Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-09 / 55. szám

Egyes szám ára 20 korona lurkMitStég ét kladóhlva|dl KOIciey-ulco 6. (Prófétamt*ó. L emelet 6.) Telefon IJ—53. A .Szeged" megjelerik bétfó kivételével minden M*. Egres szám éra 20 koIMi. Előfizetési árak: Egy Maapra Ssegeden 480. Buda»M<M él vidéken 420 kor. Hirdetési írak : Félhaséboa I mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér beinkkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K. Nyllttér, családi és orvosi hir 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 március 9, PÉNTEK. 55-ik szám. Beteg a Föld. Beteg a Föld? Verstéma ez, vagy vezércikktéma? Nem tud másról irni az újság, mikor nemzetek köszörülik egymásra a kést, emberek esnek egymásnak vadállatok módjára csattogó foggal, rémségekre születik a csecsemő és rémségek elül menekül koporsóba a halott ? Uj méltóságos urakat ajándékoz a hivatalos lap a méltóság-vesztett országnak és elindultak a drágaság uj rohamcsapatai, -— ki az ördögnek kell most a dajkamese arról, hogy beteg a Föld? Azért a föld mégis beteg és talán azért beteg az emberek világa is, amelyet ismeretlen törvények köldökzsinórja függeszt a Föld-anyához. A Föld nyugtalankodik, a Földet valami leli, akármit mond a szaktudomány, amelynek mindig mondani kell valamit. S csakugyan mond is mindig, olyankor is, amikor semmit se tud mondani. Arra a kérdésre, amivel nem tud mire menni, azt mondja: szamárság. Már tudniillik, hogy nem az a szamár, aki felelni nem tud, hanem az, aki kérdezi. Mi lenne abból, ha a tudomány őszintén bevallaná, hogy nem tudja, mi reszketteti most mef olyan sürün a Földet, mért kezdődik a tavasz tél derekán, mért tombolnak embernemérte viharok az óceánokon, mi szárit ki mély tengeröblöket és mért ijesztget olykor uj diluvium ? Ha a tudomány azt mondaná, hogy nem tudja, az borzasztó tudománytalan lenne. Sok kai tudományosabb gúnyos kézlegyintéssel kijelenteni, hogy ez laikusoknak való probléma, a komoly tudomány ilyenekkel nem foglalkozik. Ugy látszik azonban, az emberiség általában komoly tudósokból áll, mert a Föld betegsége annyira nem foglalkoztatja, hogy még csak tudomást se vesz róla. Ugy vagyunk vele, mint a kocsiúton pilykövezö gyerek a kocsival, — csak akkor eszmélnek rá, mikor már elütötte őket. Bele vagyunk merülve a magunk kis pityköveibe, a háború vörös, a nyomor fekete, a politika tarka kavicskáiba és nem halljuk felénk dübörögni a Föld végzetét. Csak a szeizmográfok hallják, ez ércből való Dyonisos-fulek, amelyek mindig éberen figyelnek pinceboltok sötét mélyeiben, hogy a maguk remegését tovább adják az embereknek. De az emberek unottan olvassák, hogy már megint katasztrófális fö'drengés volt, tizezer, meg húszezer kilométer távolságra, — hát nem olyan az, mintha a holdban történt volna? Mi közünk nekünk ahhoz, ami tizezer, meg húszezer kilométerre történik és még csak nem is császárokkal és királyokkal, söt nem is politikusokkal, de még csak nem is értékpapírokkal, hanem a lelketlen, buta földdel, a sárral, agyaggal és kősziklával a Taurusz sivatagjaiban, vagy az Antarktisz jégmezőin, vagy a labradori platón? A lelketlen és buta Föld pedig tiz év óta ugy vonaglik és ugy reszket, mint egy élő szervezet, mint a hajós Szindbád krákja, a tömérdek testű cethal, amelyet szigetnek nézvén a tengerészek, tüzet raktak rajta. Mi leli a Földet, ezt az óriás krákot, amelynek bőrén-kérgén százezer év óta rakja a maga tüzccskéit az emberiség, a mindenség tudatlan, fecsegő, együgyű hajósa? Egyik héten Kamcsatka fele süllyedt el, a másikon Uj-Guinea szirtjei szakadnak