Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-25 / 69. szám

Szeged, 1923 március 25. SZBQBD olyanok, ha kevesen is, akik rászorulnak a villamos használatára. Holfmann Ignác a már­ciusi közgyűlésen kifejtette, hogy a villamos va­sút túlságosan magas tarifája (akkor még ar­ról az ujabb emelésről nem is volt sző) üzleti szempontból magát a vállalatot károsítja meg elsősorban, mert Szegeden nem olyan a hely­zet, mint a fővárosban, itt a villamos nem köz­szükséglet és ez az oka annak, hogy a villa­mos koc-ük teljesen üresen szaladgálnak a vá­rosban. Meg van győződve arról, hogy a tul­magas viteldijak leszállításával csak nyerne a vállalat . . . A vállalat azonban a leszállítás helyett ismét emel és az emelés következménye véleményünk szerint föllétlenül igazolni fogja Hoffmann Ignác álláspontját. A villamosvasút képviselője a beadvány át­nyújtása alkalmával szóbelileg közölte Rack Lipót pénzügyi tanácsnokkal azt is, hogy a pályatest mentén megrongált utcaburkolat javí­tását a húsvéti ünnepek után megkezdik, a sinek melleit bazalt kockákat helyeznek e>, a szükséges kőagyagot már beszerezte a vállalat. Ennek a szóbeli közlésnek valószínűleg az volt a célja, hogy a tarifiemelés tárgyalásánál enge­dékenyebb hangulatra hangolja a tanácsot, mert a szerződési feltételek negligálása miatt már nagyon kiéleződött a helyzet a város hatósága és a villamosvasút között. Véget ért a vasmunkások sztrájkja. (A Szeged budapesti tudósítójától) A már msjdnem négy hét óta tartó vasmunkásszlrájk ma ejte 10 órakor véget ért. A tárgyalásokat vezető hatósági képviselők megállapították azt, hogy a n>un<aszabddság, valamint a munka­fegyelem biztosítását mindkét fél szükségesnek tartja. Ott, ahol azt a gyárak vezetősége a tel­je itmény érdekében szükségesnek tartja és el­rendeli, a munkások a túlórában való munkát az ország közgazdasági téren v ló boldogulásá­nak érdesében akár egyénenként, akár csopor­tokban, akár gyáranként teljesíteni fogják az 1920 junius 12-iki kölc önös megegyezés szerint. A munkaadók összes munkásaikat visszaveszik. A munkaadók szervezetük utján az egyes gyá­rakban a jelenlegi munkaszünetelés előtt fel­merült egyes vitás és még el nem intézett kér­déseket a megtörtént munkábaállás után sür­gősen egymásután fogják kivizsgáltatni é? azo­kat mindkét fél érdekeinek szem előtt tartásával igazságosan és jóakarattal elintézni. A munká sok hétfőn reggel már munkába állanak. közelebbről látta, mint akár Stróbl mester, akár a jeles esztetikus. S ez a jámbor muzulmán a következőkép rajzolja meg a császár portréját: — Középtermetű, vékony testű, gyenge, sza­káltaían ember ez az imperátor-királ. Feje olyan, mint a medlevi sapka, vagy a balkabági nevezetű mézestök, vagy a hosszú nyakú pa­lack-fej. Homloka széles, mint a deszka, szemöldjei vastagok- és feketék, szemei nagyok és gömbölyűek, mint a kuvik bagolynak. Arca hosszú, mint a rókáé; fülei nagyok, mint a papucs; orra nagy és vörös, mint a patlidzsán­uborka; orrlyukaiba három ujja is belefér s olyan szőrszálak állnak ki belőlük, mint egy harmincéves férfi bajusza. Ajkai olyanok, mint a teve ajkai. Fogai is nagyok, fehérek s ugy állnak, mint a teve fogai. Ha szólni kezd, nyáladzik a szája, de oly bőven, hogy a mel­lette lévő apródok bolyhos szövésű vörös zseb­kendővel törlögetik a száját. Különös dolog, hogy ennek a császárnak egész faja és nem­zetsége ilyen rút arcu. 0 yan rút az arca, hogy aki szembe jő vele, kisértetnek nézi és remeg. Ellen­ben kiváló gyors felfogású, eszes és megfontolt. Ez az utolsó megjegyzés mutatja, hogy az öreg Cselebi nem karrikaturát akart rajzolni, hanem portrét. S hogy közel járhatott az igaz­sághoz, azt bizonyítják a Lipót pénzei. Mert azokon is olyan, ábrázata van a Leopoldus imperátornak, hogy azt csak rútnak mondani szépítés. S ha a fölséges úristen jónak látott egy császárt a fölséges ausztriai házból ilyen­nek teremteni, tán még se lehet abban tekin­télyrombolást látni, hogy a művész kétszáz esz­tendő múlva Árgyélus királyfit