Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-16 / 61. szám

Szeged, 1923 március 16. S2E0RD Azé tüntetést rendeztek Az Est előtt. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Az ébredő magyarok ma délután népgyűlést tartottak a Petőfi-szobor előtt, amely után mintegy 800 főből álló tömeg este fél 7 ósakor Az Est Erzsébet-köruti szerkesztősége e'é vonult és ott hangos tüntetést rendezett. Mielőtt azonban komolyabb incidens történt volna, a megjelent rendőri készültség oszlásra szólilotta fel a jobbára fiatalemberekből álló társaságot, amely erre abcugolni kezdte az Az Est-zt és nem mozdult helyéről. A rendőrök erre — újbóli felszólítás után — kivont karddal kényszeritette a fiatalembereket széjjeloszlásra. Amikor a rendőri készültség széjjeloszlotía a csoportot, az Almássy-téren újra csoportosulni kezdtek, de ebben a rendőrség szintén megakadályozta őket. Ekkor a Rózsa-uicába a Stádium nyomdavállalat épülete elé vonullak, ahol tudvalevően a Szózat és A Nép rzsrfcesztősége van. 0 t a két lapot éljenezték. Zsilinszky Endre főszerkesztő, nemzetgyűlési képviselő besiédát intézett az egybegyűltekhez. Ugyancsak a Szózat szerkesztőségében nyújtottak első segítséget annak a néhány fiatalembernek, akik a tüntetés széjjeloszlatása közben megsebesültek. A főiskolai hallgatók csoportja ezután összeverődve az egyetem aulájába ment, ahol a rendőrök ellen tűntetett, este fél 11 órakor azután széjjeloszlottak. A Magyar Országos Tudósító jelen'i: Az Est előtt történt incidenssel ksspcso'aíban az egyetemi ifjúság vezetői részéről nyert értesülés szerint az ifjúság a Petőfi térről két csoportban haladt h városba hazafias dalokat énekelve. A nagykörúton Az Est szerkesztősége tájékán a két szembejövő csoport üdvözölte egymást és A Nép szerkesztősége felé együtt akart haladni. Az Est szerkesztőságénéi azonban a rendőri készültség széjjeloszlatta őket. A rend őrség, bár rendzavarás nem töríént, rendkívül brutálisan lépett fel az egyetemi hallgatókkal szemben. Többeket megkardbpozíak, többnek a sapkáját tépték szét és egy, már a földre tiport müegyeemi hallgatónak bardlappal arcába vágtak, ugy hogy szemét elborította a vér. A Szózat szerkesztősége előtt az üjuság lelkesen megéljenezte a Szózatot és a Népet. Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselő mondott rövid beszédet az ifjúsághoz, közben a Szózat szerkesztőségébe kisértétc a két legsúlyosabban megsebesült egyetemi hallgatót, akiket az orvos j bekötözött. A Szózat szerkesztőségéből lejövő egyetemi hallgatók köíül a rendőrség háromat i letartóztatott. (A Szeged tudósítójától.) A kereskedelmi miniszter a napokban felh vla a város tanácsát arra, hogy a város terűleén tartani szokott országos és hetivásárokról pontos kimutatást állítson össze és azt március harmincegyedikéig terjessze fel. A kimutatásnak tartalmaznia kell azt — mondja a miniszteri leirat —, hogy a városnak van-e vásártartási joga, ha van, kitől ered, királyi privilégium-e, miniszteri rendeleten, vagy szokásjogon alapul és hogy ez a jogosítvány milyen természetű, országos-, heti-, vagy bucsu-vásár tartására jogosítja a város közönségéi. A tanács dr. Szendrey Jenő tanácsnokot, a köirendészeii ügyosztály vezetőjít b z-i meg a miniszter kívánságának teljesítésével. Dr. Szendrey Jenő fölkutatta a város titkos levéltárát, elsárgult pergamenek fakó sorai között böngészett és meg is találta a kivánt sdatokat. Kutatásainak ered fényéről a követKezőkép^n nyilatkozott a Szeged munkatársának: — A légrégibb vásártartási engedélyt Zsigmond király adta a városnak 1431-ben. Ez a királyi engedély arra jogosította f I Felsőváro? lakosságát, hogy minden hét csütörtökjén tartson vásárt. Hunyadi János 1456 b?,n azzal egészitete ki Zsigmond jogosítványát, hogy a város hétfőn is nyithat vásárt, Mátyás psdig 1459 ben megengedle, hogy Alsóvároson, a barátok temploma előtt minden szerdán árulhassa