Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-26 / 94. szám

Egyes szám ára 30 korona *«vk«*ilSWe kladéhlva­tüll KMcser-atca 6. (Próféta­Alttá. L emelel 1) Telető* 13-53. A .Sieged* megjele­li MtfA kivételével mlndea ém. E«es szám ára 30 ko­tm EMBsetésI érak: Egj l>4caprb Stégedén 600, Buda­MÍtM éa vidéken 650 kor. Hirdetési érak: Félhasáboa I mm. 12, égj ítnsobon 20, más­fél hasébon 30 K. S/Ovegközt 25 fzáielékkal drágább. Apró­hirdetés 10, kövér belükkel 20 K. Szfivegköitl közlemények soronként 150 K. Nyllllrr, csa­ládi értesítés 2Ó0 K. TObt­stOrl leladáanáltrengedménj. IV. évfolyam. Szeged, 1923 április 26, CSÜTÖRTÖK. 94-ik szám. „Európa és az emberiség." A bécsi lapokban mostanában igen sürün szerepel egy orosz név, a siovjet elöl elmene­küli Trubeckoj herceg neve. Hasábokai írnak a bécsi bulvárlapok a herceg leányának eskü­vőjéről, akit Kolowrat Sándor gróf, a bécsiek népszerű „Sa8chá"-ja, számtalan automobil­verseny győztese, Ausztria legnagyobb film­gyáránák tulajdonosa, a hatalmas Puch és Austro-Daimler automobil-konszern minden­ható ura vett a napokban feleségül. Kolowrat Sándor grófot hosszú ideig egy sorban emle­gették „Moncii'-val, Sternberg Adalbert gróffal, mint a különc arisztokrata mintaképét, hiszen „Sascha* Valóban ezer dologgal próbálkozott, m/g végül megtalálta a legmegfelelőbb foglal­kozást.: az automobil és filmgyártást és ezer próbálkozása közölt bizony volt jó egynéhány olyan is, ami kissé különösen hatott egy biro­dalmi grófnál. A mi Szapáry Lászlónkra em­lékeztet némikép „Saséba", hiszen Szapáry László is ezer mesterséghez kezdett, ezer olyan mesterséghez, amely egytől-egyig brilliáns vál­lalkozásnak bizonyult, — csak éppen néhány hónappal azután, hogy alapitójának anyagi okokból tul kellett rajta adnia. A Ritz-szálloda ma Budapestnek kétségtelenül egyik legértéke­sebb objektuma, amely sok-sok milliárdot ér meg és meg is hozza ennek kamatait. Ezt is Szapáry László alapította, de ö csodálatosképen belebukott a vállalkozásba, amely azután, hogy ö eladta, valóságos aranybányának bizonyult. Kolowrat Sascha vállalkozásait nem kisérte ilyen áiiandó balszerencse, igy ö ma Ausztria egyik leggazdagabb embere, aki egy közép­szerű automobil-gyárból olyan gyártelepet fej­lesztett, hogy annak ma világhíre van. „Saschá"­nak házassága igy azután méltán kelthetett Jeliünésl Bécsben és a bulvárlapok teljes jog­gal foglalkozhattak hasábokon a menyasszony­nyal: Trubeckoj hercegnővel. De nemcsak a bulvárlapok hasábjain emle­getik az ősorosz Trubeckoj nevet, hanem a nivós és komoly külföldi lapok és revük mind­egyikében is. Itt persze már nem a főúri násszal kapcsolatban találkozunk vele és nem is a hercegnő hevével, hanem az apjáéval, aki az orosz összeomlás után Bulgáriába emigrált. Sokat olvastunk az orosz arisztokrácia szomorú sorsáról az emigrációban, megtudtuk a cikkek­ből, hogy milyen szomorú sors várt a fényes cári nap bolygóira, — akik most tényteg boly­gókká váltak — olvastuk, hogy ki pincér, ki lovász, ki meg cipőtisztító lett a különböző balkáni és nyugati fővárosokban, hiszen az orosz arisztokrácia nem igen akart tanulni kenyérkereső foglalkozást, amikor még lehetett és amikor akart, már nem lehetett, igy azután a legalacsonyabbréndü foglalkozásokhoz kellett kezdeniük. Ezt a szomo ú sorsot Oroszország egyik legtörténelmibb nevének viselője szerencsésen elkerülte, hiszen őt mindig hazája legtehetsége­sebb emberei közé számították. Trubeckoj her­ceget mindjárt megérkezése után meghívta a szófiai egyetem tanárának és a hercegi profesz­szor az utolsó helyig megtelt tantermekben tartotta meg előadásait, mindaddig, mig a