Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-02 / 49. szám

Szeged, 1923 március 2.' SZEGED Debrecenbe kéne menni (A Szeged tudósítójától.) Tegnap este váratlanul Szegedre érkezett Kardos Géza debreceni színigazgató. A színházi kopók és kopónők ismét szimatoltak és suttogni kezdtek a városban. Kardos Géza látogatását mindeneke'őlt a staggione rendszerrel hozták vonatkozásba, holott tudnivaló, hogy ez a terv már régen dugába dőlt. A debreceni színigazgató látogatása egészen más célokat szolgál, mint azt a Szeged munkatársának elmondotta: — Szerződtetést körúton vagyok, — mondotta Kardos Géza — és Kiskunhalast, Kecskemétet, Szegedet, Budapestet, Győrt és Székesfehérvárt ejtem utamba. Egyelőre csak karszemélyzetről akarok gondoskodni, miután még nem tudhatom, hogy milyen vezető szerepkörök üresednek meg nálam. A színészekkel tehát egyelőre nem tárgyaltam szerződtetésről Szegeden. Palágyi Lajos ujabb segély megszavazása iránti kérelmének alkalmával (amely most kerül eldöntésre a közgyűlésen) aktuálisnak találtuk megkérdezni Kardos Gézát, hogy milyen vis20nyok között működik a debreceni színtársulat és milyen mértéiben támogatja színházát Debrecen városa. — Nogyon jól meg vagyunk, — mondotta Kardos Géza, — Debrecen városa nagyon szépen, igen nagy megértéssel viseltetik a színházzal a vidéki színészet megmentése érdekében. Az idén kétszáz öl tuskót és a világítási költségeket kaptam a várostól szubvencióképen. Emellett jól megy a szinház. Némely darabot nem tudom annyiszer műsorra tűzni, hogy ne legyen zsúfolt a nézőiér. Nagyon büszke vagyok például arra, ami még Budepesten sem fo.dult elő, hogy a Szentivánéji álom tízszer egymás után ment Debrecenben és mindannyiszor telt ház előtt. A Mi falunk (népszínmű, debreceni szerzőtői) és a Hamburgi menyasszony márciusban érik meg a 25 ik előadást. A szinügyi bizottság persze nem ülésezik nálunk minden héten, hanem csak egy évben egyszer, amikor a müsortervezetet bemutatom. — Mit szf 1, direktor ur, 8 szegedi viszonyokhoz? — kérdeztük. — Hát kérem — felelte — Pclágyival beszélgettem. Nagvon szomorúak lehetnek az állapotok, de mindkét, söt mindhárom részről vannak hibák, a szinház, a város és a közönség részéről is. Itt rengeteget kell a színésznek dolgozni, két-három próbára kell kijönni egy darabbal. Nálam ez másként van. Mi en suite adunk egy darabot egy hétig, sőt tizszer egymásután, persze 16—20 próbával készülünk rá. Ritka dolog, ha egy héten két darab is megy. Viszont nálunk a közönség is más. Azt mondják, hogy Szeged parasztváros, hát Debrecen ben is cívisek laknak, mégis a debreceni közönség nagyon közvetlen meleg kapcsolatot tart fenn a színészekkel. Igaz, hogy a leheiő legjob bat adjuk, a színpadtól nem sajnáljuk az uj és változatos díszleteket és nagy gondot fektetünk a rendezésre, a dekorációra. A Hamburgi menyasszonyban például egy század katonaságot szerepeltettem a színpadon és még a nézőtérén is piro3-fehér-zöld lámpák égtek. (4 kormány mégis a destruktivok közé számit bennünket Debrecenben, ami a képviselőválasztások ismert eredménye miatt van.) — Különben nem tudom megérteni, hogy Szeged városa mért bánik olyan mostohán a színházzal. Én, mint a szinészegyesdlít tanácsának lagja holnap látogatást teszek a város vezetőségénél és megkérde/em ennek a mos'ohaságnak az okát. A vidéki szinészet érdekében teszem ezt a lépést és remélem, hogy nem minden eredmény nélkül. A pénzügyminiszter költségvetését kísérő beszédében kijelentette, hogy az állam f lemelt színházi szubvenciójának fejében kívánni fogja a városoktól, hogy a színházak fűtési és világítási költségeinek magukra vállalása, valamint a vigalmi adó elengedése által a vidéki szinészet talpraállitásához segédkezet nyújtanak. Azt remélem, hogy Szeged városa is megszívleli ezeket a dolgokat, amint megtette Debrecen is. — És a direktor ur mire fordítja a szubvenciót? — kérdeztük. — A tagokra és a színpadra költöm. Három év alatt nyolc tagot szerződtettek el tőlem a fővárosi színházak. A színpadtól, a diszletezéstől sohasem szabad a pénzt sajnálni. Az mindig meghozza a maga