portékáját a lakosság. A szegedi vásárok története és az első „fl<mtergeld". — A Szent György- és Szent Mihály-napi vásárok engedélyezése homályos, a régi okiratokból csak az állapítható meg, hogy ennek a két országos vásárnak az engedélyét Lipót újította meg 1690-ben. ///. Károly 1720 bán engedélyezte a S ~Mt Domokos és a Szent András-nspi országos vásárokat és ő volt az, aki a hetivásárok napjául a szerdát és a szombatot jelölte ki véglegcsen. A város hatósága később azt tapasztalta, hogy Szent Domokos napján nagyon gyönge a vásár, aminek az oka abban rejlett, hogy ugyanakkor számos környékbaii helységbe is v.tsárt tarioítak. E ért Mária Teréziától a Domokos-napi vásárnak Szent Ignácz n^pra való áthclyezé ét kérték. Aj engedélyt Mária Terézia 1747-ben meg is adta. — A Szent Donáth-n pi vásár sz egvetlen, amelyre a kormány adta az engedélyt 1885-ben. Ez az ötödik ország >s vásár Szegeden. — A titkos levéltár írásaiból kiderült, hogy Szexeden a magisztrátus először 1734-ben szedetett a vásáiosokiól „standgeld" et, a vidéki kocsik uíán pedig ugyanakkor szedetett elős.ör „floszlergeld"-t\, a mai helypénz és a kövezetvám alapját. Érdekes azonban, hogy a városban csak egy évszázad múlva készült el az els5 kövezet. Dehát flaszter nélkül is lehet flosztergeldet szedni, még ma is, anno: 1923. Példa rá a Felsőtiszapart. Efflóra-vápos omladozó között. (A Szeged tudósítójától.) A sok panaszos I közül, aki nap-nap után megfordul a polgármesteri hivatalban, legtöbb a Móravárosrész ! szerencsétlen lakója. I't dűlt össze, itt omlott a sáros talajvízbe a legtöbb lakás, ennek a városrésznek talán nincsen egyetlen olyan lakóháza sem, amelyben ne jött volna fel a víz. A Móraváros a legmoslohábban kezelt része a városnak. Az eszményi nivó fogalma itt szin:e ismeretlen. A házak mélyen fekszenek a sártengerré vált utcák szélén, majdnem egymagass ágban a rókusi feketeföldek természetes nívójával. Március idusának esős délelőttjén végigjártuk ezt a vízbe, sárba sülyedt, elátkozott városrészt. „Város"-rész, milyen különösen hangzik ez az elnevezés itt, a Mórában, a Kormányos-, a Gólya-, a Katona- és a Csendes-u'cak térdig érő, ragadós sártengerében. A valóság itt lerombol minden illúziót, a város forgalma itt teljesen megszűnik és hiu nagyzási hóbortnak látszik az az önámító dicsekvés, hogy S.eged az ország második városa. Pedig még csak az u'cán voltunk, a házakat, a még mélyebben fekvő udvarokat még nem láttuk. Minden feltötlen udvarban legalább félméteres viz áll. Az udvarra épite't gyöngébb szerkezetű melléképületek mindenütt omladoznak, husz huszonöt teljesen összedűlt vilyilóval is találkoztunk a szomorú kiránduláson. Da láttunk legalább ötven-hatvan olyan vályogból épített udvari lakóházat, amelynek már napok óta nyaldossa az oldalát a szennyes ár és a benne lakó szerencsétlenek minden pillanatban attól félnek, hogy bekövetkezik a katasztrófa. Mindenki védekezik a végzet ellen teljes etejével. Az udvarokban összegyűlt hatalmas víztömeg levezetésére árkokat ásnak. Sok helyen azonban kárba veszansu ika, mert a közelben mélyebb fekvésű hely nincs és igy az árok még az ulca vizét is bevezeti az udvarba. Sokan vedrekkel, köcsögökkel merik a vizet, de munkájuknak alig látszik valami eredménye, a nagynehezen kimeregetett viz helyett éjjel uj víztömeg szivárog vissza. Reggel azután Kezdik a munkát elölről. A viz már nemcsak a vert falu és a vályogfalu házakat fenyegeti, hanem az utcai fronton épült tégla-alapu épületeket is. A nedves-ég gyors3n szivárog fölfe'é és láliunk olyan téglaházat is, amelynek fala közel két méternyi magasságban már teljesen átázott. Ezekben a szabályszerűen épitett házakban a pincelakók szenvednek rendkívül sokat. Minden pincelakásban bokáig ér a viz, a szegényes 3 bútor tönkremegy, a padló elrohad. Ezek az állandóan nedves pinceoduk egyáltalában nem alkalmasak lakás célokra. Nem hisszük, hogy