parasztpárt követelésére ki nem tiltották az orosz emigránsokat, kik „csak pusztítják az amúgy is szűkösen mért kenyeret", ahogy Sztambulinszky mondotta. A kiutasitási parancs Trubeckoj hercegre is vonatkozott és hiába kereste fel a szófiai egyetem küldöttsége a parasztdiktátort, hogy kieszközölje nála „a szó­fiai egyetem büszkeségének", Trubeckoj her­cegnek á tartózkodási engedélyét, Sztambu­linszky mereven elutasító magatartást tanúsított és meglehetősen félvállról beszélt a tanárok küldöttsége előtt az egyetem nívójának és súlyá­nak jelentőségéről. Trubeckoj hercegnek el kellett hagynia Szó­fiát, á kényszeiü távozás után Bécsbe költözött családival, igy a parasztdiktátor „kulturérzéke" folytán a szófiai egyetem elesett attól, hogy mindenütt együtt emlegessék nevét Trubeckoj hercegével. Pedig megérte volna azt a még lévákban is csekély fizetést Trubeckoj herceg, amit mint a szófiai egyetem tanára húzott, mert ma világszerte a légtöbbet tárgyalt könyv a herceg könyve, amely „Európa és az emberi­ség" cimet viseli. A könyv minden eszközt felhasznál az európai kultura tekintélyének lerombolására, melynek „az egyedülüdvözitésre való igénye nem egyéb a roman-germán sovinizmus egyik formájánál". Tüzzel-vassal küzd a herceg amellett a teóriája mellett, hogy „nincsenek megáfcabb és alacso­nyabbrerdü kulturák, hanem csak hasonlóak és nem hasonlóak" és azt állitjá, hogy „ha más fajok veszik át a román-germán kulturát, ez őket állandó alacsonyabbrendüségre, belső meghasonlásra és önmaguknak lebecsülésére kárhozlatja*. Trubeckoj herceg azt állítja, hogy „a világ népeit meg kell szabadítani a civili­záció javainak tévhitétől", de hogy ennek helyére mit kellene emelni, nem mondja meg. A „pánszlávizmus" és „gánturánizmus" kérdé­sével, mint „rész megoldások"-kai, egy-két keményverelü mondatban végez a herceg és J azzal végzi könyvét, hogy a probléma helyes beállítása szerint a román-germán kulturáju népek szemben állnak a többi népekkel: Európa szemben áll az emberiséggel". Ezekből a gyér szemelvényekből is láthatjuk, hogy Trubeckoj herceg könyvétől nem lehet el­vitatni legalább is az eredetiséget és ha sok kérdésben nem is értünk egyet á herceggel, meg kell hagynunk, hogy a könyv sokkal ma­gasabb szempontokból foglalkozik a holnap kérdéseivel, mint az egy Oswald Spenglerlöl eltekintve bármely filozófus is. Európa ma kizárólag a pillanat kérdéseivel foglalkozik és >em ér rá távolabbi horizontokat vizsgálni, pedig ezeken á távolabbi horizontokon sötét viharfellegek gyülekeznek. Európa, az „öreg Európa" a világháború fo­lyományaként elvesztette nimbuszát a világ népei előtt, igy 'első feladatunknak azt kell tekintenünk, hogy visszanyerjük elsősorban ön­becsülésünket és ennek révén megbecsülésün­ket a glóbus többi népei előtt, még pedig ugy, hogy dacára Poincaré, Ludendorff és társaik­nak, megmutatjuk egységünket. Az első lépés e felé a cél felé az lenne, hogy egy erős és valóban minden európai nemzetet magába fog­laló Népszövetséget teremtsünk, amely azután alkalmas volna az „Európai Egyesült Államok" alapjait lerakni. Londonban a németek közeledését várják. Beavatott londoni körökben a német kormány végleges lépését várják s erre a várakozásra alapos okuk van. A német kormánynak értésére adták, hogy Curzon !ord beszédé semmi szin alatt sem tekinthető a birodalmi kancellárság­hoz és a miniszterelnökséghez intézett felhívás­nak, hogy bármiféle más lépést legyenek, mint közvetlen lépést a francia és belga kormánnyal. Befolyásos londori körökben az a nézet, hogy a német kormány, amely okos álláspontot fog­lal el, félisméite azt a tényt, hogy Curzon pénteki beszédének