Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-06 / 77. szám

Szeged, 1923 iprllis 6. SZEGED A közgyűlés régén Pick Jenő indítványozta, hogy az osztrák vizűm dijának leszállítását kér­jék a kereskedelemügyi minisztertől. Az osztrák vizűmért 10.380 koronát fizetnek a magyarok Budapesten, holott idegen nemzetiségűek 150— 4000 korondért kapják. Ily módon a magyarok évente 600 millió koronát fizetnek ki az oszt­rákoknak vizűmért. Az indítvány elfogadása után Wimmer Fülöp elnök a teljes ülést bezárta. Zaghlul pasa, az egyiptomi nacionalista párt vezére tegnap az angol kormány rendeletére kiszabadult Gib­raltár várából és ezzel az egyiptomi kérdés, amely eddig a britt világpolitika egyik nyilt sebe volt, uj fázishoz érkezett. Zaghlul pasát tudvalevőleg egy év előtt fogatta el az angol kormány az egyiptomi nacionalista zavargások idején és előbb az egészségtelen klimáju Anda­man-szigetekre, majd mikor a pasa ott meg­betegedett, Gibraltár sziklavárába szállíttatta, mert nagyon jól tudta a britt kormány, hogy mit jelentett volna, ha Zaghlul pasa a jogság­ban meghal, hiszen már fogságban tartása is szinte a végsőkig elmérgesitette az egyiptomi helyzetet. Még élénken emlékezetünkben él az a váratlan meglepetés, amit lord Allenbynek, Törökország legyőzőjének a proklamációja kel­tett mintegy másfél év előtt Kairóban és amely­ben a britt kormány nevében szinte száz szá­zalékos autonómiát adott Egyiptomnak. Az egyiptomi nacionalista pártok azonban még ezzel sem elégedlek meg, hanem Zaghlul pasa vezetése alatt passzív rezisztenciába léptek, ugy hogy az egyiptomi parlament a mai napig sem ülhetett össze. Az angolok először erőszakos eszközökkel próbálkoztak; Zaghlult elfogták és börtönre vetették, de most egy év után belátták, hogy ezzel semmit sem érhetnek el és igy szabadon bocsátották a népvezért. A játék felü­letesen szemlélve merésznek látszik, hiszen Anglia sokat, nagyon sokat kockáztat Zaghlul szaba­donbocsdjtásával, de a következmények máris igazat adtak az angol kormánynak, mert Kairó­ból már mára meghozta a táviró a hirt, hogy az egyiptomi nemzeti párt nyilatkozatot tett közzé, amelyben megelégedését nyilvánítja Zaghlul pasa szabadonbocsátdsdn. A párt az angol kormánynak ezt a cselekedetét első lépés­nek tekinti a megegyezés biztosítása irányában. U Budkicwitz prelátus kivégzése. A lengyel lapok moszkvai tudósítói részleteket jelentenek Budkiewitz prelátu-snak a szovjet tör­vényszék eőtl mondott védőbeszédéböl: Budkiewitz: Célom csak az egyház védelme volt. A kormánnyal szembeszállni távol állott tőlem. A kormány szemében azonban az egy­ház védelme a kormány provokálásával egyet jelentett. Titkos társaságot nem alkottunk. A mi szervezetünk azonos az egész világ katolikus egyházaival, bizonyítékaink ezen üléseink jegy­zökönyvei. . „ Az államügyész ezekkel a szavakkal ezakitotta félbe Budkiewitz beszédét: Ez a pap hazudik 1 Budkiewitz igy folytatta: Nem vagyok össze­esküvő és nem is voltam összeesküvés vezére. Amit, mint a Szent Erzsébet egyházközség feje cselekedtem, mindössze annyi, hogy két gim­náziumot és egy ipariskolát tartottam fenn, ahol rnuukásgyermekeket tanítottunk és élelmeztünk. A lapjelenlések kiemelik, hogy a vád főalapja az az üdvözlő távirat volt, amit Budkiewitz 1918-ban a lengyel kormány megalakulása ide­jén a kormányhoz intézett. Ennek a táviratnak alapján a szovjet törvényszék a prelátust kül­földi politikai tfgynökösködéssel és kémkedéssel vádolta. Mint a lapok Varsóból jelentik, Budkiewitz S .