Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-25 / 45. szám

Egyes saeám ára 16 korona. JMrtewtfoég f kladihtv.•il Xölc.ey-utco 6. (PrófétaMáUó, L emelet 6.) Telefon O—SS. A „Sieged" megjele|B hétfó kivételével minden Mf. Egyes szám éra 16 ko, Előfizetési árok: Eflj ipra Siegeden 300, BudaItmtn ét vidéken 320 kor. Hirdetési árak: Pétbasáboo 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér belükkel 16 K. SzSvegkSztl közlemények soronként 100 K. Nyllttér, családi és orvosi hir 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 február 25, VASÁRNAP. 45-ik szám. A bomba-szakértők. Az e ső számú bomba szakértők a rendőrségiek voltak, akik majdnem in flagranti kapták a bombákat. Hivatalos kommünikében ál sápítják n eg ró'uk, hog^ igen temperamentumos és akcióképes bombák volt k, ha idejéb n le nem füle'ik.őket, negyven méteres körzetben mindent elpusztítanak. A második számú szakértők a konstruktív lapok szerkesztőségeiben ülnek, akik a rendőrségi kommünikével szemben rögtön megállapító ták, hogy a bombák nagyon szelíd jószágok voltak, a töltelékük káposztavagdalék, csiriz, spenót mi-egyn ás volt, ami, sajnos, a legritkább esetben okoz halált, mivel aránylag kevés ember fullad a csirizes tálba. Ez a megá lapitás annál elfogulatlanabb és tárgyilagosabb, mert láttatlanban mondatott. Legalább ezt kell feltételeznünk, mert arról nem szólt a konstruktív publicisztika, hogy látta és tapintotta volna a bombákat, amelyekkel pajzán kedé;yek I berális politikusokat akartak megtréfálni. Annál érdekesebb, hogy a harmadik számú szakértői vélemény, a csepeli, meglehetősen hajaz A Nép-éhez és a Szózat éhoz. E harmadik szakvélemény szerint a bombák nagyon sze'id és nagyon ügyetlenül összebarmolt játékbombák, teljesen impoten ek a bombák nemes hivatasának betöltésére. Épp^n ugy nem tudnak robbanni, mint ahogy a játékkereskedésekben árult, papirmaschéból és kenderkócból termett oroszlánok ssn tudnak harapni. Se okunk, se jogunk arra, hogy a csepeli szakvélemény helyességét kétségbe vonjuk. Jogunk azért nincs rá, mert nem dicsekedhetünk azzal, hogy mi értünk a bombához, hiszen az nekünk nem mesterségünk, okunk pedig azért nincs, mert laikus ér szel is fel érjük azt, hogy a n pókig vízben áztatott bombáknak valóban nincs kedvük a robbanáshoz s a bombák egyébként se politikusok s ha azoknak elnézzük, hogy máról-holn pra megváltoznak, ezt nem lehet rossz néven venni a bombáktól sem. Nem csöcfá', ha hiányzik belőlük minden politikai iskolázottság, hl zen nem tekinthetnek vissza nagy múltra, mindössze egy-két év óta szerepelnek a magyar politikai életben. Ha azonban tisztelettel megnyugszunk is abban a szakvéleményben, amely a bombákat ártatlan nippeknek minősiti, még mindig akad egy két elintézetlen kérdés és nem érdektelen probléma. Mi tudjuk, hogy a bombák ártatlanok voltak már születésük pillanatában is, de tudták-e, akik szülték őket? Hiszen ha az isten akarja, a kapanyél is elsül s a csokoládébomba is robban, mint ahogy például az erzsébetvárosi kaszinóban robbant, igaz, hogy szabálytalanul, mert nem kérdezte meg előbb a szakértőket, hogy tud e ő robbanni. Kintk állt érdekében a halál tréfáját űzni Rassay Károllyal, meg Miklós Andorral? A Szózat mai száma finom malíciával jegyzi meg, hogy akikre először vetődött a gyanú s akiket a lap koronatanuknak mond, azok közül az egyik zsaroló, a másik a Lipótmezőről szabadult örült, a harmadikat kihallgatása után vitték ki a Lipótmezőre. Ez a malicia azonban kétélű. Úgyis lehet fordítani, hogy aki a liberális politikusok elpusztítására gondol, az vagy gonosztevő, vagy őrült s ezt mi is készséggel aláírjuk. Nem tudjuk azonban, hogy a konstruktív sajtó igy