kamatait. A hosszura nyúlt beszélgetés végén kijelentette Kardos Géza, hogy szombaton reggel utazik tovább Szegedről, miután az operett személyzetet csak holnap, a Gül Baba előadásán nézheti meg. A szegedi színigazgató panaszai melleit nem hallgathatjuk el Kardosnak azt a kijelentését sem, hogy hajlandó tlz napra cserélni Palágyival. A szegedi színtársulat menjen Debrecenbe és viszont. Erre az erőpróbára mi is kíváncsiak lennénk, mert szükség is lenne rá. Megfudnánk, ki itt a hibás: A Palágyi-pár, a színtársulat, a közönség, vagy a város ? Itt említjük meg, hogy ma reggel 9—11-ig hat kórista sztrájkolt a színháznál. 04 szinház A színigazgató a karszemélyzet fizetési mozgalmát akként intézte el, hogy követeléseiket részben teljesítette, részben igérelet telt nekik, hogy a szinészegyesület által megállapított arányban progresszive fogja rendezni a fizetésüket. A karszemélyzet erre ismét „felvette" a munkát. Legvégül még a pénzügyminiszter költségelőirányzatához szólunk egy szót. Az előirányzat szerint a pénzügyminiszter a vidéki szinházak segélyezésére szolgáló összeget tizennyolcmillióval emelte fel. A szegedi szinház ezzel szemben eddig mindössze 20.000 korona szubvenciót kapott az államtól. Palágyi legalább is ennyit közölt a nyilvánossággal. Kik kapják hát a milliós szubvenciókat? egész karszemélyzete 9 férfi és 8 nőtagból áll.) Hvrelc Andrejev Leonidnak, kit Magyarországon is eléggé ismernek, egy darabja révén, melyet nemrégiben mulattak be a fővárosban, „Aki a pofonokat kapja" címmel, most jelent meg egy uj könyve, a „A Sötétség" Az ismert Sámson és Delila téma orosz változata Andrejev uj könyve, hideg objektivitással előadva. Sámson egy orosz nihilista, de a meséből elmarad a nagyszerű utolsó jelenet, egy világnak magával rántása a pusztulásba, hiszen Andrejev Leonid kegyetlenül hideg művészete természetszerűleg visszariad az ilyen színpadias befejezéstől. Sámson meggyőződését és odaadását a nihilismus ügye iránt, nyírja le az orosz Delila, ezzel zárul a rövid, alig 52 oldalas könyv és a többit az olvasóra bízza az iró: mindenki ugy képzelheti el a továbbiakat magának, ahogy akarja. Andrejev Leonidnak kétségtelenül vannak kiválóbb alkotásai is, mint „ A sötétség", de mégis érdemes a kis könyvecskét forgatni, mert ebben lép elénk a legvilágosabban az uj orosz irodalom e kétségkívül egyik legtehetségesebb tagjának alaptermészete-, hidegsége, amely sokszor az orosz puszták dermesztő fagyánál is jegesebb. Andrejev Leonid egyszerűen rámutat arra, hogy ml is történik körülöttünk m nden nap, de nem magyaráz, nem kommentál semmit. Ugy látszik, mintha azt mondaná, hogy „a szenvedély nem az én mesterségem, ha kell is néhol érezni, ugy érezzen mindenki a maga módja szerint. Én csak a tényekhez ragaszkodok. Amiket megmutatok, azok az élet nagy mélységei, azokkal a csodálatos teremtményekkel, amelyek benne úszkálnakÉs azzal megvonja vállát és tovább halad. Az eredménye ennek azután keményen és csillogóan okos elbeszélés, amely azonban túlságosan személytelen ahhoz, hogy az igazán nagy művészet csalhatatlan erejével hasson az olvasóra. — Ujabb nyugatmrgyarorszigi községeket kapunk vissza. A január 10-én megkezdett folytatótagos határkiigazitás során, amelyen a magyar-osztrák határkérdés rendezést nyert, ujabban visszakapjuk Szenfpéterfa községet, azonkívül Rő'fatva határában levő herceg Esterházy-féle 1600 katasztrális holdnyi területet, a Kőszeg város határában levő s annak tulajdonát képező erdőterületet, végül a szentgotthárdi ciszt rcita apátság tulajdonát képező Németlak és Nagyfalva között fekvő szántóföldeket. Vas vármegye alispánjához szerdán érkezett le az erre vonatkozó minisiteri rendelkezés, amely szerint a fentjelzelt területeket ugyanolyan hivatalos ak»us mellett, mint legutóbb történt, március 9 ikén déli 12 órakor adják át az osztrákok a magyar hatóságo nak. — Foerk Ernő Szegedre jön. Foerk Ernő műegyetemi tanár, a fogad Imi templom tervezője hosszú levélben válaszolt a polgármester levelére. Válaszában kifejti, hogy a templomépitési munkákra ajánla os a versenytárgyalások mielőbbi