í u," .klvéK^se miatt Varsóban azzal a gon­dolattal foglalkoznak, hogy megszakítják a dip­lomáciai viszonyt Oroszo.izáegal. Budkiewitz prelátus kivégzéiének hire lesújtó hálást tett a VaUkánban. Az Obiervatore Romano rendkívül elítélő hangon ír a kegyetlenségről. Az egész olasz sajtó fel van háborodva. Még az Avanti is sajnálja az orosz hatóságok lépé­sét, amelyben védtelen emberekfctl szemben el­követett eröszakot lát. A londoni és az amerikai lapok hoss2u tudó­sításokban számolnak be Budkievicz prelátus­nak borzalmas kivégzéséről, mely általános fel­háborodást keit. Horvátország forrong. Radics, horvát parasztvezér, aki Koroseccel és Spáhóval lépett szövetségre, a választásokon nyert nagy előnyével kétségessé tette Pasics centralista uralmának fennmaradását, ugy, hogy a legutolsó híradások szerint ujabb választá­sokra lehet kilátás Szerbiábm. A Jugoszláviá­ból ma ideérkezett lapok egész leplezetlenül Ír­nak az ottani eseményekről. Leírják azt a meg­döbbenést, amit az autonomistáknak, Radics­nak és a vele egyesült Korosecnek és Spáhó­nak húsvétkor nyilvánosságra hozott 7 pontból álló rezoluciója keltett. A rezolució megtagadja Horvátországnak és a hozzá tartozó Bosznia­Hercegovinának, Montenegrónak és a Magyar­országtól elrabolt Vajdaságnak legitim egysé­gét. Megtagadja a belgrádi központi kormány­nak törvényességét, sőt magát a jugoszláv ki­rályság államformát is és kijelenti, hogy annak hatásköre csak Szerbiára terjedhet kí, mig a hozzácsatolt részekben c*ak a horvát paraszt­köztársaság létesítése lehet a cél, ami azonban R diciék felfogása szerint megfelelő együtt­működést és belső szövetséget teremt a Síerb néppel. A helyzet különösen Horvátországban egyenesen forradalmi. A ma érkezett hirek meg­erősítik azt, hogy az egész horvátországi hely­őrséget megbízható szerb katonákkal cserélték fel és húsvét óta a szerb vasúti vonalak való­ságos háborúi képet mutatnak, amennyiben egymást követik rajtuk a katonákkal megrakott vonatok. Eddig a választások megsemmisíté­sére sem határozta el m»gát Pasics, félvénatói, hogy az erőszakos választások Horvátországot közelebb viszik a forradalomhoz, mint őt a győ­zelemhez. A közeli napok döntik el ezt a kér­dést. Nagyon valószínű, hogy Radicsék erősza­kos letörésére Horvátország forradalmi lángba­borulása lesz a felelet. Egyébként a horvát köztársasági mozgalom a mai nappal már a forrongás mérvét öltötte magára. Zágrábban mintegy 10.000 főnyi tömeg a jugoszláv helytartói palota elé vonult, ahol lelkesen éltette az önálló horvát köztársaságot, majd Simics helytarló dolgozószobájának abla­kaira valóságos közáport zúdított. A város több pontján véres összeütközések voltak az össze­vont csendőrség és a lakosság,között. A had­ügyminisztérium intézkedésire Oszerbiából több zászlóaljat indítottak útnak Horvátországba. Markovics Lázár igazságügyminiszter az új­ságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Horvátországban mindezideig még nem hirdették ki az ostromáltapotot. Ha a horvát nép többsége kívánja az alkotmány revízióját, akkor a kormány nem tekinthet el ettől, de csakis abban az esetben, ha ezt a revíziót nem erőszakos uton akarják végrehajtani. Tegnap a legnagyobb titokban Zágrábba ér­kezett Supílo miniszter, aki azonnal hosszabt tárgyalásba kezdett S mics helytartóval. Simics később Radicsot is elhívta a tárgyalásra, amel> belenyúlt a késő éjjeli órákba. A tárgyalásokon résztvett áüitólag Spaho is. A tanácskozásró csak annyi szivárgott ki, hogy a helytartó eré­lyes elhatározással szándékozik a megegyezést létrehozni. Megszűnt a gyógyszerészek sztrájkja. (4 Szeged tudósítójától.) A szegedi gyógy­szertárosok mozgalmában ma végre kedvelő fordulat állott be. A sztrájk — ha nem is meg­felelő elnevezés, de más, megfelelőbb hiján kénytelenek vagyunk ezt használni — csütörtö­kön megszűnt, illetve április tizenötödikéig pro­longálódott. Minden gyógyszertár csütörtökön már kiszolgáltatta az országos betegápolási alap terhére kiadott receptekre a gyógyszert, a tisztviselő-alap receptjeit azonban továbbra is vigszau'asitják. A város elöljárósági ügyosztálya a főorvosi hivatal átirata alapján felhívást intézett a gyógy­szertárosokhoz, amelyben — utalva az éivény­ben lévő egészségügyi tötvények ide vonatkozó intézkedéseire — figyelmeztette őket, ho^Y „ŰZ orvosság kiszolgáltatását megtagadni alapos ok nélkül jogukban nem áll, mert a kiszolgálta­tás megtagadása kihágás és 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik." Az elöl­járósági ügyosztály átiratot intézett a város polgármesteréhez is, mint ez egyesületek fel­ügyeleti hatóságához és kérte, hogy „a gyógy­szerésztestület