Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-12 / 82. szám

Egyes szám ára 30 korona tartaMtfeég é« kladóhlvaMl KMcseyntca 6. (Próféta•bUó, I. emelel 6.) Telefon 13 -SS. A .Sseged" megjelelt MKS kivételével minden M9> Egyes szám ára 30 kottás. Előfizetési árak: Egy i Siegeden 600, Buda«s vidéken 620 kor. Hirdetési árak: FéDiasáboa 1 mm. 9, egy hasábon 16, máa(él hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér belükkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K. Nyllttér. cs» Mdl és orvosi hir 100 K. Többsxörl feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923^április 12, CSÜTÖRTÖK. 82-ik szám. Bizalomnyilvánitás. Nem arra a bizalomra gondolunk, amelyei ma este a pártja Bzavaz meg Bethlen Istvánnak s amelyre Gömbös Gyuláék is igent fognak bólintani. Nincs is szebb a szép egyetértésnél és örülünk neki, hogy ők is rájöttek. Egyébként nem volt nehéz kitalálni, hogy a dühös ellenfelek nem fogják megenni egymást, mert nem is olyan nagyon dühösek és nem is oly^n nagyon ellenfelek. Csak a tempóban van köztünk különbség, — nyilatkoztatta ki Csilléri doktor ur a főváros közgyűlésén és nyilván nem jutott neki eszébe, hogy annak idején szóról- s<óra azzal kapacitálták a kommunista agitátorok is a szocialistákat, hogy csak a tempóban van köztük különbség. Hát ez a bizalom az egységespáft belső ügye és ahhoz nekünk semmi közünk sincs. Hogy mikor összekoccintják a poharat és felköszöntik egymást, mit kivánnak egymásnak belülről, az ilyen intim ügyek nem tartoznak a nyilvánosságra. A pártbizalom kérdése majd csak akkor tartozik megint az országra, ha a jobboldali forradalmárok kimondják a bizalmatlanságot, amit most lenyeltek, mert megakadt a torkukon. Hogy kerül-e erre sor, azt mi nem tudhatjuk, talán ők maguk se tudhatják, azt csak Bethlen István tudhatja. Ha a miniszterelnök a frond „bizalmát" „bizalommal" viszonozza és az ő politikai árkaikba kanyarodik le a középutról, akkor a szélsőknek igazán nem lesz okuk bizalmatlankodni. Ha azonban azon a bizonyos középúton marad, akkor a szélsők vagy megszoknak, vagy megszöknek. Ez megint attól függ, hogy kit éreznek maguk mögött. Elég okos emberek ahhoz, hogy ha nincs mivel támadniok, akkor inkább a támogatók szerepét vállalják. Ennek a szélütött országnak az állapota nem bir meg több ribiiliós izgalmat, azért minden érdek azt kivánja, hogy a szélsőséges, szeleverdi politika ne érezzen semmit és senkit a háta mögött, amire rátámaszkodhasson és amibe megfogódzhasson. Ezért tartjuk végtelen fontosnak nem a pártértekezlet paktumos bizalomnyilvánitását, amely már a létrejöttekor felborulhat, hanem azt a bizalmat, amit Csanád vármegye törvényhatósága szavazott Bethlen Istvánnak, kimondottan azért, mert szembes?állt a terrorral és az utcát nem engedte úrrá lenni a törvény fölött. Az ilyen közgyűlési bizalomnyilvánitásoknak a háború előtt, a normális vi'ágban semmi értékük nem volt, mert mindig megrende'ésre szállíttattak a haza oltárára. A főispán vészelet kapott a miniszlerelnöktől, azt tovább adta a kormánypárt választmányának s egy hét i múlva már táviratilag tehette a nagy lelkesedéssel, bár csekély szótöbbséggel megszavazott bizalmat a kegyelmes ur lábaihoz. Ez olyan kedves gyerekség volt, amit senki se vett komolyan s ami soha egyetlen kormányt meg nem mentett a bukástól. De legalább a nemzet lelkes bizalmára támaszkodva adta be a kulcsot a kormány, amely lelkes bizalom rögtön megnyilvánult az uj kormány iránt is, mikor az előbbi határozaton még meg se száradhatott a tinta, mert a takarékos és óvatos főjegyző még meg se iría. Hiszen a fő az volt, hogy belekerüljön az újságokba s egyik törvényhatóság elkapja a lelkesedés ragályát a másiktól. Most azonban