Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-16 / 37. szám

Egyes siám éra 16 korona. lacrkeutöség é» kladóhlva«1: KOIcsey-ntca i. (PrófétaatflM, L emelel i.) Telelőn B-S. A .Szeged* megjeteak hétfő kiléteiével minden H9. Egyes sxám Ara 16 koW, EIÖBzetésI árak: Egj >ra Siegeden 300, Budaés vidéken 320 kor. Hirdetési érak: Félhasiboa 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér betűkkel 16 K. SzSvegkSztI közlemények soronként 100 K.NylIttér, családi és orvosi hir 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 február 16, PENTEK. 37-ik szám. Tavaszi offenzíva. Még igen benne vagyunk a télben, de már megindult ellenünk a drágaság tavaszi offenzívája, amelyet a cukor nyitott meg, a fogyasztók elvéreztetésének ez a fürge és fáradhatatlan katonája, amelyben a legfőbb hadvezetőség még soha sem csalatkozott meg. A cukor azonban csak előcsapat, amelyet nyomon követ a gáz, a villany, és minden, unit föld, viz levegő és embert munka terem. Az ajtót aztán a májusi lakbéremelés teszi be, azaz hogy az se teszi be Hiszen éppen az a bajunk, hogy a drágulás ajtaja tárva-nyitva van télen-nyáron és a rettenes számoszlopok akkor jönnek be rajtuk, mikor karnak. Nincs, aki utjukat állja és megvizsgálja az u'icédulájukat, bele van-e irva az indok. Árbár hisz n a drágításra indokot mindg lehet találni. Jobb hijján az egyik drágasággal indokolják a másikat, szemérem és szégyenkezés nélkül, de nem is minden igazság nélkül Hiszen a drágaság egy végtelen lánc, amelynek minden sz me maga után húzza az egészet. S ott, ahol maga az állam megengedi magánik azt a tréfát, hogy azért emeli fel a postai csomagszállítás tarifáját, mert aránytalanul alacsonyabbnak talá ja, mint amekkorára a vasúti t rifát szabta, — ott igazán nem kell restelkednie egy árdrágítónak se. Hiszen akkor a paraszt tak is joga van azt mondani, hogy ő tulajdonkép csak a harmóniát kivánja előmozdítani, amikor a bu«a árát arányba hozza a sünökével. S a kor a cukorrépa uzsorást is menti az, h >gy a cukorrépa még mindig olcsóbb, mint a cukornád. Ilyen körülmények közt az is természetes, hogy az uj offenzíva elten lehectlen minden védektzés, a fogyasztónak nincs egyéb fegyvere, mint a káromkodás, azzal pedig egy 1 gyetsé lehet agyonütni, nem hogy akkora behemóf álla'of lehetne, mint a drágaság. Még kevesebbet segítene a maximálás, amit különösen az elkeseredett t'sztvicelő társadalomban egyre többen kivánnak v ssz3, mert ez nem tud az árhárítás módszerével védekezni, amivel a paraszt, az iparos és a kereskedő segit magánt Es érdekes, hogy ez a követelés, éppen a cukordrágitás révén, most a sajtó egy részébe is belekerült, még pedig az agrár-sajtóoa, amely hogy a mezőgazdasági árdiágitásról elterelje a figyelmet, az iparcikkek árának maximálását követeli. Persze a dolog nem veszedelmes, mert a mai kormány már csak politikai érdekből sem fog semmiféle maximálással kísérletezni, s ha mi mégis foglalkozunk ezzel a háborús kísértettel, azért tesszük, mert magából a közéletből is kiirtandónak tartjuk még a got do'atát is a maximálásnak. Hiszen ma már kétségtelen, hogy nálunk a háború első évéb n kezdett maximálás volt az első jee a békebeli gazd sági és társadalmi rend felborulásának. A jegyrendszer, a fejadagok, a paradóx nszerü, torz állami szocializmus volt az első hatalmi beavaikozás azon a területen, amelyen mindaddig nem ismertek korlátokat s amelynek törvényeit az élet, a kereslet és kínálat egészséges b rendezése szabta meg. A maximálás mutatta meg a nagy összeomlás után fel zinre kerülő