Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-16 / 37. szám

Szeged, 1923 február 10. SZEGED JL Bizonytalanság az utca ja vitások körül. (A Szeged tudósítójától.) A város egyik legégetőbb problémája az utcajavilás. Alig múlik el hőn p, hogy egyik másik városrész lakói ne követelnék a megrongált, tengelytörő burkolatok kijavítását, alig muiik el közgyűlés, hogy ne sürgetnék a szépen összeállított illuzorius kövezési programok végrehajtását. A tanács azonban minden lehetőséget megragad, hogy kiiérjen valahogyan a követelések teljesítése, a programok beváltása elől, mert a város pénztárában utcajavitásra nincsen elég pénz, mert a kövezési programok költségvetéséi messze túlszárnyalja a drágulás, a drágulással pedig nem nőnek arányosan a város bevételei, A tanács tehát inkább a programokat redukálja, semhogy a város jövedelmeit növelné, mert ez a földbérek rendezését is jelentené. A csütörtöki tanácsülésen is szerepelt ez a kérdés. Berzenczey Domonkos műszaki főtanácsos részletesen beszámolt arról, hogy mennyi az a legszükségesebb javítási munka, ami már nem tür halasztást. Számítása szerint a mai gazdasági viszonyok között legalább ötven millió kellene ezeknek a halaszthatatlan munEgy szegedi csibésztanyán. káknak a fedezésére. Berzenczey Domonkos azonban ismeri a helyzetet, jól tudja, hogy a város lehetetlen pénzügyi politikája kizár ilyen nagyarányú javítást és éppen ezért még a legszükségesebbnek és halaszthatatlannak minősített munkákat is redukálta, még pedig alaposan redukálta. Mindössze kétezer négyzetméter u'caburkolat kijavítását javasolta. Kétszáz négyzetméter burkolására szükséges aszfalt anyagot meg is rendelt a tanács ötszázötvenezer koronáért és hatvan vagon apró kockás uicakövet nyo'cmillióért. Fedezetül azt a tizenötmilliót jelölték ki, amit a pénzügyminiszter a napokban utalt ki a városi alkalmazottak fizetésére előlegképen. A kétezer négyzetméier megrongált aszfalt kijavítására pedig versenytárgyalást hirdet a fanács, ami körülbelül tiz millióba kerülne és a nyár folyamán feltétlenül meg is kezdik a munkát — természetesen csak akkor, ha lesz pénz. * Ez a föltételes bizonytalanság pedig nem viszi előbbre egy lépéssel sem a város megrekedt szekerét. (A Szeged tudósítójától.) Szeged nagyon tís V tességes város. Rendszerint ezt olvassuk a rendőrfőkapitány hivi jelentésében, ami nem is csoda, hiszen a rendőrkuliura már régen kiölt ebből a városból minden rablóromantikát. Maga a bünügyi osztály főnöke, dr. Borbola Jenő rendőrtanácsos is azt.mondja: — Nincsenek már megátalkodott csibészek Szegeden. K puszlultak a közismert csavargók. Most van fejlődőben az uj generáció. Dr. Petkóczy Lajos rendőrkapitány, büntetőbíró, aki a csivargók sorsát irányítja, szintén ugy nyilatkozik, hogy Szegedet nem szeretik a csavargók. — Nincs tipikus csavargónk — mondotta —, akivel gyakran lenne dolgunk. Akit egyszer elitélek, az elmenekül Szegedről és töDbé a tájékára sem jön, mert tudja, hogy fekete listán van a neve. Meg aztán, ha valaki csavargásért elébem kerül, arra rásózok 8—15 napot és ezalatt biztosan rábizonyosodik egy-két lopás, sikkasztás, vagy más vétség, amiért persze az ügyészséghez továbbítjuk. Igy hamarosan börtönbe kerülnek delikvenseink. — Sajnos, van Szegeden néhány kávéház, amely tenyészti a sipistákat, a kis kaliberű szélhámosokat, hogy nevükön nevezzem: a striciket. Ezek egész életüket a kártyaasztalok köré rendezik be éj oanan indulnak éjszakai vadászatra. Melegágyat találnak az éjjeli mulatókban is, ahol valósággal otthon érzik magukat és az idegenekkel szemben szinte a házigazda szerepét játsszák. Szabadságuk azonban csak eddig tart, amig ide nem kerülnek hozzám. Aztán uj életet