Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-15 / 60. szám

Szeged. 1923 március 1$. SZEGED legi szomorú gazdasági viszonyok közölt vissza­térnek. A vagyonos tisztviselőket szintén el le­het bocsátani. Ezután Perlaky Qyörgy interpellál ugyancsak a tisztviselő kérdésben. Szóvá teszi, hogy a köz­alkalmazottak családjától is megvonták a ked­vezményes ellátást. Ez feltétlenül hiba. Követeli a szolgálati pragmatika mielőbbi kidolgozását. Ezután Patacsi Dénes, az első interpellációjá­ban a felekezeti tanítók helyzetéről beszél. Második interpellációjában azt kéri, hogy a közbirtokosságnak ama tagjai, akik saját érde­kükben termelik ki a fát és saját érdekükben árverést rendeznek, ne fizessenek forgalmi adót a fa után. Szakács Andor a következő interpellációt terjeszti elő: Hajlandó-e a földművelésügyi miniszter a földbirtokfeform novellát sür­gősen a nemzet elé terjeszteni és hajlandó-e a békésmegyei uradalmaknak a vasvármegyei munkásokkal kötött szerződését érvényteleníteni ? A földmivelésügyi miniszter megnyugtató ki­jelentése után a Ház a választ tudomásul veszi, az interpelláló képviselővel együtt. Farkas Tibor interpellációját az összkormány­hoz intézi. Hajlandó-e a kormány gyors, szi­gorú és erélyes intézkedéssel megakadályozni, íogy az a hang, mely a KANSz legutóbbi gyü­ésén tapasztalható volt s amely a körrendelet­Jó) is kihangzik, tovább ne terjedjen. Hajlandó-e a kormány sürgősen megoldani a tisztviselő­kérdési. A miniszterelnök a köztisztviselők segélyének emeléséről. Farkas Tibor felszólalása után gr. Bethlen látván miniszterelnök emelkedőt szólásra. Talán hárem év óta a kormány a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségével lépett érintkezésbe, va­lahányszor a tisztviselők fizetésének emeléséről volt szó. A jelen esetben is igy volt. Hogy ez esetben a tárgyalások végeredményben nem vezetlek eredményre, annan két oka volt. A KANSz oly követelésekkel lépett fe), melyeket a kormány és a pénzügyminiszter túlzottaknak talált. A kérdés megoldásánál a kormány abból indult ki, hogy feltétlenül szükséges a fizetés­mert hiszen az uto'só fizetésrendezés őta ar árakban oly eltolódás mutatkozott, mely a tisztviselőknek lehetetlenné tette, hogy fizeté­sükkel exisztencldjukat biztosítsák. Ez volt az oka annak, hogy a kormány hozzájárult a fize­tésjavitáshoz, természetesen csak oly mértéhben, mint amilyen mértékben ezt a gazdasági vi­szonyok lehetségessé teszik. Ami a fizetésemelés mérvét illeti, a KANSz a rendkivüli segélyeknek 100 százalékkal való felemelését kéri. Ez a követelés annyit jelentett voln?, hogy a tisztviselők fizetését megdupláz­zuk. A kormány felfogása szerint ez olyan kö­vetelés, mely semmi esetre sem talál indokolást a viszonyokban. Hozzájárult azonban a kormány ahhoz, hogy a rendkivüli segélyeket megfelelő skála szerint 26—66 ig, tehát átlagosan 50 százalékkal fel­emelje. Azért különféle skála szerint, mert a különféle fizetési osztályokban oly helyzet ala­kult ki, hogy az alacsonyabb rangú tisztviselő ma aránylag Jobban van fizetve, mint a fel­sőbb rangú. Ugyanakkor felemellük a túlórá­éi »t 100 százalékkal és a laktérpótlékot is. .Azokkal az intézkedésekkel, melyek a tiszt­v'se!ök anyagi viszonyainak rendezését céloz­olkaröltve kell megtenni azokat az intézke­fífiiui Í8» melyekkel elérjük, hogy egyrészt a Iamnt li82,viselőktől megszabadítjuk az ál­lünk nXíSZt h°gy megtakarításokat eszköz­szükségesek f j költségvetés szempontjából is a tisztviselők 0 kormány elhatározta, hogy szetbeli eitátásStJ f^olmazott cseléd teimé­teti VégeredménvhL1~tő1 kezdve megszün­melyet ha valaki1 "eléd.artás oly luxus, az állam ezt minde^fe, megteheti, de hcW m< 87Vz,,ál,am!ak\%?