gondo ja-e. Nem tudjuk, egy véleményen van-e a belügyminiszterrel, aki haragos felindulással jelentette ki a nemzetgyűlésen, hogy nemcsak az a gazember, aki bombával dolgozik, hanem az is, aki ezt a gonosz játékot helyesli, vagy mentegeti. Természetesen nincs a magyar sajtónak egyetlen orgánuma, amely helyeselné, vagy mentegetné a titokzatos merényieteti Csak éppen felháborodás és megbotránkozás van, még A Nép-ben is, még a Szózat-ban is. A Nép azon van felháborodva, hogy „akkor nem siettek nyilatkozni a miniszterek és gyáván, átkozódóm mosakodni a politikusok, ha ébredőt vertek agyon, vagy lőttek le", holott „legalább kétszer annyi magyart vertek véresre, vagy küldtek másvilágra a zsidók a keresztény kurzus óta, mint ahány „zsidóellenes* merénylet történi". A Nép szerint „nem az a fontos, hogy kik, hogyan és milyen csomagokat küldtek a két liberális vezérférfiun8k, hanem az a becstelen, országrontó és megszervezett lárma", etri e miatt keletkezett. A Szózat azt a pe'fidiáf ítéli el markáns nemzeti stílusban, amivel „a két lecsúszott ember" — már t. i. Rassay és Miklós Andor — „ezt az önreklámot csapták maguknak az öntöltésü bombákkal". A Szózat nem talál szavakat Rassay gyávaságának a jellemzésére, aki a bombamerénylet után való nap az Erzsébethidon ment haza, mert figyelmeztetést kapott, hogy ha a Lánchídon megy, ott már várják és bele fogják dobni a Dunába. Merte szokott hazamenni Rassay ? — kérdi a Szózat cikkének a cime és a cikk mindjárt meg is felel rá, hogy Rassay tisztelői tévedésben ne legyenek. „Vigyázzanak a csirizes tál önmártirjai, hogy tovább ne töltsék a teli poharat, mert ha kicsordul, csakugyan robban valami: kirobban az alig-alig elfojtott indulat*... Nem tudjuk, hogy a belügyminiszter bombaszakértő-e, de feltesszük rola, hogy a saját pártja lapjait szok a olvasni. Akkor pedig már most tudhatja, kik, hol és mivel töltik azokat a bombákat, amelyek legközelebb robbanni fognak, mindaddig, mig ugy szét nem szaggatják a maradék országot is, hogy az isten se rakja többet össze. Vázsonyi az uj lakásrendeletről. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A tegnap esti minisztertanács letárgyalta Vass Józst f népjóléti miniszter uj lakásrendelet-tervezetét. Az uj lakásrendeletről eddig csak egyes részletek szivárogtak ki a nyilvánosság elé, de ez is elég volt ahhoz, hogy az ellenzéki pártok, elsősorban a demokrata párt, a legélesebben állást foglaljanak ellene. A demokrata párt ez egyben ma este értekezletet tartott, amelyen Vázsonyi Vilmos foglalkozott behatóan a rendelet egyes állítólagos intézkedéseivel. — Nemujkeletü — mondotta — a kormány azon intézkedése, hogy a gazdasági élet egyes vonatkozásaiban helyreállítsa a teljes szabadságot ugyanakkor, amikor más irártyban, igy a belföldi monopóliumok s a kivitel terén továbbra is fentartja a háborús tilalmakat. A szabadsághősök első kirohanása a gabonaárakat szabadította fel, tisztán osztálypolitikából, hogy ezzel megszerezze magának a gazdaosztály voksait. — Ennek természetes következménye volt az, hogy a fölszabadítás után újból megindult a drágulási folyamat, annak ellenére, hogy a korona Zürichben változatlan fénnyel és változatlan értékben ragyogott. Eddig azt mondották, hogy mindennek Zürich az oka és ezért joggal álmélkodott az ország lakossága azon, hogy a stabil korona mellett az árak soha nem látott mértékben emelkedtek. A zürichi korona jelezte azelőtt a gazdasági élet hőmérsékletét, most pedig előállt az a helyzet, hogy volt egy hőmérőnk Zürichben és az nem jelezte a lázat: megfagyott. Azt hitték, hogy ha a hőmérő nem fogja mutatni a lázat, el fogják hinni, hogy a betegség megszűnt. Természetesen ez nem