Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-04 / 2. szám

Szeged, 1923 január 10. SZEGED Válasz dr. Szakáts József nemzetgyűlési képviselő, ügyvéd urnák. A Szeged clmü politikai napilap 1922. év december 31-én megjelent 237. számában dr. Szakáts József ur tollából egy közlemény jelent meg, amelynek a lényege az, hogy „Adatok á szegedi ellenforradalom és a szegedi kormány történetéhez" cimü müvemben rágalmazok és mint történe iró, hazudom. Ha bár dr. Szakáts József urat nem tartom illetékesnek arra, hogy könyvem felett bírálatot mondjon, még sem követhetem barátaim tanácsát, hogy „három sorral rázd le magadról azt az embert", hanem érdemben . nyilatkozom, mert egy percre sem engedhetem megingatni a hitet müvem történelmi hitelességében; és nehogy Szeged város polgársága egy pillanatra is megtévesztve legyen, kijelentem a következőket : I. Közvetve tudtam meg azt, hogy dr. Szakáts abban lát rágalmazást, hogy könyvem 239. lapján az ő főispánsága ügyével kapcsolatban elmondom, hogy elleneztem kinevezte«ését, mert oly embert, aki vagyoni viszonyaival arányban nem álló módon kártyázik, 30-40.000 koronás (azóta 500.000 koronás) differenciákkal kel fel a S,tyaasztaltó1' alkalmatlannak tartok mindenféle közfunkcióra, mert ezek az emberek én ffenntem tipikus Károlyi Mihály féle szerencsejátékosok, akikre az ország sorsának intézését bízni nem szabad. Hozzátettem, ha tőlem függne, Magyarországon egyetlen kártyás ember sem végezne közfunkciót. Ebben nincs semmi rágalmazás; ez a politikai alkalmasság kérdését érinti, nem pedig az egyéni becsületet. Rágalmaz az, aki oly valótlan tényt állit másról, amety valósága esetében az illetőt közmegvetésnek tenné ki, vagy pedig bűnvádi, vagy pedig fegyelmi eljárást vonna maga után. A rágalmazásnak ezen tényálladéka elemeit az én felfogásomnak közzététele nem meriti ki. Az a puszta tény, hogy dr. Szakáts József ur nagyban kártyázik, nem teszi ki őt a közmegvetésnek, nem von maga után sem bűnvádi, sem fegyelmi eljárást, ezen állításomban tehát rágalmazást megállapítani nem lehet. Viszont feltéllenül jogom volt és jogom van ama vélemény kifejezéséhez, hogy dr. Szakáts József ur társadalmi viselkedése az ellenforradalmi mozgatmak idejében nem volt, sőt ma sincs összhangban hazánk szomorú helyzetével, mert ezzel legkevésbé sem gázoltam bele az ő egyéni becsületébe (ugy, mint ő az enyémbe). Csak jogos kritikát gyakorottam társadalmi viselkedése és a politikai szereplésre való alkalmassága felett. E tekintetben véleményem nem változik meg soha. Abban az időben, amikor ö a szegedi főispáni állás után törtetett (285. laPA az osztályellentétek ki voltak élesedve a végletekig és az ország — én szerintem —• akkor is csak egyetlen egy módon látszott megmenthetőnek, ha sikerül legalább annyira letompítani az ellentéteket, hogy a polgárság u .iLf^kásság között az együttműködés lehetővé legyen. Ez volt egyik legfontosabb feladata az ellenforradalmi kormánynak és igy hazánk iránt tartozó kötelességet teljesítettem akkor, amikor elleneztem és megakadályoztam, hogy a kormány a maga exponenséül egy olyan embert állítson Szeged város élére, aki tipikus képvise ője azoknak az uri hibáknak, melyek nem alkalmasak arra, hogy a középosztály iránt liszteletet és megbecsülést keltsenek. Ez volt a véleményem róla akkor és ez a véleményem róla ma is. Mert ő azóta sem változott meg. Szakáts József urnák és az ő kis társaságának társadalmi viselkedése ma is kir e>tétben van a mi szerencsétlen, leronfíaiánnc nemzetünk siralmas helyzetével, az folyamaiban2^ uríM S£SÍ«fame£árlyá8 társaságának gyakori ÍS t*1Se,nyft»°Wnkoztatja a dolgozó, munkás tisztes Polgár elemet, az alsóbb népS^J^E^JA a középosztály ránt, ahová ez a dorbézoló kárt ás gj^ s tartozik. A magyar politikai életnek dolgozni l"dó, nem pedig kártyás és foiytOH éjszakázó, mulató emberekre van szüksége és legkevésbé va« szüksége ilyenekre egy kormánynak, melyre emberfeletti nehézségek mellett vár a nemzeti újjáépítés feladata. A könnyelmű, léha viselkedés felett nem szabad