel fogadiák a fő.iadnagy tragédiáját. Temetése katonai pompával valószínűleg holnap délulán lesz a honvéd csapatkórházból. Szerdán ülésezik a höiigazgatási bi­zottság. A közigazgatási bizottság áprilisi ülé­sét szerdára hivta össze a főispán, mert tizen­ötödike vasárnapra esett és igy akkor nem tarthatták meg.

Next

/
Thumbnails
Contents