Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-19 / 88. szám

Szeged. 1923 április 19. SZEGED szet terén említésre érdemes változási az el­múlt hónap sem hozott. A közegészség általá­ban kielégítő, járvány nem volt. Hogy azt a melegebb idők beálltával is elkerüljük, az ut­cák, terek fokozottabb tisztántartását is gyako­ribb locsolását tartom elengedhetetlenül szüksé­gesnek. Kérem, hogy a közigazgatási bizottság erélyesen utasitsa erre a város köztisztasági üzemét annál is inkább, mert a forgalmasabb utcák porfelhője már is tűrhetetlen. — Az el­múlt hónapban negyvenkét esetben tettek jelen­tést az esőzés miatt omladozó épületekről. A halaszthatatlanul szükséges intézkedések a köz­vetlen életveszedelem elhárítására megtörténtek, de több kilakoltatást csak a kővetkező hónap­ban hajt végre a rendőrség. — A kapitányság területén a közbiztonsági állapot kielégítő volt, különösebb bűncselekmény nem fordult elő. A bizottság elhatározta, hogy átír a város .anácsához és felkéri, hogy a köztisztasági üze met fokozottabb munkára utasitsa. A tanfelügyelő jelentéséből megtudtuk, hogy a tavasz beálltával végre a külterületi iskolák ismét benépesedtek. A télen ugyanis a legtöbb tanyai iskolában tüzelöanyaghiány miatt szüne­telt az előadás. — Az áliamépitészeti hivatal képviselője bejelentette, hogy a kereskedelmi miniszter megbízta a hajózási főfelügyelősége­ket a kerületükben levő iparvasutak összeírá­sára, mert ezeket szükség esetén teher- és sze­mélyszállításra kivánja rendeletileg kötelezni. Javaslatára a bizottság az államrendőrséget bizta meg a kívánt kimutatás elkészítésével. Ezzel a tárgysorozat ki is merült, de amikor a főispán berekesztette az ülést, Taschler Endre észrevette, hogy az állatorvosi hivatal jelentése még ott fekszik előtte. A tagok a rövid jelen­tést állva hallgatták végig, de legfeljebb azt tudták meg belőle, hogy milyen volt a vágó­h'd mult havi forgalma. aiiawoauu* » ..ugy a nu*u»*iaoaR> »«.- , •• « »«-.. •"•fiu.ma. Pálfy Dániel igazolása az ipartestületben. (A Szeged tudósítójától.) Április 1-i szá­munkban .Csődbe kergették az iparosok be­szerzési szövetkezetét* cím alatt megjelent cikkünk, akaratunkon kivül, olyan hatást váltott ki a szegedi ipartestületb n és az iparosság körében, amelynek következtében Pálfy Dániel igazoló vizsgálatot kért maga ellen. Az ipar­testület elnöksfge ma déielőtt 11 órakor Kör­mendy Mátyás elnöklete alatt rendkívüli ülést tartott ebben az ügyben, amelynek során Pálfy Dániel ismertette az anyagbeszerző szövetkezet csődjének történetét és előadta védekezését azokkal a vádakkal szemben, amelyek Korányi Márton általunk ismertetett levelében foglaltat­tak. A minden mozzanatában rendkivül érdekes elnökségi ülésről a következőkben számol be tudósítónk: Körmendy Mátyás elnök nyitotta meg az ülést és bejelentette, hogy Pálfy Dániel fel­kérésére bizottságot küldött ki a vádak kivizs­gálására. Majd Pálfy Dánielnek adta át a szót, aki elsősorban a Szeged inkriminált cikkét ismertette a jelenlevőkkel, majd a következőket mondotta: — A cikk azon részeivel nem akarok fog­lalkozni, amelyek poliiikai célzatosságnak, de foglalkoznom kell azokkal a vádakkal, amelyek ha igazak, nem vagyok méltó sem a szegedi ipartestület, sem az Ipartestületek Országos Szövetségének elnökségére. Korányi Márton állításaival szemben bizonyítani kívánom: igaz-e, hogy én voltam az, aki csődbe kerget­tem az anyagbeszerző szövetkezetet, igaz é, hogy Korányit kitúrtam a szövetkezet elnöksé­géből és az én hozzá nem értésem okozta a szövetkezet csődjét ? Rubinok és Korányi paktuma. — Ott kell kezdenem, hogy mikor a kom­mün bukása után elfoglaltam az Ipartestületek Országos Szövetségének elnökségét, akkor jött hozzám egy Korányi Márton nevü ember, akit azelőtt sohasem ismertem, akit a forradalmak dobtak felszínre s akihez nekem az első pilla­nattól kezdve nem volt bizalmam, bár többen ajánlották, mint agilis, élelmes embert, akit az össziparosság érdekében használni lehet. Miután tudtam, hogy Korányi Márton politikailag Ábrahám Dezső volt szegedi miniszterelnök táborához