Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-07 / 53. szám

Szeged, 1923 március 7. SZEGED 3 patkányokat, ha a csatornákban meg is marad­nának. Néhai jó Pillich Kálmán azonban hiába szónokolt, hiába irt dörgedelmes cikkeket, agi­tációjának nem volt eredménye. A város ható­sága sohasem látott a patkányproblémában komoly veszedelmet. Most — mint értesülünk — ismét el fogják kezdeni a kötelező patkányirtást. Elfogy majd néhány métermázsa patkányirtó szer, keresnek néhány rongyos százast a patkánybűvölök, jövőre pedig a patkányok ismét elszaporodnak. Egy ui »hamelni patkányfogó" kellene, aki furulyájával valahová egészen messzire csalo­gatná ki táncolva a patkányregimentet... Az iparosok az árvizsgáló bi ellen. Ieti titkár vezetésével a polgármesternél. Amij dr. Pálfy József elmondott a küldöttség élén, abban van néhány megfontolandó igazság. Elmondotta, hogy az iparosok leginkább az árvizsgáló bizottság késedelmes eljárásai miatt panaszkodnak. Megtörtént, hogy öt héttel ez­eiőtt leadott kérelmüket még a n:ai napig sem intézték el. Közben az árak megduplázódták, de az árvizsgáló bizottság hozzájárulása nélkül az iparosok sem emelhetik a készítmények árát, mert — amint az meg is történt — uzsura­biróság elé állitják őket. Az állandó zaklatás nyugtalansággal tölii el az iparosokat és sokan már arra gondolnak, hogy becsukják üzleteiket. Azért is méltatlankodnak az iparosok, mert az árvizsgáló bizottságban nincsen megfelelő érdek­képviseletük, sőt az egyes kérdések elbírálásá­nál még az érdekeltségek szakértőit sem hall­gatják meg. Általában az az impressziójuk, hogy az árvizsgáló bizottság, illetve a bizottság elnöke, Balogh Károly tanácsnok nem kezeli az iparosság érdekeit kellő megértéssel és kellő jóindulattal. Dr. Palfy József arra kérte a pol­gármestert, hogy vizsgáltassa meg az árvizsgáló bizottság működését, amely iránt az iparosok a legteljesebb mértékben bizalmatlanok. Arra is kérte a polgármestert, hogy abban az esetben, ha a bizottság újjászervezésére kerül a sor, gondoskodjék arról, hogy az iparosok képvise­lete megfelelő számban bejusson a bizottságba. A polgármester válaszában kijelentette, hogy az árvizsgáló bizottságnak nem ő, h3nem az Országos Központi Árvizsgáló Bizoltság a felet­tes hatósága, határozatait tehát, amelyek birói itélet jellegűek, csak a központ változtathatja meg. Ami azonban az ügyek késedelmes elin­tézését illeti, ebben az ügyben átiratot intéz a bizottság elnökéhez. Az árvizsgáló bizottságok újjászervezéséről szóló rendelet még nem jeient meg, de azért megígéri, hogy abban az eset­ben, ha a rendelet számára is biztosit valami hatáskört, föltétlenül tekintetbe ve3zi az iparos­ság jogos érdekeit. (A Szeged tudósítójától.) Az árvizsgáló bi zottság azok közül a háboruszülte intézmények közül való, amelyeknek működésével senki sincs megelégedve. Hivatása tulajdonképen az lenne, hogy a közszükségleti cikkek árát a minden­kori viszonyoknak megfelelően szabályozza, illetve hogy megállapítsa azokat az irányárakat, amelyek nem egészen azonosak a háború alatti maximális árakkal. Indokolt esetben ugyanis túllépésük megengedhető. A körülmények azon­ban olyanok, hogy az árvizsgáló bizottság a legjobb akarat mellett sem teljesítheti hivatását, minden intézkedésével magára haragítja ugy 8 fogyasztók táborát, mint a kereskedőkét. Ennek következtében az árvizsgáló bizottságok műkö­dése csupín a bekövetkezett áremelkedések tudomásulvételére és szankcíoná'ására reduká­lódott, mivel pedig ezek az áremelkedések olyan hihetetlenül gyorsan kergetik egymást, a bizott­ságok már csupán a túlhaladott eseteket szen­tesíthetik és igy csak lassan kullognak a való­ság után. Ezek a körülmények természetesen nem le­hetnek alkalmasak arra, hogy szimpátiát kelt­senek az árvizsgáló bizottságok iránt és mínd­gyakrabban felbukkan az a kívánság, hogy eze­ket a bürokratikus és merőben felesleges intéz­ményeket haladéktalanul szüntesse meg a kor­mány, mert ez a rossz már egyáltalában