a tengerbe, évek óta csöndes láz borzongatja a magyar Alföldet, reszket a jégvilág a pólusokon, ledüledeznek a ciliciai hegyormok, mint a kártyavár és ki tudja, milyen sebek nyilnak a tenger feneként A krák fájósán rázogatja minden tagját, — mi lelheti? Haldoklik-e, vagy vajúdik? Belső görcsök kinozzák-e, vagy kozmikus erők rázzák ? A tüzes pokol nyiladozik-e alattunk, amelynek ostya-vékony héján mászkálunk, mi falánk és ostoba emberhernyók, vagy napok és csillagok ismeretlen hatalma ráncigálja a kis sárgolyót, vak kényükre bizott tehetetlen darabontjukat? Fizikai törvények dolgoznak-e, vagy lelke van a Földnek s most azt gyötri az undor és utálat a saját szülöttei miatt, akik embereknek nevezik magukat ? A Föld beteg, a Föld lázas, a Föld remeg a forrongó emberiség alatt és a Föld „hatalmasaidnak, a vezérférgeknek öblös szája irgalmatlanságokat bömböl és iszonyatokat okádik és követeli, hogy az ember továbbra is farkasa legyen az embernek, hogy továbbra is marja, falja, tépje, szakitsa azt a testvérét, aki békességre rendeltetett mellé. Ök azt mondják magukról, a történelmi halhatatlanságba vetett h/ttel, hogy szilárdak, mint a szikla és a Föld ugy lapdázik hegyekkel és óceánokkal, mint a villamos rud a bodzabél golyócskákkal. Ók szentnek hiszik a gonoszságot, amely éhséggel, fájdalmas sebekkel, fölösleges szenvedésekkel szaporítja az ember veleszületett szomorúságát e világban és a Föld mordul egyet és nem lesznek többet se bűnök, se erények, se győzök, se rabszolgák, se bombamerénylök, se internáltak, se államférfiak, se hangyák, se szemétdombok, se piramisok, csak a fekete semmi, a thanatosz. Betiltották Beniczky programbeszédét. (A Szeged budapesti tudősitójdtól.) A Nemzeti Sajtótudósiló Iroda Komáromból keltezett jelentés alapján közli, hogy a komáromi rendőrség nem adott engedéiyt Beniczky Ödönnek annak a nagygyűlésnek a megtartására, amelyen Beniczky programbeszédét akarta elmondani. Beniczky Ödön Klebei&berg Kunó kultuszminiszterrel szemben lépett fel Komáromban pártonkívüli ellerzéki programmal, hogy a báró Korányi Frigyes lemondásával megüresedett mandátumot elhódítsa a kormány elöl. Beniczky pártonkívüli ellenzéki programmal vállalta a jelöltséget, amelyre a komáromi választó polgárok nagy többsége kérte fel és miután valamennyi ellenzéki párt támogatására sietett, megválasztása szinte bizonyosra vehető. Beniczky néhány nap óta tartózkodik lent a kerületben és ezen néhány nap alatt meggyőződött arról, hogy ugy a liberális polgárság, mint a keresztényszocialisták és a szociáldemokrata munkásság is érdekében tul tette magát a^ pártszempontokon és egységes táborban sorakozott zászlaja alá. A vasárnapra hirdetett népgyűlésen különböző ellenzéki pártok vezető politikusai kívántak rámutatni arra, hogy amikor egy harcias ellenzéki politikus mandátumáról van szó, könnyen létre tud jönni az ellenzéki pártoknak sz az egysége, amely a rendszer elleni küzdelem szükségességének gondolatából indult ki, de amely a parlamentben még eddig párt- és személyi szempontok és meggondolások miatt még nem tudta szorosabb egységbe kovácsolni a különböző csoportokat. Politikai körökben Beniczky győzelmi esélyeinek megnövekedésével kapcsolatban olyan hirek terjedtek el, hogy Klebelsberg visszalép a jelöltségtől és átengedi a teret Beniczkynek. Ugy látszik azonban, hogy Klebelsberg felveszi Beniczkyvel szemben a legélesebb küzdelmet. Erre lehet ugyanis következtetni abból, hogy nem engedelyezlék Beniczky programbeszédének elmondását, amivel természetesen nem érhetik el az általuk hőn óhajtott célt. Az ellenzéki