Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-27 / 95. szám

Egyes siám ára 30 korona <HikutifU« él ülííiillf tel. S.ÍUrttJ-BlCB fc. (Prófélo­ntM, I. emelet 6.) Teleiolt »-». A rSieprd' megjele­<m WtiS klicleléiel minden f{fre» »zám ára 30 ko­KW, Fiídieleil Arak; Eg) at+W S>»*9e<leji 610, Buda­• >kíí«» rtá*k«n 650 kot. , IV. évfolyam. mmmmmmmmKammmmmmmmmKmmmmimmmammmmmmmmBmmmmmmmmmi^mnmmammmKmmm^ Szeged, 1923 április 27, PÉNTEK. Hirdetést Arak : Félhcsáboa I mm. I ?, epy hasábon 20, más­fel hasábon 30 K. Szövegközi 23 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 10, k»?er betűktel 20 K. Szövegközi! költemények soronként 150 K. Nyllttér, csa­ládi érlesités 200 K. Tflbb­Mörl feladatnál árengedmény. 95-ik szám. A nagy ut előtt. Mac-yarország miniszterelnöke és pénzügy­minisztere olyan külföldi útra indulnak, amilyent még nem látott a magyar történelem. Mert magyar államférfiak máskor is mentek már legációba császárhoz, pápához, lengyel király­hoz, rác deízpotához, mindenféle nagy és kis uraságokhoz, de ezek a diplomáciai utak való ságos atyafi-láíogatáfok voltak a kormányelnök most tervbe vett világkörüli útjához képest. Egy középkori magyar peregrinusról, Tar Lőrincről van följegyezve, hogy a világ szélén tul a pok­lot is megjárta és szinröl-szinre látta, hogy Zsigmond császárt milyen cudarul sütögetik az ördögök. Legföljebb Tar Lőrinc pokoljárásával lehet összevetni a mostani nagy magyar utat a nagyántánt poklának minden stációin keresztül, ahol mindenütt a jóvátétei láváját forralják, hogy ezt a boldogtalan országot abba márto­gassák, mig az a maradék élet is kiszorul be­lőle, amit a pokol trianoni előtornácábsn meg­hagytak benne. A hivatalos közlés egyelőre csak annyit mond, hogy a miniszterelnökök Párisban a jóvátételi bizottsággal tárgyalnak, aztán Lon­donban és Rómában adnak tájékoztató közlé­seket nyomorult gazdasági helyzetünkről és azokról a pénzügyi koncepciókról, amikkel azon segiteni akarnak. Hát ami a gazdasági hely­zetünket illeti, azt nem iehet olyan sötéten festeni, hogy az a valóságnak alatta ne ma­radna, ami azonban az üdvözitö pénzügyi kon­cepciókat illeti, az nekünk talán még nagyobb szenzáció lesz, mint az ántántnafe. Mert mi ezekből a koncepciókból negyedfél év óla nem láttunk semmit. Ami koncepciójuk volt az egy­mást váltogató kormányoknak, az mind beljebb taszitolt bennünket a fojtogató dágványba és pénzügyi tönkretételünkben a kurzus egyenlő részt követelhet magának a háborúval és a forradalmakkal. Föltesszük azonban, hogy sorsunk ezidő szerinti felelős intézői nagy koncepciójú tervei­ket éppen erre az alkalomra tartogatták s hogy azok meggyőző ereje előtt meghajol a nagy ántánt. Föltesszük, hogy a miniszterelnök jól fölkészült erre az útra s be tudja láttatni itélő­biráinkkal, hogy a jóvátétel, a wüsoni nomen­klatúrának ez a farizeus szava, amit a régi, őszinte világon hadisarcnak hivtak, a mi ese­tünkben képtelenség. Nekünk már régen vé­rünket, zsírunkat, verejtékünket vették, mi­rólunk már régen lesarcoiták az országunk nagyobb felét, itt további sarcot venni lehetet­len. Mi máris összeroskadtunk, minket már robotra hajtani fizikailag lehetetlen. Föltesszük a miniszterelnökről, hog1/ mikor a világbíró hatalmakkal kell az ország élet-halál-sorsáról tárgyalnia, akkor is lesz olyan jó politikus, mint mikor ennek a liliputi országnak törpe politikusaival való viaskodásban megvédte a maga miniszterelnöki pozícióját. Föltesszük a magyar kormány fejéről, hogy bizonyul olyan politikusnak, mint a bo'gár miniszterelnök, a hatalmas paraszt, aki, bocsisson meg ntki Szabó kegyelmes ur, még mindig parasztnak nevezi magát és nem ki gazdának. Azt hisz­S7ük, az egész Európát befcázalt Sztambulinszki adta a példát Bethlen Istvánnsk és