könnyedén napirendre térni, mert aki a mai. válságos időkben is, ahelyett, hogy a társadalmi nyugtalanságot lecsendesíteni iparkodnék, provokálja az uriosztály elleni gyülölelet, részesévé válik egy esetleges ujabb forradalmi kilengés okozásának. II. Birói eljárás tárgyává teszem továbbá dr. Szakáts József cikkének azon állításait is, amelyeket a nemesség „bitorlására" vonatkozólag ir és közzétesz. A cikkíró, ugy látszik, nem tudja, hogy boldog emlékezetű dédatyám, Kelemen László a magyar színművészet megteremtésével elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar nyelv és a nemzeti művelődéstörténetében. Hogy köznemes, armalis nemes volt, benne van minden életleirásában és minden iskolai tankönyvben. A pesti piarista gimnáziumban a tanulókról vezetett 1781. évi lajstromban is benne van: Kelemen Ladislau. Aetas: 18. Natio: Hungarus. Conditio: Nobilis (nemes). Locus Natalis: Pest. Cmitatus: idem. Cimere (pecsétje) megtalálható levelein. Ezt a cimert használta nagyatyám, aki Szeged városnak több mint 40 éven át népiskolai igazgató-tanitója volt és ugyanezt a cimert használja családunk minden egyes tagja. Igy tehát az inkriminált cikk szerint elsősorban dédatyám „bitorolta" a nemességet. A nemzeti kegyelet Csanádpalota közterén emlékoszlopot állított dédatyámnak és sírjára díszes kőkeresztet helyezett. Azok közé tartozott, akik a nemzettől semmit sem kaptak, de a magyarságért mindenüket áldozatul hozták. Dr. Szakáts József ur ezt nem képes megérteni és azért merészeli a csanádpalotai emlékoszlopot sárral befecskendezni. Én sohasem fitogtattam a nemességet, pedig egész életemen át hasznos polgára voltam nemzetemnek Szakáts ur hivalkodik nemesi előnevével, pedig ehelyett nagy szerénység illenék hozzá, ósei bizonyára azért kapták a nemességet, mert derék, munkaszerető, jó hazafiak, példás társadalmi életűek, az öregekkel szemben szerények és tisztelettudóak, a külellenséggel szemben hősök és harciasak voltak. Dr. Szakáts ur nem követi őseinek példáját. Ő az öregekkel szemben tanúsít vakmerőséget és elszántságot, a külellenséggel szemben pedig szerényen visszahuzódk és daliás-szép fiatalember létére az ármentesitő társulat yédgátjai mellett éveken keresztül meglapul. Sem a háborúban nem teljesítette, sem békében nem teljesiti példásan hazájával szemben tartozó kötelességét és igy öröklött címbeli nemessége mellett is csak másodrendű honpolgárnak tekinthető. Mert eltekintve attól, hogy az egyéni nemesség, a lelki nemesség a fődolog, alkotmány történelünk tanulsága szerint a magyar nemesség nem puszta cimet, hanem súlyos közkötelességeket jelent a nemzet iránt. Ezt a felfogást ujabb időkben tételes rendelkezéssel látjuk kifejezésre jutni abban, hogy a „vitéz" névtől és a „vitézi telektől" megfosztják a méltatlan utódot. HL Dr. Szakáts József ur utal az én öregségemre és gyermekességemre. Ezt igen durva, tiszteletlen hangon és nagy neveletlenséggel teszi. Le styl c'est l'homme. Cáfolatul csak azt akarom felemlíteni, hogy Ballagi Aladár történettudó| sunkkal a legutóbbi napokban Budapesten az ; utcán találkoztam és ezzel köszöntött: „Párati lan munka a müved, ilyen a magyar memoár : irodalomban még nem jelent meg". Erre elmondtam neki, hogy a szegedi urikaszinóban „a kártyások" azzal évődnek (azt nem is képzeltem, hogy ez a kicsinyes gúnyolódás a kaszinói tréfálkozások terén ennyire tul fog menni), hogy naplómban családi vonatkozások, 5 órai teák stb. is leközölve vannak. „Hiszen ez hozzá tartozik" s nevetve mondta: „azok nem is olvastak soha memoárt". IV. Az inkriminált cikk egész tendenciájának cáfolatául helyreigazitásképen még közölni kívánom, hogy müvem első és második részét az antibolsevista komitéról és a gróf Károlyi Gyula elnöklete alatti kormányról irt részt sajtó utján örtént közzététel előtt átolvasás végett átadtam Back Bernátnak, Bernátsky Kornélnak, Dobokay Bélának, Eckhardt Tibornak, Q.lmbös Gyulának, Tirts Bélának, Zadravecz Isivánnak, az A. B. C. üléseiről felvett jegyzökönyveket és az azokra vonatkozó naplójegyzeteimet