Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-02 / 49. szám

Egyes Süáw ára 20 korona fearkesztöség és ktadóhtvat itl Kölcsey-utca 6. (PrófélaMUIó, I. emelel 6.) Telefon s35—35. K .Szeged" megjelelik fcétfö klvéjelével minden M). Egyes szám éra, 20 ko(•M. Előfizetési árak: Egy Ma.pra Szegeden 400, BudafWtes és vidéken 420 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8. kövér belükkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K.Nytlltér, családi és orvosi hir 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 március 2, PENTEK. 49-ik szám. Zajosan derülnek. A nagy gyerekek derülnek zajosan, akiket a nemzet bizalmi azért küldött az ország házába, hogy ott alapozzák meg a magyar jövendőt és emeljék ki a tenger alól az elsü yedt magyar Óceániát. Hogy mennyire haladtak már ezzel a markával, azt kiki tapasztalhatja, mikor naprólnapra érzi, hogy sfillyed lefelé minden, amit még megfagyott a vizózön. Közben pedig a képviselő urak olyan vadul'esnek neki egymásnak, hogy az ember szívszorongva olvassa az országgyűlési tudósítást: Jaj istenem, itt mindjárt emberhalál lesz, ezek- a dühös kanni bálok mindjárt megeszik egymást szőröstülbőröstül. Szerencsére mindig közbe jön egy kis zajos derültség hol az egyik oldalon, hol a másikon s az az urakat mindig összebékíti. Ezt a zajos derültséget — lessék megnézni az utolsó két-három nap országgyűlési tudósításait — mindig az robbantja ki az elborult kedélyekből, hogy egymás fejére olvassák, ki mit mondott ekkor, meg amakkor, természetesen egéezen az ellenkezőjét annak, amit most mond. Csakugyan nagyon szívderítő dolog, mikor az embtrt önmagaval pocskondiáztatják le, nem is irigyeljük a képviselő uraktól a zajos aerüt, amely gyilkos indulataikat széigőzölögteti, — de mégis azt gondoljuk, elég volt már a derült sédnek ebből a fajtájából, aminek divatba hozása körülbelül első nagy alkotása volt a kurzusnak, — igaz, hogy még akkor nem kisértek derűs tünemenyek a leleplezést. A kurzus rendelte el az igazoltatásokat, hivatalosan adtán a kezükbe a megbecsielenités bélyegzőjét az alsóbbfoky hatóságoknak, a hivataloknak, a társadalmi tgyesüieieknek, le vagy fel egészen a toronygombaranyozók egyesüleéig és a méhész-társul htokig. Mindenüit ki kellett selejtezni a mételyeseket a patyolatfehér lelkek közül és az" egy csöppet se volt derűs dolog, ha valakire rányomták a vörös bélyegzőt, — az meghurcoltatást, társadalmi kiközösítést, kenyérvesztest, rabságot és olykor még többet is jelentet, egyéntk és családok, megtévelyedettek és ártatlanok rettentő katasztrófáját. A derű csak akkor kezdődött, mikor lassanként kiderült, hogy akárhánykor a föinkvizitorok bekrétázott homlokán éktelenkedett a legvörösebb bélyeg, amit nem lehetett lehámlasztani semmiféle kenőkurával, — az isten verte volna meg azt a destruktív Gutenberget, aki kitalálta a nyomtatást. A Friedrich-kormánynak ugyan első dolga volt máglyára parancsolni a forrad ilmi sajtótermékeket, — most már körülbelül lehet j is tudni, miért — de sajnos, sok corpus delicti megmaradt, hogy zajos derültséget okozzon hol egyik, "hol másik, oldalán a nemzet házának. Kétségtelen dolog, hogy van abban valami szivvidámitó, amikor a hóhért akasztják, de annyi akasztás után, amennyi ebben a boldogtalan országban történt, nekünk még a zajos derűvel egybekötött akasztás se tetszetős látvány már. Hát van még olyan bün, amit egymás fejéhez nem vagdostunk, hát van még olyan ember, akit vagy az egyik időben, vagy a másikban, vagy az egyik oldalról, vagy a másikról hazaárulónak ne mondtak volna? Hát