nem szükséges rossz. A fogyasztóközönség érdekéből azonban mégis kívánatos az árvizsgáló bízott ság fenntartása, ha nem is a mai formájában. A gazdasági élet ugyanis még nagyon messze van a megállapodottságlól, a napról-napra vál­tozó konjunktúrák játéka pedig elsősorban a fogyasztók érdekeit veszélyezteti. Az árvizsgáló bizottságok legelkeseredettebb ellenségei kétségtelenül az iparosok, akik többé kevésbé joggal méltatlankodnak néhány lehetet­len bizottsági intézkedés miatt. A vendéglősök, kávésok és sütőiparosok szakosztályainak kül­döttsége járt kedden dr. Pálfy József ipartestü­Nem erőszak a buzavaluta (A Szeged tudósítójától.) 1920 nyarán a város árverés utján hat évre értékesítette a Püspök­iéri bazárépület helyiségeit. Az árverés a körül­ményekhez képest kiválóan sikerült, mert a ke­reskedők 10—16 000 korona évi bérért kötötték le maguknak a helyiségeket és kötelezték ma­gukat kaució fejében egy évi bérösszeg letétbe helyezésére. A kereskedők négy puszta falat kaptak a várostól, a berendezést ők vették, de hat év múlva, vagyis a szerződés lejártával az üzletberendezések is a város tulajdonába men­nek áL Két év telt el a szerződés megkötése óta és négy év van még hátra a szerződés lejártáig. Két év alatt a viszonyok alaposan megváltoztak és a város most igyekszik az általános drágu­lást a bérlőkkel szemben a maga javára érvé­nyesíteni. Kétségtelen, hogy a városnak bizo­nyos tekintetben igaza van, amikor a boltbére­ket a valutáris viszonyok változásának megfele­lően fel akarja emelni. Kérdés azonban, hogy milyen módon és mértékben akarja ezt a bér­emelést keresztülvinni egy jogilag meg nem tá­madható szerződéssel szemben. A béremelés módja és mértéke pedig olyan, hogy az a Püs­pök-téri kereskedők, sőt Szeged egész kereskedő­társadalmának köreben méltó felháborodást keltett. A város ugyanis legutóbb egy igen kellemet­len felszólítást intézett a Püspök-bazár bérlői­hez. A felszólítás lényege az, hogy a város hajlandó a négy év múlva lejáró szerződéseket még négy évvel, vagyis 1930-ig meghosszabbí­tani, ha ezzel szemben a bérlők 1923 május elsejétől 6—10 métermázsa buzaértéknek meg­felelő évi bért fizetnek. Aki pedig nem fogadja el ezt az ajánlatot, azt négy év múlva könyör­telenül kiteszik a helyiségből. Ettől a fenyegetéstől néhány kereskedő any­nvira megijedt, hogy a város ajánlatát elfogadta, a' többség azonban ellenszegül a város presszió­jdnak. A budapesti kereskedelmi és iparkamara éppen legutóbb foglalkozott azokkal a mind­sürübben jelentkező panaszokkal, amelyek a házigazdák buzavalutás béremeléseiről tzólnak. A kamara arra az álláspontra helyezkedett, hogy a boltbérek megállapítására külön törvényes in tézkedések vannak s azok a kereskedők, akik tapasztolják, hogy a házigazdák a rendelet intézkedéseit uzsoraszerüleg túllépik, tegyenek haladéktalanul jelentést az illetékes hatóságnál. Ebben az ügyben egyébként a kamara a nép­jóléti miniszterhez fordul orvoslásért. HNézzük már most, hogy „tullípi-e a város a törvényes intézkedéseket"? A Püspök bazárban körülbelül negyven üzlet van. Átlag 10 000 ko­ronás évi bért véve alapul a városnak 480 000 korona jövedelme van. Ha csak hat métermázsa buza érékét számítjuk évi bérnek, akkor a város 480.000 koronás jövedelme több mint egy­millió koronára emelkedne évente. Az hisszük, hogy egy ilyen arányú jövede emfokozás (amit pesszimista számitások alapján muatunk ki) vitán felül állóan túllépi a megengedett hatá­rokat. Több érdekelt kereskedő erről a következőket mondotta munkatársunknak: — A város eljárása olyan felháborító, hogy napok óta valósággal izgalomban tart bennün­ket. Ha a város egy méltányos béremelési aján­latot tesz és nem presszióval akar a nyakunkba akasztani egy elviselhetetlen terhet, mi is mél­tányosak lettünk volna és elfogadtuk volna az ajánlatot De a fenyegetésnek ellenszegülünk. Az a fenyegetés, hogy négy év múlva kidob­nak bennünket a helyiségből, enyhén ítélve a legdurvább erőszaknak minősithető, annál