megtartása, mert igy legalább az építés ez évi költségeiről tiszta képet nyer a város hatósága. A po'gármester — értesülésünk szerint — felkéri • Foerk Ernőt, hogy a kérdés megbeszélése végett jöjjön le Szegedre. — Mozgilom a bírák félsertésére. A nemzetgyűlés birót tagjai akciót indítottak a bírák anyagi helyzetének felsegitésére. Értekezletet tartottak és megállapodlak abban, hogy a miniszterelnökhöz és az igazságügyminiszterhez küldöttséget fognak vezetni. — Elhunyt matróna Özv. Embery Istvánné szül. gyergyóujfalvi Adorján Vilma, 78 éves korában Kolozsvárt elhunyt. Az elhunytban Embery Árpad főgimnáziumi igazgató, v. országgyűlési képviselő és Lpngi István hirlapiró édesanyját, Válya Gyula dr. Kispest polgármestere nagyanyját gyászolja. — Megindult a gyöjtés ... ,,Ezer olyan ember akad Szeged város falai között, aki hetvenezer koronát szívesen feláldoz a romtemplom felépítésére" — mondotta a polgármester, amilor megindította az akciót, amely most már szépen halad a megvalósulás felé. Az ezer áldozatkész ember összegyűjtése megkezdődött, az ízléses gyüjtőivek szétrepültek az egész városban. Az eredmény még egyelőre nem mutatkozik, hiszen huszonnégy óra alatt még nem is n ulatkozha ík, de kétségtelen, hogy a polgármester reménye megvalósul, mert ezer olyan ember föltétlenül akad a városban ... Föltétlenül akad, amikor maga a város tanácsa indult el jó példával. Csütörtökön, a tanácsülés után Somogyi Szilveszter dr. polgármester hetvenezer koronás adományával megkezdte a gyűjtést. Utána Bokor Pál polgármesterhelyettes, Balogh Károly tanácsnok, Fodor Jenő tanácsnok szintén 70—70 ezer koronát jegyeztek. Taschler Endre főjegyző, Turóczy Mihály főügyész, Rack Lipót, Szendrey Jenő, Gaál Endre tanácsnokok és Simkó Elemér főügyész együtt jegyeztek hetvenezer koronát. Pávó Ferenc dr. aljegyző irta azután alá a gyüj őivet hetvenezer koronával, majd vitéz Bakonyi (Peidi) Imre gimnáziumi tanár és Berzenczey Domonkos ugyancsak hetven—hetvenezer koronát jegyeztek. Idősb Bitó János és neje százezer koronás adománnyal folytatja a gyűjtést. A nagy lendületlel megindított gyűjtés eredményét növeli még Regdon Gejza siázezer és Ecsedi Ferenc ötvenezer korona régebbi adománya. Vasárnap a polgármester kimegy Alsó központra, hogy az ottani gazdagyülésen propagandát indítson a gazdák között a romtemplom javára. A polgármester reméli, hogy a gazdaközönség körében ez alkalommal nem lesz sikertelen az agitáció. — Rablógyilkouságl kísérlet a fővárosban. Ma este Budapesten a Vilmos császár ut 20. szám alatt lévő dohánytőzsdében két fiatalember a tulajdonost, a 65 éves Balkányi Vilmost megrohanta és kiraoolta. Egyikük a nála lévő Frommer-pisztoliyal Balkányinak a fejére ütött, ugy hogy az nyomban eszméletét vesztve összerogyott. Ekkor a támadók leszakitot'ák aranyláncát, azonkívül a készpénzt magukhoz véve menekülni igyekeztek. A közönségnek az egyiket sikerült elfogni, skit előállítottak a főkapi;ányságon, a másiknak azonban nyoma ves ett. A főkapitányságon kiderült, hogy a támadó Wittemberger László állasnélküli magánhivatalnok, ski egy társával, akit eddig nem akart megnevezni, elhatározta, hogy ilyen módon szerez pénzt. Az elmenekült mábik támadót a rendőrség keresi. Witiemberget rablógyilkosság kísérlete miatt őrizetbe vették. — Ó lásl vihar az Atlantl-oceánon. A Berengaria kapitánya kijelentette, hogy évtizedek óta nem tapasztalt olyan tengeri vihart, mint aminővel mostani tengeri útjában kellett megküzdenie. A President Arthur nyolc órai késéssel érkezett meg Plymouthba. A kapitány elmondotta, hogy az Atlanti óceán északi részén teljesített hosszú szolgálata folyamán gonoszabb forgószéllel nem találkozott, mint amilyen most volt. — Betiltott riportlap. A belügyfliniszter a Budapesten Péterjfy Gyula szerkesztésében és kiadásában megjelenő Pesti Tükör cimü időszaki sajtótermék további megjelenését és terjesztését megtiltotta, mert a lap cikkeiben egyesek családi és magánéletének belső ügyeit tárgyalja, anélkül, hogy ezt a közérdek megkívánná és ezzel a közrendet és a közerkölcsiséget sérti és veszélyezteti.