Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

SZBQBD Tavaszi szemle a kiskertek fölött. \ Szeged, 1923 április 1. kéiségbevonjuk, mint egyes kutatók teszik, felesleges. Bizonyítani sem az egyiket, sem a másikat nem lehet, ellenben ahol egy vallás keletkezik, ott valószínű, hogy volt vallásalapító is. Ebben az értelemben ftlződik a Jehovakultusz megalapozása a zsidóság körében Mózes nevéhez. Jehova közös Istenük lett a Kades körül tanyázó héber törzseknek, aki mint hadi isten, „seregeknek ura" vezette őket együttes vállalkozásaik alkalmával. Természetesen a nomád korszaknak ez a Jehovája nem volt valamely elvont teologiai okoskodások szerinti egyetlen isten, csak legtekintélyesebb a törzsi istenek között, aki évszázadok folyamán lassankint elnyomta a többieket. Jó ideig mellette megmaradtak még a közönséges fetisizmusnak a maradványai is, az aranyborjú, a rézkígyó, a kerubok. A zsidó történelem éskora. Az egységes zsidó nép kialakulásának a másik nagy tényezője a megtelepedés volt. Fentebb emiitettük, hogy a III. Thutmoses halálától kezdve mutatkozó külpolitikai elernyedést és a vazallus fejedelmek egymás közötti veszekedéseit kihasználva, a habiri törzsek déli és keleti irányból nyomról-nyomra miként haladtak előre Kanaánban. Ennek a térfoglalásnak a részleteit nem ismerjük. Bizonyos azonban, hogy nem volt egységesen irányított hóditÓ hadjárat s a törzsek nem fegyverrel foglalták cl az országot, hanem majd itt, majd ott ütötték fel sátraikat. Minthogy a rokon, de megtelepedett kanaaniták nem szívesen nézték a jövevényeket, akik nyájaikkal pusztító sáskauad módjára ülték meg az olajültetvényeket, vetéseket, kerteket, szőlőket, természetesen nem egy helyütt harcta is került a dolog, amelyben hol a kanaaniták, hol a héberek húzták a rövidebbet. Az utóbbiak azonban előnyben voltak, mett rokon törzsek állandóan tódultak utánuk és lehetővé tették, hogy megtartsák azokat a területeket, ahol egyszer megtelepedtek. A valószínűség amellett szól, hogy először ÍZ efraimiták léptek ái körülbelül Sichem magasságában a Jordántól nyugatra eső területikre. Bizonyos, hogy 1200 körül már a héberek nagyrésze a Jordántól nyugatra telepedett meg. A megtelepedés a régi törzsszerkezetnek a felbomlásával járt. Az egy családi közösséghez tartozók ugyan alkalmasint egy-egy helyütt telepedtek meg, de attól az időponttól kezdve, amikor a mozgó élet megszűnt, a helyi kö zösség lett a kis politikái egységek legfontosabb tényezője. A kis pjlesztinai fejedelemsége*, amelyek egy-egy város körzetére, vagy földrajzilag körülhatárolt ierületre terjedtek ki, mintául szolgáltak azoknak az alakulásoknak, amelyeknek nyomait a mondákkal erősen átszőtt birák könyvében lehet felismerni. Jefta és Qideon a típusai az átalakuló nomádod köréből kiemelkedő kis fejedelmeknek. A régi megtelepedettek és a beköltözők sem maradhattak állandóan idegenül egymás mellett. Megkezdődött az asszimilálódás és összeolvadás, aminek máig is megmaradt emléke, hogy az újonnan érkezők átvették a kanaaniták vallásos kultuszát, de az ünnepeket, amelyek kimondottan a mezőgazdasági élet eseményeivel vannak összefüggésben, Jehovára alkalmazták. Az ünnepek mellett átvették azonban a helyi isteneket, a Bálokat és Balatokat is s helyet adtak nekik vallásos kultuszukban Jehova mellett mindaddig, amig egy későbbi reakció az utóbbinak kizárólagosságát nem biztosította. A mi időszámításunk szerint körülbelül 1000 táján szűnik meg a zsidó történelemnek tisztán mondai korszaka, amelyben legföljebb egyes nyomok utalnak történeti valóságokra. „Izrael népe", amely ekkor amint összetartozandóságának tudatában lévő vallási és politikai közület jelentkezik, már nemcsak a szabadon talált területeket, hanem a városokat is lakja s a régi kanaaniták és beköltözött héberek