Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-02 / 26. szám

Szetted, 1923 február 2. SZEGED A gyűjtői lélek fejlődése. Nem szigorúan elvont fogalmakról, bölcseleti kérdésekről kivánok értekezni, hanem bemutatni azt a fejlődési menetet, ami az emberi lélekben végbemegy addig, amig valaki „amatőr gyűjtő" lesz, amig valakibe a gyűjtési szenvedély rendszeres életszükségletté válik. Előbb azonban néhány általános bölcsészeti eredményt, meghatározást fel kell frissítenünk. Az ember bizonyos külső benyomások folytán valamely célra predesztinálva születik. Az első cél a táplálék megszerzése, az életfentartási ösztön a legnagyobb cél, amellyel világra születünk. A táplálkozási ösztön és életfentartási cél folytán valamennyien a szent tulajdon jegyében kezdüik élni. Az én táplálékom az én tulajdonom, kizárólagosan az enyém, azt én fogyaszthatom csak el, csak én használhatom fel erőim gyarapítására, vagy pótlására. Ezen érzetnek kibővülése hozza létre a tulajdon becsességét, hatványozása pedig szülője a szerzési vágynak, — a gyűjtésnek. A szerzési vágy megnyilvánulásának tárgya szerint lesznek tudósok, kapitalisták, gyűjtők. Voltaképen valamennyien saját szükségletüket meghaladó erőket halmoznak fel: szellemi és termelési erőket. Ezért talán nem nagyítás, ha azt állítom, hogy valamennyien kapitalistáknak születünk, mert a szerzési vágy, az éhség lekü7dése iránti harc, az első emberi cél, amelynek jegyében élni kezdünk. A környezet és a külső események befolyása az, ami azután a szerzés tárgyának célját irányítja. Aki szellemi javakat gyűjt össze, tudós, — aki a termelési eszközöket halmozza össze: kapitalista, — aki pedig szükségletét meghaladó holt tárgyakat gyűjt össze : gyűjtő lesz. A gyűjtési vágy tehát velünk született tulajdonság, azt pedig hogy mit gyüjtünk, kizárólag a körülmények és a környezet szükségszerű befolyásának irányító hatása szabja meg. A gyermekkorban a gyüjjés elsősorban is a játékok _összehalmozására irányul. Csúzli, labda, ólomkatona, papirházák, kavicsok, dobozok, cigaretahüvely végek, gombok összehalmozásai annak a belső kényszernek, amely javak felhalmozására irányul. Ez ellen küzdeni sem szép szóval, sem virgáccsal nem lehet, „űzd vasvillával bár, a természet visszatér mégis." A körülmény és a környezet befolyását a gyűjtésre, legjobban a gyermekkori gyűjtésekben figyelhetjük. Ahol nincs kavicstermő vidék, ott a kavicsot mint ritkaságot gyűjtik. A gyermeket tiltják a dohányzástól, az ismeretlen tiltott gyümölcs iránti vágy hajtja őket a cigarettahüvelyvégek gyűjtésére. A gyermek irni kezd, foglalkozásával járó egyik fő eszköznek a használt tollak gyűjtésére adja magát. A formák, színek, csillogások esztétikai érdeklődést idéznek elő s a gyermek összeszedi az ő naiv szemének tetszetős, eldobált, elveszitett gombokat. Minden gyűjtés a körülmények és környezet hatásának eredménye. A gyermekkorban még látjuk az indokokat, de később a szövevényes bonyolult emberi élet, a szenvedések és örömök, a jólét és küzdés ezer és ezer pókhálószállal fonják körül a lelket, — későbbi időben már bajos a lelki alapmotívumokat kimutatni. inkább a külső befolyások hatalmasodnak felül, mint: az izlés, a műveltség és a pénz. A gyűjtői lélek fejlődése szorosan összefügg az izlés csiszolódásával. A zsenge korban, épp ugy, mint az izlés alacsonyabb fokán a gyűjtés tárgya rendszerint értéktelenebb, sokszorosított tárgyak összehalmozása. Levelezőlapokat, képesujságokból kivágott illusztrációkat' gyűjtenek, természetesen rendszer nélkül, csak a nagyobb szám elérése a fontosabb. Az izlés csiszolöddsa a lakás berendezésével, a szoba feldíszítésével kezdődik. Alig van olyan ember, aki ne akarná valamivel szépíteni szobáját. A kopár falak, az egyszerű bútorok disz után siránkoznak/ Nosza előkerülnek a családias baráti fényképek, kiállítják a bútorokra, felaggatják a falakra és előszedik a képes lapokat is hasonló célból. A falak tarkák, színesek lesznek. Szórakoztatják a szemet, elvonják a gondolatot a napi