kezdhetnek, de nem Szegeden, hsnem másutt. Az utóbbi évek alatt sok csavargót ü!d3ztünk ki a városból. A hivatalos közegek tehát kedvezően nyilatkoznak a szegedi csibészekről Nem veszedelmesek és ebben nincs okunk kételkedni. Szegeden nincs talaja a csibészkedésnek. Hiányzik a lükteíő élet, hiányzik a „Lizsé", szük a terep és a rendőrség szeme mindent lát. Pintyőkét felfedezem. A belváros egyik zu^kávéházában telepedtem meg, hogy közelebbről ismerjem meg a szegedi csibészeket. Világos kspuciner mellett Rózsa Sándorról ábrándoztam, a nagy betyárról és hírős ivadékairól, akik bizony nem a kávéházban rendezték be főhadiszállásukat, hanem a Tisza mocsaras pariján, füzesek sűrűjében. Most ott görbülnek a sarokban a modern betyárok és „dardliznak" ötszázasokért. Bizony, kopottasok szegények és soványkák. Nadrágjukon nem ritka a folt és francia szabású cipójuk oldalait szélesre taposott lábuk itt-ott lefeszítette az elvékonyított cipőtalpról. Sarkuk ferde, fehérneműjük nem fehér. Nő is ül közöttük, Micinek szólitják és ugy diskurálnak vele, mint férfiak férfiakkal szoktak. — Pintyőke, adj egy cigit, — fordult Mici a szomszédjához, aki pelyhes angol bajuszt viselt és csomós szőrképletek vöröslőitek sárgára éjszakázott arcáról. — Eredj a fenébe, — mordult vissza Pintyőke és ideges mozdulattal lökte félre Mici karját. — Ne gibicelj nekem, gibicelj a Fecónak. — Ne murizz, kérlek — rikoltozott Mici —, 8dd meg az 50 krónomat. — Micsoda 50 krónt? Örülj, hogy élsz! Eredj a gajdeszbal Ilyen tónusban folyt a „duma", miközben sikerült Pintyőke kilétét megállapítanom. Pintyőke tiz évvel ezelőtt a Mars-tér napsütötte homokjában nyaralt é3 negyedik polgárista volt. Már akkor tehetséges csibésznek láiszott, mert sok pénzt nyert a „pézezéssel", amit reggeltől késő estig folytatott. Mi, akik legfeljebb csak fotbsüozni jártunk a Mars-térre, szomorú irigységgel láttuk Pintyőke gazdagodását. Nincs konjunktura Most nétniieg sajnáltam gyerekkori ismerősömet. Mellé települtem egy székre és ráköszöntötlem: — Szervusz Pintyőke. Pintyőke nem ismert meg és gyanakodni kezdett. Mindenkiben detektívet látnak ezek az emberek, mint a paraszt zsidót lát minden úrban. Elmondtam neki, hogy honnan ismerem. — Haj, — legyintett és ölembe verte cigarettája hamuját — más idők voltak azok. Tudod, fiam, akkor még lehetett murizni. Öíven pengőbül 300 forintot csináltam Pesten a ligetben két nap alatt. Most nagyon link az élet. Nyomorgunk bsrátom, pedig Mici is keres. — Ki az a Mici? — A feleségem. — Hát te nős vagy? — Öhöm. Három éve élek ezzel a nővel, de csak ugy. Tudod, jó lány, de azért kirúgom. Nincs konjunktura, éhen kel! dögleni. — Hát miből élsz? — Ebbül e, amit látsz. Fogunk egy pasit és leszedünk tőle egy pár ezrest. Más üzlet nincs most. A fülembe hajol és ugy mondja: — Annyi a detektív, mint a poloska. A múltkor m3jd lekapcsoltak bennünket. Én még idejekorán elíógtam. Tudod, az ember minden héten máshova költözhet. Vándorolni kell szért a kis kajáért. Sokszor egy hétig is egy vas nélkül állok. — Hát miért nem vállalsz valamilyen munkát ? — No, annyira még nem vagyok, barátocskám. Dardlin is megkeresek annyit, amennyit a dologgal lőhet. Túlnépesedés a csibészl karban. Most egy hat-héttagu társaság érkezett az asztalunkhoz. Sorra bemuratkoznak. Már nem vagyok gyanús, látják, hogy pálinkát hozattam Pintyőkének. Valami titokzatos témával bajlódtak: — Reszelés nélkül nem megy — súgta egyikük annak a bizonyos Fecónak. — Látszik, hogy én nem voltam, ott. Na, majd éjfél uián lemegyek. — Ugy-e — szóltam Pintyőke barátomnak, — sokan vagytok? — Vagyunk vagy tizenöten, akik igy összejárunk. De rengeteg „betolakodott" van, különösen Alsóvároson a zugkocsmákban. Barátom, ezek