Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-05 / 76. szám

Szeged, 1923 április S. SZEGED Miért kell meghalnunk? Ha ilyenformán vetjük fel a kérdést, bizonyára nagyon különösnek, söf talán fölöslegesnek tűnik fel a legtöbb olvasó előtt. Pedig a válasz a legkevésbbé sem egyszerű. Ha a halál külső okok, szerencsétlenség, mérgezés, vagy betegség folytán következik be, megvan a magyarázat. De a biológia még máig sem tud választ adni arra a kérdésre, hogy mi okozza az úgynevezett természetes halált. A bölcselő általános okot keres, de a természettudós csak részleges jelenségekre tud rámutatni: az élő szervezetek tökéletlensége, a fokozódó érelmeszesedés, az emésztő szervek degenerálódása és igy tovább, de hiányzik nála az összefüggés utolsó életfunkciónk és az egyetemes jellegű természettörvények kőzöít. Igf-zában véve ma sem tudunk sokkal többet Bacon-nál, aki megelégedett ann k a megállapításival, hogy a halál különböző okok folytán következik be. Buffon már általános okot keresett és azt az egész élettartam és a növekedés ideje közötti viszonyban vélte felfedezni. Ray Lankester szerint különbséget kell tenni az egyéni élettartam és a potenciális éle tartam közölt. Az előbbi az, amelyet külső körülmények, különösen betegségek szabnak meg, az utóbbi az, amely elérhető volna, ha semmifé'e zavaró körülmény sein lépne közbe. Az utóbbi a faj fejlettségi fokától s az egyénnek a saját életfentartásához és a fajfentartásához szükséges erő felhasználásától függ. A természetes élettartam eszerint a leghosszabb annál a fajnál, amelynél az erő elhasználásának a szüksége a legkisebb, vagyis az embernél. Weismann, a reverendás természettudós már elméletet állított fel. Az élettartam attól a képeséírtől függ, amellyel a faj, vagy egyén hozzá tud idomulni a környezetéhez, szabályozója pedig a természetben egyedül döntő momen'um, a fajnak a fentartása. E felfogás szerint, mihelyt az egyed fajfentartási szerepét betöltötte, a természet szempontjából fennmaradásának már nincs jelentősége. Noha mindezen és más hasonló nézetek melleit rendkívül sok érvet állítottak csatasorba, a biológusok körében egyik sem íudoít általános érvényre emelkedni. Mecsnikov, aki körülbelül husz esztendővel ezelőtt kísérletei révén lett ismeretessé, amelyekkel az emberi élet határát akarta kitolni, azt a nézetet vallja, hogy a biológiai értelemben vett természetes hílál a lehető legrilkább esetek közé tartozik s a halált rendszerint külső okok, idegen erőkkel és anyagokkal való összeütközés idézi elő. Még az úgynevezett aggkori gyengeség és végelgyengülés is külső okoKnak a következménye és az érelmeszesedés is idegen mérgező anyagok fokozatos hatásának tulajdonítandó. Túlhajtva ezt az elméletet, azt is lehetne mondani, hogy az életnek a tartama idő tekintetében meghatározva nincs, de az egyedeket külső befolyások akadályozzák meg abban, hogy az idők végtelenségéig éljenek. Ebből következik az is, hogy egy olyan élő szervezetnek, amely elölt a profilaxis összes szabályai ismereíesek és azokat követni is tudja, előttünk ismeretlen hosszúságú élet lehet az osztályrésze. De még ez esetben is egy rendkívül magas kort elért embernél, aki látszólag természetes halállal hal meg, a külső eredetű zavaró körülmények egész sorozatát kell feltételeznünk. Chalmers-Mitchell a halál okainak magyarázatában Weismann nyomdokain halad, de egészen elté.ő következtelésekre lyukad ki. Az élettartam és fajfentartás között szerinte is van összefüggés, de nem ugy, hogy az élettartam függ a fajfentartástól, hanem megfordítva. Az egyéni élettartamot a testi szervezet, a környezet behatásai és a faj általános ellenállóképessége szabják meg s amennyiben wck : k"!