Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

Szeged, 1923 márclü3 1. SZEGED 3 terium 227,800000, honvédelmi minisztérium 611,520000, összesen 6,420,685000 korona. Az állami üzemek beruházási téle'ei ezek: kereskedelmi minisztérium 17 882 000 000, földmüvelésügyi minisztérium 121,900000, a beruházások tehát összesen 24,424,585.000 korona. A rendes bevételek tételei: Kormányzóság 20 926 000, nemzetgyűlés 90 000, állami ?dósság 7,172,357.000, külügyminisztérium 1,500,000 000, belügyminisztérium 190,486 000, pénzügyminisztérium 87,892,188 000, kereskedelmi minisztérium 66 578.000, földmivelésügyi minisztérium 572 689 000, népjóléti és munkaügyi minisztérium 367,500.000, vallás- és közoktatásügyi minisztérium 584,108 000, igazságügyminisztérium 108,834.000 honvéde'mi minisztérium45,026.000, összesen 98,939,782.000 korona. Az állami üzemek rendes bevételeinek tételei a következők: Kereskedelemügyi minisztérium 48 112 229.000, földmivelésügyi minisztérium 1,352 860.000, pénzügyminisztérium 289,000 000, összesen 49,754,069.000 korona. A rendes bevételek összege tehát 148 693.871.000 korona. A rendkívüli bevételek tételei a következők: Állami adósságok 2 676,267.000, háborús utóköltségek 20,000000, pénzügyminisztérium 1,318,400 000, kereskedelemügyi minisztérium 14,710.200, földmivelésügyi minisztérium 34,192 000, népjóléti és munkaügyi minisztérium 28 000 000, vallás- és közoktatási minisztérium 7,000.000, igazságügyminiszlérium 10,004 000, összesen 4,108 563.200 korona. A költségvetési mérleg főbb lételei a következek: Az állami budget összes kiadásai 118,423,655 700 koronára rúgnak. Az összes bevételek ezzel szemben 103 048,345 200 koronát tesznek ki. Az állami üzemek összes kiadásai 75 031,668 000 koronát, összes bevé;elei pedig 49 754 089 500 koronát tesznek ki. Az összes állami bevételek 152 802 434 200, az összes állami kiadások pedig 193 455 324 700 kororára rúgnak. Hiány tehát 40,652,890.500 korona. Az állami budget rendes kiadásainak és rendes bevételeinek különbsége 31,562 365 500 korona felesleget, az állami üzemek rendes kiadásainak és rendes bevételeinek különbsége pedig 7,273,679 000 korona Irányt mutat fel. A tavalyi költségvetései szemben az összes kiadások 100,207 515.853 korona, az összes bevételek 88,873.596 983 korona, az állami üzemek összes kiadásai 66,464 047 874 korona az összes bevételek 43,613,393 715 korona, a költ ségvetés hiánya pedig 34,184 576 029 korona többletet mutatnak fel. A költségvetésben a kormányzói tiszteletdíj 12 000 000 korona, a kabinetiroda 4,747 000, a katonai iroda palotaőrség 82 508 000 koronával szerepel. A szünetelő főrendiház kiadása 2 230,000 koronára, a nemzetgyűlés kiadása pedig 100,963 000 koronára rúgnak. A háború előtti időből származó állami adósságok 19,259,209 000 koronával, a háború kezdetétől a békeszerződés életbelépte éséig felvett állami adósságok 1,223,406.000 koronával, a békeszerződés életbelépésétől kezdve felvett állami adósságok 1 064,200 000, az állami Jegyintézet 480,000.000 koronával szerepel. Érdekes tételei még a költségvetésnek a köve'kezők : A horvát-szlavon-dalmát minisztérium, aminek felszámolása még folyamatban van, 563.000 koronával, a király őfelsége személye körüli minisz'erium 1,270.000 koronával, az 1849. évtől 1867. évig tényleg fennállott központi kormány közigazgatásának nyugellátása 2500 koronával szerepel. Ez a tétel az utolsó költségvetésben még 3000 koronával szerepelt, ennél a tételnél tehát 500 koronás megtakarítás mutatkozik. A rendkívüli kiadások között az állami adósságok tétele alatt a háború előtti időből származó állami adósságok 3,720,455.000 koronával, a háborús útiköltségek cim alatt a békeszerződés végrehajtásával kapcsolatos költségek 5,764,666.000 koronával, a volt monarchia központi intézményének felszámolása 21,877.000 koronával, a közszolgálati alkalmazottak természetbeni ellátása pedig 26,450,066 000 koronával szerepel. Az országos lakásépítési akcióra a miniszterelnöki tárca terhére 12,712 000 korona van felvéve. A költségvetés a zürichi 23 centimes magyar koronát veszi alapul. Oroszország — exportál. A