keveréke. Az összeforradásnak egyik fontos tényezője, hogy ekkortájt már egyforma érdekük, hogy birtokállományukat keleten a még nomád jellegű rokonokkal, az ammonitákkal, moabitákkal és edomitákkal szemben megvédelmezzék. Éppen igy összeforrasztólag hat a nyugati tengerparton egy uj ellenségnek, a filiszteusoknak a megjelenése. A filiszteusokkal vívott harcokból születik meg az ország és a nép első politikai egysége, Saul és Dávid királysága. Ekkor kezdődik a bibliai történelem, Tonelli Sándor. (A Szeged tudósítójától.) Mostanában nagyon kevés szó esik már azokról a tisztviselőkiskertekről, amelyek a háboruszülte nyomorúság els 5 villámhárítójaként szerepeltek akkor, amikor a fix-fizetésü emberek, a közalkalmazottak először vették észre, hogy fizetésük egyáltalán nem tart lépést a drágasággal, hogy veszedelmesen növekedik az a diferencia, amit az életszükségletek és az anyagi lehetőségek között teremtett a háború. Akkor még — ezelőtt négy-öt évvel, ezek a kiskertek ujdonságszerüen hatottak, de ma már, amikor a villámhárítók egész sora sem háríthatja el az egyre súlyosbodó nyomorúságot, az érdekelteken kivül senki sem törődik velük. Akkor sokan megbámulták az ásóval, kapával bandukoló „urakat", ma már vagy az ásó-kapa fényesedett hozzá a szolgálatonkivüli szalonkabáthoz, vagy pedig a szalonkabát fényesedett az ásó-kapához," de nagyon megszoktuk már a nyomorúságot, talán élni sem tudnánk nélküle. Azok a kiskertek pedig megvannak és különösen most, tavasz táján, éppen olyan serényen folyik a munka odakinn, mint amikor megkezdődött, csakhogy az öt évi gyakorlattal már szakszerűbben. A gyevi-gazdák is megszokták az „uri-parasztokat" és nem küldenek feléjük holmi gúnyolódó, zamatos kiszólásokat, pedig valamikor a paraszti élcelődésnek eleven céltáblája volt egy egy görnyedő kaputos szerzet, ott a gyevi országút elején. A kiskertek képe azonban megváltozott, nem olyan sivár már, mint amilyen születésekor volt. Amint ott álltunk a körtöltés magas peremén és végigné'tünk a lábunk előtt elterülő földeken, sok minden változás ütközött szemünkbe. A legtöbb parcellán apró fehér házikók emelkedtek, nem éppen lakóházak, hanem olyan szer- I számnak, miegymásnak való kalibák. És a fe- » hér házikók körül, elszórva, apró fekete alakok mozognak, kezükben me^ megvillantja a nap az ásó fényesre koptatott lapját. De más' változás is történt a kiskerteken. Azokat is meglátogatta az alföldi termőföldek örök veszedelme, a vadvíz. Sok kárl ugy általában nem tett, csak a mélyebb fekvésű részeket borította el Ezek a ré szek nem nagyok ugyan, alig egy-két parcella nagyságúak, de éppen ezért a vizes parcellák bérlőinek minden termése kárbavész, mig a közvetlen szomszédjuk vígan veti a borsót és dugja a hagymát. Beszélgettünk az egyik uri paraszttal. Ugy állt ott előttünk ásója nyelére támaszkodva, hogy az ördög se nézett volna ki belőle vasúti főellenőrt. A felesége, a bérlet másik oldalán, apró zöldségnek való veteménytáblákat formált a porhanyósra morzsolt földből, valami hegyes faJsrabbal szabályos távolságokban lyukakat furt a földbe fe ezekbe azíátt-fiéhány szem magot dobott. Tökéletes szakértelemmé k^zü.'íekjz^k a zöldséges táblák, kifeszített zsinór biztosította az egyenességüket, de ugy is sorakoztak egymás mellé, mint a parancsolat. A főellenőr ur pedig, miután kellő szakértelemmel kabá'ja ujjával felszárította verejtékező homlokát és rágyújtott kurtaszáru fapipájára, készségesen válaszolgatott kérdéseinkre. Elmondotta, hogy a legrégibb parcellabérlők közül való, amióta megcsinálták a kiskerteket, minden évben kibérelte parcelláját. Mindössze négyszáz négyszögöl, de bőven visszafizeti a beléje fektetett munkát. Amióta a termelők osztályába lépett, a piac ismeretlen fogalommá vált előtte, a kis földdarab bőven