törvénnyel ellenkezü határozatá­nak hatályon kivül helyezése iránt a szükséges intézkedéseket sürgősen tegye meg." Az elöl­járósági ügyosztály fölhívása azonban a gyógy­szerésztestület tegnap esti ülésének hstrozata után elvesztette aktualitását, amennyiben a tes­tület kimondta - mára felhívás kézbesítése előtt - a sztrájk fölfüggesztéset. A A szeeedi gyógyszerész-testület egyébként a következő nyilatkozat közzétételét kérte és a kérést annál is inkább teljesítjük, mert az min­denben megerősíti régebbi álláspontunkat. A nyilatkozat a következőkép in hangzik : _ Testületünk teljesen jogosan és az ér­vénvb "n levő közegészségügyi törvényeknek meefeíelően járt el, mert a közegészségügyi törvények bennünket csak abban az esetben köteleznek a gyógyszerek hitelben való kiszol­gálására, ha ezt ez orvos sürgős (statim) jel­essel tünteti fel a vényen. A szegedi gyógy­szerész testület ezt a jelen esetben is figye­lembe vette és iiyen jelzésű vények kiszolgál­tatását nem tagadta meg. Erre a lépésre bennünket sz kényszeri'ett, hogy a népjóléti minisztérium a benyújtott ayógyszerszámláinkat 1921 ovtóbír 1. óta nem Fizette ki a mai napig sem. Többszöri sürgető kérésünk ellenére is, csupán halogató Ígéretet kaptunk, ezért pedig gyógyszerkészletünket nem pótolhatjuk. Figyelembe véve koronánk vásárló erejének óriási csökkenését, a betegápolási alap terhére benyújtott számlák összege ezidő szerint már pénzbeli értékben elveszettnek tekinthető. Továbbá anyagi áldozatra ma már teljesen kép­telenek vagyunk, annál is inkább, mivel áruin­kat a gyógyárunagykereskedőktől kizárólag után­vétellel kapju^ Mivel azonban ez az elhatáro­zásunk kizárólag a szegénysorsu betegeket érinti, a főispán ur közbejárására abban a reményben, hogy jogos követelésünket haladéktalanul rende­zik, április hó 15 ig a betegápolási alap és az ezzel kapcsolatos alapok vényeit továbbra is hiteiben kiszolgáltatjuk, a tisztviselő alap vé­nyeinek kiszolgáltatását azonban továbbra is kénytelenek vagyunk megtagadni, mivel a nép­jólét" miniszteri rendelet, amely életbeléptette a tisziviselöalapot, ugy rendelkezett, miszerint a benyújtott gyógyszerszámlák kifizetése beérke­zéstől szimitott 30 napon belül esedékes, azon­ban a számlákat csak szórványosan ^víev eev általán nem egyenlítették ki." ^ Eddig szól a gyégyszerésztestület /nyilatko­zata és a nyilatkozat arról tanúskodik, hogy a szegedi gyógyszerészek mégis c^ak figyelembe vették azokat a súlyos méltányossági okokat, amelyeknek a szemszögén keresztül bizony kissé tul radikálisnak tetszett az április elsején meg­kezdett sztrájk, amely tagadhatatlanul a sze­gény betegeket érintette elsősorban és igy ,ne/n oda sújtott, mint ahova szánták." Abban senki sem kételkedhetik, hogy a gyógyszerészek elkeseredése — amely szülőoka volt ennek a radikális lépésnek — teljesen jogosult és a Szeged is ennek a kellőképen hangsúlyozott körülménynek a figyelembevételével foglalko­zott a kérdéssel. Azonban a méltatlanul sújtott szegénybetegek érdekében mirden szociálisan és higgadtan gondolkozó embernek ál'ást kel­lett foglalnia a radikális lépés ellen. A Szeged is ezt tette és álláspontját maga a testület Iga­zolta, amikor fölfüggesztette a sztrájkot. Éppen étért különösnek teisuk az a nyilatkozat, ami Temesváry József neve alatt jelent meg ma reggel az egyik szegedi lap hasáb,ain. A gyógy­szerésztestület ebben a nyilatkozatában kétségbe­vonja a Szeged ben megjelent közlemény tár­gyilagosságát. Véleményünk szerint — és ezt a véleményünket most már maga a eyógyszerész­testület is a'á'ámasztja, — magáról a kérdésről tárgyilagosabban nem is lehetett volna beszámolni. Mi koncedáltuk a gyógyszerészek elkeseredé­sének jogosságát, megállapítottuk, hogy az slapok tartozásainak késedelmes megtérítése milyen nagy anyagi veszteséget jelent, közöl­tük a tiszti orvosi értekezlet határozatát, a io­orvos nyilatkozatát és közöltük a testű el állás­pontját is a főorvosi hivatalhoz intézed wrat alapján. Végső konkluzióképen pedig " pitottuk meg, hogy a gyógyszerészek retorziója

Next

/
Thumbnails
Contents