Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-11 / 81. szám

Egyes agám ára 30 korona. wmuilíség él kladóhlva t il KMe»«y-ulea i. (Próféta­n*&>, l. emelel 6.) Telefon 13 ». A ,Smb«<1" megjele­rit kitM kivételével minden Kf, EQftM szám Ara 30 ko­Mt*. EJAflietésI Arak: guJ ra Szegeden 630, Buda­«*a (l vidéken 620 kor. Hirdetési Arak: Félhaséboa 1 mm. 9, egy hasábon 16, más­fél hasábon 25 K. Szövegközi 25 szálalékkai drágább. Apró­hirdetés 8, kövér belükkel 16 K. SzBvegkSzll közlemények soronként 100 K. NyHItér, csa­ládi cs orvosi hir 100 K. Több­szöri feladátnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 április 11, SZERDA. 81-ik szám. Kisgazdák. Az „egységes" párt most elsimult válságá­ban két nagyon kritikus nap volt a mult hét pénteke és szombatja, ugyanis olyan hirek ter­jedtek el ezen a két napon, hogy a kormányzó pártból kiválni szándékozó szélső reakciós, anti­szemita elemeknek sikerült a párt nagyatádi Szabó István személye körül csoportosuló kis­gazda képviselőit a maguk céljai számára meg­nyerni, ugy hogy félő volt, hogy Oömbösék ki­válása nem maradhat elszigetelve és nem csu­pán öt-hat képviselő kilépéséről lesz szó, ha­nem arról, hogy a kormányzó párt — nem elő­ször és hihetőleg nem is utoljára — két alkotó elemére fog felbomlani. Talán ez a meggondolás vezette Bethlen Ist­ván grófot, amikor a tizenkettedik órában ke­resni kezdte és persze meg is találta a békés megoldás útját a szélső fajvéd^lmi csoporttal. Oömbösék, mint hírlik, személyi garanciákat ugyan hiába követeltek;— ez alatt öt, szerintük liberális miniszter kiválását a kabinetből, kell irteni —, mert ezeket, mint a kormány sajtója nagy büszkén hirdeti, nem kapták meg, de ennél szerintünk sokkal, de sokkal többet sike­rült elérniük: tárgyi garanciákat kaptak, amiről persze, a kormánysajtó mélységesen hallgat, viszont Oömbösék lapjai szólanak róla, mint nagy győzelemről. A helyzet tehát röviden az, hogy a várt összecsapás meg sem történt és mégis mindkét fél nagy és határozott győzel­met aratolt a másik fölött, ha hinni akaiunk lapjaiknak. Nem akarjuk most hosszasan feszegetni a kérdést, hogy ki is győzött hát voltaképen, a kormányzópárt liberális, vagy reakciós oldala-e, de mi, isten tudja, ugy érezzük, hogy a na­gyobb nyereség mégis csak a tárgyi garanciák megszerzése, hiszen ha ezeket megkapták Oöm­bösék, ugy akár huszonöt .liberális" miniszter is ülné körül félkörben a Ház asztalát, bár­milyen jó és liberális szándékokkal is tarsolyá­ban, ugyan semmit sem tehetnének, mert a •tárgyi garanciák" pontosan és szabatosan elő­írják azt a rúiát, amelyen az ország hajóját kormányozni kell. Persze ezek a .tárgyi garan­ciák" nem túlzottan kedveznek az „arany kö­zépút" sokat hangoztatott jelszavának, sőt talán meg is lehetne kérdezni, hogy egyáltalán szó is lehet még erről, ilyen feltetelek mellett, de azért „a kormány fölényes és megsemmisítő győzelmet aratott", ahogy legalább a kormányzó­pártban mondják. Lehet, hogy a miniszterelnök ennek a „győ­zelem" nek látható babérait is homlokára akarja fonni és a holnapi pártértekezleten bizalmat szavaztat magának, de máris hallatszanak han­gok, hogy Gömbösék meg akarják zavarni ezt az intim és meleg házi ünnepséget azzal, hogy ök is bizalmi indítványt terjesztenek ugyan be, de ebben az indítványban bennfoglaltatnak !™Íd*íT1indazok a „tárgyi garanciák" is, ame­lyekről már megállapodtak a kormányelnökkel. Nem tudjuk, meg fog.e ez történni holnap este, vagy pedig ilyen körülmények között Bethlen gróf nem 'alja-e mégis jobbnak az egész ün­neplést lefújni, de akármi is történjék, ez már mit 8eHL,!