van még ebben az országban olyan tisztaság, amit le nem köptek, olyan szentség, amit szeméttel meg nem hajigállak volna ? Es a multak felturkálásának, a régi dolgokban való kotorászásnak, ennek az egész országot v^gig mételyezett ragálynak látra ez a haldokló nemzet valami hasznát, megnyújtotta ez pusztuló életét csak egy lélegzettel is? A meghajszolt ártatlanok és becsületesek kaptak valami elégtételt és a leleplezett hajszarendezők megszégyenültek és eltűntek a közélet süllyesztőiben? Nem, csak az ellentét, a visszavonás, a gyűlölködés lett nagyobb ezekkel a kölcsönös leleplezésekkel, amelyekbe az ország ma már beletompult és belefáradt. Hagyjon békét már a parlament is a múltnak, ha em'ékeiből nem tudja visszahozni a régi ragyogást, a munka régi szeretetét és megbecsülését és a hajdani 1 épités szellemét. Az a mult, amelyikben mindenki a másiknak a szennyesét keresgéli, hogy a rothadás és bomlás amúgy is nagyon virulens csirái ki ne vesszenek valahogy, az a mult nem kell. Előre nézzünk, ne hátra, hagyjuk elporlani azt a multat, amely minduntalan visszaidézze, mindig elzavarja az egyetértés és együttérzés lehetőségét, amely a tömegek lelkében olthatatlanul ég, — még a multak dacára és a jelen láttára is. A franciák halállal büntetnek a Ruhr-vidéken A Rajna-tartományi bizottság egyik ujabb rendelete szerint halálbüntetés jár mindazoknak, akik valamely szándékos cselekede ükkel, vagy mulasztással veszélyeztetnek vasúti szállítmányt, ha e/álial halálos baleset történt, vagy történhetett volna. Ha az illető cselekedetei ccak azzal a következménnyel járttk, vagy járhattak volna, hogy a vasúti forgalom hosszú időre, vagy súlyosabb mér ékben megszakad, az illetőt életfegy»iglani fegyházzal, vagy 10 évet meghaladó börtönnel büntetik. A francia szakszervezeli szövetség végrehajtó bizotfcága tegnap a Ruhr-vidék megszállására vonatkozólag határozati javaslatot fogadott el, melyben a Népszövetség igénybevételét kívánják. A bizottság utal arra, hogy a Népszövetség szabályzata értelmében a szövetségnek a feladata, hogy a nemzetek közti együttműködést fejlessze s ezáltal biztosítsa a nemzetek békéjét és biztonságát. A Ddily Mail düsseldorfi jelentése szerint a franciák 40 és félszázalékos adót vetettek ki a ruhrvidéki bányákra és figyelmeztették a tulajdonosokat, hogy nem fizetés esetén bebörtönözik őket. A jóvátételi bizottság meghallgatta Hollandia képviselőit, azoknak a ruhrvidéki szénszállításoknak ügyében, amelyek a szénszindikátus és a hollandi kormány között létre jött szerződés értelmében Hollandiának járnak. Esseni jelentés szerint a megszálló hatóságok letartóztatták Frigyes Vilmos lipcsei herceget, aki több más német nacionalistával megtámadott egy német embert, aki a szövetségesek esseni szénellenőrző bizottsága számára dolgozik. A nála ta'ált iratokból megállapították, hogy a herceg nacionalista szervezet tagja. Berlinben elterjedt hirek szerint a kommunisták zavargások kitörését készítik elő a Ruhrvidéken. Egyik vezérük nemrégiben erre célzó nyilatkozatot is tett. „Csak iskolatársam volt u A nrmzetgyülés mai ülését egynegyed 12 őrt kor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Jelenti, hogy Meskó Zoltán sürgős interpellációra, Zsirkay János napiiend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Zsirkay szánalmas védekezése. Zsirkay János: A tegnapi nap folyamán ujabb lámadás érte. nemcsak őt, hanem azt az egész sajtóirányzatot, amit képvisel. Az interpelláló képviselő megvádolta Anka Jánost, Bénárd Ágostont, >1 Nép egész szerkesztőségét, szóval azokat, akik