élet keserveitől. Lelki vibráció keletkezik ilyenkor, mely néhol gyots, másutt lassúbb tempóban, mást és mást követel. Az élet változatos, a szem és izlés fejlődik, csiszolódik, kezdik cserélgetni, átcsoportosítani az egyszerű díszeket, mig végre rájönnek, hogy mindez már nem kell, jobb volna valami nagyobb, esetleg bekeretezett valami. Következik nemsokára a második lépcsőfok: a reprodukciók szeizése. Ezek a nagyobb reprodukciók már távolabbról is szemlélhetők, mint a lapok és fényképek, hatásuk nyugodtabb, szemlélésük élvezetesebb. Ez sem kell azonban már sokáig. Megismerkednek az eredeti munkák szépségével és becsével. Felébred a vágy, hogy a művész lelkéből kiszakított darabot őrizzünk a szobánkban s következik a gradus terlius: az eredeti müvek szerzése iránti vágyakozás. Képeslevelezőlap példám azonban csak szimbolizája a többi gyűjtési tárgyak külön-külön óriási csoportját. A gyűjtés egyszerű, nemtelen, silány holmikon kezdődik s a gyűjtői lélek fejlődésével érlelődik a vágy a legbecsesebb tárgyak megszerzése iránt. A gyűjtői lélek fejlődését azonban csak a folytonos érdeklődés, szakismeret, tanulás idézi elő. Ez az alapja az egészséges gyűjtésnek, mert ugyan gyűjthet valaki spontán elhatározás folytán is, de ha nincs meg a kellő - szellemi alapja, gyűjtése csak kártyavár, régiségbolt, vagy mükereskedés, de nem gyűjtemény. A szellemi 'alap teszi egységessé, zavartalanná a szemlélődést, ? gyűjteményben nem lesznek kirívó ellentétek és torz félrebillenések. A gyűjtés legtöbb ága a lakásdiszitésből eredt, de a gyűjtés minden ágából való szemelgetés még nem gyűjtemény létrehozása. Képek, szobrok fegyverek, poharak, porcellánok, bútorok, órák, szőnyegek összegyűjtése azon célból, hogy azzal lakásunkat szebben és Ízlésesebben berendezzük, még nem gyűjtés a szó nemes értelmében. Ez a cél nem egy, vagy két vitrinnek teletömése, hanem a gyűjtési ágnak rendszeres müvelése. A bélyeggyűjtő célja egy földterület (állam) összes létező bélyegeinek összegyűjtése; a fegyvergyüjtő egy fegyver — nem fejlődési típusait gyűjti össze, — vagy egy tipusmk összes változatait; a képgyüjtő egy ország, 'egy kor, egy stilus alkotásait gyűjti; a bibliofil egy irodalmi szakot, vagy általában a bibliofil ritkaságokat, egy kort gyűjt könyvtárába stb. A rendszeresen igy gyűjtött anyag az igazi gyűjtemény, amely nemcsak esztétikai érzéseket idéz elő, hanem tanulságos és a kultura fejlődésének eleven bizonyítéka. A gyűjtők és gyűjtemény ennélfogva, mint külön, de rokon fogalmak jelentkeznek. Gyűjtő lehet valaki gyűjtemény nélkül is, de gyűjteménye $sak gyűjtőnek lehet. Lugosi Döme. Kosztpénz. (i4 Szeged tudósítójától.) A cim után ítélve , egy papirt magasabban, ha annak belső értéke 1 t.x —_ l. i. x xi _ v 11 i.iz _ i_u l/l. tt •. azt hihetné az olvasó, hogy most már arról a pénzről fogunk beszélni, amit a boldog családapa minden szombaton átad a ház asszonyának, hogy abból fedezze egész héten át a háztartás költségeit. Ez volt a „kosztpénz" szó jelentése évtizedek, sőt már évszázadok óta, egészen a legújabb időkig, amikor ez a békés és semmitmondó név hirtelen egész más jelentőséget kapott. Ha eddig kizárólag a háziasszonyok beszéltek a kosztpénzről, panaszkodva, hogy az túlságosan alacsony, hogy jövő héttől kezdve fel kell emelni, hogy minden drágul, \ hát a kosztpénznek is meg kell drágulnia, ugy • mostanában akárhova megy az ember, mindenütt csak a kosztpénzről hall beszélni. És csodálatoskép nemcsak asszonyok, — ugyan ezek is eleget beszélnek erről az újfajta „kosztpénz"-ről — hanem komoly férfiak, bankárok, ügyvédek, kereskedők, gyárosok, iparosok, kis kézművesek, suszterek, asztalosok, grájzlerok, vendéglősök beszélgetéseiben bukkan fel minduntalan a bűvös erejű szó: a kosztpénz. Ha még nem hallottál volna nyájas olvasó még ismerőseid révén" sem arról, hogy mit is jelent ez az uj „Szézám nyilj meg", ugy megpróbáljuk azok előtt laikusan megmagyarázni. Kosztpénz-üzieteket a tőzsdejátékosok kőinek, akiknek van egy bizonyos