tarthat soká, nem kívánhatjuk, hogy a külföld többre értékelje a koronát, mint mi magunk. — Sokáig ugy látszott, hogy a szabadsághősök a gabonaárak eltörlésével kiélték szabadságukat, de most váratlanul azt látjuk, hogy ujabb szabadságokat akarnak sta uálni, a nagy lakásokat és üzleteket akarják fetszabaditani. De hát erre én azt mondom, mindenekelőtt jöjjön el a szabadság, hogy én szabad legyek a magam portáján, jöjjön el az a szabadság, hogy elmondhassam: Az én házam, az én váram. Ne dobhassanak engem ki a lakásomból azért, hogy oda másokat belakoltassanak. Erre azonban hiába várunk. A lakáshivatalt nem hajlandók megszüntetni, miután fönn akarják tartani a maguk számára a donáció jogát, fönn akarják tartani annak a lehetőségét, hogy vitézi lakásokat utaljanak ki azok részére, akik nem is vitézek. A helyzet nagyon kellemes volt számukra, miután annak adnak lakást, akinek akarlak és mindig a másokéból. Legyen már egyszer vége ennek az állapotnak, tessék redukálni az igényjogosultak számát. Áttérve a lakásrendeletre kimutatja Vázsonyi, hogy az teljesen hamis princípiumokból indul ki. A nagy lakásoknak és az üzlethelyiségeknek felszabadítása igenis nem oldja meg a háztulajdon kérdését, főleg nem oldja meg ebben az értelemben, amely a kormány állítólagos szociális törekvéseinek megfelel. Ha ugyanis csak az üzlethelyiségeket és a nagyításokat szabadítják föl, akkor éppen a háztulajdonosok azon rétegeit védik meg, akik erre legkevésbé szorulnak rá. Szerinte demagógia az is, hogy a köztisztviselőket állandóan mentesitik a terhek alól, azokat, akik a törvényt végrehajtják. Beszéde további során Vázsonyi éles harcot hirdetett az uj lakásrendelet ellen. N«m kerül egyelőre napirendre a házizabályrevizió8 Javaslat. A lakáskérdésen kivül elsősorban a házszabályrevizióval foglalkoznak a politikai körök. Ma már kétségtelen, hogy a házszabályrevizió egyelőre nem kerül napirendre. Valószínűleg csak a költségvetés letáigyalása után terjeszti a kormány a Ház elé. Ettől függetlenül azonban felmerült az a terv, hogy a javaslatot a benyújtás előtt pártközi konferencia elé vigyék és ott módot adjanak az ellenzék vezető politikusainak arra, hogy a tervezethez hozzászóljanak. Állítólag ez a pártközi konferencia a jövő héten ül össze. Képviselők Zalaegerszegen. Ma a Magyar Távirati Iroda a következő félhivatalos jelentést adta ki a képviselők zalaegerszegi útjáról: Tegnap délután az internáló tábort megtekintő képviselők három bizottságot alakítottak és uzy hallgatták ki azt a hetven internáltat, aki kihallgatásra jelentkezett. A képviselők elsősorban azokat az eseteket vizsgálták meg, amelyeket Esztergályos János parlamenti interpellációjában hozott fel, igy Kozár János esetét, akiről Esztergályos azt állította, hogy éhségében kutyahust evett. Kozár kijelentette, hogy tizenkét évig volt Kozarek mellett hóhérsegéd és ott kedvelte meg a kutyahust, amelyet állítólag igen ízletesen tud elkészíteni. Kijelentette, hogy nem azért evett kutyahust, mert éhes volt, hanem azért, mert szereti azt. Az internáltak általában kijelentették, hogy a bánásmóddal meg vannak elégedve és csak azt kívánják, hogy engedjék őket szabadon. Akadtak olyanok is, akik nem akarnak eltávozni a táborból, mert szívesebben vannak ott, minthogy bizonytalan jövőnek legyék ki magukat. Az egyik internált kövecsekkel megrakott zacskókat adott át Éhn Kálmán képviselőnek és azt mondotta, hogy ezeket a kődarabokat az ételben találta. Ehn Kálmán már az első zacskónál megállapította, hogy az nem kődarabokat, hanem malterhulladékot tartalmaz és semmi esetre sem származhatik az ételből, mert abban tizenöt percnyi forrás után a malterdarabok amúgy is szétválnának.