tesznek tönkre bennünket. Minden nyálasszájú inaskölyök, akinek muszklija van, strici lesz, ahelyett, hogy folytatná a becsületös mesterségit. Ugy elszaporodtak, hogy nem tudunk semmibe se fogni tőlük. Ha valamit elkezdünk, hát mindjárt ők is benne akarnak lenni. Most is van egy kis vállalatom. A jövő héten jön egy kis lóvé a házhoz. Liliom . .. A társalgás hangosodott. Borosüvegek kerültek az asztalra. Mulatnak a csibészek. Az eldugott szivarvégek előkerülnek a mellényzsebből és kékes füstjük megülte a tüdőket. Egyszerre ezt hallom: — Liliom, engem ki ne hagyj I Megkérdeztem Pintyőkét, ki az a Liliom? — Liliom pesti — mondta Pintyőke. — Maga választolta a nevit egy szindlarabrul. Igaz, hogy oiy«n fene gyerek, mintha c«ak róla mintázták volna azt a darabot. Mert én is láttam a Liiiomot, az idén is a Benkötül, meg azelőtt is a Vírányitu!. Csuda egy darab barátom. Hát ez a Liliom srrul velte a nevit, akiről az a darab írva van. Néztem a Liliomot. Valóban daliás, szép szál csibész. A hangjábsn is annyi megnyerő melegség van, mintha a színpadról hallanám. Gőgös arca királyibbá telte a barátainál. Nem is ? *Mam s Pintyőkéhez többet. Csak néztem, é "n é hallgattam Liliomot. Aztán gépiesen fö : itarn és azt mondtam Liliomnak: — ,<érem szépen, hány óra van? — Tizenkettő — mondta és gyanúsan nézett rám. Ho*zu ideig nézett engem, aztán, mikor búcsúzóra nyújtottam a kezem, ezt kérdezte : — Ismeri maga azt a darabot, hogy Liliom? Intettem, hogy igen. — Azért — folytatta —, mert ott a Liliom mondja, hogy „jóestét kivánok, kérem szépen hány óra van?" Valami végigfutott a gerincemen. Liliom két erŐ3 szeme hazáig üldözött a sötét utcán. Molnár Ferenc is igy akarta ... (p. t.) A prágai magyar követ Massaryhnál. Báró Villani Frigyes prágai magyar követ ma délelőtt 11 órakor nyújtotta át ünnepélyes formák közölt megbizó-Ievelét la köztársaság elnökének. A beiktatáson dr. Benes külügyminiszter és dr. Samal, a köztársasági elnök kancellárja vettek részt. Amikor a követ a Hradsin elé érkezett, a felállított díszszázad tisztelgett és a zenekar a két állam himnuszát játszotta. Báró Villani a következő beszédet intézte a köztársaság elnökéhez: . — Elnök ur! Kormányom azon fáradozik, hogy Középeurópában a rend és a bék eleme legyen és nagy jelentőséget tulajdonit a szomszéd államokhoz való viszony konszolidációjának. Azzal a ténnyel, hogy a cseh-szlovák köztársaság kormányával közvetlen tárgyalásokat kezdett, bizonyítani igyekezett, hogy szorosabb kapcsolatot szándékozik teremteni, mint amilyen a két állam között fennáll. Megbízó kormányom intencióit követve a lojalitás érzését minden fekintetben ápolva, mindent meg fogok tenni, hogy ezt a célt elérjem és remélem, hogy meg fogom szerezni Excellenciád szíves támogatását. A köztársaság elnöke a magyar követ beszédére a következőképen válaszolt: — Kegyelmes Uram! Azt méltóztatott kijelenteni, hogy kormánya Középeurópában a béke és a rend politikája érdekében fáradozik és nagy jelentőséget tulajdonit a szomszédokkal való diplomáciai viszonya konszolidálásának. Örömmel vettem tudomásul e szavait és nagyra értékelem jelentőségüket, valamint kormányának azt a törekvését, melynek kifejezést adni méltóztatott. Meg vagyok győződve, hogy a két állam közö ti kapcsolat hozzá fog járulni kölcsönös viszonyunk megkönnyítéséhez és különösen viszonyunk megerősödéséhez ugy, ahogyan azt valamennyien kívánjuk. Engedje meg, hogy biztosítsam Excelienciádat, hogy a köztársasági kormány híven kitart a békemű és a kölcsönös együttműködés programja mellett és nem mulaszt el egy alkslmat sem, hogy ezt megvalósítsa és önnek ekként feladatát megkönynyitse. Ami engem illet, számíthat támogatásomra.