Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-13 / 83. szám

SZEGED Szeged, 1923 április >3. Uj német A Journal berlini tudósítója állítólag a leg­illetékesebb német részről szerezte azt az érte­sülést, hogv Hermes birodalmi pénzügyminisz­ter uj jóvátételi tervet dolgozott ki. E jóvátételi terv azon alapszik, hogy Németország hajlandó 26 milliárd aranymárkát fizetni Franciaország­nak, a Belgiummal és Olaszországgal szemben fennálló jóvátételi tartozásokat pedig oly módún kívánja meghatározni, hogy ez a két állam ki legyen elégitve. Ezeknek a tartozásoknak az első részlettörlesztését a legrövidebb időn be­lül teljesíteni kell. A pontos fizetésért Német­ország a Ruhr-terület haladéktalan kiürítését kívánja már az első részlet kifizetésekor, de a Rójna-tartományok katonai jellegétől való meg­fosztásáról nem lehet szó. A Journal tadósitója megjegyzi, hogy nem sikerült megállapítani, vájjon a Cuno kabinet egyetért-e ezzel a jóvá­tételi tervvel, azt azonban biztosan tudja, hogy Rosenberg külügyminiszter ellenzi, mert sze­rinte időszerűtlen, hogy Németország uj javas­lattal álljon elő, mielőtt a nemzetközi gazda­sági szakériók tanulmányozták volna a német birodalom fizetőképességét. A jóvátételi javaslatokra elsősorban az angol nyomás indította a német kormányt. Nagybri­tannia ellenzi Franciaországnak politikai hege­móniáját a kontinensen és Németország ész­szerű javaslatait támogatni fogja. A Vorwürts azt jelenti Londonból, hogy ! Németországnak Franciaország elé terjesztendő i terv. javaslatai a Loucheur-féle tervezet keretein be­lül mozognak. Németország valószínűleg kész­nek fog nyilatkozni arra, hogv átveszi Francia­országnak, Olaszországnak és Balgiumnak Ame­rikával és Angliával szemben fennálló tartozá­sait, ha Franciaország megelégszik kisebb jóvá­tételi fizetésekkel. Az angol alsóházban a munkáspárt egy tagja felvetette azt a kérdést, hogy a Loucheurrel folytatott tanácskozás következtében szándéka-e a kormánynak a Franciaországgal szemben fennálló barátságos semlegesség jelenlegi poli­tikáját feladni és olyan politikát követni, amely feltétlenül támogatja Fnnchországot Németor­szág elleni ruhrvidéki akciójában. Baldwin taga dólag válaszolt. Arra a másik kérdésre, vájjon ez a válasz ugy értendő e, hogy a Loucheurrel folytatott tárgyalásoknak semmiféle változás sem volt a következménye, a miniszter nem adott választ. A berlini lapok megbízható jelentése szerint a francia szén- és koksz-kivilel a megszállott területről január 11-től március 3-ig mintegy 238000 tonna volt. A Ruhr vidék megszállása nélkül a franciák önkéntes teljesítmények utján 4.2 millió tonnát kaptak volna. A ruhrvineki vállalkozás ezenkivül a magántulajdon ellen irányuló tulkapásoktól eltekintve, százakra menő sebesülésekkel, az emberek ezreinek kiutasítá­sával járt és 49 német állampolgárnak halálát okozta. Királyvita a Házban. A nemzetgyűlés mai ülését 11 óra után nyi­totta meg Scitovszky Béla elnök. Jelenti, hogy Szakáts Andor az 1921. évi XLVII. t.-cikk hatályossága tárgyában és Homonnay Tivadar az állami tisztviselők anyagi helyzetének javítása tárgyában sürgős interpellációra kért és kapott engedélyt. Pesthy Pál, a 3. biráló-bizottság elnöke be­terjeszti a bizottság jelentését, mely szerint a bizottság március 9 én és 21-én tartott ülésén bírálat alá vette Zsirkay János nemzetgyűlési képviselő megválasztása ellen beadott panaszt. A bizottság vizsgálat elrendelését határozta el és foganatosítására (Jsetty Ferenc nemzetgyűlési képviselőt jelölte ki. Vass József népjóléti miniszter beterjeszti a lakásépítés előmozdításáról szóló törvényjavas­latot, amit előzetes tárgyalás és javaslattétel végett kiadnak a pénzügyi és közgazdasági bizottságnak. Beterjeszti továbbá a betegség és baleset elleni biztosításról szóló törvényjavas­latot. Beterjeszti a pjstis, kolera és sárgaláz elleni védekezés tárgyában Párisban kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvény­javaslatot. A napirend szerint áttérnek a mezőgazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Az első felszólaló Perlaky György. A