Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-09 / 31. szám

Szeged. 1923 február 9. SZBQBD 8 Látogatás a kutya-vesztőhelyen. (A Szeged tudósítójától) Majdnem minden nap megható jelenetek ismétlödnek meg a városi kihágási bíróság előtt és a közrendészeti hivatalban. Halálraítélt kutyák búsongó gazdái Kisértgetik a lehetetlent és kegyelemért, közbenjárásért könyörögnek illetékes és illetéktelen faktoroknál. Könnyező vénkisasszonyok karján elárvultan lóg a kutyaszij, csizmás nimródok kétségbeesetten csapkodják CBizmaszárukat elcéltaianodott korbácsukkal, öreg külvárosiak könnyeznek a Bodri sorsán, „aki" pedig a legjobb pocokfogó volt az egész környéken. A szürkére festett sintérkocsi, rajta a dróthurkos mesterrel, mint a sötét és kérlelhetetlen végzet ődöng az elkutyátlanodott város utcáin, sandaszemű segédjei pedig minden udvarban ebet szimatolnak. A kocsi belsejéből pedig, az erős vasrácson keresztül szomorú vonitással vágyakoznak kifelé, a szabadba a rabul ejtett pincsik, fokszik, ujfullandik és egyéb nemzetségből való élesfogu páriák. A belügyminiszter ugyanis egyetlen tollvonással halálraítélté a szabálytalanul élő, szabadon járó, vagy adót nem fizető kutyákat és a iömegitéletet kérlelhetetlen szigorral hajtják végre azok, akiknek ez a hivatásuk. És az ítélet ellen nincs apelláta, mert ha meg is felebbezi valaki, mire a felebbezés felkerül a kormányhoz, az ítélet már végrehajtatott. A rézdrót-hurkos mester szürke kocsijával pontosan kidolgozott haditerv szerint járja be a várost és a hivatalos jelleget kidomborítja a kíséretül mellé adott államrendőr. Minden házba bemennek és kérlelhetetlenül összefogdossák a jegyzékbe foglalt áldozatokat, de elhurcolják azokat a kutyákat is, amelyeket véletlenül szabadon, szájkosár nélkül találnak a házak udvarán. Mivel pedig a kutyáját mindenki szereti, az elkeseredés, a méltatlankodás napról-napra fokozódik a városban. A drákói ítéleteket a Szeged szab. kir. városi gyepmesteri hivatal hajtja végre. Ennek az intézménynek felettes hatósága a köztisztasági hivatal, amely ott székel a régi tüzérlaktanyában, a Pacsirta-utca elején. A köztisztasági üzem uj vezetője Papp Ferenc, volt városi számvevő, aki olyan forgalmas üzemmé varázsolta már a városi gőzfürdőt is. Amikor meglátogattuk hivatalában és értesítettük szándékunkról, a legnagyobb készséggel állt rendelkezésünkre. Azonnal kiadta az utasitást, hogy a János, vagy a Pista fogjon be és addig is körülvezetett bennünket a köztisztasági üzem hatalmas udvarán. El sem hinné az ember, csak ugy kívülről, hogy itt kinn, a bürokratikus toronytól jó messzire, már megva'ósult az üzemegységesités. A köztisztasági üzem mindent házilag kezel. A bognármühelyben kocsikat, hintókat gyártanak, a megrongáltakat javítják, a kovácsmühelyben izmos legények patkóvá kalapálják a szikrázva izzó vasrudat, kinn az udvaron, a műhely előtt éppen egy egyetemi professzor telivér versenylovára verik a szakszerű „gyógy-patkót". Az asztalosmühelyben Szendrey tanácsnok hivatalszobájának bútorát renoválják, a szijgyáriómühelyben pedig lószerszámokat készítenek. Mire végigjártuk ezeket a munkatanyákat, a Pista, vagy a János már be is fogott és a kocsi útra készen állt a kapuba. Nemsokára fürgén kocogtunk végig a Kossuth Lajos-sugáruton keresztül, ki a Gyep-tér felé, amely ott fekszik valahol a dorozsmai országút mentén, a régi és az uj temető között. A gazda, Erdélyi János okleveles gyepmester, még nem volt otthon, rendes napi körútját még nem fejezte be. A felesége kalauzolt végig a hivatalos helyiségeken. Az első teremben vasketrecek voltak szép sorjában, de csak négynek volt lakója. Négy reszkető kölökkutya, közöttük egy alig négy hetes buldogg. Megfigyelés alatt vannak, mert embert martak. A kölök buldogg a kedvenc. A gazdaszony kinyitja ketrecét és a kis rab vidám csaholással ugrik ki az udvarra. Itt kinn, a törvényen szinte kivül álló gyeptéren, nem gyanús, nem veszélyes, senki sem fél tőle. Szabadon ugrálhat a látogatók kezéhez és ugy látszik, eszébe sem jut, hogy sorsát már megpecsételték a felsőbb