*Hn&iiyea; kedvezően alakulnak, növekszik az egyénnek a fajfentartásra alkalmas időtartama is. A természetben voltak és varrnak egyénileg és fajilag egyaránt ke/ésbé sikerült típusok. A geológia története milliószámra mutatja a fajokat, amelyek tovább élhettek volna, ha alkalmazkodni tudtak volna a külső viszonyokhoz. A fajok pusztulása azonban gyökeresen eltér az egyedek halálától. Az utóbbit illetőleg még mindig megállhat az a föltevés, hogy a halál nem a természeti kényszerűség jellegével bekövetkező esemény. Az egysejtű szervezeteket például valamely külső hatás megsemmisítheti, de a tudomány mai állása szerint természetes halállal nem halnak meg, legalább is nem abban az értelemben, hogy megszűnnének élni. A sejt egy bizonyos idő múlva két sfjtre oszlik, ezek ismét oszlanak s ez a processzus igy tart már millió és millió év óta, anélkül, hogy „halálról" beszélni lehetne. Hulla nélkül ugyanis nincsen köznapi értelemben vett halál. Mecsnikov alkalmasint túloz abban, hogy a halál kizárólag csak külső okoknak, mérgező, bomlasztó anyagoknak, toxinoknak, stb. a következése. Az egysejtű szervezetekre állhat ez az eset, de ha egy test különböző sejtekből v^n felépítve, mint az összes magasabbrendü szervezeteknél tapasztalható, amelyeinek eltérők a szükségleteik és egymással a szervezeten belül valóságos harcot folytatnak, akkor Delage szerint a belülről előidézett halál nemcsak lehetséges, hanem szükségszerű jelenség. Jacques Loeb, aki a mesterséges előállitáj? terén végzett világhírű kísérleteket, ezen a nyomon haladva jutott el arra az eredményre, hogy a sejttörtegekből álló szervezetek sejtjei és szövetei egymástól függési viszonyban állanak, de egyúttal egymást szüntelenül mérgezik is. A nagyobb fejlettségű szervezetek a halállal adóznak a magsabb fokú differenciálódásért az ötök természetnek. Ezek szerint a fejlettebb szervezetek halála elkerülhetetlen jelenségnek látízik. A sejtek differenciálódásának a következése, amely az ilyen szervezeteket finomabbakká, nemesebbekké, de egyúttal mulandókká teszi. Ha a halál látszólagos külső okok nélkül egyes egyedeknél hamarább beáll, mint a többieknél, ezt annak kell tulajdonítani, hogy a természetnek vannak sikerültebb és kevésbé sikerültebb, illetőleg kisebb ellentálló képességgel rendelkező szerves produklumai. A tudomány mai állása szerint ez a halálnak a hipotézise, amelyet el lehet fogadni. De a végleges válasz még mindig hiányzik az örök kérdésre, hogy miért kell meghalnunk ... v Ostromállapot Ő-Romániában ? A Magyar Távirati Iroda a romániai forradalomról szóló külföldi hirek beérkezése után nyomban felvilágosításért fordult a bukaresti Orient Rádió távirati ügynökséghez, amelytől ma délben az a sürgöny érkeze t, hogy teljesen alaptalanok azok a hirek, mintha Romániában forradalmi mozgalmak lennének A román félhivatalos állítása szerint Romániában a rend és a nyugalom zavartalan. Romániából, különösen Bukarestből érkezeti hirek szerint az ellenzék a legélesebb harcot folytatja továbbra is az uj alkotmány ellen. Az ellenzéki pártok Bukarestbe értekezletet hívtak össze és a királytól követelni fogják a parlament feloszlatását, valamint Bratianu miniszterelnöknek és kormányának lemondását. Bratianu nem hajlandó visszalépni, csupáh kormányának újjászervezésére készül. Más forrás szerint hire jár, hogy egész Ő-Romániában kihirdették az ostromállapotot. Az ellenzék elhatározta, hogy minden eszközzel keresztülviszi az alkotmány revízióját. Erdélyben is, Romániában is rendkívül izgatott a hangu'at, forradalomról azonban mit sem tudnak. Ma reggel 9 óra 15 perckor futott be Nyirábrán>on keresztül a Bukarestből érkező személyvonat, amelynek Erdélyből jött utasai meglehetős izgalomwal tárgyalták az ott lejátszódó eseményeket. A hírszolgálat Erd lyben teljesen csődSt mondott. Az egész ország tele van rémhírekkel. A kolozsvári és brassói háziezred katonái hir szerint fegyverükkel és felszerelésükkel együtt csoportosan szöknek meg csapattestüktől Azt hangoz'aíjík, ho.y megunták már a román királyt szolgálni, hazamennek családjúkhoz gazdasági munkára. A lakosság természetesen nagy rémületben él, mert a szökött katonák fosztogatásból teremtik elő szükségleteiket. Hétfőn éjjel a kolozsvári katonai