*"y<k között bizto ..fS elhatározta a kor^znia nem lehet, ládi pótlék tekintetében v&lny' hogy a csa­pomra, melyben a tisztviselőarra az ál,ás" kormány előtt voltak, A ,a Károlyi­ugyanis a családi pótlékokat me3"kormány tisztviselőnek a gyermek 24 éves ko Lm-den tett nélka. ar,a, Slvenek az életvi.3 a hsztvuelőnek. Mi visszatérünk a régebbi Zják^ megfeklŐen a tkztviselők nlegl 2±ik jiJj Perfnekek utáni családi pótlékot ^évliktg, de a nern tisztviselői minősí­tésű alkalmazottak csak a 10 éves korig és abban az esetben, ha igazolják, hogy bármelyik gyermek oly eredményt mutat fel a tanulásban, amely a segélyt indokolttá teszi. A nyugdíjasok. A nyugdijkérdést mélyreható revízió alá vet­tük, mert hiszen hiába csinál az állam meg­takarítást, hiába bocsátja el a tisztviselőket, a mai helyzet mellett ez az államra nézve alig jelent megtakaritást, mert ahelyett, hogy fizetést adna, ad helyette nyugdijat. Igy tehát figye­lembe véve az állam súlyos helyzetét, a kor­mány kénytelen egészen messzemenő intézkedé­seket inaugurálni. Ez novella alakjában fog a nemzetgyűlés elé kerülni. Ugyancsak megindítottuk a természetbeli el­látás szigorú revízióját, mert hiszen ezen a téren rendkívül sok visszaélés van. Puez százalékkal csökkentik a tisztviselői kart. A főkérdés természetesen a tiszlviselői létszám csökkentése. Ebben a tekintetben a miniszter­tanács azt a hatátuzatol hozta, hogy husz szá­zalék erejéig akarja egyelőre a tisztviselők lét­számát apasztani. A léiszámcsökkentés keresztül­vitelét ugy tervezzük, hogy junius 1-én fogjuk közölni mindazokkal, akik a létszámcsökkentés folytán nyugdíjba küldetnek, illetve végkielégí­tésben részesülnek, hogy október 1-én a helyik megüresedik és ennek folytán az állam szol­gálatából távozniok kell. A KANSz. A KANSz igen nagy érdemeket szerzett a múltban. Igy a kormány segítségére sietett a tisztviselői karban a maga részéről is helyre­állítani a fegyelmet. Ezek olyan érdemek, melye­ket szem elől téveszteni nem volna helyes. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy a KANSz túllépve a maga hatáskörét, kormányzati hatás­kört volna hivatott magának vindikálni. Lehe­tetlen, hogy egy bizottság megalakuljon, bár­milyen hazafias testület is legyen az és ez állapítsa meg, mi legyen a tisztviselők fizetése. Tudatában vagyok annak, hogy a tiszlviselői kart a magyar állam jelen helyzetében nem fizetheti ugy, mint a háború előtt. Ha tárgyila­gosan nézzük a dolgokat, meg kell állapítani, hogy ebben az országban a háborúval mindenki vesztett és mindenkinek meg kell elégednie kisebb jövedelemmel, mint a háború előtt. Ezen a helyzeten csak ugy tudunk segíteni, ha a nyugati államok leveszik rólunk a reparáció Damokles kardját. Kérem a tisztviselői kart, hogy mérsékelje kívánalmait, melyek egyrészt — elismerem — indokoltak lehetnek. Utána Hegymegi Kiss Pál és Farkas Tibor szólal fel és mindkettő tudomásul veizi a miniszterelnök válaszát. A mai ülés félnyox órakor ért véget. A vadvizek ujabb pusztításai. (A Szeged tudósítójától) A város legaktuá­lisabb problémájává növekedett a vizveszede­lem, amely napról-napra fenyegetőbb méreteket ölt és az illetékes hatóságok tehetetlensége is mindjobban nyilvánvalóbbá válik. A polgár­mester minden egyes esetben a jó Istenre és a már tizenhatodik napja tartó esőre apellál, az érdekelteket azonban, a szabad ég alá került családokat, a viz alá került termőföldek tulaj­donosait, bérlőit ez nem nagyon nyugtatja meg, pedig szó, ami szó, a polgármesternek ugy nagyjából mégis csak igaza van. A vizveszede­lem nem mai -keMib mulasztásnak e következménye, banem annak az évtizedes nem­törődömségnek, amely mindig uralkodó elv volt a közigazgatásban. * Rőszke veszedelme. A növekedő talajvíz legújabb pusztításairól a következőkben számolunk be: A kilátástalan helyzetben a szerdai nap folyamán sem történt javulás, sőt ujabb veszedelemről érkezett jelen­tés. A röszkei gazdák nagyszámú küldöttsége jelent meg a polgármesternél, akinek elpana­szolták, hogy a Holt-Tisza medre már teljesen megtelt, több vizet nem fogadhat be és igy, ha az ármenle8itő társulat azonnal üzembe nem helyezi a lúdvári szivattyút, rövidesen az egész falut elönti a viz. A falu szélén már is több ház összedűlt. A helyzet annyira veszedelmessé vált, hogy ha sürgős intézkedés nem történik, a röszkei lakosság végzetes lépésre határozza el magá. Ez a fenyegető momentum domboro­dott ki a röszkeiek panaszaiból. Szónokuk ugyanis arra célztott, hogy a röszkei lakosság körében mindgyakrabban felmerül az a szán­dék, hogy a falu megmentése érdekében át kell vágni a töltést; igy a viz Röszke helyeit a bo­domi rétet önlené el. Ha ez a s .