csoportoknak az utat, amely a kataszterek, a szociális termelés és a kisajitás felé vezetett. A maximálás a mellett soha se jelentette a maximumot. A maximális ár megszületése pillanatában minimális ár lett, a maximálás a legfontosabb cikkeket eltüntetle a forgalomból, életet adott az áruelrejtésnek, a zug- és lánckereskedelemnek, a sibolásnak. A háborús nyomorúságnak ezt a rossz szellemét még csak emlegetni se szabad, ha a békeállapot felé való törekvésnek, a gazdasági föltápászkodásnak legalább a halvány reményét meg akarjuk őrizni. De vele együtt meg kellene dögleszteni egy másik rögeszmét is, amely egyre jobban erőre kap gazdasági életünkben s ma már 82inte dominálja azt. Ez alatt a rögeszme alatt az aranyparitást értjük, amely ma már kisbéresi körökben is n?gy népszerűségnek örvend, mióta a kormány kisgazda-tábora az utolsó aratás után az aranyparitásnál is magasabbra nyomta a gabona árát. Olysn országban, amelynek nircs aranyvalu'ája, az aranyparitás fogalma demoralizáló. Elterel bennünket igazi gazdasági céljaiktól, attól a felismeréstől, hogy a magyar pénznek most c ak a mögötte álló termelés sdhat értébet, enélkül minden optikai csalódás. Arany htjján csak a nemzetben működő munkaenergiák egysége adhatja meg pénzünknek a minden ércnél szilárdabb fedezetet. A komoyan úgyse vett maximáás>al együtt számoljunk be tehát a túlságos komolyan vett aranyparitással is. Azok, akik ma is a régi aranyparitás ideológiájában élve akarják megmenteni és megsokszorozni a vagyonukat, lássák be, hogy részvényüzletekkel és értékpapírbefektetésekkel tulajdonkép a sajat pénzüket ölik meg. A pénzt ma egy nagy nerrzeti munka forgatagába kellene bedobni, gépeket, vasutakat, építkezéseket megindítani vele, ahelyett, hogy meglapul a bizományi üzletek, a trezorok, a tőzsdemanipulác ók homályos mélyén, ahol megrothad, megsemmisül, akármennyit mutasson is a részvénykurzusok optikai csalódásra berendezett t£b á?ata. Nem az árakat, az adókat, a vámokat kell aranyparitásra emelni, hanem a munkát, a válldlkozó kedvet, a kezdeményező bátorságot. A drágaság offenzívája c?ak ezen akadhat meg, enélkül pedig, nem neh'z előre látni, Ausztriáénál is feneketlenebb pokolba sodor bennünket. Kemal pasa nem foglal a béke ellen. Musztafa Kemal pasa kijelentelte a Temps tudósítója előtt, hogy Törökország gyakorlati formában hajlandó elfogadni a kapitulációkat. A lausannei francia delegációra vonatkozólag Kemal azt a kijelentést tette, hogy annak magatartása merevebb volt, mint a többi delegációé. Az uj Törökország — mondotta — ugy akar elni, mint más népek és nem türi, hegy gyarmatnak tekintsék. A törökök nem akarnak rabszolgák lenni. Ez nem akadálya annak, hogy a külföldiek gazdasági téren minden biztosítékot megkapjanak, amire szükségük van. A beszélgetés végén Kemal kijelentette, hogy nem foglal állást a lausannei béketervezet aláírása ellen. Kemál basa visszatért Szmirnából Angorába, anélkül, hogy alkalma lett volna találkozni Izmeddel, akinek még mindig Bukarestben kell tartózkodni. A török delegáció Bukarestből elutazott Konstanzába, ahol a Gül Dzsemül nevü török hajóra száll. Szmirnában a helyzet változatlan. Tájékozott a politikai körökben azt állítják, hogy a nemzetgyűlés csak Izmed basának a lausannei értekezletről előterjesztendő jelentése után fog dönteni arrőt, vajon a béketárgyalásokat megszakítsák-e vagy ismét folytassák. A Temps jelentése szerint az angol és francia kormány hozzájárult ahhoz, hogy diplomácai uton aliapitsák meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a