Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-13 / 58. szám

2 SZEOED Szeged, 1923 máicius 13 mire azok nekimentek a korcsmárosnak. A jelenlévő németek azonban, köztük egy rendőr­bizios békitöen léptek közbe s igy egyelőre nem történt baj. A franciák távoztak, odakint azonban szóltak egy őrjáratnak, mire az lövöl­dözni kezdett a korcsmákból kijövőkre. Egy munkást hasba talált, ugy hogy az a hely­színen meghalt, 4 más kijövő, köztük a rendőr­biztos súlyosan megsérült. A francia parancs­nokság egyik városrészben kihirdette az estrom állapotot, mert egy ismeretlen állítólag rálőtt a francia őrségre. A vasárnapról hétfőre virradó éjszaka egy német büntetőtörvényszéki hivatalnokot és két polgári egyént a francia katonák meggyűlt, l ak. A gyilkosság részletei ismeretlenek. Az Havas jelenti: Altefesenben eladási irodát nyitottak a német polgári lakosság számára. — Reckiinghausen környékén titkos szervezetet fe­deztek fel. A szervezet, amely az ifjú német bi­zottság nevét viselte, a német ellenállás erősí­tésére szövetkezett. — Bochumban a fogház át­kutatásánál sok gránátot és töltényt találtak. — Oberhausenben negyven rendőrhivatalnokot le­tartóztattak. — Reckiinghausen környékén a biztonsági rendőrség két tagját letartóztták. Pol­gári ruhában lóhá on iparkodtak a meg nem szállott terüle're jutni. — Bocnumtól északra egy francia őrjárat rajtaütött négy megrakott automobilon, amit a meg nem szállott terület felé irányítottak. Az automobilban ülök közül a legtöbbnek sikerült elmenekülni, t Stresemann németbirodalmi képviselő Majna­frankfurtban többezer főre menő hallgatóság előtt beszédet mondott a politikai helyzetről. Követelte, hogy mondják meg nekü^, mennyit kell Németországnak a jóvátételek fejében vég legesen előteremteni, mert akkor Németországra nézve egészen más lehetőségek támadnak az adóztatás tekintetében, mint eddig, a német gazdaságban rejlő fejlődés lehe'őségét csak akkor lehet kihasználni. A Cuno-kabinet állásá ról a következőket mondotta: A kormány szi­lárdabban áll, mint ezelőtt bármikor. A kor­mány > mindent meg esz a ruhrvidéki kon­fliktus elhárítására. Már csak azért is egyet­értenek vele, hogy a Ruhr-vidék megszállása elleni morális ellenállást erősítsék. Ha Francia­ország arra számit, hogy a Cuno-kormány napjai meg vannak számlálva, legokosabban teszi, ha a németországi belpolitikai konflik­tusba vetett reményét mielőbb törli számításá­ból. A beszédet viharos tetszéssel fogadták. Anglia bizalmatlan a török javaslatokkal. Londonból jelentik: Britt körökben az a be­nyomás, hogy az angorai ellenjavaslatok nem olyan kielégítők, mint aho?y a kísérőlevél alap­ján remélhették. A bizakodó hangulat általában csökkent és azt tartják, hogy a kormány nem járulhat hozzá az Angorában .követelt módosí­tásokhoz. A lausannei értekezlet vitájával kap­csolatban előterjesztett bizalmi javaslatot az alsóház 169 szavazattal 20 szavazat ellenében elfogadta. A szavazástól 96 képviselő távol­tartotta magát. A szövetségesekhez intézett angorai jegyzék olasz körökben • nagy meglepetést keltett. A jegyzék az olasz érdekeket igen erősen érinti, amennyiben a törökök a Castel-Rosso és Rodosz sziget visszaadását követelik,' melyeket jelenleg az olaszok tartanak megszállva. A török köve­telés annyival is inkább meglepő, mert a lausannei konferencia alatt nem f-jezték ki a törökön erre vonatkozó kívánságukat. - Százhetven millió póthitelre lesz szükség. (A Szeged tudósítójától.) Amikor a közgyű­lés ugv az általános, mint a részletes tárgyalás mellőzésével elfogadta a tanács által előterjesz­tett kétszáztizmilliós költségvetést, a közgyűlés minden jelenlevő tagja tudta, hogy a költség­vetés elfogadásával csak a törvényesen előirt formaságokat tartják be. A határozat kimondá­sának pillanatában ugyanis a költségvetés min­den egyes tételénél előirányzott összeg már lé­nyegesen eltért a valóságtól és mindenki előre tud:a, hogy ez az eltérés az év folyamán még jelentékenyen fokozódik. A baj akkor kezdő­dött, amikor kiderült, hogy a kiadások növeke­désével a bevételek növekedése egyáltalában nem áll arányban, hanem azon jóval alul ma­rod és ez is akkor fokozódott, amikor hire jött hivatalos formában is annak, hogy a városi tisztviselők minden állami segélyét, illetményét január