szeretnénk bizni abban, hogy Bethlen Islván hoz haza annyi eredményt a bőröndjében, mint amennyit bolgár kollégája hazavitt a tarisznyájában. A párhuzam persze sántit és attól félünk, a mi argonautaink vállalkozása éppen azon a különbségen szenvedhet hajótörést, ami el­választja a magyar miniszterelnököt a bolgár autokratától. Amibor Sztambulinszki' meg­indult a nagy útra, egy egységes Bulgáriát hagyolt maga mögött, amdyről tudta, hogy ugy fogja találni, ahogy elhagyta, mert ez a bolgár paraszt olyan ember, atti még a király­nék sem enged beleszólást az államügyekbe s aki Londonból is tudott parancsolni Szófiának. S az ántánt-ál'amférfiak, akik hazája sorsáról tárgyaltak a bolgár kormányelnökkel, ludfák ed róla s tudták, hogy amit Sztambulinszki vállil, azt egész Bulgária állja. Bethlen István szintén több izben megmutatta már, hogy tud kemény­kezű kormányos lenni, de csak egy irányban s ebben az irányban nincs is neki semmi aggo­dalma akkor, mikor hetekre elhagyja az orszá­got. Egy percig sem gondol arra, hogy az ő távollétében az ellenzék fog felfordulást csinálni, — ellenben politikája régi főtámapzai miatt J nyugtalankodik, amikor útra kel a nyugati aranygyapjuért. A magyar miniszterelnöknek Wolff Károllyal és Benárd Ágostonnal kell szót értenie, hogy nyugodtsn indulhasson utriak és kérnie kell őket, hogy a megállapodás szerint minden országzavarástól tartózkodjanak addig, mig ő odajár a sárkányoktól kiviaskodni az ország jövőjét. Ezért nézünk mi kétségeskedve az ufrakelők u'án éB ezért nézünk nyugtalan­kodva az elé a jövendő elé, amelynek olyan államférfik a garanciái, mint Wolff Károly és Benárd Ágoston. Megkezdik a magyar jóvátétel tárgyalását. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A mai nap politikai szenzációja az a rövid híradás volt, amely az egyik fővárosi reggeli lapban jelent meg és amely nagy fentartással közli párisi tudósítójának táviratát arról, hogy a QuayD'Orsayn megerősítették, hogy a jóvátételi bizottság május 4-én Párisban meghallgatja Bethlen István gróf miniszterelnököt és Kállay Tibor pénzügyminisz­tert a magyar pénzügyi helyzetről, hiszen Ma­gyarország és a szövetséges hatalmak között hosszabb idő óta tárgyalások folynak e kérdés­ről. A lap hirt adott még arról is, hogy Páris­ban az a felfogás uralkodik, hogy Magyaror­szágnak az a szándéka, hogy pénzügyeinek rendezéséhez megnyerje a Népszövetség támo­gatását és a jóvátételi bizottságnál folyamaiba tett akció csupán előkészítését jelenti a Nép­szövetségnél teendő lépéseknek, amilyeneket annak idején Ausztria tett. Természeteden ez a hir óriási feltűnést keltett a politikai világban, a parlament folyosóin is leginkább erről esett szó, mert ha magát a tényt, hogy Bethlen és Kállay Párisba u'aznak a jóvátételi tárgyalások lefolytatására, mindenki tudta is, a legutóbbi bizalmas pártértekezlet óta, — a Szeged már több izben is megemlé­kezett róla — eddig még a fővárosi lapok előtt szigorú tabu volt a jóvátétel szót leirni. Ennek állítólag az volt az oka, hogy még nem volt fixirozva a tárgyalások megkezdésének időpontja, de ez kevéssé hihető, mert a nemzetgyűlés há­rom hetes szünete is pénteken kezdődik, ami arra mulat, hogy a miniszterelnök igenis nagyon jól volt informálva arró1, hogy május 4éri Pá­risban kell lennie. Az e utazásra már az összes előkészületek meg is történtek és beavatott helyrői nyert in­formációnk szerint a miniszterelnök és a pénz­ügyminiszter elutazásuk napjául vasárnapot je­lölték ki, ugy hogy még kellő időben megér­kezhessenek a jóvátételi bizottsággal május 4 én kezdődő tárgyalásokra és ezelőtt a megfelelő előkészítő lépéseket is megtehessék. Jó előjelként lehet venni, hogy a jóvátételi bizottság hivatalos meghívása kifejezi azt a pá­lisi felfogást, hogy Magyarországnak pénzügyi rendezéséhez előterjesztendő kívánságát hono­rálni kell. Bizonyos, hogy a jóvátételi bizottság­gal folytatandó informatív jellegű tárgyalások­nak az lesz sz eredménye, hogy ezekben a kér­désekben a Népszövetség támogatását, amely­nek megnyerésére minden előkészület megtör­tént, szintén biztosilani lehet. