Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-13 / 34. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 február 13. A kiásott szegedi végvár. (A Szeged tudósítójától.) A ffioszk öregszik. A futókás falak, vasrácsos ajtók és ablakok évszázadok romantikáját őrzik és fantasztikus legendákat termelnek unokákról unokáknak. Hancúrozó kisdiákok el-elnézik a vaskos falakból kimeredő rozsdás „ágyúcsövei", amely a legenda szerint törökpusztitásra készült és a Tisza-hidat, meg a túlsó pariot lőtték vele a török hódítók visszavetésére. E^ből persze nem sok igaz, aminthogy a Rózsa Sándor legendája is csak szóbeszéd. Azt mondják, hogy Rózsa Sándor itt töltötte fogságát ebben a vármaradékban, amely most kioszk néven ismert borozóhelyisége a szorosan és nem szorosan vett városi tisztviselőknek. A monda szerint Rozsa Sándor a kioszk baloldalán levő toronyban időzött és a vasrácsokat feszegette, hogy rabságából szabaduljon, ami sikerűit is neki. Rózsa Sándor pedig sohasem lehetett a romtoronyban. Mert a „castra Zegedienum" börtönei a Stefánia északi tészében voltak, ahol a hires betyárt (ma talán „uri betörő" lenne) tényleg őrizték nehéz vasba verve. Mikor a börtOnrészeket lebontották, akkor vitték el Rózsa Sándort a szamosujvári fegyházba. Ez a tényleges valóság, hogy a közhit mégsem ugy tudja, hát ez talán annak tulajdonitható, hogy érdekesebb lenne és meggyőzőbb is lenne, ha Rózsa Sándor valóban itt raboskodott volna a mai várrom tornyában. Egy középkori zálogtárgy. A szegedi várnak igen jelentékeny szerep jutott a történelemben. Nem egészen olyan mint az egrinek, vagy a szigetinek, hanem sokkal diszkrétebb természetű szerep volt ez. Mondhatni magánügynek is, már amennyire a királyi udvartartás kasszaügyei különválaszthatók a közügyektől. Mert a szegedi várról, amelynek keletkezését Reizner IV. Béla idejére teszi, mikor a tatárok által elpusztított csongrádi vár helyébe a szegedit építették, — az első határozott emlékezés a történelemben azon alkalomból történik, midőn Róbert Károly és neje Erzsébet, fiuknak, Lajos hercegnek Margit őrgrófnéval történt eljegyzésénél a szegedi és becskereki várakat a menyasszony kelengyéjeiil 15.000 márka erejéig lekötötték. A szegedi vár első nyoma tehát némileg kompromittáló a fenséges hercegek házasságára, de ez még semmi ahhoz képest, hogy a szegedi királyi vár milyen szerepet játszott évszázadokon keresztül a királyi kincstár pénztárkönyvében. Szeged vára örökös zálogtárgya volt a királyoknak. Zsigmond király elzálogosította több más várral együtt és c«ak Albert király váltotta ki ismét. Mátyás király a régi földvár helyébe komolyabb kővárat épitetett, amely a Stefánia helyén a mai városházáig terjedőiig egy önálló, mocsaras erekkel körülfuttatott szigeten fakeri.éses, őrtornyokttal kiépített erőd volt. Ebből az időből van egy kőtáblája a szegedi muzeumnak, amelyen az áll, hogy Zákány István főbiró idejében épült a kővár. Mátyás király sem sokáig tartotta a korona birtokában a szegedi várat, hanem Corvin János hercegnek adományozta, aki 1502 ben csak 9000 forintért volt hajlandó visszaadni azt a kincstárnak. A szegedi vár nagyon alkalmas és kapós zálogtárgy lehetett, mert még törvénysértést is követett el vele a király. Az 1514. évi 3. t.-c. ugyanis kimondta, hogy a koronajavak, köztük Szeged vára ÍR, többé el nem zálogosithatók. Lajos király 1518 ban mégis ezzel fizette ki Báthori Istvánt, aki a bácsi országgyűlés sürgetésére csak 1524-ben adta vissza a várat 2000 forint lefizetése ellenében. Hogy miért kellett folytonosan zálogba csapni a szegedi várat, arra az egykorú krónikás feljegyzések adják meg a magyarázatot. Azt irják, hogy a király „jövedelmei az urak által kezeltettek, szegénynek magának is alig volt miből élnie." Jó, hogy ma már jobb megélhetésük van a királyoknak, mert ugyan mit csapnának most zálogba ? Talán a kioszkot... A vár 1524 ben került Szeged város birtokába. Fentartását ezentúl legnagyobb részben Szeged város polgársága viselte és ezért a város bírája a vár alkapitánya lehetett. Mert