elsejével megvonja a kormány és áthá­ntja a városra. Ennek következtében előállt az a helyzet, hogy a kétszáztizmilliós költségvetést közel kétszázötvenmillió korona olyan kiadás terheli,"amely a városi alkalmazottak fizetésé­nek fedezetére szolgál. Az első pillanatban két­ségtelen volt, hogy már az év elején jelenté­keny póthitelre lesz szükség, de az már kétsé­ges volt, hogy ennek a bizonytalan nagyságú póthitelnek megtalálja-e majd a fedezetét a vá­ros hatósága, mert az ismét már az első pilla­natban kétségtelen volt, hogy a városnak áten­gedett és megígért adóforrásokból nem ke­rülhet ki az uj tehertöbblet teljes fedezete. A városi számvevőség a tanács utasítására már régebben foglalkozik a póthitelek előkészí­tésével. Munkatársunk kérdést intézett ebben az ügyben Scultéty Sándor főszámvevőhöz, aki a következőképen nyilatkozott: — A városi alkalmazottak különböző segé­lyeinek fedezésére szükséges póthitelre vonat­kozó munkálatokat a számvevőség már be is fejezte, mivel azonban a tisztviselők segélyei­nek rendezését, illetve felemelését ismét napi­rendre tűzte a kormány, a számvevőség a kér­dés eldőltéig nem terjeszti be a javaslatát. Annyit azonban jelezhetek, hogy ugy a szoro­san, mint a nem szorosan vett városi alkalma­zottak már eddig engedélyezett segélyeinek fe­dezetére szdztizmillió korona póthitelre lesz szűkség. Ez az összeg azonban a kormány ál­tal most tervezett segélyemeléssel még növe­kedni fog Ez pedig — számitásom szerint — ujabb hatvanmillió póthitelt igényel. A póthitel fedezetéül az átengedett kereseti adójövedelmet, a junius elsejével átengedendő állami bor- és husfogyasztási, valamint a pálinka és sör után szedheső adójövedelmet jelölhetjük ki. Ezekből az adókból remélhetőleg százhúsz, százharminc­millió korona lesz a varos jövedelme, a külön­bözetet pedig a költségvetési előirányzaton fe­lül befolyó többletjövedelemből fedezzük. — Az alkalmazottak illetményeire szükséges póthitelen kivül azonban a folyton fokozódó ki­adások miatt egyéb címeken is nagy póthitelre lesz szükség ez év folyamán, ami ismét aktuá­lissá teszi a város jövedelmeinek fokozását. Nem a fogyasz'ási és egyéb városi adónemek k emelésére gondolok, véleményem szerint csakis a városi vagyon jövedelmének fokozása lehet célravezethető. Elsősorban a városi bérföldek haszonbérét kell a mai búzaárakhoz mérten megállapítani. Minden egyes parcellánál elbírá­landó, hogy az árverés alkalmával mennyiért vették bérbe, mi volt akkor a buza ára, a bér­ősszeg hány kiló búzának felelt meg és ezen az alapon, a jelenlegi búzaárak alapján kell a földhaszonbéreket megállapilani. — Mindaddig, amig a földhaszonbéreket ilyen arányban fel nem emelik. Szeged város pénz­| tára csakis erős megterheléssel tudja ideig óráig a háztartás egyensúlyát fentartani. Scultéty Sándor- főszámvevőnek a helyzet ismeretében tett nyilatkozata teljes egészében igazolja a Szeged állandóan hangsúlyozott ál­láspontját, a földbéremelés szükségességét. Azon az értekezleten, amelyen elhatározták a földbér­reviziót, érdekes adatok jutottak napvilágra. Ki­derült, hogy a város negyvenezer holdnyi bér­földjének holdankénti átlagbére harminc kiló buza, békében legalább egymétermázsa volt, tehát háromszor annyi, mint most. Kiderült, hogy Szegednek, mint ű2 ország leggazdagabb városának, alig van annyi jövedelme, amely a városi alkalmazottak javadalmazását fedezné, pedig a városi vagyon megfelelő kihasználása nemcsak a város rohamosan megindult vissza­fejlődését akadályozná meg, hanem lehetővé lenné a szép városfejlesztési program fokoza­tos beváltását is. Gorkij Maxim, aki tavaly tudvalévőleg betegségére való hivatkozással kért és kapott nagynehezen útlevelet, hogy elhagyhassa a szovjet szomorú Oroszországát, útlevele lejárta utáa sem tért vissza a soktornyú Moszkvába, pedig a Krimi­ben várta már hivatalszobája, ahonnan éveken át ve­zette a szovjet külföldi propagandájának egyik legfon­tosabb szervét, a tudományosan megalapozott, elméleti propagandát. Hosszú ideig volt Gorkij Maxm dédelge­tett kedvence a szovjet vezetőinek, hiszen ha 0 ült le Íróasztalához, hogy védelmébe vegye a bolsevizmus mvivmányait", az mindig bizonyos súllyal és jelentőség­gel birt a külföld előtt. Gorkii eleinte minden bizony• nyal lelkesedéssel és