szövetségesek hajói a szmirnai kikötőbe befuthatnak. Ma este Argoraból érkezett je'éntések szerint ott igen izgatott hangulat uralkodik. A kemalista kormány tegnap vizsgálta meg a szövetségesek javaslatát a szmirnai konfliktus szabályozása tárgyában. B'csi kisántánt diplomata körökben bizonyosra veszik, hogy Görögország legközelebb belfp a kisántán b . Görögország ilyen irányú törekvéseinek legélesebb dokumentumául szolgál az a távir«t, melyet Venizelosz intézett P sícshoz. Venizelosz javaslatot tesz táviratában PdStcsnak arra nézve, hogy a multakra mindkét részről vessenek fatvolt s újítsak meg a régi birátságot, amely 1912-ben Görögország és Sztrba között teljes m rtékben fenáilott. Teljesen b avatott helyről nyert értesülés s érint Venizelosz ugyanily értelmű táviratot küldött Braúmuhoz is, a román miniszterelnökhöz. Kelet Tráciából érkező hirek a törökök szokatlan mozgolódásáról számolnak be. A stratégiai pen ok felett repülőgépek cirkálnak. A drínápjlyi török hatóságok felszólították az ag?«styánoxat, asszonyokat és gyermekeket, hogy hagyják el a várost. Kelettráciából nagyobb török csapitmozdulatokat jelentették. A Rassay-párt értekezlete. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A Rassaypárti képviselők ma este értekezletet taroltak, amelyen Rassey leszögezte azon álláspontját, hogy az uj pár'alakulásban csak azon feltétellel vesz reszt, ha a párt megalakulásakor deklarációt fog kibocsátani, hogy a szerdoi Az Újságban Rassay által irt cikk álláspontjára helyezkedik. Ha ezt nem teszik meg, ugy nem lát semmi garanciát a pártalakulásra. Ennek ellenére is azt hiszik, hogy a párt holnap mégis megalakul és a Rassay-párti képviselők legnagyobb része részt vesz benne. Elkészült a költségvetés. Az egyik fővárosi esti lap hirt ad arról, hogy a pénzügyminiszter még ebben a hónapban a nemzetgyűlés elé terjeszti a költségvetésről szóló törvényjavaslatát, amelyen az illetékes parlamenti bizottságok néhány hét alatt előreláthatólag keresztül vágjál: magukat, ugy hogy a költnégveiési javaslat plenáris tárgyalása 4—5 héten belül, minden más egyebet megelőzve, soronkivül megkezdődik. Állítólag a kormány a legszélesebb mederben óhajtja tárgyaltatni és egyáltalán nem szándékozik gátat vetni a költségvetés alapos megvitatásának. A kormánffcoz közelálló körökben a költségvetés letárgyalására három hónapot szánnak még abban az esetben is, ha a sürgősség kimondása és a 8 órás ülések bekövetkezése mellett folyik le a költségvetési vila. Az ellenzék részéről mindjobban erősbödik az az óhajtás, hogy a költségvetéssel szemben egységes fronttal vegye fel a harcot az egssz baloldal. Ma esíére azután a kormányzópárt hivatalos kőnynmatosa erre vonatkozólag a következő cáfolatst adta ki: — A kormánypárt köreiben fendenciózusaknak mondják mindazokat a hireket, mintha a kormány számolna azzal a körülménnyel, hogy a költségvetés vitája három hónapot fog igénybe venni. Ezeket a hireket kita>áltaknak mondják. Ugyanígy teljesen légből kspottak azok a hírek, mintha a kormány akár a házszabályrevizió, akár a rendtörvény tárgyalását messzi időre szándékozna kitólni. A komáromi kerület sorsa. Az ujkomáromi kerület nemzetgyűlési képviselőjét, Korányi Frigyest tudvalevőleg párisi kövttté nevezték ki, s igy kerületében uj választást irtak ki. A kormány jelöltje gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, akit az általános választásokkor nem választottak meg. A kultuszminiszternek hir szerint két ellenjelöltje már is akadt, még pedig két októbrista miniszter személyében.