nem csinált belőle. Hivatal-palota a Rákóczi-téren. (A Szeged tudósítójától.) A közigazgatási bi­zottság legutóbbi ülésén Regdon Gejza műszaki főtanácsos, az államépitészeti hivatal vezetője bejelentette, hogy a szegedi magánlakásokban elhelyezett állami hivatalok számára építendő központi palota ügyében komoly mederbe tere­lődtek a tárgyalások. Most a kérdés ismét ha­ladt egy lépéssel előre — talán a megvalósulás felé. Regdon Gejza szombaton délelőtt tiz órára értekezletre hivta össze azoknak a közhivatalok­nak a vezetőit, amelyek a magánlakásokban működnek és a készülő lakástörvény értelmé­ben ezekből kilakoltathatók. Az értekezleten — amelyet az államépitészeti hivatalban t rtoitak meg — megjelentek a kerületi államrendőrség, az iparfelügyelőség, a folyammérnökség, az erdí felügyelőség, a kataszteri hivatal, a mérnök­egylet, az állami főigazgatóság vezetői. Regdon Gejza az értekezlet megnyitása után ismertette a megjelentekkel azt a felterjesztés', amelyet még a mult év áprilisában küldött a kereskedelmi miniszternek. Ebben azt ajánlotta, hogy az üzletvezetőség telkén lévő parkban építtesse fel az állam a hivatalok elhelyezésére szükséges palotát. A kereskedelmi miniszter ehhez a tervhez elvileg hozzájárult, később azonban, amikor az üzletvezelőség tiltakozott a terv ellen, mivel — a kereskedelmi miniszter­hez intézett memorandum szerint — a telekre a hivatal esetleges kibővítése esetén a vasútnak is szüksége lehet, igy inkább a központi palota számára a Rákóczi-teret ajánlotta, a kereske­delmi miniszier felhívta az államépitészeti hiva­talt, hogy ilyen értelemben kezdje meg a tár­gyalást a város hatóságával. Elmondotta Regdon Gejza, hogy a várossal már régebben folynak a tárgyalások, a tanács a Rákóczi-tér átengedésé­hez elvileg hozzá is járult, a tér átadását azon­ban bizonyos feltételekhez köti. A tanács első feltétele az, hogy az építkezés még ennek az év­nek a tavaszán meginduljon. A». államépitészeti hivatal a város hajlandóságáról értesítette a minisztert és kérle, hogy a további tárgyalá­sokra küldje le megbízottait. A miniszter de­cember hatodikán válaszolt és közölte, hogy a megbízott küldésnek, véleménye szerint, még nem érkezett el az ideje. Az államépitészeti hi­vatal ujabb felterjesztésére a miniszter végre most, március 19 én érdemlegesen válaszolt, közölte, hogy Vásárhelyi Dezső műszaki főtaná­csost küldte le Szegedre. Vásárhelyi Deztő ér­tesítést küldött, mely szerint április ötödikén érkezik és kérte, hogy a tárgyalást április hato­dikán reggel kilenc órára tűzzék ki és azon lehetőleg a polgármester is vegyen részt. Reg­don Gejza arra kérte a megjelent hivatalveze­tőket, hogy április hatodikáig az illetékes mi­nisztériumoktól pontosan tudják meg, melyik hivatalnak hány hivatalos helyiségre van szük­sége. Bejelentette még azt is, hogy a város feltételeit a polgármester már közölte vele. Ezek a feltételek a kövfilkezők: A palota Kossuth Lajos-sugáruti frontján üzlethelyiségek létesíten­dők, amelyeknek évi bére — területhasználati dij fejében a várost illeti, az épület belsejében harminc magánlakás építendő a tisztviselők szá­mára, a lakásínség enyhítése céljából. Regdon Gejza szeiint ezek a feltételek könnyen teljesít­hetők. A palota minden valószínűség szerint öt­emeletes lesz. Szalay József dr. kerületi főkapitány szólalt ezután fel, bejelentette, hogy a rendőrségnek körülbelül kétszáz (?) helyiségre lesz szüksége a központi palotában. Már előre is azt java­solja, hogy az épüle'et faját vízvezetékkel, köz­ponti fülessel és kü'ön világítási berendezéssel lássák el, hogy „teljesen külön életei éljen". Szóba került még az is, hogy a Rákóczi­térre tervezett vásárcsarnokot a Hivatal-palota udvarán lehetne felépíteni. Ez ellen a megjelent hivatalveze;ók,többsége már eleve erélyesen tiltakozott, mert a vásári lárma zavarná a hiva­talos munkát. > JUmmpcSSL — Húsvéti 82Ünet az egyetemen. Mi délben egy órakor a szegedi bajtársi szövet­ségek beszüntették az igazoltatásokat a szegedi