meggyőződéssel végezte munkáját, de később évről-évre mindjobban tudatára ébredtannak, hogy az, amit a szovjet tűzött ki célul maga elé, meg­valósíthatatlan és az orosz nép pusAulását jelenti. Ezért kért azután külföldi útlevelet, hogy kint a bol­dog külföldön teljesen magának élhessen és ne legye« kénytelen olyan ügyet szolgálni, amely meggyőződésé­vel ellenkezik. Gorkij Maxim Németországban telepedett le véglegesen, teljesen visszavonult minden politikától és most két hir is érkezik róla. Az egyik azt mondja, hogy Gorkij figyelmét Razin Sztenykának, a hirhedt tizenhetedik századbeli orosz kalandornak az élettörté­nete ragadta meg, akit az orosz nép még ma is legen­dás hősként tisztel. Ennek a tipikusan o osz embernek az élettörténetét tanulmányozta hónapokon keresztül Gorkij és most hozzákezdett, hogy témáját feldolgozza filmre, mert hiába, Gorkij mindenben halad a korral. Külön érdekessége lesz a filmnek, hogy főszerepét Saljapln, a világhírű basszista, aki egyben a legszebb férfiak egyike és kétségkívül a világ legjobb színésze is, játsza. Közismert az a meleg barátság, amely Sal­japint és Gorkijt egymáshoz fűzi és ennek tudható be, hogy Saljapin, akit már Amerikában elhalmoztak a legnagyobb filmgyárak több millió dollár honoráriumot jelentő szerződésekkel, amelyeket a nagy művész egytől­egyig elutasított, most elvállalta Razin Sztenyka szere­pének eljátszását. A felvételeket ott fogják elkészíteni, ahol a, darab cselekménye lejátszódik-, a krimi félszige­ten és a Volga mentén, ahová azonban Gorkij Maxim bajosan fogja elkísérhetni színészeit. Előreláthatólag a film a horribilis költségek dacára is ki fogja magát fizetni, mert az amerikai filmvállalatok már most le­kötötték az előadás jogát, mielőtt még egyáltalán el­készült volna a film szcenáriuma. De nemcsak filmje miatt beszélnek mostanában Gor­kij Maximról oly sokat Berlinben, hanem azért is, mert két iró most fordította le németre és tette igy hozzáfér­hetővé Európa nyugati fele számára Gorkij Maxim tiz essayjél, melyek különböző orosz folyóiratokban láttak napvilágot az 1905 ik évi első orosz forradalom és Ki­renszki I917es győzelmes forradalma között. A kötet címe „A személyiség elpusztítása", de talán több joggal lehetne „Gorkij Dosztojevszkij ellen"-nek nevezni. Essayi­ben Gorkij is Oroszország géniuszának mondja Dosz­tojevszkijt, de Oroszország' rossz géniuszának és Tol­sztojnak és Mereskovszkijnak, Dosztojevszkij követőinek is osztozniok kéli, Gorkij szigorú ítélete szerint, nagy mesterük e jelzőjében. Gorkij szerint az ő befolyásuk és az a légkör, melyből tanításaik virágba szökkentek, volt az, ami Oroszországot mindig gátolta normális fejlődé­sében és ezek fogják továbbra is gátolni mindaddig, mig ki nem pusztítják őket az orosz nép telkéből. Az „önzetlenség" amit tandottak, a „személyiség megsem­misítése" és a miszticizmus, voltak azok a komponensek, melyek Oroszországot a keleti metafizika mocsarába vezették, ahelyett, hogy közelebb vitték volna a müveit nyugat felvilágosultságához. Az a theoria, hogy Orosz­országnak az a sorsa, hogy keresztre feszíttesse magát az emberiség megmentésére, amit Gorkij szerint Doszto­jevszkij és követői hirdetnek, szerinte csak abnormis agyban születhetett meg és nem vezethet másra, mint hogy a külföldi kapdalizmus Oroszországot kizsákmá­nyolja. Gorkij előtt anathema az orosz nép két nagy erénye is: a türelem és a megbocsájtás. Hogy Doszto• jevszkij, Tolsztoj és Mereskovszkij nem egészen ezt hir­dették, talán fölösleges is hangsúlyozni, de mindezt Gorkij csak azért hozza fel, hogy ezekkel is amellett argumentálhasson, hogy Oroszország végre forduljon a müveit nyugat felé orientációiban. Különösen érdekes ez a lándzsatörés a nyugati civilizáció mellett ma, amikor Németországban, de minálunk Magyarországon is számosan hirdetik, hogy Európa térjen vissza a kelethez. Mindenesetre kérdéses azonban, hogy felemelkedik-e valaha is Oroszország arra a kulturnivóra, melyen Európa nyugati fele áll és amelyet huszonöt év előtt állított már példának Gorkij Maxim honfitársai elé. Lgy látszik ,a nép felébresztése az életben való tényle­ges részvételre* igen lassú processzus lehet és Gorkij Maxim ebben is erősen túlbecsüli az orosz nép mentali­tását.

Next

/
Thumbnails
Contents