más világ van. Most súlya van minden kiejtett szónak és következménye minden színvallásnak, akár parancsra történik az, akár maga jószántából való. Mi meg vagyunk róla győződve, hogy a csanádvármegyei bizalomnyilvánitás a közlélekből fakadt. Nem kell kormánypártiság ahhoz, hogy minden józan ember Bethlen István mögé álljon akkor, amikor ö a saját elvbarátainak a terroréval áll szembe és ott is maradjon mindaddig, mig írre a sárkányölő gesztusra szükség van s mig azt őszintének hiheti. „A budapes i tüntetéseknek, amelyen a tanszabadság elvével a magyar karaktert is megcsúfolják, a terrort elitélő és mégis féktelenül űző sajtónak a hangja a forradalom hangja, módszere és erkölcse a Balkáné", — mondta ki az igazi hazafi bátorságával Tarnay Ivor, Csanádmegye nemesen konzervatív alispánja — „és tbben a sorsdöntő küzdelemben a tCrvényható ágcknak Bethlen István mellé kell leszegezni magukat". Mi nem tudjuk, hogy a CFanádi bizalomnyilatko/at inditó oka a Bethlen iránt való szimpátia volt-e, de bizonyos, hogy országos visszhangot a katasztrofális szélsőséges politikától való irtózás fog ntki adni. Elmaradt Bethlen és (A Szeged budapesti tudósítójától.) Tizenegy nappal ezelőtt ugyanebben az ólában és ugyanezen a helyen, amikor az egész magyer sajtó befejezett lénynek itélte Gömbösék ellenzékbe vor.ulását, azzal a szavakkal kezdlt'k húsvéti beszámolónkat a politikai helyzetrö1,« hogy a jelek szerint nem fog megtörténni Gömbös Gyula és fajvédelmi elvbarátainak elszakadása a miniszterelnöktől. Akkor teljesen izoláltan és egészen egyedüi állottunk az egész magyar sajtóban véleményünkkel, azonban alig mult el a husvéli locsolkcdás, egyre jobban bebizonyosodott, sőt valóra vált meggyőződésünk. A Szeged álláspontját a ma esti pártértekezlet teljesen igazolta. A fajvédelmiek leszerelése, megnyugvása, illetve lecsöndesedése azonban nem jelenti azt, hogy az „egységes" párt berkeiben elült minden vihar, hí nem csupán a zivatar kezdetét jehntő szél tűnt el egy bizonyos időre, hogy aztán annál jobban és erösebben törjön elő rejtekéből. A £zél elíiln-, a zivatar várat magár*. Nem sokáig. A Magyar Országos Tudósító az egységespárt értekezletéről a következőket jelenti: Az egységespártnak ma este megtartott értekezletén a kormány a honvédelmi miniszter kivételével, valamint a párt képviselő-tagjainak legnagyobb része és a főispánok is megjelentek. Az ülés megnyitása után Mayer János elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg Lers Vilmos báró, nemzetgyűlési képviselő és Miskolczy Lajos főispán elhunytáról. Ezu'án Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt fel. Rámutatott arra, hogy a kormányt az utóbbi időben egyes sajtóorgánumok részéről és a bennük megjelent nyilatkozatok utján támadások érték és mindez történt oly időben, amikor a kormánynak az e'őtte álló nagy feladat elvégzésében ugy a bel-, mint a kü fö dön a Icgnagyobb mértékben szüksége van arra, hogy tekintélye és presztízse csorbítatlanul fennálljon. A miniszterelnök rámutatott arra, hogy ezek a támadások a kormányt két alapon érték. Az egyik ar, h'gy a kormány nem követ keresztény politikát, ••? másik, hogy a kormány pénzügyi és gazdasági politikája helytelen. Az első vádra vonatkozólag a' miniszterelnök kijelenti, hogy ő, aki sokkal régebbi politikai múltra tekinthet v'ssza, mint sok3n azok közül, akik vele szemben állottak, sokkal régebben hirdeti a keresztény politikai irány szükségességét, mint azok, akik most a kormányt támadják és ő ezt a gondolatot kifejezte az általa követett politikában akkor is, amikor az 1918 évi súlyos idők elkövetkeztek. Biztosítja a pártot arról, hogy ő ezt a politikai irányzatot az adott lehetőségek szemmeltartása mellett mindig