az volt a célja, hogy az utat egyengeisse s é célját él is étté. Mint a Times értesül, az angol-német meg­beszéléseket folytatják. Az angol kormány kö­zölte Berlinnel, hogy üdvös volna a Bergmann­féle javaslatban felemiitett 30 milliárd összeget felemelni. Londoni beavatott körök Curzon lordnak a Ruhr-kérdésben mondott beszédével kapcsolat­ban azt remélik, hogy a német kormány rövi­desen ajánlatot tesz francia és belga jóvátételi kötelezettségeinek rendezéseire. Londoni véle­mény szerint a kormány ajánlata lehetővé tefezi a ruhrvidéki megszállás alatt felfüggesztett tár­gyalások újból való megkezdését. Német rész­ről Curzon beszédében felszólítást látnak arra, hogy Németország ajánlatot tegyen Angliának, amelyet az Franciaországnak továbbitana. A kormány nem válaszol retorzióval a cseheknek. A düsseldorfi haditörvényszék az annak ide­jén Essenben letartóztatott Frigyes Vilmos lippei herceg büntetését az első fokon regállapitott Öt havi fogházról 75 napi fogházbüntetésre és 800.000 márka pénzbüntetésre változtatta át. Egy banda, mely 80—100 főből áll, Stolten­bergben megjelent á rendőri Crszoba elölt s a banda két tagja azzal az ürüggyel, hogy ki­rabolták, rávette az egyik rendőrt, nógy nyissa ki az ajtót. Ebben a pillanatban a banditák revolvert szegeztek a mellének, a csőcselék be­vonult az örszobába, ellopta a hivatalos pecsé­teket s telefonkészülékeket, keresztül-kasul hány­ták az irományokat, átvágták a telefonvezetéke­ket, azután a schambergi rendőrség elé vonul­tak. Onnan Keiternbergbe jöttek kisebb csopor­tokban és mellék utakon. A banda egyik része szembe kei-Ült a polgárőrség egyik őrjáratával. Az őrjárat tagjait aeyba-főbe verték, mire azok segitségért kezdtek kiáltozni. A segélykiáltásokra a helyszínére sietett Kümper ketternbergi ke­reskedő a fiával. A banda revolverlöyésekkel fogadta őket. A fiu holtan rogyott össze, apja pedig súlyos haslövést kapott. A további lövöl­dözés során a banda egyik tagja is súlyosan megsebesült s pár óra múlva meghalt. Időköz­ben a banda másik része is megjelent a hely­színén. Megostromolták az örscobát, feltörték a pénzszekrényt. Mindent átkutattak s itt is elvit­ték a telefonkészülékeket. A cseh-magyar határincidensek ügyében Daruvdiy Géza igazságügyminiszteri tegnapi kijelentése óta semmiféle lényeges változás nem történt. Vegyes bizottság fogja a dolgot meg­vizsgálni, amire vonatkozólag a magyar kor­mány jelenleg Prágával tárgyalásokat folytat. Ma délelőtt Budapesten olyan hirek terjedtek el, hogy a cseh erőszakos intézkedésekre a magyar kormány megtorlással válaszol. A hirek szerint a magyar kormány elzárta a cseh állam­polgárok elöl a magyar határt és a ma ide­érkezett utasokat sem engedték Budapesten ki­szállani. Ennek a hirnek azonban semmiféle alapja nincs. A magyar kormány egyelőre semmiféle megtorló intézkedést nem léptetett életbe. A pozsonyi rendőrkapitányság ma kézbesítette a kiutasító végzést Szappanos Lajosnak, a magyar szocialista párt főtitkárának. A Magyar­ország elleni represszáliák keretében rá is sor került. Kívüle még több Pozsonyban alkalma­zott magyar állampolgárt is kiutasítottak, főleg bankhivatalnokokat és mérnököket. Az MFTR hajóin érkezett utasokat nem engedték partra­szállni és kb. 90, vasútról érkezett magyar állampolgárt küldtek vissza. A Máv. igazgatóságától nyert értesülés szerint a cseh-szlovák államvasutak kassai igazgatósága április 25-én további intézkedésig Csany— Hidasnémeti közt a személy- és poggyászforgal­mat beszüntette. Ennélfogva Hidasnémetin át cseh-szlovák területre, vagy azon lul utazni nem lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents