Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-04 / 51. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 március 4. tak postabélyeget eladni a franciáknak, a megszálló csapatok lefoglalták a düsseldorfi postafőigazgatóság bélyegkészletét. Az offenburgi alpolgármestert kiutasították. A mainzi haditörvényszék a pirmaseni polgármestert négy, illetve öt évi fogházra és tizenlttílil* lió márka pénzbüntetésre Ítélte a főbizottság részéről kapott rendeletek végrehajtásának megtagadása miatt. . Recklinghausenbán tegnap elkobozták a sztrájkoló vasutasoknak szánt nyolcvanmillió márkát. Kastropban felfedeztek egy hentesmester vezetése alatt álló terrorista bizottságot. A bizottságnak az volt a feladata, hogy azokat az embereket, akiknek magatartását nem tjrtják hazafiasnak, ellenőrizze és bejelentse. A hentesmestert letartóztatták. Bochum városára harmincötmillió márka pénzbírságot róttak ki a városi képviselőtestület magatartása és a legutóbbi időben történt események miatt. Ezt az összeget a város pénztárából vették ki. A katonai ha óságok erélyes intézkedései folytán Bochumban lényegesen javult a helyzet. A lapok ismét megjelennek és hangjuk sokkal mérsékeltebb. A polgármester felszólította a lakosságot, hogy tartózkodjék a céltalan tüntetésektől. Düsseldorfból jelentik: A helyzet az egé^z ruhrmedencében nyugodt. Recklinghausenban négy vasutast, akiknél hatszázmillió márka bérösszeg volt, elfogtak. Ezt a holnapi bérfizetésre szánt összeget elvették tőlük. Páris és Essen között tegnap közvetlen vasúti forgalom nyílt meg. . A porosz tartományi gyűlésen Siering kereskedelmi miniszter többek között kijelentette, bogy abban a védekezési harcbm, mely a Ruhrvidéken folyik, a kitűzött feladatok csak ugy érhetők el, ha az egész német nép összetart. Franciaország a legmodernebb halálos fegyverekkel lép fel a békésen dolgozó német nép ellen. A bérek csökkenése, a hiányos táplálkozás és a tömeges halálozás mutatja meg képességeink határát. A francia «megszállás eddigi eredmény 50.000 tonna szén elszállítása. A megszállás 6 hete óta a szénszállítás nem tesz ki annyit, mint amennyit a megszállás előtt egy napon kitett. A Ruhr-vidék egész munkássága meg van győződve, hogy a francia akciónak nem lesz gazdasági sikere még akkor sem, ha a franciák fokozzák megfélemlítő politikájukat. Még a halálbüntetéssel való fenyegetés sem változtatta meg a lakosság magatartását. Szükségmunkákról gondoskodás történt és ezzel óhajtjuk megakadályozni azt, hogy munkanélküliek hidserege támadjon. Párisban ez idő szerint a jóvátétel rendezéséről tárgyalnak, amiben Anglia állítólag nem vesz részt. A német vasúti munkásszövetség elnöke felhívásban tiltakozik a francia megszálló hatóságoknak az ellen a rendelete ellen, arae'y szetint mindenki, aki akár szándékos cselekménnyel, akár pedig mulasztással veszélyezteti a vasúti forgalmat, halállal büntettetik. A felhívás figyelmezteti a vasutasokat, hogy a veszélyeztetett zónában is őrizzék meg egységes magatartásukat. Lord Detby hadügyminiszter ma Londonban, a konzerv?tiv munkások egyesületében beszédet mondott, melynek során többek között kijelentette, hogy a Franciaországgal való lehetőleg szoros szövetség akár Európában áll fenn, akár Ázsiában, a béke legjobb garanciája. £n nem tartozom azokhoz — mondotta, — akik Franciaországnak azt mondják: morális értelemben erkölcstelenek vagytok, gyakorlati szempontból azonban azt tartom, hogy a franciáknak nincs igazuk s helyeslem az ango! kormánynak azt az elhatározását, hogy nem vonul be a franciákkal együtt a Ruhr-vidékre. Siering utalt arra, h^gy Németország nem foead el olyan jóvátételi tervet, melynek keresztülvihetőségéről nincs meggyőződve. Végül há| Iáját fejeze ki a Ruhr-vidé* lakosságának azért I a bátor viselkedésért, amelyet tanúsít. De az a káptalan . . . (A Szeged tudósítójától.) Valaki ijedt arccal jelenti a polgármesternek: — Tanítónő depu áció várakozik odakinn. A polgármester tényleg megrémül a hírre. A tanítónő dípu ációban veszélyt sej, olyan vészéit, ami ne n annyira a tanítónők kívánságaiban r jlik, mint inkább abban a körülményben, hogy a kívánságok tolmácsolói olyan meggyőző erővel érvelne igazuk mellett, olyan bájjs erőszakoskodással csikarják ki a kötelező ígéreteket, hogy velük szemben csődöt mond minden diplomáciai ügyeskedés, a lényeg minden ravasz megkerülése. A polgármester mindezt bőséges tapasztalataiból tudja, mert a lanitónők deputációja nem először kilincsel a torony alatt. Sejti is, hogy miről van szó és már is hangosan töpreng: — Mit mondjak nekik, mit is mondjak nekik? Aztán bevonult a deputáció. Négy fiatal leányka, szinte el sem hinné az ember, hogy ók azok a szigorú tanitónénik, akikiöl ugy remegnek az apróságok. Zavart p rulással fogják közre hátráló podesztánkat, aki titokban valószínűleg arra gondol, hoy az asszonyi észjárás rav s.ságan senki sem tehet tul, mert ime, most is bizonyára a legszebbeket válogatták ki maguk k*>zül, hogy az eredményt annál jobban biztosítsák. — Na, mi baj, mi baj kis lányok? előzött meg minden szót a pogármester. Erre azután mind a négyen egyszerre megszólaltak. Pörgött a beszéd, mint a májusi zápor. Az előszobában megállapított csatatervről teljesen megfeledkeztek. Pedig a középen álló legszőkébbnek jutott a vezérszónok szerepe. A nagy szózuhatagban végre észrevették, hogy az egyszerre való beszédnek nincs sok haszna, a polgármester nem tudja, kire figyeljen, ezután mind a négyen elhallgattak. Végre is a legbátrabb közülük, mint valami elszánt szüfrazsett előre lépett és határozott hangon szónosolta el a város helyettes tanítónőinek panaszát. Szürke covr-boy kai pja energikusan verte a taktust. Kemény szociális igazságok röpködtek a polgármester f lé aki a szuronyroham elől egészen az íróasztaláig hátrált. Mert hát a legnagyobb igazságtalanság az, hogy a város helyettes tanítói a legrosszbbul dotált alkalmazottai a városnak. Havi fizetésük mindössze hatezer korona és ezenkívül csak havi háromezer korona élelmezési váltságot kapnak. Kilencezer koronáért pedig egy pár cipőt sem adnak. — De minden hónapban nem kell egy pár cipő —- vél. kedett a polgármester. — De más is kell, de élni is akarunk néha, meg enni is — szólt kórusban a válasz. — Gddá tanácsnok ur megígérte, hogy támogatja kérésünket. — Hát ini a kívánságuk. — Osszanak be bennünket a XI. fizetési osztályba, akkor tizenötezer koronát' kapnánk havonta. Megígérjük, hogy ez az utolsó kívánságunk. Ha teljesiti a tanács, az idén többet nem jövünk. ígérje meg polgármester ur, ígérje meg, hogy mellettünk lesz. — Nem félnek, hogy az ígéretemmel ugy járnak, mint az egyszerű ember a kanonokok Ígéretével. Földszag. — Irta Móra Ferenc. — Bizony isten az ibolyaszagról akartam irni, mert a virágos boltok kirakatában látom, hogy ez már aktuális téma. Ki akartam számítani, hogy magam-keresetű embernek hány órai munkájába kerül a mai világban egy szál ibolya, ha ráéhezik. ' r Már el is kezdtem a számítást, amennyiben mindent letakarítottam az íróasztalról, mert az ilyen bonyolult számításhoz nekem egész asztal kell. Csakhogy mire idáig jutottam, akkorra a cselédünk kinyitotta az ablakot, hiszen szombat van és az úristen már a paradicsomban meghagyta Évának, hogy szombaton okvetlen ablakot kell pucolni. (Ugyan az is lehet, hogy ezt az isteni parancsot maguk az asszonyok találták ki azok helyett a bibliában megtalálható parancsok helyett, amiket nem tartanak meg.) Egyszóval a lány kinyitotta az ablakot és én egyszerre elejtettem az ibolyaszagot, mint J£mát. Hiszen hazugság nélkül nem írhatom azt, hogy a levegő ibolyaszaggal van tele. A levegő idebent széngáz szagú, a házigazdám dicséretére legyen mondva, aki ugy rendezte be a kéményt, hogy állandó széngázmérgezéssel ap-ssza a deetruktivok számát, — odakint pedig, egyszerűen földszagú a levegő. 