^taL a d0,8°k lényegén, tudniillik azon, hogy Gömböséknek sikerült a kisgazdák felvonu tatásával vagy talán mé hel |ebben csak az erre való célozgatásokkal elérni azt, h0gy 1ÍFE 82áz százalékos honorálását megkapják. Látjuk tehát, hogy min­denki győzött a most lefolyt hangtal.n küzde­lemben, mindenki meg is kapta zsákmányát csak éppen azok hagyták el üres kézzel á csatamezőt, akik eldöntötték az ütközet sorsát: a kisgazdák. Nem mondjuk, hogy mi ezt túlságosan fáj­lalnánk, hiszen az összeomlás utáni utolsó öt év politikai mozgalmaiban a kisgazda-társada­lom nem igen tudta megszerezni magának a polgárság szimpátiáit, de hazudnunk, ha azt mondanánk, hogy örülni tudunk rajta. Minden­esetre reméljük azonban, hogy a kisgazdák ta­lán most végre tanulni fognak és rájönnek arra, hogy őket mindig csak adunak játsszák ki az erősebb fél ellen és ha sikerrel jár az ütkö­zetbe vetésük, ugy mindenki nyerhet azon, csak ök nem. „A mór megtette kötelességét, a mór elme­het". Ez a mondás talán még soha sem talált olyan találó alkalmazásra, mint mostanában, mikor a kisgazdapárt lomha tömegét használ­gatják fel a legellentétesebb kérdések eldönté­sénél. Mert a kisgazdákat minden párt és min­den elv szolgálatába egyként be lehetett és — uti figura docet — bele lehet még ma is álUtani, ha az ember megrázza elCttük a zabos tarisznyát, amit a .kisgazdaérdekek hathatósabb védelmének", „egiárgordelatnek", „főldbirlok­reformnak" vagy néha csak „kisüstnek" hivnak. Emlékszünk még arra az időre, amikor az elíő nemzetgyűlés összeülésekor az akkor még hatalma tetőpontján álló kereszténypárt anti­szemita és reakciós politikájával éles ellentét­ben a kisgazdapárt padsorai voltak — legalább valamennyire — védőbástyái a szabadabb, libe­rálisabb gondolkodásnak. Nem éppen azért, mintha a kisgazdák liberálisak lettek volna, hanem azon egyszerű okból kifolyólag, mert a liberálisok húzták el a mézes madzagot a kis­gazdák orra alatt és igy azt hitték, hogy csak tőlük várhatják legsajátabb érdekük védelmét Es emlékszünk srra az időre is, mikor a kis­gazdák helyeseltek leghangosabban a véresszájú jobboldali demcgóguinak abban az időben, amikor viszont a kereszténypárt képviselte a józan mérsékletet Eckhardt, Ulain és társaikkal szemben. Rejtélynek látszhatott ez külföldiek előtt, hi­szen valóban nem is olyan könnyű felületes szemlélőnek megérteni, hogy szinte egyik nap­reakcionáriussá valaki. A rejtély magyarázata pedig az volt, hogy a kisgazdák nem voltak sem előbb liberálisok, sem most reakcionáriu­sok, csak éppen előbb a liberálisok Ígérték meg, hogy teljesitik kivánság&ikat, most meg a szélső jobboldaliak. Az -elvvel nem törődtek akkor tem, most sem, mindegy volt, hogy mi van arra a zászlóra irva, amit követnek, fontos csak az volt, hogy ne hiányozzék róla a bűvös jelige, „a kisgazda érdekek védelme". Ha ez rajta állott a lobogón, akkor egészen mindegy volt a magyar parasztpártnak, hogy jobbra-e, vagy balra, előre, vagy hátra visz-e az ut. Magasabb politikai morált, vagy az ország nagy és szent érdekeinek szem előtt tartását, persze, hiába keresnénk a kisgazdák sűrű elv­változtatásaiban, de ök ezt talán nem is keres­ték, előttük csak a saját egyéni céljaik elérése volt mindig a fontos. Ezért nem törődtek azután olyan csekélységekkel, mint elveknek és pár­toknak elárulása és cserbenhagyása és ezért érhették el most Gömbösék, hogy a földbirtok­reform radikális végrehajtásának csalóka déli­bábjával már-már palotaforradalmat szíthattak Bethlen István ellen. Csodálatos a dologban csak az, hogy mind­ezek dacára is eddig még semmi lényegeset sem sikerült a kisgazdáknak elérni. A föld­birtokreform ma talán még messzebb áll meg­valósításától, mint állott négy év előtt, Jmikor Nagyatádi programján mint első és halaszt­hatatlanul sürgős feladat szerepelt a radikális földbirtokreform. A kisgazdákat ezzel a bűverejü szóval már sokszor bírták elveik elárulására és ezért a célért már sokszor emeltek a kisgazdák uj vezéreket vállaikra, de ezek' a vezérek, mihelyst győzelemre jutottak, első feladatuknak előzőleg tett ígéreteik elfeledését látták. A háborúkban az volt azelőtt az elv, hogy „az árulókat megfizeti az ember, de nem fog velük kezet", de ugy látszik, már ez az elv is meg­változott az idők folyamán, mert a kisgazdákat ról a másikra hogyan lehet liberálisból szélső j még csak meg sem fizetik. Megjelent az uj lakásrendelet. