Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-10 / 56. szám

SZEQED Szeged, 1923 március 10. elolvasson. A Fábiánról szóló cikk szerzőjét egyelőre még nem ismeri, reméli azonban, hogy az illető jelentkezni fog és a biróság előtt kielégítő elégté'elt szolgáltat. hdbián Béla személyes kérdésben szólal fel. Benárd kijelentette, hogy a cikk megjelenéséről nem tudott. (Felkiáltások: Szép kis főszerkesztői) Ezt elégtételnek nem fogadhatja el. Kijelenti, hogy ha a legcsekélyebb foltot is találják előéletében, kész mandátumáról lemondani. Viczidn István: Amikor Fábián felhozta A Nép et és a cikkét, ővele tárgyalt és Zsirkayval, de mivel ez nem tartozik a Ház ele, erről itt nem nyilatkozhat, hanem hajlandó Fábiánnak négyszemközt elmondani az egész ügyet. Tangó Egistó és Noata Mihály. Ezután Haller litván terjeszti be interpellációját az Operaház Ügyében, mely egy idegen származású, román nemzetiségű tenoristát szerződtetett Nosta Mihály személyében akkor, amikor az egész vonalon az alkalmazottak létszámcsökkentését irányozza elő a kormány. Ezután Tangó Egistó operaházi karmester személyével foglalkozik, aki magyar állampolgár létére a román megszállás alatt a román kormánynak felajánlotta szolgálatait. Fábián Béla személyes kérdésben szólal fel. Viczián valami levélről beszélt. Kijelentette ugyan, hogy az nem őrá vonatkozik, azonban szakségesnek tartja, hogy Viczián itt a Ház szine előtt is elmondja azt. Viczidn személyes kérdésben szólal fel és kijelenti, hogy a nála levő levél egy hasonló nevű íróról, tehát nem Fábián Béta nemzetgyűlési képviselőről szól. Ezután Farkas Isivan interpellál a jobboldali sajtó szabadossága tárgyában s a következő interpellációt intézi az igazságügyminiszterhez: Van-e tudom.ása arrél, hogy a budapesti királyi ügyészség a Népszava március 9-iki számát A költségvetés kritikája cimü cikkére való hivatkozással elkobozta. Hajlandó-e ezt a súlyos sérelmet vizsgálat tárgyává tenni. Mikor az Igazságügyminisztert megidézik .. . Rassay Károly a házszabályokhoz kér szót. Hivatkozik arra, hogy már a második sürgős interpellációt terjesztik elő és a kormány tagjai közlil senki sincs jelen. Indítványozza, hogy az igazsügymini8ztert keressék fel és hívják a Házba, hogy válaszoljon a hozzáintézett interpellációra. Szakács Andor hasonló értelemben szólal fel. Az elnök bejelenti, hogy az interpellációsat kiadják az illetékes minisztereknek és közli, hogy a házszabályok 204. § alapján joga van az igazBágügyminiszternek 30 napon belül adni meg a választ. Rassay Károly kijelenti, hogy a múltban már két hasonló eset fordult elő. Az elnök kijelenti, hogy mielőtt a dolog további tárgyalását folytatnák, tíz perc szünetet rendel el. (Az ellenzéki oldalon nagy zaj támad. Huszár Károly: Nem engedem magam terrorizálni ) Több mint ötnegyedórai szünet után szólal meg az elnök csengője. Egymásután jönnek be a terembe a kormánypárti képviselők. Megjelenik Bethlen miniszterelnök, továbbá Diruváry igazságügyminiszter, Kállay pénzügyminiszter és Rakovszky belügyminiszter. Huszár Károly alelnök újból megnyitja az ülést. Vázsonyi Vilmos a házszabályokhoz kér szót. Felolvassa a 259. §-t, mely akként rendelkezik, hogy az elnök bármikor felfüggesztheti 5—10 percre az ülést. Elismeri ugyan, hogy szokássá vált az, hogy a rövid időre felfüggesztett ülést csak hosszabb idő múlva kezdték meg, de ez csak akkor volt szokásos, amikor a pártok együttesen kérték a hosszabb megszakítást. Véleménye szerint az elnök megszegte a házszabályokat Huszár Károly: Indítvány terjesztetett be, melynek lényege az volt, hogy az igazságügyminiszter jelenjen meg a Ház előtt és adjon felvilágosítást az interpelláló képviselőnek. Miután időközben értesülicm arról, hogy az igazságügyminiszter útban van a nemzetgyűlés felé, az ülést felfüggesztettem arra az időre, amig megérkezik. A javaslat