tartozóit, felkerestem Ábrahám Dezsőt és információt kértem tőle. Ábrahám azt mon­dotta, hogy Korányi teljesen megbízhatatlan, destruktív ember és később én is meggyőződ­tem arról, hogy Korányi nem az a puritán, becsületes férfi, akivel nekem együtt szabad dolgozni. Segítségére jött azonban Korányinak a poli ika. — Ebben az időben, a választások előtt, a különböző politikai pártok az iparosságra ve­tették ki hálójukat, többek között a kisgazda­párt is. Rubinek Gyula miniszter felszólított engem, hogy csatlakozzam pártjukhoz és az iparosság támogatását nyerjem meg a kis­gazda-párt rész ére. Azt válaszoltam hogy a nemzetiségi kérdésben együtt kell haladnunk a kisgazda-párttal, gazdasági kérdésben azonban a kisgazdák politikája keresztezte az iparos­érdekeket, igy a tárgyalásokból nem lett semmi. Rubineknek azonban szüksége volt az iparos­ságra s miután velem megegyezni nem mdotf, egy kontra iparosvezért állított az élre, Korányi Márton személyében. Hogv az ipirosFágot ma­gukhoz dédelgessék,- 600 000 korona alaptőkével megalapították a Magyar Iparosok Országos Szövetségét, mint szö/etkezetet. Ez a szövetke­zet nagyarányú állami támogatást élvezett Ru­binek Gyula révén, Korányi egyre másra kapta a kiviteli és behozatali engedélyeket bőrre, fára, cukorra, burgonyára, mert mindig Korányi volt az első, aki Rubineknek feladta a kabátjál és ő adott neki tüzet, ha rá akart gyújtani. Igy pél­dául Korányi behozatali engedeiyt kapott ötven vjgon cseh cukorra. A cusor meg is jött, de a kézmüiparosság ebből csak két vagonnal lá­tott, négy vagonnal eladott Korányi a kávésok­nak, a többi 44 vagon cukrot pedig a Hungária­banknak adták át. Ugyanúgy jártak az iparosok a fával, a bőrrel és minden olyan „anyagbe­szerzéssel", amelyet Korányi intézett. Rubinek távozása után . . . — A választási paktum azonban netn tartott sokáig. Rubinek Gyula maga is rájöhetett arra, hogy kivel van dolga s csak politikai érdekből tartotta felszínen az iparosság vezéreként szél hámoskodó Korányit. Mikor Rubinek Gyula távozott a miniszteri székből és Korányi elvesz­tette legfőbb támaszát, akkor kezdődőit a szö­vetkezet csődje. Százával érkeztek Korányi ellen a feljelentések. A szövetkezet igazgatóságának néhány tagja ekkor eljött hozzám és tanácsot kért, hogy miként lehetne megmenteni a ÍZÖ­vetkezetet a csőd elől. Én azt tanácsoltam, hogy hívjanak össze rendkívüli közgyűlést é3 ott nyíltan tárjik fel az összes bajokat. E? meg is történt és a közgyűlés felmentés nélkül menesz­tette Korányit az elnöki székből. A több száz iparos felindultsága csak akkor csillapodott le amikor látták, hogy tisztakezü emberek veszik át a szövetkezet vezetését. Az uj igazgatóság elnöke én lettem, társaimul pedig Perlaky Györgyöt, Vasek Ernőt, Morvay Zsigmodot, Hegedűs Lászlót, Dobsa Ferencet, dr. Dobsa Lászlót, Müller Antalt, Radócz Jánost és a Hun­gária Bank egyik igazgatóját választották meg. Az eltűnt milliók. — Első dolgunk volt három könyvszakértőt kiküldeni az anyagi helyzet kivizsgálására. A szakértők megállapították, hogy könyvvezetés a szövetkezet első idejében egyáltalán nem volt, Korányiék a mellényzszebből fizettek, a pénzt olvasatlanul egy cukrosládában tartották, szóval az iparosság millióit lelkiismeretlenül kezelték. Hat hónapig tartott a vizsgálat és megállapítást nyert, hogy a szövetkezet 600,000 koronás alap­tőké/e eltűnt és legalább még háromszor ennyi adóssága van. A fennálló törvények értelmében, ha a szövetkezet vagyonának kétharmadrésze el­vész, ugy az igazgatóságnak kötelessége csődöt kérni. Az én álláspontom is ez volt, de a szövetkezet tagjai részéről történt kapicitálásnak engedve, nem jelentettük be a csődöt. Szemet hunytunk a törvény felett és igyekeztünk tenni valamit a szövetkezet megmentése érdekében. Azt hittük, hogy a Hungária Bank segíteni fog bennünket, de ez nem történt és nekem kemény összeszó­lásom támadt a Hungária Bank igazgatóságá­val, amelynek véleményem szerint nem kis része van a szövetkezet csödbejuttatásáb^n Fülembe jutott, hogy a szövetkezet egyes tag|ii azt be­szélték, hogy a bank azért nem ad