pártokat egyébként annál váratlanabbul érinti a vasárnapi ülésnek betiltása, miután éppen Klebelsberg Kunó gróf közoktatásügyi miniszterről van szó, aki a választások alatt mint belügyminiszter működött és ezért az ö nevéhez fűződik a kormánypárt választási küzdelmének az a módja és eszközei, amelyeket a közvéleményben röviden atrocitások nevén szoktak felemliteni és elkönyvelni. Klebelsberg Kunó minden egyes alkalommal, amikor ellenzéki oldalon ezekkel az eseményekkel szemben igyekeznek az ö felelősségét megállapítani, tiltakozik az ellen, mintha neki ezekben az eseményekben bárminemű része is lett volna. Azt gondolják tehát az ellenzéki politikusok, hogy gróf Klebelsberg Kunó a komáromi választásokon is fog alibit felmutatni és elhárítja magától azokat az önkénytelenül kínálkozó alkalmakat, amelyek kihasználásával most az ő érdekében vonultatják fel az általános választásokon kipróbált és fémjelzett harci fegyvereket. Érthetetlennek tartjuk ezért, hogy amennyiben a komáromi jelentés megfelel a valóságnak és amennyiben ez csak bevezető akkord egy, az általános választásokhoz hasonló szinjáték lefolytatására, Klebelsberg Kunó nem gondol arra, hogy megfosztja magát az utolsó lehetőségétől is annak, hogy mint kultuszminiszter elhárítsa magától azokat az árnyfoltokat, amelyeket Klebelsberg Kunó belügyminiszter múltja vetít a liberális kulturpolitikus Holdutcai működési terepére. A franciák megszállják Délnémetországot? Az Acht-Uhr-Blatt müncheni tudósítója szenzációs formában közli lapiával, hogy diplomáciai forrásból eredő értesülése szerint a francia táborban éles ellentét van Foch tábornagy és Degoutte tábornok tervei körül, egyelőre azonban Degoutte kerekedett felül s el van határozva Dél Németország megszállása. Degoutte tábornok azt kívánja, hogy Majna-Frankfurt megszállása már a jövő héten történjék meg, három héten belül aztán végre kell hajtani Dél-Németország megszállását, aminek főcélja München. Württemberg, a Feketeerdő, Bajorország déli és északi határainak megszállására a francia hadvezetőség további mozgósításokat fog elrendelni, München megszállásában belga csapatok is résztvesznek. Az idézett lap szükségesnek tartja megjegyezni, hogy müncheni tudósítójának ezt a hirét kétkedve fogadja. Ma délután fél 3 óra tájban 120-130 főnyi francia csapat átkelt a Rajnán s megszállotta Rheinant, Mannheim egyik külvárosát. A franciák tovább vonultak Mannheim felé. Mint a Correspodenz Hoffmann hivatalosan közli, egy bádeni lapnak az a híre, mely szerint a bajor alkotmány elleni minap felfedezett összeesküvéssel kapcsolatban gr. Bothmert, a bajor király párt volt elnökét is letartóztatták, nem felel meg a valóságnak. Hasonlóképen nem igaz az, hogy a vádlottak egy ellenséges hatalom támogatásával Bajorországnak a birodalomtól való elszakitására törekedtek. A vádlottak ugyan egy ilyen hatalom személyiségeivel összeköttetésben álltak, de ugylátszik, hogy csak arról volt szó, hogy Eszaknémetország bolsevizálódása esetén Bajorország semleges maradjon. Igaz az, hogy az összeesküvők mögött semmiféle jelentékeny politikai személyiség, vagy szervezet nem állott. A Frankfurter Zeitung newyorki tudósítója szikratáviratban hirt ad róla, hogy az amerikai sajtó és az egész közvélemény kedvezően fogadta Cuno kancellár beszédét. A lapok egyértelmüleg elismerik, hogy a kancellár szerencsésen eltalálta a mérséklet hangját, csak abban vétette el a dolgot, hogy egyidejűleg nem fejtette ki a német birodalmi kormány konkrét javaslatait, amelyeknek alapján megegyezést lehetne találni Franciaországgal. Az amerikai kormány állás-