külön hatósága volt a várnak (várispánság) meg külön joghatósága volt a városnak. De azért nem volt annyi bajuk a polgároknak a két hatósággal sem, mint máma azzal az egygyel, ami van. ^^^^^^^ A római castellum. A Reizner-féle történelem ezeket az adatokat őrizte meg nekünk a szegedi vár históriáját illetőleg. A legutóbbi évek kutatásai azonban olyan ujabb adatokat hoztak, amelyek most már kívánatossá teszik, hogy a szegedi vár históriáját a legrégibb időkig visszaterjedöleg kiegészítsék. Egy egész sereg ujabb adat, Mária Terézia korabeli alaprajzok, átépítési tervek jutotot'ak napfényre, amelyekkel most Sebestyén Károly szorgoskodik a szegedi muzeumban és ö fogja megírni a szegedi vár uj történetét is. A vár őskorához elsősorban egy Kovács István nevü építőmester szolgáltatott óriási anyagot, aki 1876 óta haláláig őrizte a vár bontása alkalmával előkerült köveket és egyéb érdekes maradványokat, amelyeket a muzeum folyosóján halmoztak össze ugy, hogy szinte hozzáférhetetlenek az egyes ködarabok. Bír a történelem azt mondja, hogy a Duna—Tisza közén rómaiak nem voltak, ezek a kőmaradványok mégis amellett szólnak, hogy Szegeden mégis éltek rómaiak. Van a kövek között például egy gyönyörű márvány relief fej a II. századból, a római császárság idejéből. Igen szép munka, amit a kultúrpalota helyén négy méter mélyván egy egész teremre való piskótaalsku római téglát Is, ami csak amellett szól, hogy itt rómaiak laktak és Szeged és környéke valamikor r mai castellum volt. Szentiványon például a legfinomabb római porcellánedények, a terra sigillaták kerültek napfényre. Ezek olyan speciálisan égetett porcelánok, hogy ilyen finom edényeket ma sem tudnak készíteni, még utánozni sem, mert a készítés módját a rómaiak annyira titokban tartották, hogy végleg sírba szállt velük. Szegedet különben már az ősember is lakta. A Sándor utcában kőkorszakbeli baltát, a Mórautcában bronz vésőt, a téglagyár telkén népvándorláskori régiségeket találtak. Ezeket a maradványókat, különösen a régi vár kömaradványait hiába szeretné a muzeum igazgatója a nyilvánosságnak megmutogatni, a twács a városi mérnökség szakvéleménye alapján túlságosan költségesnek találná a kövek rendezését és kiáiiitását, hanem mindezt akkorra hagyja a város magisztrátusa, ha majd a kultúrpalota ko-, pott épületét megremválják. Erre pedig éppen vagy tiz éve vár az igazgató. A szegedi végvár köemlékei évszázadok vérei históriái! hordozva arcukon a kultúrpalota elzárt, sötét folyosóin várják a napfényt. Ide temette őket a város tanácsa s talán egy uj Kovács Istvánra kell várni, aki kiássa a köveket a sépben találtak. Ugyanakkor talált Kovács Ist- I ten<jermély hatósági humuszból ... Kiélesedett a helyzet Angorában. Konstantinápolyból az a hir érkezeti, hogy az angorai kormány a szövetségeseknek ujabb ultimátumot adott át, melyben a hadihajók Szmirnából való visszahívásának határidejét február 13 ig meghosszabbították, de követelték annak a határidőnek a betartását. Az athéni újságok jelentése szerint a szmirnai török parancsnok minden 18 és 45 év között levő férfit az egész Lavantéban zászló «lá hívott. Az angol kormány a hajós társaságoknak azt a tanácsot adta, hogy ne küldjenek több gőzöst Szmirnába, nehogy veszedelem érje őket. EgyéDként megcáfolják azt a hirt, hogy Anglia keletre csapatokat szalliiana. A török kormány azt is közölte a szövetségesekkel, hogy az ultimátumban emiitett február 13-ika, tehát a keddi nap uián visszakapja akció-szabadságát A francia kormány ebben a kérdésben érintkezésbe lépett az angol kormánnyal, A szövetségesek határoza'ukat eddig nem változtatták meg, ugy hogy a törökök esetleges ellenséges intézkedéseire a szmirnai szövetséges hadihajók fegyveresen fognak válaszolni. Ugy hírlik, hogy a helyzet Angorában kiélesedett, mert az exrémisták a mudániai egyezmény haladéktalan elismerését követelik. Rossz jelentőségű Avalov szovjetképviselőnek Konstantinápolyból Angorába való sürgős elutazása. Stambulinszki híveinek egyrésze csatlakozott a reakc onistákhoz és a