ándék meg­valósul — a félelem, az elkeseredés sok min­den rossznak a szülőoka lehet — kiszámiihaíat­lan kár érné a várost, legjobb termőföldje ke­rülne viz alá és többszáz bérlő-család jutna koldusbotra A küldöttség szónoka közölte a polgármes­terrel azt is, hogy a röszkei gazdák értekezle­tet tartottak, amelyen elhatározták, hogy az ár­mentesitő társulattól a lúdvári szivattyú hala­déktalan üzembehelyezését kívánják, mert ha a szivattyú teljes erővel dolgozik, a falu talan megmenthető. A polgármester válaszában kijelentette, hogy az ármentesitő társulat a főmérnökkel már be­szélt errőí a kérdésről és a szivattyútelep a hét végén feltétlenül megkezdi működését. Eddig azért nem dolgozott, mert nem volt szénkész­lete, most azonban már kapott nyolc vagon szenet, ami rövid időre elegendő. A küldöttség tagjai ezután elmondollák, hogy Horgos halárában már több mint kétezer hold fold került viz alá. A talajvíz egyébként már a magasabban fekvő lápéi réten is fölfakadt és rohamosan terjed, a veszély azonban itt nem olyan nagy, mert a levezetése nem ütközik olyan nagy akadályokba. Ahol a városba szivattyúzták a vadvizet. A körtöltésen belül szintén nőtt a talajvíz­veszedelem az utolsó 24 óra alatt. A polgár­mesteri hivatalba szerdán 12 belterületi panasz érkezett a hét külterületi panaszon ki sokan vannak olyanok is, akik pan jelentik be, mert úgyis tudják, hog h«.«5dga II»™ —gi-k * mjfak. város veszedelmét az a körülmény mérnöki hivatal sürgős jelentése b hatóság figyelmét. A mérnöki hiva bejelentene a polgármesternek, hogj pályaudvar melletti szivattyú telep, nabá: dóan működik, még sem győzi a belső vize * átemelését a Tiszába. Az egész környék vizének levezetésére a berendezett vízmű munkáját ugyanis az a vízmennyiség terheli tul, amit a nemrégen elkészült Szeged rendezőpályaudvar melletti fűtőház szivattyúja, a fűtőház körüli mélyebb fekvésű területről a rendezőpályaudvar pályatestén és a körtöltésen keresztül beemel a város belterületére. Ebben a különösen furcsa ügyben illetékes helyen a következő információkat kaptuk: — A polgármester, mint vízügyi h dóság, már régebben felhívta az üzletvezetőséget ennek a lehetetlen állapotnak a megszüntetésére. A polgármester felhívására az üzletvezetőség 1920 március 15-ikén, tehát éppen három évvel ez előtt válaszolt és válaszában arra hivatkozott, hogy a rendezöpálvaudvari fűtőház vizét a fűtő­ház fennállása óla "a szentmihályteleki sor mel­letti gödrökbe szivattyúzták. Ez a hosszú idő óta f nnálló gyakorlat már joggá vált és miatta soha panasz nem merült fel. A polgármester kívánságának teljesiiéset az üzletvezetőség meg­tagadta. Az indokolással szemben megállapította a vízügyi ható ág, hogy a rendezőpalyaudvari fűtőház nemrégen, kevéssel a haboru kitörése élőit készült, évtizedes gyakorlatról tehát nem lehet szó és igy joggá vált gyakorlatról sem. A fűtőház szivattyúja pedig c*ak az ártézi kut fölös vizét szivattyúzta át a gödrökbe, — erre se.n volt ugyan engedélye — de talajvizet eddig nem szivattyúzott át a városba. Mivel a fűtőház is állami intézmény, az el­merüléstől való mentesítése tehát közérdek, a polgármester pénlek délelőtt 10 órára értekez­letre hivta össze ebben az ügyben az üz,el" vezetőséget, az ármentesitő társulatot, a foly*1"' mérnökséget és » város mérnöki hivat^ ~ értekezletet a hely színen tartjak meg e»flSU, I mint értesülünk — a cél az, /fűtőház ! mígfelelő csőrendszerrel ^"e^^tornába » körüli talajvizet a körtőllésen kívüli «

Next

/
Thumbnails
Contents