lényege az volt, hogy a képviselő ur a kívánt felvilágosítást megkapja. Megmondhatom, hogy amikor az igazságügyminiszter ur megérkezett, tőlem, mint a nemzetgyűlés elnökétől kért felvilágosítást arra vonat kozólag, hogy mi történt az ülés alatt. H* részemről mulasztás történt, szolgáljon mentségül ez a körülmény. Egyébként a képviselő uraknak a legközelebbi ülésen joguk van a bizalmailansági kérdést veiem szemben felvetni. Daruváry Qéza és Farkas István után Szakács Andor Rassay Károly indítványát azzal pótolja meg, hogy a kultuszminisztert idézzek meg azért, hogv Haller interpellációjára választ adjon. Huszár Károly alelnök felszólítja Szakácsot, nyújtsa be írásban indítványát. Hébelt Ede a házszabályokhoz kér szót. ö maga már november 26 án terjesztett elő interpellációt, melyre a belügyminiszter a mai napig sem adta meg a választ. Felkéri az elnököt, hívja fel a belügyminisztert, hogy a 30 napi határidőt tartsa be. Elnök jelenti, hogy harmincnál több képviselő Szakács indítványára névszerinti szivazást kér és elrendeli a képviselők nevének felolvasását. Ennek megtörténte után gróf Bethlen István miniszterelnök szólal fel. Nézete szerint napirenden nem lévő tárgyhoz nem lehet indtványt tenni és nem lehet felette szavazni Kéri az elnököt, ne bocsássa az indítványt szavazás alá és az e halasztás felett se történjék döntés. Rassay: A miniszterelnök kívánság! e ientétben áll a Híz eddigi gyakorlatával. Ez a jog az 1848 III. tc.-en alapul. Bethlen gróf és Zsitvay Tibor felszólalása után a', elnök jelenti, hugy harmincnál több képviselő a névszerinti szavazás elhaasztását kéri. Szünet után S'-3kác? Andor sz fal fel é< kijelenti, hogy az 1848. III. tc. 29. §-a megállapítja a nemxetgyü'ésneK azt a jogai, hogy bármikor, bármily ügyben magi elé idézheti az illetékes szakminisztert. A miniszter köelesgége 30 n<pon belül válaszolni az interpellációra. Kéri a Ház e nőkét, figyelmeztesse a minisztereket, hogy azokban az esetekben, melyekben nem adták meg a választ az interpllaciókra, sürgősen válaszoljanak. Egyébként indítványát visszavonja. Elnök az ülést 5 órakor bezárja „A szinházi cenzúra pedig eltöröltetett.. (A Szeged tudósítójától.) A szinügyi bizottság pénteki tagbemutató ülése nem sikerült, amennyiben Pdlfy Dániel és dr. Szeles József, a tanács által megválasztott uj tagoK nem jelentek meg, sőt a régi tagok közül is Balogh Károlyon, Back Bernáton és dr. Prelogg Józsefen kívül más senki sem jelent meg. Az első tárgvpont most is a jövő két heti müsorbemutatás volt. A műsor szerint — amit a bizottság tudomásul vett — március 12 én, hétfőn a Bíboros kerül szinre a fogadalmi templom javára. Előadják a Hattyút, Hunyadi Lászlót, Qül Babát, Bergengóciát, Őrnagy urat, János vitézt, Aranyborjut, Lányom hozományát és a Góemet. A pénteki ülés érdekessége ismét Balogh Károly indítványa volt, aki azt javasolta, hogy csak az olyan darab előadását engedélyezze a bizottság, amelynek tartalmát, irányát legalább egy tag ismeri és jót áll érte, hogy annak semmiféle őszirózsás, vagy megbotránkoztatóan erkölcstelen tendenciája nincs, mert — ugymend Balogh Károly — az mindegy, hogy rossz-e a darab, vagy jó-e, csak a tendenciája körül ne legyen hiba. Ha pedig akad olyan darab, amit senki sem ismer, azt a bizottság egyik tagja olvassa el és tegyen jelentést róla. Gaál Endre elnök azonban sebesen kikereste az 1848. évi XXXI. törvénycikket és fejére olvasta az indítványozónak, hogy az előzetes színházi cenzúra p^dig eltöröneiett. Baiogh Károly azután azt indítványozta, hogv a szerződés alapján su|tsák pénzbirsággal a direktort, amiért a „Csak párosan' című éjjeli darab előadása alkalmával mindkét szünet éppen harminckét percig tartott. Palágyi Lajos színigazgató ezután vehemensen tiltakozott mindkét indítvány ellen. A vita hevében az ügyrend teljesen felborult. Hol az éjszakai e>őadásokról