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter útjával kapcsolatban ugytnesak előkészítették a kormánymegbízottak londoni és római útját is, amelynek kivitelére természetesen a Párisban lefolytatott megbeszé­lések fogják a végső elhatározást meghozni. Az egész ut körülbelül három hefei vesz majd igénybe. « Élénk érdek'ődéssel várták politikai körökben, bogy a kormány milyen álláspontot fog elfog­lalni a kérdésben, cáfolja-e a hirt, vagy pedig megerősíti ? Déltájban azután a Magyar Távirati Iroda a kormány hivatalos kőnyornaiosa lakoni­kusan csak ennyit jelentett: — Azt a párisi hirt, hogy a jóvátételi bizott­ság május 4 én meghallgatja Bethlen István gróf miniszterelnököt és Kállay Tibor pénzügyminisz­tert, eddig nem cáfolták meg. Ugy értesülünk, hogy a magyar kormány erre vonatkozólag leg­közelebb hivatalos jelentést fog tenni. A déli bulvárlapok holnap reggelre jelezték ezt a kommüniké*, de már a késő délutáni órákban megjelent a kormány alábbi hivatalos nyilatkozata: — Bethlen Ltván gróf miniszterelnök és Kál­lay pénzügyminiszter folyó hó 29-én Párisba, majd Londonba és Rómába utaznak, hogy a jóvátételi bizottság, valamint a francia, angol és olasz kormányok előtt feltárják Magyarország súlyos pénzügyi helyzetét és megteremtsék egy később felveendő- külföldi kölcaön előfeltételeit. Nevezetein kérik a békeszerződés értelmében Magyarország összes vagyonára fennálló zálog­jog feloldását. A miniszterelnököt útjában Khuen­Héderváry gróf, követségi tanácsos is elkíséri. Egyébként félhivatalos forrásból kijelentik, hogy az a beállítás, amely egy párisi távirat nyomán olybá tünteti az utazást, mintha a ma­gyar kormány Ausztriához hasonló előterjesztést kívánna tenni az ország helyzetének javítása érdekében a jóvátételi bizottság előtt, nem fedi # valóságot. Ezzel $ cáfolattal élénk ellentétben áll a Times-nek egy mai cikke, amely bizonyosan a legautentikusabb forrásból ered és azt irja, hogy Magyarországnak és a szövetséges kormányok­nak eszmecseréje képes lesz megoldáshoz jut­tatni a mostani pénzügyi válságot, amely Magyar­ország létét és a szomszédok gazdasági virág­zását fenyegeti. A magyar kormány politikailag ura a helyzetnek. Fentartja a rendet s minden erőfeszítést megtesz, hogy külföldön a legjobb véleményt biztosítsa az ország számára. Ó3zintc készséget mutat arra, hogy a külföld jóakaró tanácsait kövesse. A helyzet ugy áll, hogy csupán a jóvátételi bizottsággal és a szövetsé­gesekkel való megegyezés teheti lehetővé egy külföidi kölcsön felvételét, ami ehő felléíeie a pénzügyei; és igazgatás gyökeres újjászervezé­sének. Magyarország politikai és gazdasági katasztrófáját elháríthatja, ha hasonló enyhítése­ket engedélyeznek számára, mint Ausztriának adtak, feltéve, hogy a segítés gyorsan történik. Információnk szerint azok az elterjedt hirek, hogy a miniszterelnököt Klebelsberg Kunó gróf helyettesítené, nem felelnek meg a valóságnak. A miniszterelnök helyettese távolléte idején minden valószínűség szerint Daruváry Oiza igazságügyi és külügyminiszter, a pénzügy­miniszteré pedig Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter lesz. Politikai körökben bizonyosra veszik, hogy a kormányelnök és a pénzügyminiszter a politikai szolidaritás támogatásával fogják lebonyolítani a tervbevett nagyjelentőségű expedíciót. Bíznak abban, hogy ebben a munkájukban még a faj­védők csoportja sem fogja őket zavarni.

Next

/
Thumbnails
Contents