kiéli északi kikötőbe tegnap Szentpétervárról orosz gőzös érkezett 50 ezer tonna rozszsal. Ez az első gabonaszállítmány, mely a háború óta Oroszországból Németországba érkezett. Csuszó-mászók és halottgyalázók. • A Szegedi Uj Nemzedék cimü időszakonként megjelenő sajtótermék az utolsó hetekben, de különösen az utolsó napokban derűs feltűnést kelt Szeged város olvasóközönsége előtt néhány egyénien furcsa és bizarr stílusban megirt gyermekesen naiv cikkével, mely hol színházi levél, hol kis vértől csepegő hirecske, hol pedig akasztásra izgató vezércikk alakjában jelentkezik. Eddig nem foglalkoztunk a hol Kelemen Andor, hol egyszerűen csak K. A. aláirásu- cikkecskékkel, mert azt tartjuk, hogy végeredményben minden lapnak legsajátabb magánügye, hogy száraz és unalmasan szürke rovatai után olvasóit egy kis derűs és jóleső kacagásra fakassza, ha mindjárt furcsállottuk is, hogy a humorrovatnak még a vezércikkben is helyet adnak. Ez, hangsúlyozzuk, a lapoknak magánügye és ha olvasóközönségük az ilyen és igy megírt cikkeket olvassa különös előszeretettel, ugy nekünk ebbe beleszólásunk nem lehet, hiszen mi is azt valljuk, hogy a lapoknak első kötelessége azon a szellemi nivőn maradni, amelyen olvasóik állanak. Nem szólalnánk meg most sem, ha^a Szegedi Uj Nemzedék humor-rovatának szerkesztője nem választotta volna mai vezércikke témájául lapunkat, hogy arról néhány valóban nagy perspektíváról és széles látókörről tanúskodó mondatban mondjon kritikát. Síjnos, ma sem helyünk, sem időnk nincsen arra, hogy telje3 terjedelmében közöljük a kitűnő humorista elmefutta'á'át, de néhány nemesen egyszerű és zamatoson magyar mondatát mu'atóöa még is ismertetjük a Szeged o'vasóival: „Kis jámborok, még álcák, átlátszó féregdarabok, mint a fejlődő kolumbácsi légy, de már kezd fzarusodni a csápjuk, duzzadozni a méreghólyaguk, ahonnan halálos cseppek szűrődj hetriek a gyanútlan halandó üterébe, akin csak élősködnek a paraziták." Ez az írója szellemi képességeiről és gondolatvilágáról oly sokat eláruló nemes veretű mondat a Szeged szerkesztőségét jellemzi néhány rövid szóval, amelynek „minden egyes tagja örökösen ott dagaszt a Szeged dzsungelében". Kelemen Aidor ur — mert őt sejtjük a K, A. szignum alatt — ezzel az egyetlen mondatával olyan fantáziáról tesz tanuoizortyságot, melyhez foghatótól hirtelenében j nem is tudunk, de mindenesetre meg ke l tő'e kérdeznünk, hogy ugyan mi célja van annak, hogy a Szeged munkatársai „dagasszanak", de ha ez már elengedhetetlen is zord humoristánk szemében, miért ragaszkodik ahhoz, hqgy éppen a „dzsungelben" dagasszanak ? Tudtunkkal dagisztani csak pékmühelyben szokás, de Fetiet, hogy Kelemené* felé ez is kötelessége az újságíróknak. Láthatjuk már ezekből is, hogy Kelemen Andor urnák sz p és merész vonalvezetésű mond ttokért nem kell a szomszédbi mennie, igy talán nem is kellene tovább idé getnünk jeles alkotásából, mindazonáltal még egy oly n mondatának a megmagyarázását kell kérnünk, mely előttünk még némikép homályos. Szeretnénk ugyanis tudni, hogy mit akart azzal mondani, hogy: „de ha csápotok megkeményedik, álkapcáitokból előíörnek a méregfjgak, kiegyenesedünk"? Sietünk mindenesetre kijelenteni, hogy a „Szeged" munkatársai lábaikat valódi, hamisittatlan harisnyákba bujtatják és nem kapcákba csavargatják, piáne nem álkapcákba, ha mindjárt ennek a titokzatos ruházati cikknek meg is "van az a sajátossága, hogy méregfogak törntk elő belőle. És még egy kérdést. Mit ért K. A. ur azalatt, hogy a „Szeged" „még nem mer a maga titkos célja felé nyiltan megindulni" ? A „Szeged" sohasem rejtette véka alá célkitűzéseit, nyílt >n hangoztatta a maiknál sokkal súlyosabb napokban is, hogy a szabad, liberális é> demokratikus Nagy Magyarországot akarja, igy arról Kelemen Andor ur is tudomást szerezhetett volna. Igy ezt a kitételt célzásnak kell vennünk, célzásnak arra, hogy forradalmat, vagy pláne bolsevizmust készítenénk elő titokban. Erre vonatkozólag vegye Kelemen Andor ur tudomásul, hogy mi most nem kutatjuk, hogy volt ő a proletárdiktatúra napjaiban, de e sorok szerény Íróját a vörösök elfogták, igy nem