hatalmak. A háromheti megfigyelés után ugyanis, akár alapja volt a gyanúnak, akár nem, rajta is végrehajtják a halálos ítéletet. Pedig kár érte. Tiszta, angol buldogg fajta, amilyenekért egy-egy kutyabarát nehéz tízezreket is szívesen áldozna. A végzet azonban kérlelhetetlen és meglehel, hogy nemsokára valami szép asszony számára készítenek kesztyűt a bőréből. A vasketreces kutyabörtön mellett van a vesztőhely. Nagyon hasonlít a vágóhidhoz. Vasbeton padlóján nedves vérnyomok és középen valami mély vermet födő vssrostélyon két kutya véres, kihűlt teteme fekszik. Az udvaron, amelynek kerítése eltűnt a háború alatti gazdátlan időkben, két láncra kötött véreb ugat az idegenekre. Ezeket nem fenyegeti veszedelem, hiszen a gyepmester a gazdájuk. Közben megérkezik a gazda. Érkezését előre jelzi a kocsiból kitörő zavaros-vészes vonítás. Valami különös, vérfagyasztó hangzavar. Kölök-kutyák ijedt csaholása összevegyül az öreg házőrzők mély, morgó basszusával, amit megszakít néha egy-egy végzetsejtő vonítás. A gazda arcáról elégedettség sugárzik le. A mai körút pompásan sikerűit. A kocsi rácsa mögött tizenhét rab várja a sors beteljesedését. Szűkölnek, sírnak, reszkető orrukkal feszegetik a kocsi oldalrácsát. Erdélyi János pedig sarokbaállitja a hosszunyelű hurkot, bemegy a házba és lekanyarit egy darab kenyeret, hozzávaló szalonnával. Jóízűen falatozik, a legények pedig készítik a szerszámokat, a bunkót a munkához. Mert az Ítéletet statáriálisan hajtják végre. Amig minden elkészül, a gazda is elintézi a szalonnát és^azután mégkezdődik a kegyetlen, véres munka. Az egyik legény kis rést nyit a kocsi ajtaján. A résen kidugja fejét az egyik rab. Hatalmas ujfullandi. Nedves szemében a csalfa szabadság öröme csillan fel egy pillanatra, de hirtelen kilobban az öröm és zöld, tehetetlen düh villanássá változik, amint a másik legény bundás nyakára szorítja a hurkot. A mester nekigyürkőzve várja a kapálódzó áldozatot a vesztőhelynél. Lábával a hideg, véres kőpadlóra szorítja a vonító kutya nyakát, a kezébe kapott bunkóval pedig odasújt a habzó szájú állat homlokára, pontosan az elhomályosuló szemek közé, ahol legvékonyabb a koponyacsont. Aztán vége mindennek. A hatalmas ujfullandi meredten, rángatózó lábakkal nyúlik el a padlón; a levegőbe rug még néhányat, aztán vége. A hurkos legény a mozdulatlanná merevedett állatot félrerugja az útból. Az udvaron álló börtönkocsi hirtelen enémul, mintha a kétségtelen pusztulás előérzete némította volna el az áldozatokat. Azután következik a második; fehér szőrű, barna foltos vizsla, a harmadik: foxterier, a negyedik: fekete juhászkutya, az ötödik, a ... a tizenhetedik. Nincs kegyelem egyik számára sem. A véres hóhérmunka után a legények, kikről ugy hiányzik valami, talán a vörös kámzsa, karjukkal törlik le izzadó homlokukat. A mester pedig adaszól a feleségének: „Kész van-e mán az ebéd ?" Benn, a szentképes szobában pedig kétségbeesett csengéssel szólal meg a telefon. Valaki érdeklődik eltűnt kutyája után. A mester dicsekedve mondja el érdeklődésünkre, hogy a mult év januárja óta már több mint kétezer kutyát irtolt ki, de még körülbelül ötszáz halálos ítélet vár végrehajtásra. Naponta átlag tizenöt—huszonöt áldozat kerül horogra. Elmondotta, hogy sok baj van a kulyák gazdájával, nehezen válnak meg értelmes házi barátjuktól. Sok helyen hivatalos erőszakot kell alkalmazni. Megtörtént, hogy nyolc rendőrrel kelleit egy helyre elmenniök, de még igy sem boldogultak valami könnyűszerrel, a" hatalmas dogg maga is segített gazdájának az úgyis hiábavaló védekezésben. De azért sok ravaszkodás történik a kutyák körül. Nagyon sokan idegen fiutyát vissznek ki a gyepmesterhez és | mint saját, halálraítélt kutyájukat adják át kiirtásra, hogy a kedvenc életét megmentsék. De a sintérek még ravaszabbak, a kivitt cserekutyát szó nélkül elfogadják, de aztán elmennek az eredetiéri is. Fölkavarodott gyomorral hagyjuk el a hóhér tanyát és menekülünk vissza a városba. Hosszú hallgatás után arról beszélgetünk, hogy a kivégzett kutyák bőrét kicserezteti a város és aztán hasznosítja. A