ellátja az egész évben a családját a szükséges zöldségfélével, olyan bőven, hogy eladásra is juta termésből. Termel rajta salátát, retket, borsót, babot, kukoricát, gyökeret, répát, céklát, tököt, j uborkát, sőt dinnyét is, de azt még a személyes ellenőrzés mellett is ellopogatják a gyerekek. Az .idén azért ismét kísérletezik vele, — I talán sikerül. Az egész parcellát „házikezelésben" munkálja meg, idegen munkaerőt nem alkalmaz, hiszen az fölemésztené a hasznot. Két iskolás gyereke van, bizony azok is segítenek szabad idejükben. A munka nemrégen kezdődött és látszatja még csak annyi van, hogy fölásták, elgereblyézték az egész földet. Csak a parcella egyik belső sarkában zöldellik valami — saláta. Nem igen fejlődik, az éjszakai hideg visszatartja. Elmondotta még, hogy nagyon sok tisztviselő nem tartott vele lépést a ki adásban. Ráuntak a földmunkára, lemondtak egy két év után a bérletről, pedig — mondotta — tessék elhinni, szebb munka ennél nincsen. Reggel, alig hogy fölkel a nap, már kinn vagyok. Most, sajnos, a hivatalos óra kezdetéig még nem igen lehet dolgozni, de később majd lehet is, kell is. Két óra után gyorsan bekapom az ebédet és ismét jövünk ki. Itt dolgozunk, amig besötétedik. Annyira megszoktuk ezt a munkát már, hogy talán meg se lennénk már nélküle. A nagyságos asszony itt félbeszakította a beszélgetést, hivta az urát, hogy segítsen a vetésnél. Megköszöntük a felvilágosítást és elbucsuztunk, hogy szemlét tartsunk egy másik parcellacsoport fölött, amely közvetlenül a körtöltés lábánál húzódik végig egészen a Tisza partjáig. Itt már sokkai szomorúbb a kép. A kiirtott Makkos-erdőnek nyoma sincs, a helyén tengerré dagadt a vadviz, amely a töltés lábánál sorakozó szíz négyszögöles k skertek alsó felét is elnyelte. Aki először látja ezt a környéket, bizonyára azt gondolja, hogy a viz itt állandó jellegű. A partosabb helyeken nád és sás nőtt és száz, meg száz fekete szárcsa úszkál a tó hátán. Éles hangon rikoltoznak bele abba a koncertbe, amit < a nemrégen fölébredt békák csapnak a tavasz tiszteletére. A túlsó parton gyümölcsös kertek terülnek el, a sötét alapból itt-ott kivillog már egy két korán nyiló gyümölcsfa rózsaszínbe játszó viráglombja. Ezeken a félparcellákon is serényen folyik a munka. Még a viz alá került részekbe is vetnek, ha nem tul mély a viz, remélik, hogy mire kikel a mag, a viz is eltűnik a földről. Sokan még a bajból is hasznot csinálnak. A viz szélén széles, mély gödröket asnak és tele engedik a vadvízzel, hogy nyáron, amikor kiszárad m g a föld lelke is, ne legyen probléma az öntözés. A kényszerűség sokszor kiváló gondolatok születésének az oka. Följebb, ahol lejáró lépcső szakítja meg ü körtöltés sima falát, keskeny gát szeli ketté a vadviztengert. Ezen közlekednek a túlsó partiak az innenső p írttal. A gáton gyerekek álltak, hosszú picebottal a kezükben és lesték kitartó türelemmel, „kupi-e mán a dugót a hal". Mert hogy-hogy nem, a hal is megtermett már eba Vízben, ietíz, hogy csak közönséges durbincs, meg egy-egy eisaffij7!.' ^ ponty, de sülve az is is eni eledel. — __ Amikor fölértünk a Tisza partjára és végíg~-^néztünk még egvszer a vizzé vált Makkos erdőn, önkénytelenül fölmerült a kérdés: miért nem erdősiti ismét ezt a területet a város hatósága, hiszen mos! már elmultak talán azok az idők, amikor tartani lehetne a facsemeték ellopásától? Vagy ha nem is multak el, néhány felelős csősz felfogadásával megakadályozhatnák az ujabb erdőirtást. Olyan sivár, olyan szomorú képe van erdőgyürü nélkül a körtöltés csupasz falának és olyan fontos közegészségügyi érdek követeli a fásitást. Szegeden vagyunk . .. Húsvéti illatszerek nagy választékban és olcsón kaphatók a GÁSPÁR IiLHTSZERTHRBHN Széchenyi-tér 7. 563 Csongrádi-palota. Gyapjúfonalak Kossuth Lajoss.-ut 1 5#I