macedón terroristákhoz. Konstantinápol>ból jelentik: Beavatott körökben határozottan megcáfolják azt a hirt, hogy a konstantinápolyi tárgyalásokat folytatni fogják. Mindössze a szmirnai kérdés kerül tárgyalás alá. Lausanneból való visszautazása előtt Izmed basa megkérte Hussein király megbízottját, táviratozza meg Hussein királynak, ^hogy Törökország elismeri Hedzsasznak, Sziriána1', Palesztinának és Mezopotámiának teljes függetlenségét. Gibraltárban egy angol ezred parancsot kapott, hogy készülődjék a Konstantinápolyba való elutazásra. , Római jelentés szerint Mussolini miniszterelnök kijelentette a kamarában, hogy Törökország észre fog térni, ha az ántánt oly egységes marad, mint amilyen a szmirnai incidens alkalmából volt. A hatósági lisztellátás jövő évi problémája. (A Szeged tudósítójától.) Megirta a Szeged, hogy á közélelmezési miniszter körkérdést intézett a közélelmezési hivatalok vezetőihez és véleményt kért a jövő évi lisztellátás problémájának megoldására vonatkozólag. Fodor Jenő tanácsnoknak, a szegedi közélelmezési hivatal vezetőjének eredetileg az volt a terve, hogy a hatósági lisztellátás teljes megszüntetését javasolja és helyette a népkonyhák fokozottabb állami támogatását kéri. Fodor tanácsnok azzal indokolta meg munkatársunk előtt ezt az álláspontját, hogy az erősen redukált hatósági ellátásnak nincs sok ér'elme, mert azok, akiket fölvettek az ellátandók névjegyzékébe, úgyis keresetképtelen szegények, akiknek joguk van a népkonyhában való étkezésre. Ez az álláspont, túlságosan kényelmes, mert hiszen a kormány által annyira redukált ellátásra való jogosultság mellett Szegeden az ellátandók száma megközelítette ebben az évben a kilencezret, már pedig Szegeden a népkonyhák teljesítő képessége kilencezer ember ellátására nem alkalmas. Fodor tanácsnok érezte is, hogy álláspontja nem felel meg teljesen a követelményeknek és éppen ezért szükségesnek tartotta, hogy a kérdést megbeszélje a polgármesterrel. A polgármester a megbeszélés során kifejtette, hogy a lisztellátás fentartása a jelenlegi körülmények között sokkal indokoltabb, mint bármikor volt, mert hiszen a szegénység, a nyomor talán soha sem volt olyan -nagy, mint mostanában és egyelőre nincs remény arra, hogy a megélhetési viszonyok javuljanak, sőt azok súlyosbodása várható. A hatósági lisztel átás föntartása léhát föllétlenül szükséges, sőt kívánatos lenne az ellátási jogosultság kiterjesztése is. Erre vonatkozólag Fodor tanácsnoknak az volt a javaslata, hogy a jövőben nullás liszt helyett is kenyérlisztet utaljon ki a kormány, még pedig a nullásliszt forgalmi értékének megfelelő mennyiségben. Eddig a következő arányban utalták ki a hatósági lisztet: Kenyérliszt ötven, főzőliszt huszonöt és nullásliszt huszonöt százalék. A kenyérliszt és a nullásliszt között olyan nagy az árdifferencia, hogy abban az esetben, ha a nullásliszt értékének megfelelő kenyérliszt mennyiséget utalnának ki az ellátandók számára, ebből a lisztmennyiségből lényegesen többen kaphatnák meg a jelenlegi hat kilós fejadagokat, mint amenynyien a mai rendszer mellett megkapják. Fodor -Jenő tanácsnok a közélelmezési miniszter kérdésére most a polgármesterrel történt megbeszélés alapján válaszol és igy a hatósági lisztellátás további föntartását kéri. Az ir köztársaságiak ama közlésével kapcsolatban, hogy a szabadállam kormányának békeajánlatát nem lehet tekintetbe venni, a felkelők vezérkari főnöke a köztársasági hadsereg tisztjelhez és legénységéhez élesliangu proklamációt Intézett, amely azt mondja, hogy a háborút folytatni fogják, mig Írország függetlenségét el nem ismerik. Kompromiszszum nem lehetséges. A felkelők hadseregét felszólítják, hogy tevékenységét erössen folytassa tovább, ne törődjék az ellenség cselszövéseivel és aljas módszerekkel, amelyekkel az írek erkölcsét meg akarjdk törni Ennek a proklamációnak közzétételével egyidejűleg támadás történt az ellen a dublini nyomda ellen, amelyben a szabadállam kormányának amnesztiára vonatkozó rendeletét kinyomták. A nyomdát a levegőbe röpítették.