dr. Biedl Samunak. Ezek az urak részben az A. B. C. ülésein mindig jelen voltak, részben egyébként az események központjában állottak, a lefolyt tárgyalásokban résztvettek. Ezeket az urakat arra kértem meg, ha olyasvalamit találnak müvemben, ami helyreigazításra vagy kiegészítésre szorul, azt közöljék velem. Természetesen csak az események leírásáról volt szó és nem arról, hogy az egyes események bennem mily subjektiv érzéseket támasztottak, mert egyéni véleményeim közlésénél senki által sem engedtem magamat befolyásolni. Mindezek az autentikus, kifogástalan, közvetlen tanuk egyetlen szót sem találtak, ami helyreigazításra szorult. Saját emlékezetükből tettek egyes kiegészítéseket, amelyeket könyvemben fel is használtam. Látnivaló tehát, hogy a tények és események feljegyzésénél és megörökitésénél a legnagyobb lelkiismeretességgel jártam el, úgyhogy a gyanúnak még csak az árnyéka sem férhet mindannak a valóságához, amelyet én mint tényt vagy eseményt a jövő magyar történetírás számára közzé1 ettem. Az igaz, hogy többen azok közül, akik könyvemet annak publikálása előtt olvasták, azt a megjegyzést tették: „nagy bátorság kell ahhoz, hogy a tör'énteket ily őszintén meg mered irni. Sok ellenséget szerzel magadnak". Ellenvetéseimre azt a választ kaptam: „Szakátsékat nem ismered, azok mindenre képesek". Már pedig a mindén indokolás nélkül odavetett rágalmazó állításokkal szemben hivatko-v? zom többek közt Zadvravecz István tábori püspök gratuláló levelére, amelyben ezeket is írja: „Munkád végtelenül érték es, mert naplőszerti és teljes objektivitással Ismerteti az olvasóval azokat a hullámokat, amelyeken akkoriban mi ringtunk keresztül. „ s Apponyi Albert gróf, Tóth János és sok más neves politikus és sok katonai előkelőség levelei közül még kiemelem Kozma Miklós miniszteri tanácsos és Gabányi János ezredes megállapításait. Kozma Miklós, aki végig itt volt a szegedi kormány idejében, ezt írja: „Végre egy munka, amely komoly, nagyértékü adatokat tartalmaz, azokra az időkre, amelyek Magyarország regenerációját indították meg. Magam is gondolok néha arra, hogy az akkor átélteket leirom és igy duplán öröm nekem ez a könyv, mert ez minden memoárnak gerincét és vezérfonalát fogja képezni." Gabáayi János ezredes, aki a m. kir. Hadi levéltár és Muzeum élén áll, ezt irja: „A szegedi ellenforradalom és a szegedi kormány története nemcsak méreleiben hatalmas mü, hanem örökbecsüvé teszi azt kiváló belső értéke. Alig hiszem, hogy Magyarországon a te müvedhez hasonló becses könyv az utóbbi tíz évben megjelent volna. Utólagos beleegyezésedet bltorkodom kérni, hogy a gyönyörű müvet az általunk kiadandó történelmi tanulmány szerkesztésénél, mint forrásmunkát felhasználhassuk." Es most előáll dr. Szakáts József ur és irja az inkriminált cikket... Páratlan fontoskodással felhasználja az akkori időknek egyik lényegtelen epizódját az ő főispinságának ügyét és beállítja „Én"-jét az események központjába és kategórikusan megállapítja, hogy én, mint történetíró, hazudom. Végűi még egyet. Forrásmunkámban a hadsereg ügyével behatóan foglalkozom és a tények igaz feltárásával — megérdemelt módon — maradandó emléket állítottam a szegedi helyőrségnek. Éppen ezért mélyen elszomorító dolog, hogy értesülésem szerint néhány tartalékos tiszt is közreműködött Szakáts Józ ef ur cikkének megírásánál és a hírlapoknál elhelyezésénél és ily módon részese lett a munkám belső értékének lerombolására való törekvésnek. Jelen nyilatkozatom közzétételével egyidejűleg dr. Szakáts József ügyvéd, nemzetgyűlési képviselő ur ellen sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt a bűnvádi feljelentést megtettem még mielőtt ő a Szeged-ben jelzett sajtópert ellenem megindította volna. A büntető eljárás lefolytatásával az a célom, hogy a jogrend helyre álljon és én mep,óva kgyek attól a veszélytől, hogy bárki is tökét kovácsolhasson az ő hirhpi cikkéből és az én történelmi müvem bármely részletének szavahihetőségét kélségbevonni merészelje- Nem tűrhetem, hogy az én történelmi forrásmunka-