követte és követni fogja. A kormány pénzügyi és gazdasági politikájával szemben való kifogásokra vonatkozólag csak annyit jegyez meg a miniszterelnök, hogy ezeket ma nem kivánja érdemileg taglalni és csak azokra a nehézségekre mutatott rá, amelyek általában minden gazdasági program, vagy politika megvalósítása elé a mai súlyos viszonyok között tornyosulnak. A maga részéről azonban szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy semmiképen sem helyeselhető, hogy akkor, amikor a kormány politikájával szemben a kormánypárthoz tartozó egyes képviselők valamely kifogást emelnek, azokat a párton kivül, a nyilvánosság előtt tárgyalják. A párthüség és a pártfegyelem megkívánja az?, hogy az ilyen kérdések mindenekelőtt a pártban és a párt vezetősége és az alapszabályokban arra rendelt szervek utján a párt kebelén belül intéztessenek el, ott vitattassanak meg és ű konzekvenciákat csak akkor és abban az esetben vonják le egyesek, ha ezeknek a tárgyi kívánalmaknak elintézése az előbb emiitett módon nem sikerül. Ezután a miniszterelnök a következő határozati javaslatot terjesztette a pártértekezlet elé: Mondja ki a párt a jövőre nézve, hogy a köteles párthüség ellen vét a pártnak az a tagja, aki bármely politikai természetű kérdést anélkül, hogy alkalmat adott volna arra, hogy az általa felvetni kívánt üggyel a pártnak arra alapszabályszerűen egybehívott szervei foglalkozhassanak, a párt bármely tagja, vagy szerve ellen a nyilvánosság előtt politikai támadásra használ fel, vagv politikai akció tárgyává tesz. Gömbös Gyuip, a. párt ügyvezető alelnöke szólalt fel ezután. Mindenekelőtt kijelenti, hogy ugyanazzal a férfias nyíltsággal, mellyel a miniszterelnök ezt a kérdést tárgyalja, kiván ö is ezzel foglalkozni. Kötelességének iartja kijelenteni, hogy az ő maga és politikai barátai részéről is merültek föl kívánságok a kormány politikájával szemben. Elismeri, bogy formailag helyesebben jártak volna el, ha ezeket a párt kebelén beiül kísérelték volna meg etinlézni, de abban a bitben voltak, hogy ezeknek a kérdéseknek kielégítő elintézése a pártou belül már nem remélhető. A párt megteremtésében a miniszterelnöknek és nagyatádi Szabó Istvánnak hűséges fegyvertársa és munkatársa volt és amikor a becsületes fegyvertárs a Niebelungentreuhoz és az eszmékhez való ragaszkodás szellemében irányítja cselekedeteit, a maga részéről is szükségesnek és fontosnak tartja, hogy most, amikor a kormány súlyos fetadatok megoldása előtt áll. a párt egysége és tekintélye meg ne zavartassék. A miniszterelnök keresztény fajvédelmi gondolkodását egy pillanatra sem vonta kélségbe. 0 későbben született, tehát későbben kezdhette meg a fajvédelem propagálását, mint a miniszterelnök. Miután a párt vezére, a miniszterelnök alkalmat ad arr*, hogy mindazok a kívánságok, melyek a párt kebelén belül bárki részéről is felmerülnének, a párt arra hivatott szerve által meghallgattassanak és a párton belül elintézést nyerhessenek, a maga részéről azt javasolja, hogy a végleges állásfoglalás a küszöbön álló és az ország érdekeit mélyen érintő feladatok megoldása utáni időre halasztassék el. Különös tekintettel arra, hogy a tárgyi különbségek tekintetében a párt nagyrésze egy véleményen van, a miniszterelnök határozati javaslata vita tárgyává ne tétessék és a párt azt egyhangúlag fogadja el. A párt a miniszterelnök határozati javaslatát Gömbös Gyula hozzászólása után egyhangúlag magáévá tette. Ezután VŰSS József népjóléti miniszter ismertette a pártértekezlettel a lakásrendeletről és a lakásépítés előmozdításáról szóló törvényjavaslatot, amelyhez Boltlik József, Erdélyi Aladár, Platthy György, Biró Pál, Hajós Kálmán, Kuna P. András, Szijj Bálint, Csontos Imre és Mózer