ma a keresztény és nemzeti irányt képviselik a sajtóban. A személyét ért támadás nem volt más, minthogy rajta keresztül elgáncsolhassák A Nép szerkesztőségét és általában a keresztény nemzeti gondolat terjesztőit. (Nagy felháborodás a szociáldemokratáknál. Esztergályos János: Ezt is igy akarja magyarázni. Reisinger Ferenc: Csak az Ember munkatársa ellen szólt és nem az eszme ellen.) Zsirkay János: Rupert ugy beszélt róia, mint az „Ember" munkatársáról. Kijelenti, hogy ez nem áll. Csupán annyi igaz, hogy Göndör Ferenc iskolatársa volt s innen maradt fenn az ismeretség. Csupán egy levélről van szó, mely levél Rupert beallitásában azt a látszatot kelti, mintha pacifista lettem volna és az Ember nek munkatársa. Ismételten hangoztatom, hogy az Ember-nek soha nem voltam munkatársa, mert mint az Uj Nemzedék munkatársa, nem lehettem együtt azokkal az emberekkel. Rupert azért vádolja őt, mert A Nép munkatársa. Ám legyen. Rendben van. Ő nem tehet róla, ő nem lehet a Világ munkatársa, mint Rupert. ő továbbra is megmarad A Nép munkatársa, amely továbbra is húzza állandóan a vészharangot. Az erdők igazgatása. Ezután áttérnek az erdészeti igazgatásról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Elsőnek Farkas Tibor szólal fel. Elhibázottnak mondja a javaslatot. Azt ajánlja, hogy a földmivelésügyi miniszter vonja vissza a javaslatot. A javaslat pongyolán, hibásan van szerkesztve. Ez a javaslat egy lépés az állami omnipotencia felé, az omnipotenciából a gyakorlatban inomnipotencia válik. (Gaál Gaszton: A termelés inomnipotencia). Farkas Tibor a magánjogi sérelmekről beszél ezután, melyeket azért tart veszedelmeseknek, mert a fegyelmi és ellenőrzési jogot a magánerdő ga?daságok felett a földmivelésügyi min szterium állandó tisztviselői gyakorolják. Dénes Isiván: A magyarországi munkáspárt neveben tiltakozik az ellen, hogy a javaslatot levegyék a napirendről. Ez szociális javaslat és éppen ezért vannak nagyon sok*n, akik azt le akarják véfetni a napirendről. (Gaál Gaszton: Mondja meg, miért szociális ez a javaslat ?) Dénes: Ugy a magán, mint az állami gazdaságok sok helyütt kapzsiságból kiirtották az erdönet, hogy azután ott a jobban jövedelmező búzatermelést űzzék. (Gaál Gaszton: Bolond beszéd. Rassay: Hallatlan 1 Hát igy is lehet egymással beszélni?) Dénes István: A javaslatnak szociális szempontokból tekintve törvénnyé kell válnia, hogy munkaalkalmakat teremtsen. Fő kifogás a javaslat ellen, hogy uj állásokat kreál. Neki módjában van ezt megcáfolni. A javaslat csak a régi állásokat szervezi át a mai gazdasági szempontoknak megfelelően. A Gaál által felvetett kifogások nagyrésze nem áli helyt. A maga részéről csak üdvözli ezt a javaslatot és elfogadja. Györki Imre: Két szempontból bírálja a javaslatot. Az egyik a személyzeti kérdés, a másik a közegészségügyi kérdés. Csodálkozik azon, hogy a pénzügyminiszter tegnapi expozéjában á tisztviselők létszámának apasztásáról beszélt, ez a törvényjavaslat pedig szaporítja a tisztviselők létszámát. Közegészségügyi szempontból felhivja a földmivelésügyi miniszter figyelmét arra, hogy különösen a városok közelében létesítsenek erdőket, amelyekben ünnepnapokon a városi közönség felüdülhessen. Szükségesek volnának megfelelő helyen üdülőtelepek és turistaházak is. Ebben az irányban határozati javaslatot is nyújt be. Elnök ezután az általános vitát bezárja. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter reflektál az elhangzott felszólalásokra. Az egyes tisztviselői állások átszervezése nem jelenti a személyzet szaporítását és ujabb álláso-