'gen, igy tavasz hajnalodásán, mikor a föld kendőzi magát, mint az öregedő asszony (nono, több festett fiatal asszonyt látni mostanában, mint korosodót), a földszag az uralkodó szaga ennek a rfii falunkak. Persze nem az uri fertályban. Ahol aszfáTt van, ott csak hetipiac-szag van, ami nagyon vegyes elemekből tevődik össze. A földszag csak odakint kezdődik, a kövezeten tul, — igaz, hogy nem kell érte messze menni. Mióta az aszfaltunk ugy elótvarasodott, azóta még a Kárász-utcán is érezni a föld szagát. Az igazi termő helye mégis odakint van, a friss szántásokban, az ujszegedi liget barna rögeiben, dérszítta göröngyeiben, ahogy a reggeli napsugarak aranysöprüje végigszalad rajtuk. S afiogy a szél be-b.csapja ide a kőházak közé, a városi ember nagyot szippant belőle és azt mondja: — Ejnye, milyen illata van a levegőnek I Pedig nem a levegőé, hanem a földé, nem illat, hanem szag. Az illat elilló, finom dolog, a földszag sürü és nehéz. Egy kicsit fanyar és mégis édes, egy kicsit fülledt és mégis frissítő. Az a parföm, amely legjobban megilleti az olyan élemed tt hölgyet, mint földanyánk. Aki még abban is asszony, hogy makacsul magába zárja a drogériája titkát. Pedig az indiszkrét tudomány régen vallatja felőle. Volt tudós, aki már analizálta is a földsíagot. Nem kisebb kémikus desztillálta ki a göröngyökből, mint Berthelot. Mindjárt be is skatulyázta az illatsrerek közé, a bromcedrin mellé, amit a cedrusfából párolnak le. A földszag közel rokon vele. De hát hol veszi a föld a szagát? Hát ott, ahol a kaucsuk, vagy a bőr, vagy a petróleum, vagy a panama veszi a magáét. Veleszületett szag Igen, csakhogy a petróleumnak mindig p.tróleum szaga van, holott a földnek nem mindig van földszaga. Télen nincs, nyáron sincs mindig, csak zivatarok után. (No ebben egvezik a panamával. Annak is rendesen csak zivatarok után van panama-szaga. Addig erkölcsszaga van, becsület-szaga, hazafiság-szaga és mindenféle szép szaga.) Nini: hát az ózon mire való? Jó fürdőprospektusok és rossz költők mindig azt emlegetik. Sajnos, egyik se megbízható forrás. S nincs magyar olvasókönyv, amelyikből ózondus levegőt ne szívnának magukba a gyerekek. (Meg is látszik szegényeken.) A tudomány azonban n«n ismeri ezt a közszeretetnek örvendő ózont. Nem mondja, hogy nincsen, de nem tudja megmondani, hogy van-e. Nem tudja, hogy micsoda, dí azt tudja, hogy mi nem az. A földszagról azonban határozottan tudja, hogy nem ózon. Nem a villámok szerelméből született. Mint annyi szép és kedves dolog, ez is alacsony helyről ered. A nedves földben készíti egy apró penészgomba. De olyan apró, hogy ezt csakugyan szem nem láthatja, száj ki nem inondh itja. Azt csak a mikros'kóp mutathatja meg. Hanem az mutat belőle egy gramm földben tizenegy millió darabot. Cladothrix odoriferá-nak keresztelvén el ezt a láthatatlan penészt, amely akkor áraszt illatot, mikor szerelmi életét éli nedves melegében a földben és lírai hangulattal tölti el még a bankigazgatót is. Ez pedig nem tréfa ám., Én legalább ugy vettem észre, egészen elérzékenyedett az a bankférfiu, akinek beszéltem róla. Csillogott a szeme és tágultak az orrcimpái, mint a romantikus novellahősöknek. Alig vártam, hogy megszólaljon. Meg is szólalt. — Nagyszerű dolog ez az izé ... minek is hívják? Korokrigsz, ugy-e? — Sohse veszkődjön vele. Hiszen ő maga se tud róla, hogy neki milyen szép neve van. — Persze, persze. De mit gondol, nem lehetne exportálni ? — Mit ? — néztem rá ijedten. — Ezt az izét, ezt a szagos penészkukacot. Például Párisba egy-két vagonnal, mi ?