tör­vényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy a föld­munkások megfelelő szerződésekhez jussanak. Már egyszer végérvényesen kell segíteni a föld­munkások helyzetén. Szerencsétlenségnek tartja, hogy az ellenzék a Horthy-akcióval kapcsolatban visszás hangokat hallatott a kisgazdák önzetlen­ségével szemben, azt dobta a levegőbe, bogy az adományokat nem kezelték megfelelően. A Horthy-akcióval egy bizottság fog elszámolni. Ezután a mezőgazdasági hitelt tárgyalja. A munkabérekről beszélve kifejti, hogy a kereslet és kínálat elméletét nem fogadja el. A mai tény az, hogy a munkások ki vannak szolgál­tatva a munkabér tekintetében a munkaadóknak. Csupán azt a rendszert tartja helyesnek, ahoi a munkások és a munkaadók egyenlően vannak képviselve a bizottságban. A kormány munka­alkalmak megteremtésével sokkal inkább segit a kisembereken, mint bármilyen más segély­akcióval. A javaslatot elfogadja. Drózdy Oyőző: Szeretné, ha általános jellegű beszéd helyett inkább Dénes • István alapos fejtegetéseire válaszolt volna. A zsellérek hely­zete Magyarországon egyenesen tarthatatlan. (Egy hang jobbról: Dózsa Györgyök.) Hallgas­sanak csak a Dózsa Györgyökkel. Nagyatádit is annak mondják, bár 6 félig sem volt az. (Nagyatádi: Nem is akartam az lenni.) A föld­munkások nagyrésze egész télen át nem jutott munkaalkalomhoz. (Felkiáltások jobboldalról: Hál mit csináltak ?) Nem tűröm az ilyen vicces közbeszólást, pláne olyantól, aki ezer holdan hizlalta meg a hasát. (Nagy zaj a jobboldalon és középen) Drózdy: Őt semmiféle vicces felböfögéssel nem lehet befolyásolni. (Altalános botrány és lárma a jobboldalon, erősen kiabálnak a kép­viselők, mire az elnök Drózdyt felszólítja, hogy tartózkodjék az ilyen inparlamentáris kifejezé­sektől.) Drózdy: A mezőgazdasági munkabérekről szólva azt mondja, hogy a földbirtokosok elérték az aranyparitásos jövedelmet, ezzel szemben a földmunkásoknak nem fizetnek aranyparitás szerint. Ezuán a mezőgazdasági kamarák mű­ködéséről beszél. Kijelenti, hogy a mezőgazda­sági kamarák nem felelnek meg hivatásuknak. A törvényjavaslatot nem fogadja el. Ezután Eőri-Szabó DÚZEŐ szólal fel. Ez a törvényjavaslat mindenesetre kezdeményező lépés. Nem áll, hogy nem lett volna szükség a javaslatra, ha végrehajtották volna a földreformot. Mezőgazdasági munka mindig lesz és igy a mezőgazdasági munkásokra is mindig szük­ség lesz. Nagyon sok helyen hiába hirdetnek munkát, nem akad vállalkozó és p'dig azért, mert olyan nevetségesen csekély munkabért akar­nak fizetni, hogy még ruhát koptatni sem érdemes érte. Hiányosnak tartja a javaslatot annyiban, hogy a mezőgazdasági kamarák veze­tőségének megalakulását nem fogja ugy bizto­sítani, ahogy a helyzet megkívánná. Propper Sándor: Beszéde elején Eőry-Szabó­val polemizál. Különösen azt helyteleníti, hogy ő a munkanélküli segélyeket elvi eg elveti. Csak okos szociális politikával lehet megmenteni a népeket. Magyarországon öt minisztérium is foglalkozik szociális politikával, de hatnatós eszközöket egyik sem használ. Szociálpolitikai téren az első lépés a szervezkedési jog. A munkaadónak meg­van ez a Joga, a munkásoknak azonban nem adják meg. A szocializmust megakadályozni nem lehet, mert amig talaja van, az előbb-utóbb úgyis megszületik. A demokráciát eltüntetni nem lehet. A munkabérek országos megállapítását követeli. Nézete szerint a munkabér megállapí­tásánál alapul a buzaparilást kell venni. A ja­vaslatot nem fogadja el. Az elnök ezután berekeszti a vitát. Napirendi javaslatot tesz, mely szerint a legközelebbi ülést április 13 án, pénteken délelőtt tartják. Ezután áttérnek az interpellációkra. Interpellációk. Az első interpelláló Szakáts Andor. Olyan szinben tüntetik fel Magyarországot, mintha egységes közvélemény alakult volna ki abban a tekintetben, hogy Oitó főherceg Magyarország királya. Nem a'iar vitatkozásba bocsátkozni mi a helyes közjogi álláspont, csak azt iudja, hogy az 1921. évi XLVII. t.