segítséget, mert én vagyok a szövetkezet elnöke. Emiatt in és az igazgatóságnak még néhány tagja, le­mondtunk tisztségünkről. Utánunk Perlaky György próbálkozott, majd Müller Antal lett az elnök, aki két-három hóval ezelőtt kirte a csőd­eljárás lefolytatását. Bizonyltékek. — A magam igazolására egy levelet kértem Müller Antaltól, a Keresztény Iparosok Orszá­gos Szövetségének főtitkárától arra nézve, hogy az általam előadottak a valóságnak tényleg megfelelnek. (Bemutatja Müller levelét.) Ugyan­ebben az ügyben dr. Dobsa László baratom­nak éppen tegnap fejeződött be a pöre a buda­pesti ítélőtáblánál. Dobsa egy nyilatkozatban nyíltan vádolta meg Korányit viselt dolgaiért, amit Korányi sértőnek talált magára nézve és bepörölte Dobsát. A törvényszék és a tábla azonban elejtette a vádat Dobsa ellen, mert beigazoltnak találta azokat a vádakat, amelyek­kel Kordnyit a közmegvetésnek tette ki. Meg­kértem dr. Dobsa László barátomat, hogy jöjön le Szegedre és ismertesse meg Önökkel, hogy ki is az a Korányi Márion, akinek volt bátorsá.a engem mftrágalm *zni. E/után dr. Dobsa Lá«ló vette át a szót. El.nondotta, hogy Korányi őt becsületsértésért és 14 rendbeli rágalmazásért bepörölte, de büszkén vallja, hogy ö az, ski leterítette és a porondon hagyta ezt az álip'ros vezért, aki arra merészkedett, hogy Clarkhoz, mint a ma­gyar kézmüiparosság vezére ment fel és Fried­rich Istvánnak azt mondotta, hogy a magyar iparosság támogatását csak akkor nyerheti meg, ha őt nevezi ki iparügyi miniszterré. Korányi pályafutása. — Ez a Korányi — mondotta Dobsa — a háború elölt Zso iibo'yán mint röfössegéd mű­ködött, Kraushaar Márton néven, tehát semmi köze sem volt az iparossághoz, még akkor sem, amikor Budapestre jött és a Marton-cég bSrdíszmüáruűgynöke lett A háború alatt, hogy a katonaságtól megszabaduljon, beállt a Lipták-gyárba gépmunkásnak. Itt kezdődik az ő iparossága. Most valami négy négyszögméter területen fekvő zseblámpaelemtöltögető vállalata van és mint akkumulátorgyáros szerepel. Végig­szolgálta az összes politikai frakciókat, Nagy Györgyéktől kezdve Friedrichig. Kiszolgálta a Károlyi érát és most azzal henceg, hogy ő szervezte meg az ellenforradalmat, ő vitte Ro­manelli ezredeshez az iparosságot, ő verte ki a kommunistákat stb. Szóval fílszájalta magát Rubinek Gyula kegyeibe, akinek segítségével megcsinálta önszövetkezetét, amelynek pénzéből dőzsölt, ravatalra feküdt és ugy húzatta magá­nak a cigánnyal. Megsokalván a dolgot, közzé­tettem az iparoslapokban és A Nap-ban egy nyilatkozatot, amelyben megírtam, hogy Korányi egy politikai desperddó, svihdk, fa-, cukor- és burgonyaszélhámos, a legutolsó ember a vilá­on, aki az iparosság ellopott pénzéből él. bböl származott az a pör, amelyben az Ítélő­tábla nekem adott igazat. Differenciák az igazolás körfii. Pálfy Dániel és Dobsa László beszéde után a kiküldött igazoló bizottság .ítélethozatalra" vonult vissza. A bizottság hosszas tanácskozás után hozta meg határozatát, amely szerint ki­mondja, hogy Pálfy Dániel működésivel szem­ben nemcsak a múltban, hanem a jövőben is bizalommal viseltetnek. Ha ezenfelül mig Pálfy Dániel szükségesnek látja, ugy az iparosság­nak nincs kifogása az ellen, ha a független magyar bíróságnál keres védelmet a felmerült vádakkal szemben. A vizsgáló bizottság határozatát dr. Pálfy József ipartestületi titkár kifogásolta, mert nincs benne válasz arra, hogy Pálfy Dániel kergette-e csődbe a szövetkezetet, vagy sem. Schwarcz Manó, a bizottság egyik tagja kifejti álláspont­ját, amely szerint ez a bizalomnyilvánitás több, mint a vádakkal szemben való igazolás, mert azt jelenti, hogy minden vád ellenére is biza­lommal vannik Pálfy Dániel iránt. Körmendy Mátyás is azt találja, hogy nem elegendő Pálfy Dánielnek ilyen formában való igazolása, mert nem adnak benne választ a vádakra, nem mond­ják meg, hogy bűnös e Pálfy Dániel, vagy sem. Marosán Milán bizottsági tag a követke­zőket mondotta: — Megmondom őszinién, hogy én voltam az, aki jivasoltam, hogy ilyen formában hatá­rozzunk és ezt a bizottság is magáévá tette. g El

Next

/
Thumbnails
Contents