túlzottan valószínű, hogy azoknak az időknek a visszaállítására törekedne. Nekem különben szememre veti a cikk, hogy „a vezetőjük ritkán mutatja magát szemtőlszembe, az ismeretlenség sáncaiba heveredett." Valóban Kelemen Andor urnák ebben igaza van, azokon a helyeken, ahol ő szokott bort és pálinkát kávézni, ritkán vezet keresztül utam, mindazonáltal ha mindjárt „az ismeretlenség sáncaiba is heveredtem", már két izben is ért az a kétes értékű szerencse, hogy kitűnő humoristánkkal találkozzam, ha mindjárt ő -mindkét alkalommal olyan állapotban is volt, hogy nem igen különböztethette meg egymástól a személyeket. És ami azt illeti, hogy „csak a nyomtatott sorok közül" (ez alkalmasint közölt akarna lenni) merek kiállani, csak azt felelem, hogy a „Szegedi Uj Nemzedék" ellen már régebben kiáltottam, férfiasan felajánlva a fegyveres harcot és nem én voltam az, aki takarodót fúvott. Szeged sajtójában eddig hiányzott az ilyen hang és tónus, de bátorkodunk kétségbevonni, hogy szükség volt külön e célra Pestről lehozatni embert, habár az is kétségtelen, hogy jogában áll minden vállalatnak gondoskodni olvasói mulattafásáról. Mi nem kifogásoljuk, hogy „A Nép"-l&\ kértek erre a célra alkalmas személyt, de kétségbevonjuk, hogy Anka, vagy Bénárd szerkesztő urak a legszerencsésebben választollak, amikor Kelemen Andor urat delegálták, hogy itt „A Nép" előkelő és disztingvált hangját meghonosítsa. Kételkedünk pedig ebben, abból az egyszerű okból kifolyólag, mert Kelemen Andor ur volt az, aki Budapesten az Újságírók Egyesületében 1922 októberében Szeged nagy fiának, a magyar parasztiélek legigazabb költőjének, Tömörkény Istvánnak a képét a legaljasabb módon meggyalázta. Kívánatra bármikor leközöljük azt a levelst, amit e tárgyban Kelemen Andor ur akkori vezére, Anka János az Újságíró Egylethez intézett és amelyben Írásban van beismerve egy halott emlékének a meggyalázása. Ezek utan pedig felszólítjuk ugy a „Szegedi Uj Nemzedék" lapkiadóvállalatot, mint a lapnak minden olvasóját, hogy szólítsák fel felelős szerkesztőjüket, hogy negyvennyolc órán belül hagyja el Szeged városát, mert azon tul nem fogja Szeged város közönsége tűrni, -hogy ítéljen elevenek és holtak fölött egy olyan ember, aki a város egyik legnagyobb fiát holtában meggyalázta. Lövik Károly. Megegyeznek a cigányok a kávésokkal. (A Szeged tudósítójától) Dr. Arvay Ferenc rendőrfogalmazó ma délután fél 5 órára hívta össze a cisányzenészeket és a vendéglősöket, hogy a bérkérdésben fennálló differenciákat kiegyenli s k és helyreállítsák a békét. A békéltető tárgyaláson Szarka I tván elnöklete alatt megje'entek az összes nagyobb kávésok és vendéglősök, mig a cigányok Vajda János vezetése alatt vonultak fel. Árvay Ferenc rendőrfogalmazó mindkét felet meghallgatta. A kávésok eleinte ragaszkodtak er deti megállapodásukhoz, hogy az elsőrendű kávéház kban 100, a másod'endüekben 75, a harmadrendűikben 50 koronát hajlandók naponta fize'ni. A zenészek viszont 200, 150 és 100 koronát kértek. Árvay Ferenc ezután kifejtette a vendéglősöknek és kávésoknak, hogy ma nem olyan világot élünk, amikor a munkabéreket le lehet szállítani. A kávésok erre uj ajánlatot lettek, de még mindig n m kíelégi őt, úgyhogy a tárgyalások majdnem megszakadtak, mire Gottwald Dezs5 és Öávid Sándor hajlandónak mutitkozt^k a régi napidijakat megfizetni. Ebbe a többi munkaadó is beleegyezett, kivéve a Royal és Park kávéházakat. A tárgyalások igy megszakadtak és a kávésok hazavonultak. Árvay Ferenc tovább tárgyalt a cigányzenészekkel, akik abban állapodtak meg, hogy minden prímás külön fog tárgya!ni 3aját kávésával, miután kijelentették, hogy a régi napidijak mellett hajlandók muzsikálni. Valószínű, hogy ez ellen a kávésok és vendéglősök sem emelnek kifogást, mert ha megtennék, ugy világosan bebizonyítanák, hogy pusztán, rajtuk múlik a békés megegyezés lehetősége. Nem merjük feltételezni, hogy ezt a kávésok é; vendéglősök n.egteszik és igy bizonyosra vesszük, hogy ma, vagy holnap ismét muzsikaszóval szórakozhatnak a vendégek a kávéházakban és a vendéglőkben. Sőt, mint tapasztaltuk, egyes helyeken ez már ma megtörtént.