raktár egyik barakja lángra lobbant. Azt beszéik, hogy a szökött katonák gyújtották fel, miután kirabolták. Az egész forradalmi hullámzásban a magyarság meglehetős passzívan viselkedik. A hatóságok hallatlanul idegesek, az eseményeket nem látják a valódi megvilágításukban s nem tudják, hogy jobbra, vagy balra fog-e eldőlni a helyzet. A vámvizsgálatot felületesen végzik, éppsn csak, hogy a lapokat kobozzák el. Békéscsabán, a halár közelében semmi nyoma sincs annak, mintha a forradalom kitöréséről szóló hirek igazak volnának. Már pedig ha olyan nagy fejetlenség uralkodna Erdélyben és Romániában, mint ahogy a külföldi jelentések feltüntetik, Békéscsabán, a határtól 15 kilométernyire annak nyoma volna. A vonatok rendeten érkeznek és »z utasoktól semmi nyugtalanító hirt nem lehet hallani. A budapesti román követség Röck Szilárdutcai utlevélosztályán fennakadás nélkül láttamozzák a Romániába szóló útleveleket. Madéleőtt folyamán 150-et adtak ki. Ha a hirek igaznak bizonyulnának, a vízumok kiadását azonnal beszüntetnék. . A Daily Mail be'g'ádi forrásból arról értesül, hogy a román Besszarábia határán bolsevista csap tokát vontak Össze. A helyzet az, hogy ha Románia és Oroszország között összeütközésre kerül a sor, a szomszéd államok semlegesek maradnak. A lap szerint a román királyné legutóbbi belgrádi látogatása a mostani súlyos helyzettel állott kapcsolatban. Sk március 15-5 diáktüntetések epilógusa. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Bethlen István miniszterelnök ma délelőtt fogadba az egyetemi ifjúság vezetőit és a rendőrség és az ifjúság között felmerült konfiiktus elintézésekép közölte velük a vizsgálat eredményét. Az egyetemi ifjúsági szervezetek tizenkettes bizottsága április 3-án délután 6 órakor tartott ülésén dr. Hekler Antal és ifj dr. Szily Kálmán egyetemi tanárok elnökiésével foglalkozott a március 15. és 16-i tüntetés do'gáb^n az ifjúság kérelmére megindított rendőrségi vizsgálat eredményét larta mazó kommünikével. A oizottság megnyugvással veíte tudomásul a vizsgálat azon eredményét, hogy nem az ifjúság, hanem a vele össztkeverede t töíBcg tanúsított a rendőrséggel szemen olyan provokáló és fenyeqető jr.%aíarlást, amely a szorongatott helyzetben levő rendőröket kardhasználatra késztette. Lyen körülmények között a 12 es bízó tság nem láthat a rendőrség részerői cé zatosságot abban a szomorú tényben, hogy a békés diákoka is érték a rendőrkardok és ezt a nagytömeg fegyveres •feloszlatása alig elkerülhető sajnálatos velejárójának fénytelen tekinteni. A tizenkettes bizo'itsag az önérzetében melyen m gsérte<t és méltán elkeseredett ifjúságtól azt a megbízást nyerte, hogy szerezzen elégléíelt abban a formában, hogy indíttassák meg a tárgyilagos vizsgálat s az annak során bűnösnek hizonyult rendőrközegek vegyék el büntetésüket. Minthogy azonban a vizsgálat megállapítása szerint nincsenek bűnösök és mivel a megejtett vizsgálat tárgyilagosságát és pártatlanságát kétségbevonni nem szabid, azért a tizenkettes bizottság legjobb meggyőződéssel elégtételnek kell, hogy tekintee a vizsgálati eredményt és az ahhoz fűzött záradékot. Felszólítja ezért a Turulban, Mefhuszban és Hungáriában tömörült magyar egyeemi és főiskolai ifjúságot, hogy szem előtt lartva egyrészt a megállapított tényál ást és másrészt a minden más fölé helyezendő nagy nemzeti érdekeket, amely megkívánj i, hogy a magyar ifjúság é* a magyar rendőrig „egymásban támogaió barátot lásson, nyugodjék ^meg a vizsgálat eredményében és tekintse hazafias kötelességének, hogy főiskolai tanulmányait a törvényes kcicíek között a ré^i rendben és zívartaianul folytassa. A rendörök jogosan használták fegyvereiket. Az egyelemi ifjúság tüntetése ügyében következő hivatalos jelentést adták ki: A vizsgálat a következőket áll pitotta meg: Az egyetemi ifjú ág március 15 én a Petőfiszobornál ünnep ily t rendezett, amelynek végeztével a rendezőség felhivása ellenére két csoporiba verődött, amelynejt mindegyike mintegy