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A holnapi hivatalos lap közli a népjóléti és munkaügyi miniszternek a lakásügyi hatóságok szerveinek, ügyvitelének és eljárásának szabályozása tár­gyában kiadott 5000-1923. XIII. N M. M. »z. rendeletét. A rendelet a következőket tar­talmazza : A vidéki lakásügyi hatóságok szervezetére vonatkozólag a rendelet 2. fejezet 6. § intéz­kedik. Eszerint az állami, városi és községi lakáshivatalok az elnök vezetése alatt állanak. A hivatal ügykörét és teendőit az elnök álla­pítja meg. A községi lakáshivatal érdemleges határozatait a L R. 40, § szerint alakitolt ta­nácsban hozza meg. A 2. fejezet 7. § kimondja, hogy a lakás­ügyi miniszteri biztosok, amelyek másodfokú hatóságként szerepeltek, a hatáskörükbe utalt Ügyekben (L. R. 44. §) egyedi hatóságként ^Az uj, vagy átalakított épületekre, vagy épü­letrészekre az építtető szabad rendelkezési jo­gának megállapítása kérhető. Olyan építkezés, vagy átalakítás esetén, amelyre rendkivüli adó­mentesség nem engedélyezhető, az építtető kérheti a szabad rendelkezési jog megállapítá­sát. Amennyiben jogának biztosítása céljából szükséges, bárkink jogában áll kérni annak megállapítását, hogy az illető városban, vagy községben helybenlakásra jogosult. A helyben­lakásra jogosultságot csak iratokkal lehet iga­zolni. Az igényjogosultságot megállapító hatá­rozatnak a lakásszükségre vonatkozó része a kiállítás napjától _ hat hó eltettével hatályát veszti. Ha elhelyezésre szoruló igényjogosultak van­nak, hivatalból is eljárást kell indítani azoknak a lakásoknak igénybevétele céljából, melyek igénybevehetőknek látszanak. A közszolgálati alkalmazottak más helyre áthelyezése alkalmá­val, vagy kiküldetése folytán megüresedő lakást tárgyalás nélkül hivatalból kell igénybevenni és a közszolgálati alkalmazottak részére kiutalni. A kijelölt bérlő részére a lakásigazolványt vidéken az igénybevételt rendelő jogerős határozat alap­ján a határozatban megállapított lakásígazol­ványi díj lefizetésének igazolása után lehet ki­állítani. A lakásügyi hatóság határozata ellen annak közlésétől számított három nap alatt panasszal lehet élni. A panasznak a határozat végrehajtására halasztó ereje van. A panasz tárgyában tett bejelentéstől számított nyolc nap alatt kell arról határozni. Lakás vagy más helyiség, vagy helyiségrész átadására vagy kiutalására irányuló végrehaj­tásnak csak jogerős lakásügyi hatósági határozat, illetőleg a közigazgatási hatóságnak, vagy á biróságnak végrehajtást rendelő határozata alap­ján van helye. Ha a végrehajtási szenvedő a végrehajtás foly.án hajléktalanná válnék, részére más lakást, szükséglakást kell kiutalni, amíg más lakás (szükséglakás) lesz kiutalható. Ha a végrehajtás valamely lakásba, vagy helyiségbe való behelyezésre irányul, a végrehajtást szen­vedőt fel kell hívni, hogy a lakást vagy helyi­séget három nap alatt bocsássa a végrehajtó rendelkezésére. Az elrendelt végrehajtást a lakásügyi ható­ságnak az ügyben eljáró tagja a végrehajtást szenvedő fél kérelmére méltányos időre kivéte­lt sen felfüggesztheti. A végrehajtás költségeit mindenesetre a végrehajtó köteles előlegezni.

Next

/
Thumbnails
Contents