gyepmester pedig minden kutya után tiz korona tiszteletdijat (majdnem vérdijat írtam) kap. A városban pedig arról panaszkodnak, hogy a kóborkutyák nyugodtan veszélyeztetik a járókelőket, mert a gyepmestert állítólag a házikutyák kiirtása foglalja el egészen. A panaszkodók még arról is beszélnek, hogy a gyeplegények szive sincs teljesen kőből, alkalmas eszközökkel meglágyítható és állítólag már néhányan meg is lágyították. Magyar László. Erőszakos lépésre készül Törökország. szakították meg, hanem csak felfüggesztették: Én magam nem tekintem megszakitottnak az Konstantinápolyból jelentik: A szövetséges megbízottak nyomatékosan tiltakoztak a török kormánynak ama követelése ellen, hogy az 1000 tonnán felüli hadihajók hagyják el a szmirnai kikötőt. Figyelmeztették a törököket, hogy ha kényszert próbálnának alkalmazni, annak súlyos következményei lehetnek. A szmirnai török parancsnok megismételtette a kérést és hozzá tette, hogy ha nem teljesitik önszántukból, akkor a parancshoz képest kénytelen lesz erőszakkal visszavonulásra kényszeríteni őket. A szmirnai francia kolonia körében nagy a nyugtalanság. A franciák engedélyt kértek, hogy hajóra szállhassanak. A francia és az angol kormány elhatározta, hogy visszautasítja a törököknek azt a kívánságát, mely a hadihajóknak Szmirnából való visszahívására irányul és értesiti az angorai kormányt, hogy a hajók parancsot kaptak a támadás esetén való védekezésre. A Reuter Iroda az éjjeli órákban jelenti Konstantinápolyból: A szmirnai török főparancsnok megrövidítette az idegen hadihajóknak a szmirnai kikötőből való eltávozására adott .határidőt. Azt követelte, hogy éjfél helyett naplementekor távozzanak el. A szövetséges főmegbizottak az angorai kormányhoz figyelmeztetést intéztek, amelyben a kormányt felelősségére figyelmeztetik. A szövetséges hadihajókat elutasították, hogy maradjanak Szmirnában mindaddig, amig kormányuktói parancsot nem kapnak a távozásra. Konstantinápolyból jelentik: A török lapok a katonai parancsnokság parancsát közlik, amely szerint valamennyi tényleges és nyugállományú tiszt a büntető következmények terhe alatt haladéktalanul jelentkezni tartozik. Lausanneból jelentik: Izmed basa, aki a török küldöttség több tagjaival elutazott, ma a török küldöttség többi tagja is követi. Izmed távozása előtt a következő kijelentést tette: Nekem azt mondták, hogy az értekezletet nem értekezletet. Három hét alatt visszajöhetek. Poincaré miniszterelnök előző nap táviratot küldött Izmed basának, amelyben közölte vele, hogy a francia kormány a britt kormány hozzájárulásával fenntartja a szerződés gazdasági határozmányai tekintetében azokat a módosításokat, amelyeket Bompard vasárnap előterjesztett. Tudatta továbbá, hogy a szövetségesek bármikor hajlandók az értekezletet folytatni, ha a kezdeményezés a törököktől indul ki. A Fehérházban tegnap értekezlet volt, amelyen Törökországgal kötendő különbéke előkészítéséről tárgyaltak. A szerződésben biztosítani fogják a Törökországban élő amerikaiak védelmét, valamint a tengerszorosok szabadságát, úgyszintén a vallásgyakorlatot és oktatást. Lausanneból írják: Hat-hét millió svájci frankba került a lausannei békekonferencia, wwwwwwwwwwwwwwwwwwwww Nincsics a szerb külpolitikáról. A szerb külügyminisztériumban tegnap délután konferencia volt, amelyen Nincsics külügyminiszter ismertette a külpolitikai helyzetet. Áttekintést nyújtott az általános helyzetről és kifejtette, hogy a fejlemények nem fognak szükségképen háborúra vezetni Olaszországgal. Remélhető, hogy Olaszország hamarosan jóváhagyja a rapalloi szerződést. Nagy fontossága van a magyar kérdésnek. Jugoszlávia a kisántánt több kormányával egyetértőleg mandátumot kért Magyarország lefegyverzésének végrehajtására. Ami a lausannei konferenciát illeti, e részben azt mondta a külügyminiszter, hogy egyelőre nem nyilatkozhatik, valamint arról sem, hogy esetleg összetűzések támadhatnak-e Török, ország és más államok között. Illetékes helyen hangoztatják, hogy a délszláv kormány a legóvatosabb figyelemmel kiséri a közel keleti eseményeket.