egyetem összes fakultásain. Ma ugyanis a szegedi egyetemen is megkezdődött a húsvéti szünidő, a diákok hazautaztak s igy semmi értelme nern lett volna a további igazoltatások­nak. Remélhető, hogy a húsvéti szünet után a szegedi egyetemen is helyreáll a tanszabadság. — Halálozás. A városnak régi, érdemes polgára hunyt el tegnap Kertész József ügyvéd személyében. Az elhunyt igen nagy tevékeny­séget fejtett ki az árvízvédelmi időben és a rekonstrukciós időszakban is hasznos munkás­ságot fejtett ki. Kertész József 52 éven keresztül folytatott ügyvédi gyakorlatot és jó idő óta volt a város tiszteletbeli főügyésze. Vasárnap délután négy órakor temetik a Párisi-körut 25. szám alatt levő gyászházból. — Visszahelyezik a paprikapiacot a Valé­ria-térre. A szombati tanácsülésen elhatározta a tanács, hogy a termelők és feldolgozók nagy többségének indokolt kívánságára a Rudolf­térre helyezett paprikapiacot visszahelyezi a Valéria-térre. A tanácsnak ez a határozata leg­alább véget vet annak az állandóan fokozódó elégedetlenségnek, amit a piac elhelyezése vál­tott ki a paprikatermelők és feldolgozók köré­ben éppen ugy, mint a Valéria-téri kereskedők körében, — Felemelték a klárafalvai asszonyégető büntetését. Tegnap tárgyalta a királyi tábla a klárafalvai asszonyégetö bünpörét. Füredi Rozál 1921 decemberben fejszecsapással meg­ölte és egy banyakemencében elégette Kádár Juliannát. A törvényszék annak idején szándé­kos emberölés büntette miatt 12 évi fegyházra ítélte a vádlottat. A királyi tábla tegnapi tár­gyalásán a bíróság nem találta kellőkép bizo­nyítottnak a gyilkosságot és csak rablás bűn­tettében mondotta ki bűnösnek Füredi Rózáit, akit ezért 15 évi fegyházra ítéltek. Dr. Márton József ügyvéd az ítélet ellen semmiségi panaszt jelentett be. Az ügyész megnyugodott. Női kalapok legszebbek, legolcsóbbak Fazekas Nővéreknél, Iskola-utca 18. 301 — A központi választmány ülése. A köz­ponti választmány szombaton délben a város­háza tanácstermében ülést tartott Taschler Endre főjegyző elnökletével. Potyondy Miklós távozá­sával megüresedett felsőísözpanti összeíró kül­döttség elnöki tisztjét Véner Lajos állami tanítót, a küldöttség helyettes elnökét, az ő helyére Boros József küldöttségi tagot, annak a helyére pedig Nekich Richárdot választották meg. Az összeíró küldöttségek tagjain tk napidiját nyolc­száz koronában állapították meg. (_>* „A terményárak nem tükrözik vissza az értékviszonyokat". Az árvizsgáló bizottság pénteki ülésének legfontosabb tárgya az a leirat volt, amit az Országos Központi árvizsgáló bi­zottság elnöke intézett az egyik vidéki árvizs­gáló bizottsághoz, amelynek minden tagja az elnökkel együtt lemondott mert a drágaság elleni és hatalom nélküli munka hiábavalóságát a küzdelem eredménytelensége bebizonyította. Ezt a leiratot Biber Lajos, az 0. K. Á. B. el­nöke körirat formájában elküldte minden tör­vényhatósági árvizsgáló bizottságnak. Biber La­jos ebben a köriratban foglalkozik azokkal az érvekkel, amelyekkel a lemondott bizottság meg­okolta a lemondását. Az árvizsgáló bizottságok­nak véleménye szerint most az a rendkívül fon­tos szerepe van az állami közgazdasági élet­ben, hogy az árak emelkedését a lehetőséghez képest lassítsák és a kirívó kinövéseket lenye­segessék. Az árvizsgáló bizottság ellenőrzésé­nek lélektani hatása is a célt szolgálja. Az ár­ellenőrzésnek azonban nem szabad zaklatássá fajulnia. Az a körülmény, hogy a mezőgazda­sági termények áralakulása nem esik korlátozás alá — Biber véleménye szerint —, nem nehe­zíti meg a bizottságok működését, mivel a mezőgazdasági termények ára mindenkor a tény- ­leges értékviszonyokat fejezi ki. — A szegedi árvizsgáló bizottság pénteki ülésén a körirattal kapcsolatban az az e határozás jegecesedett ki, hogy eientut a piaci és kereskedelmi árakat fokozottabban kell ellenőrizni és minden illeté­kes hatóságot erélyesebb támogatásra kell fel­kérni. A szegedi bizottság azonban nem azo­nosítja magát Biber Lajosnak a mezőgzdasági

Next

/
Thumbnails
Contents