van még Szegeden kivül város az országban, ahol ilyen egészségtelen lakásokat megtűrne ahatóság. De Szegeden az illetékes hatóságok tehetetlenül várják az eseményeket, a végzet kérlelhetellenségébe vetett hit szinte fatális közömbösséget s*ül mindenfelé, ahonnan az intézkedéseket, a segítséget várná a kétségbeesett lakosság. De meglehet az is, hogy a város hatóságának valóbnn nem állanak rendelkezésére azok az eszközök, amelyek szükségesek lennének a lehetetlen helyzet megszüntetéséhez. De levalább lássa be ezt a hatóság és kérjen a kormánytól egy teljhatalommal fölruházott kormánybiztost, aki bizonyára talál megfelelő megoidást, akinek még arra is lesz törvényes joga, hogy a vizbemerült házak kétségbeesett lakóit olyan épületekben helyezze el, amelyek a veszedelem elmultáig nélkülözhetők. Ilyen épület pedig van egynéhány Szeged n. A teljhatalmú kormánybiztos majd megtalálja ezeket, ha a város hatósága nem akarja, vágy nem meri megtalálni. Magyarország és a Népszövetség. A Manchester Guardian nemrégiben közölte Nir.csics jugoszláv külügyminiszternek azt a nyilatkozatát, hogy Mauy irországot csupán feltételesen vélték be a Népszövetségbe. A lap most kiadja dr. Rácz Dez^ő Károlynak a londoni magyar kJvetség ssjlótudósitójának a lap főszerkesztőjéhez intézett levelét, mely e nyilatkozattal szemben illetékes s hivatalos helyről eredő Értesülések alapján a következő megállapításokat tartalmazza: A nemietköM ellenőrző katonai b'zottság világosan mrgáltepitotta, hogy Magyarország a békeszerződés valamennyi katonai rendelkezését teljesítette, kivéve néhány lényegtelen részletet. Qróf Bánffy Miklós külügyminiszternek a népszövetségben tett ama nyilatkozata, hngy Magyarország a jövőben minden nemzetközi kötelezettséget tiszteletben fog tartani, pusztán formális jellegű volt. A Népszövetségbe való felvétel előtt valamennyi állam képviseltjének lia-onló nyilatkozatot kell tenni és ezt setnmiképen sem lehet annak bizonyságául tekinteni, hogy a békeszerződés rende'kezéseinek végrehajtása körül Magyarország bárminő mulasztást követett volna el. — A KANSz választmányi ülése. Ma délután a KANSz választmányi ülést tartott, amelyen elkesered tt hangok h llatszottak a kormány tegnap kibocsátott rendelete ellen. A választmány nem fogadta el Kelety Dénes elnöki lemondását és viharosan tüntetett mellette. — Szeghalom. A Nép cimü fővárosi nyomdatermék é'es támadást intézett a napokban dr. Daimel Sándor, Békés vármegye alispánja ellen. Az alispánt a békéscsabai kurzuslapok veszik védelmükbe, „minthogy a vármegye tiszteli és becsüli alispánját, aki minden nehéz időben hivatásának magaslatán állott és a legnagyobb , eréllyel utasítják vissza A Nép otromba támadását, amely rosszhiszemű és szemtelen." A kurzus'apok parázs polémiájánál sokkal érdekesebb az az eset, amely az összeütközések tulajdonképeni alapját képezte. Az esemény színhelye Szeghalom, szenvedő alanya az úgynevezett Polgári Olvasókör, amely nemrégiben közgyűlést tartott. A közgyűlésre a kör zsidó tagjait nem hívta meg a vezetőség. Nem hívta meg pedig azért, mert a közgyűlés tárgysorozatának volt egy kényes pontja : a tiszteletbeli tagok megválasztása. A kör vezetőségének javaslata az voli, hogy válasszák meg a Szeghalmi Polgári Olvasókör tiszteletbeli tagjává Héjjas Ivánt és Hir Györgyöt. A közgyűlés tényleg igy is határozott, a határozat ellen azonban dr. Makai Márton szeghalmi ügyvéd felebbezést nyújtott be. Igy került az ügy dr. Daimel Sándor alispán elé, aki helyt adott a felebb 'zésnek és megsemmisítette Héjjas és Hir megválasztását, mert a kör vezetősége szabálytalanul járt el akkor, amidőn nem hívták meg a kör minden tagját a közgyűlésre. Nagyon természetes, hogy ezeku'án A Nép zsidóvédencnek bélyegezte meg a békés negyei alispint és ugy állt elő az a helyzet, hogy a csabai kurzussajtó összeütközésbe került fővárosi atyamesterével, A Nép-pe\.