-c. szerint, melyet a mult nemzetgyűlés hozolt, IV. Károly megszűnt ma­gyar király lenni és a pragmatica sanctio foly­tonossága is megszűnt. Ezt a törvénycikket ig becikkelyezték s szankcionálták, tehát ez a tör­vény mindenkire kötelező. Ha ezt bárki meg­sértené akár hírlapi cikkben, akár nyilvános gyűlésen és Oltó főherceget Magyarország kirá­lyának tüntetné fel, az törvénysértést jelent. Ha az 1921. évi XLVII t.-c. nem kötelező, akkor a többi törvénycikk sem kötelezhet. Ha meg lehet akadályozni egyik irányban a köztársasági propagandát minden áron, mert törvényeink kimondják, akkor nem lehet tűrni az ellenkező irányú propagandát sem. A maga részéről a tételes törvény alapján áll. Az 1921. évi XLVII. t.-c. el visszaszállt az országra a szabadktrály­választás joga, tehát azt mindenkinek respektálni kell. Még azt is furcsának tartja, hogy a kor­mány a mai napon gyászünnepélyt rendezett. Ezen kitették a régi uralkodóház jelvényeit, többi között ott szerepelt nemcsak ar osztrák, hanem a cseh és galíciai korona is. őt soha­sem fogja semmi arra indítani, hDgy Ausztriát ismét visszaszerezze. (Horváth Zoltán: Nem is kell) Nemcsak a törvénytisztelet, hanem gya­korlati szempont is megkívánja, hogy az ilyen rekviemeket ne a kormány rendezze. Ha a kor­mány Budaörsnél kényleien volt fegyverrel megmutatni, hogy a régi uralkodóház nem fog­lalhatja el trónját, hogyan tűrheti el ezeket a tüntetéseket akkor, mikor még a jóvátétel kér­dése is ránk nehezedik. (Felkiáltások a jobb­oldalon: Ez csak kegyelet volt és nem tünte­tés.) Az ország nagy tömegei nem nézik jó szemmel az ilyen eseményeket. Ha ezt a tör­vényt csak kényszerből hozták, akkor az egész alkotmányos életünk labilis alapon áll. Tegnap győzött az egységes pártban is az az álláspont, melyet Gömbös Gyula és ő képvisel (Gömbös: Nekem az országban van a többségem és nem a pártban) Határozati javaslatot nyújt be a 48 as kis­gazda és földmivespárt nevében, hajlandó-e a kormány az 1921. évi XLVII. t.-c. alapján min­denkivel szembeszállni, aki ezzel a törvény­cikkel szembehelyezkedik, mert ez nemcsak külpolitikai oxokból fontos.de a nemzet érdeke is igy kívánja. Hajlandó e a kormány azzal a felfogással szemben, hogy II. Ottó magyar ki­rály, kijelenteni, hogy ugyanezen törvény alap­ján sem O tó, sem bárki más nem rendelkezik f igényjogosullsággal a magyar trónra, mert a magyar nemzetre visszaszáll az önrendelkezési jog. Hajlandó-e a kormány felvilágosítást adni arra vonatkozólag, hogy a Hab3burg-kérdésben a kis- é3 a nagyántánt eddig elfoglalt állás­pontjából. mely szerint a Habsburg-dinasztiát semmi formábin sem engedi Magyarországon restaurálni, engedett-e már. Ezután Huszár Károly elnök emelkedett szó­lásra, aki az elnöki székből mondja el beszé­dét. Mint a parlament naplójából megállapította, Meskó Zoltán egy közbeszólás formájában azt a kijelentést tette, hogy a képviselőház egyik alelnöke milyen jogcímen vett részt a gyász­istentiszteleten. Erre vonatkozólag nem mente­geié iből, haaem kötelességből a következő be­jelentést óhajtja tenni: Igenis ö megjelent a nemzetgyűlés megbízásából, amit be is jelentet­tek a nemzetgyűlésen, mihelyt mód kínálkozott arra. Részt is vett a gyászistentiszteleten. A ravatalnál még a legádázabb politikai ellenfelek is kibékülnek, különösen akkor, ha olyan em­ber ravatalánál jelennek meg, aki Magyarország felkent királya volt és Szent István koronáját viselte homlokán. Semmiféle tüntetés nem volt ez, hanem egyszerű gyászistentisztelet, ahol ke­gyelettel adóztak IV. Károly emlékének. (A Ház tapssal fogadja Huszár beszédét.) Bethlen István gróf: Azt hiszem, a magyar nemzetnek legnagyobb érdeke, hogy a király­kérdés újból kontroverz kérdéssé ne váljék a parlamentben. Nem tartanám helyesnek, ha bár­mely oldalról ujabb kísérletet tennének ennek a kérdésnek a mai súlyos helyzetben való fel­élesztésére s ezért csak röviden kívánok reflek­tálni az elhangzott interpellációra. A kormány már többizben kifejtette állás­pontját, amely nem változott és a kormány ki is tart mellette. Többizben megmondottam már, hogy a meghozott törvényt meg kell tartani. A képviselő ur bizonyos propagandára mutatott rá s azt mondja, hogy az a törvénnyel ellen­tétben ell. Disztingváljunk. Én minden nyilat-

Next

/
Thumbnails
Contents