is in­lább, mert a megállapodás szerint a szerződés lejártával mindenki mással szemben a régi bér­lőknek van előjoguk a helyiségekre. — Az a gyanúnk, hogy az egész akció in­kább magánérdekből indult ki. A városi mér­nökség ugyanis bizonyos százalék házgondnoki dijat élvez a boltbérek után és emiatt akarják most a boltbéreket horribilis módon felemelni. A váro3 annyira megy, lipgy például az egy évi bér fejében letétbe helyezett kauciót sem akarja már betudni csak oly mértékben, amely a buzavalutának megfelel. Nem tar'juk valószínűnek, hogy a város buzavalutázása a házgondnoki dijak em lése miait, vsgy pusztán csak emiatt történt volna. A város erőszakossága azonban egy nagyon c.unya lépés, egy nagyon rossz példa azok fzárnára, akik az árdrágításra, béruzsorázásra fmugy is hajlamosak. Bezzeg derék földbér­lőinkkel sokkal kíméletesebben járt el a város. Hosszas közgyűlési harcok árán lehetett csak erra bírni a város vezetőségét, hogy buzaértékre emelje a földbéreket. A Felsőtiszapart rendezése és az árvizveszedelem. (-4 Szeged tudósítójától) Megírta a Szeged, bogy pénteken délben nagy felsővárosi küldött­séget vezetett a po gármester elé Tonelli Sán­dor dr. iparkamarai főtitkár, a felsőliszaparti ucaburkolat sürgős kijavíttatása ügyében. El­mondotta, hogy ez a muoks egyike a legfon­tosabb városrendezési munkálatoknak, Felső­város lakossága már hosszú évtizedek óta kö­veteli, sürgeti ennek az elintézését, a város ha­tósága azonban eddig mindig elodázta a felső­városiak jogos kívánságának a teljesítését. A felsőtíszaparti útvonal pedig kétségtelenül egyike a város legforgalmasabb, legjobban igénybe vett utvonalainak. A Felsőliszaparton rendkívül sok gyár, igarlelep, kereskedelmi raktár van, a botrányosan rossz kövezeten állandóan nehéz társzekerek dübörögnek, a város áruforgalmá­nak nagy része itt bonyolódik le és igy ebből az útvonalból kerül ki a legtöbbb kövezet­vám. A polgármester elismerte a felsővárosi kül­döttség kívánságának jogosultságát, de határo­zott választ nem adott, csupán azt ígérte meg, bogy a tanács majd valamilyen módon gondos­kodni fog a megrongált kövezet kijavíttatásáról, ha a sor rákerül. A felsőtiszsparli útvonal kijavítása pedig a legsürgősebb városrendezési munka és nemcsak a Tonelli Sándor dr. által fölsorolt ipari és ke­reskedelmi szempontok teszik sürgőssé, hanem tr.ég egy olyan másik körülmény is, ami talán valamennyinél fontosabb. Biró Benő műszaki főtanácsos erre vonatko­zólag a Szeged munkatársa előtt a következő­képen nyilatkozott: — Az 1921. évi köv?zési program összeállí­tása alkalmával a különböző oldalakon meg­nyilvánult jogos igények kielégítésére a mér­nöRí hivatal fölvett a programtervezete min­den kérelmezett munkát. Ezek közül a munkák közül — már az útvonal jelentőiégére való te­kintettel is — a legfontosabb a felsőtiszaparii u vonal végleges kövezéssel va'ó rendezése. Ez egyébként egyike a legrégibb városrendezési kívánságoknak. Ennek az u'vonalnk a rende­zése az árvízvédelem szempontjából is szüksé­ges. A töltésnek a felsötisxaparti nagykorúitól a kiskörűiig terjedő szakaszát ugyan műszaki és árvízvédelmi szempontból jó karba helyez­tük, de mivel a védőtöltés szélessége nem éri el a tisx.ai védővonalakra előirt koronaszélesség méreteit, hanem ennél jóval kisebb, eseileges árviznivó emelkedés atkalmával, ha a Tisza víz­állása meghaladja, vagy megközelíti az 1919­ben bekövetkezett Iegmaagsabb vízállást, a hi­vatott műszaki személyzetnek rendkívül nagy éberséggel kell ügyelni eire a töltésszakaszra. Könnyen megtörténhetik, hogy adott esetben a szükséges védőmunkákat nem teljesíthetjük, a védekezéshez szükséges anyagokat nem szállít­hatjuk a helyszínre, mivel az oda veze'ő ut oly botrányosan rossz állapotban van, hogy azon a fokozott forgalom leoonvolitása lehetetlen. Te­kintettel arra, hogy ez a védekezés Szeged vá­rosának árviz elleni védekezését jelenti — a védekezés sikerének biztosítása érdekében ez a

Next

/
Thumbnails
Contents