beszéltek, amikor Qaál szenátor kijelentett^ hogy az éjszakai előadásoknak készületleneknek és rosszaknak kell lenmok, hogy a közönség visszaszokjon az esti előadásokhoz, hol a színigazgató in erpellálta Balogh Károlyt a részvénytársasági tervek ügyében és amikor Balogh Károly azt kívánta, hogy P ilá«yi minden föltétel nélkül adja át a színház t, a színigazgató megállapította, hogy Balogh Károly terve nagyon szép terv, de nem tesz belőle semmi, mert a kormány nem járul hozzá. Mikor már minden téma szóba került, amikor már tul sok hibát lepleztek le a színház körül, Palágyi ugy állt bosszút, hogv a szegedi kritikusokról és sa|tóról szedte le szépen hangsúlyozott, szóvirágos szónoklattal a keresztvizet és rájuk fogta, hogy miattuk jutott el a színház abba a válságba, ahol most vergődik. Mire Balogh Károly rem minden maücia nélkül azt mondotta, hogy azért mégis S/egeden ruházkodott fel minden színigazgató. • A viharos hangulatu Uiés berekesztése után | az elnök, a tagok és a szinidirektor kibékü tek. Tizenhárom tanitó és — 83 korona. (A Szeged tudósítójától.) Többször foglalkozott már a Szeged annak a tizenhárom városi tanítónak a lehetetlen helyzetével,; kiket a községi iskolaszék a mult év folyamán választott meg, de a kuUuszkormány a választást mind a mai napig nem hagyta hivatalosan jóvá és így ezek a tanítók csupán a város f'pínztára által folyositott havi törzsfizetésüket — nyolcvanhárom korona néhány fillért kapták meg. Hónapokig hiába váriak a választás jóváhagyását, hiába sürgette meg számtalanszor a miniszter döntését a polgármester is, a főispán is, a kultuszminisztérium aktatengerében valószínűleg elsülyedt végleg a kérdés. A tizenhárom tanitó hónapoHig várt eredménytelenül, sokan közülük eladósodtak, végre is azt kérték a várostól, hogy elmaradt fizetésükre adjon legalább kölcsönképen előleget. A tanács az indokolt kérelmet teljesítette is és néhány hónappal ezelőtt minden tanítónak huszonöt-huszonötezer korona előleget utalt ki, azzal a kikötéssel, hogy a tanítóknak kötelességük ezt az összeget nyomban visszatéríteni, mihelyt a kormány kiutalja számukra elmaradt illetményeiket. Amikor Budapesten járt az a küldöttség, amely a fogadalmi templom továbbépítéséhez szükséges kölcsönöket és hozzájárulásokat szorgalmazta, a polgármester ebben az ügyben is érdeklődött a kultuszminisztériumban. Mészáros miniszteri osztálytanácsos ugy informálta a polgármestert, hogy a vá asztást — hét kivétellel — rövidesen jóváhagyj) a kultuszminiszter. Kivétel az a hét tanító, akinek még nem volt szolgálati ideje, amikor megválasztották és igy a kultuszminiszter rendelete szerint helyettük inkább menekült, vagy „B"-listás tanítókat kell választani. Elmúlt azóta ismét néhány hónap de a jóváhagyás nem érkeze t meg, az állampénztár továbbra sem folyósította a tanítók fizetését. A huszonötezer korona előleg- kölc öii is elfogyott, a drágaság is növekedett és igy a tanítók ismét előlegért folyamodtak a város tanácsához. Most ötvenezer koronát kértek hasonló föltételek mellett. A fanécs indokoltnak találta a kérelmet, de azért ötvehezer korona helyett csak huszonötezer koronás előlegeket utalt ki. A t r.ácsülésen ezzel az üggyel k pcsolatban éles kifakadások haigzottak el a Kormány késedelmes nemtörődömsége miatt. A főjegyző azt javasolta, hogy mindennap táviratilag sürgessék meg a már megígért jóváhagyást és a táviratozást mindaddig ne hagyják abba, amig az elintézés meg nem érkezik. A tanács azonban számolva a sürgönydiiak nagyságával, csupán egyszeri sürgönyözést határozott el. — Rendezik a romániai elbocsátott tisztviselők és nyugdijasok ügyet. A kolozsvári Keleti Újság szerint négy esztendei halogatás után a román kormány végre elhatározd, hogy az impérium következtében keresetüktől és nyugdijuktól megfosztott tisztviselők és özvegyek ügyét valamiképen rendezik.