mennyiségű értékpapiruk, amelyet teljes értékében kifizettek és igy azok a tulajdonukat képezik. Hausse emelkedett, mig a vesztett háború után csak pénzünk fokozatos romlása jutott — bár csak igen mérsékelten — kifejezésre az értékpapírok emelkedésében. Mire a bankok visszakapták a lombardhitelbe fektetett pénzüket, az már jóval kevesebbet ért, mint mikor kölcsönadták és az üzletre igy ráfizettek, mert ha azt az évi négyöt százalékot meg is keresték, ami a között a két és fél—három százalék, amit a betevökapott pénze után és a között a hét—nyolc százalék között van, amit a hitelt igénybevevő fizetett, ugy á pénz valutáris értékének csökkenésével természetesen ez illuzórikussá vált. A bankok hamarosan rájöttek erre és ettől kezdve vagy maguk vásároltak értékpapírokat —• természetesen elsősorban saját alapításaik részvényeit — vagy pedig áruüzletekbe fektették pénzüket, hiszen az áru valóban nincsen kitéve valutáris ingadozásoknak. A bankok visszahúzódása a lombard hiteltől természetesen erősen éreztette hatását a tőzsdén, hiszen a pénzszűke minden hausse tendenciának gátat vetett. Igy volt azután lehetséges, hogy a magyar korona idei nyári kálvária utja alatt, mikor napról-napra csökkent a magyar pénz valutáris értéke, az értékpapírok változatlanul megmaradtak régi árfolyamaikon. Hiába, a tőzsdejátékosok tele voltak száz százalékig kifizetett papírokkal, de igy persze pénzük nem volt ujabb papírok vásárlására. idején ezek bizva abban, hogy az illető papír, i És ekkor terjedt el a régi lombard hitel uj legyen az például a Ganz-Danubius, még job- ! alakban: az értékpapírok „kosztba adása" alakban fog emelkedni. Ebben bizva szeretnének jában. Értékpapírt kosztba adni annyit jelent, még vásárolni az illető papírból, de miután i hogy én a teljesen kifizetett értékpapirosaimat pénzük nincsen rá, kölcsönt próbálnak felvenni. ; átadom (kosztba adom) annak ellenében, hogy Régebben egyszerűen lombardhitelt vettek igénybe annál a banknál, ajiol a papirt vásá- { rolták és ennek nem is volt azelőtt akadálya: j minden bank készséggel adott az értékpapírok 30—40 százalékáig lombardhitelt, vagyis tiz- : millió értékfl értékpapírért csak hat-hétmillió í koronát kellett kifizetni, a többit a bank hite- ; lezte megfelelő — mérsékelten megszabott — ; azok napi árfolyama ötven százaléka erejéig kölcsönt kapok rá. Értékpapírt egy hétre adnak kosztba — persze azután meg lehat azt hoszszabbitani is — és a kölcsönért fizetek kamatot. Nem sokat, rendszerint csak 2—3 százalékot, de heti 2—3 százalékot, ami megfelel évi 120—150 százaléknak. Az üzlet a kosztba vevő — a kölcsönt adó — szempontjából abszolút kamat mellett. A tőzsdejátékosnak természetesen I biztos, hiszen kikötheti magának még azt ez nagyon megfelelt, mert hiszen hat-hétmillió- \ is, hogy az esetben, ha a papírok árfolyama val, ha az árfolyamok emelkedtek, annyit nyert, i lemenne addig a nívóig, amig a fedezet van, miniha tízmillióval játszott volna. A bank is j tehát például, ha a papírok 50 százalékáig admegtaláita persze számításait, hiszen a régi, \ tam kölcsönt és a papírok értéke felére csökszolid világban nagyon megelégedtek a bankok ! kenne, ugy a papírok eladhatók. A kosztbaadó a lombardhitelnyujtotta hat-hét százalék kamat- j arra spekulál, hogy az értékpapír többel fog nyereséggel. emelkedni, mint amennyi kosztpénzt fizet érte Igy ment ez a legújabb időkig, mig a ban- | és őt igy természetesen meglepetések és veszkok rá nem jöttek arra, hogy voltaképen milyen rossz üzlet is a lombardhitel. Békében ez volt a legbiztosabb és legszolidabb befektetés, hiszen ekkor valő^sn cssk akkor jegyeztek egyteségek érhetik, de a kosztpénzüzlet a kosztbavevőnek kétségtelenül a legbiztosabb befektetés. A fővárosban ez az üzletág hihetetlenül ki van fejlődve, heverő pénzét mindenki ebbe Állandó nagy könyvvásár! DAII AO Megtekinthető vételkényszer nélkül- as • iii-LnU hírlap- és könyvterjesztő - vállalat, könyv-, papír- és zenemükereskedésben Kárász-ufca 16. Teleton: 8~65'