Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-17 / 12. szám

Szeged, 1923 január 11. SZEGED 5 A yorki herceg az angol király másodszülött fia, a walesi herceg öccse, mint Londonban most hivatalosan közzéteszik, eljegyezte Strathmore és Kinghorne earljének, Claude George Bowes-Lyon leányát, lady Elisabetli Angéla Marquerite Bowes-Lyont. Albert Frigye<•-, yorki heiceg 1895 december 14 én született Sandringhamban, tehát alig mull 27 éves, mig menyasszonya 1900 ban született, tehát 22 éves. A fiatal herceg nevével először a világháborúban találkoztunk, amelyet végigkilzdött, de jobban csak az utóbbi időkben ismerkedhettünk meg vele, amikor bátyjának,'a wclesi hercegnek távol keleti u'a?ása alatt több izben helyettesitette királyi apját. Igy utazott először Athénbe a görög-román királyi nászhoz, ; majd Belgrádba Sándor király és Mariora ro- ! mán hercegnő esküvőjére. Az angolok előtt a yorki herceg nagyon népszerű, majdnem anynyira, mirt bátyja a walesi herceg. A menyasszony családja apai ágon a skót c'anek nek, a pikt időkbe visszanyúló történetéig vezeti , vissza családfáját. Tény az, hogy amióta írott fel- i jegyzések vannak a Lyon-családról, azóta mindig mint törzsfőnökökről esik szó róluk. Patrick Lyon 1445 ben, VI, Henrik idejében lett Skócia lordja lord Glamis névvel és utódai ezt a nevet is viselték egészen 1606-ig, amikor / Jabab két fokkal magasabbra emelte a kilencedik lord | Glamist, kinevezve őt Kinghorne earl /évé. Ugyan- ' ekkor vette fel az uj earl felesége családi nevét i a Bowest, ugy hogy ettől kezdve Bowes-Lyon | leit a család neve. A tizenkettedik lord 1677-ben 11. Károlytól megkapta a Strathmore earljének a cimét is és végül 1887-ben angol lord is lett, mint lord Bowes Különös pikantériára bukkanunk, ha a esolád történetében lapozgatunk, azl látjuk \ ugyanis, hogy az ötödik Glamis lordjának özvegyét 1537 ben Edinburghban megégették mint boszorkányt, mert állítólag bűvös varázslatokkal V. Jakab skót királyt el akarta pusz titani. Kis fiát is halálra Ítélték vele együtt, de az Ítélet végrehajtását felfüggesztették nagykorúsága eléréséig és addig börtönbe zárták, Szerencsére a vádak emelője még idejekorán bevallotta, hogy azok koholtak voltak s igy a fiatal lordot szabadon bocsátották. Anyai ágon sem rosszabb a fiatal menyasszony származása, hiszen édesanyja a hires Cavendish-Bentinck családból származik, melynek feje tudvalevőleg a portiandi herceg. A család németalföldi eredetű és Qrániai Vilmossal jött be Angliába a család őse 1689 ben és ekkor kapta a portiandi hercegi címet, azokért az érdemekért, miket a boynei csatában, mint a holland lovas gárda parancsnoka szerzett. A család törzse, a Bentinck grófi család Hollandiában maradt és az ő amerongeni és doorni kastélyában talált tudvalevőleg menedéket Vilmos császár. Az angol királyi családban az utóbbi időben mind gyakoribbak a nem uralkodó családokkal való házasságok, hiszen Viktória hercegnő, a királyi pár egyetlen leánygyermeke is szive vágyát követhette és Lascelles viscountehoz ment feleségül és most a yorki herceg is egy egyszerű earl leányát vette feleségül. Angliában a királyi családban ugy látszik, tényleg teljes a demokrácia, mindenki szabadon követheti szive sugallatát. Mussolini megtiltotta a Petőfi ünneplését Olaszországban. Olaszország most készül Petőfi ünneplésére. Mussolini azonban meggátolta az olasz Petőfi-ünnepségek megtartását, mert a kisántánt államai nyomást gyakoroltak rá. Mussolini kénytelen volt engedni a bukaresti, prágai és belgrádi politikai közhangulatnak s ezzel lehetetlenné tette annak a Petőfinek az ünneplését, aki több alkotásával áldozott az olasz szabadság oilárán. Mussolini tiltakozása természetesen nem marad hatás nélkül az olasz közvéleményben. Olaszország egyik legelterjedtebb lapja, a La Voce Republica a Petőfiünnepségek kapcsán hatalmas cikket közöl „Petőfi Sándor centennáriuma" cimmel. A legnagyobb mértékben csodálkozunk — mondja az olasz lap cikke —, hogy Itáliában megtilthatják a magyar szabadság költőjének ünneplését. Kállay beszámol egy évi müködésérfil. Az egységespárt ma esti vacsoráján Nemes Bertalan felköszöntötte Kállay pénzügyminisztert egyéves jubileuma alkalmából. A beszédre Kállay a következőket felelte: — [Ugyanazok a kérdések vitásak ma is, mint amelyek miniszterségem elején voltak: a korona stabilizálásának és Zürichnek kérdése az államháztartás deficitjének problémája, a kiadások növekedése, az adóztatások dolga és a külföldi tartozások ügye, legfőképen pedig a reparáció réme. Az a tény, hogy még most is ezekkel a kérdésekkel kell foglalkoznunk, mutatja. hogy még mindig nem érkeztünk el az egyensulyozottság állapotába. Kétségtelen, hogy az ország társadalmi nyugalomra vágyik. Az átalakuló helyzetben és társadalomban sokkal nagyobb az idegesség és minden befolyási kísérletnek sokkal nagyobb hatása van. A mai társadalmat vissza kell vezetni a békebeli közgazdasági állapotba. A kereseti adó végrehajtási utasításában ki méletesen óhajtok bánni a kisexisztenciákkal. A mentesség lehetőségét állapítottam meg és azt mondottam, hogy nem kívánok senkire sem olyan kötelezettséget róni, melyre iskolázottsága folytán alkalmatlan, vagy ami túlmegy anyagi erején. Mégis azt látom, hogy az utóbbi időben nemhogy apadnának, hanem szaporodnak azok a népgyűlések, melyek határozottan tiltakoznak az cdóvégrehajtás ellen. Nem azért választottak meg bennünket a választók, hogy udvaroljunk nekik, hanem hogy helyes uton vigyük előbbre az ország ügyét. Az ellenzéknek elsősorban arra kell törekednie, hogy oda jusson, ahol mi vagyunk. Ebben a pozícióban feláldozhatja népszerűségét azért, hogy megvalósítsa a zászlajára írott elveket. Szütetett ellenzék minden osztály parlamentjében van. De még ha igen kiváló pozíciókat érnek is el és felfelé is kell rájuk tekinteni, bizonyos szomorúsággal kell őket nézni, mint minden tényt, mely egész lényében meddő. Csak helyes célokat követő pártok azok, melyek ebben az országban elérik a többséget. A pénzügyminiszter beszéde után Csontos Imre köszöntötte fel a pénzügyminisztert, majd Héjj Imre mondott a népjóléti miniszterre pohárköszöntőt. Vass miniszter válasza után Ereky Károly üdvözölte a pínzügyminiszíert. Tüzek a Fi-fi körül. (i4 Szeged tudósítójától.) Kedden délben a szegedi keresztény alakulatok vezetői küldöttségileg keresték fel a polgármestert a színház éjjeli előadásai ügyében. A küldöttség szónoka Várhelyi József volt, aki elmondotta, hogy a város összes keresztény alakulatai és a katolikus lakosság mélyen megbotránkozott azok fö- í lött az erkölcsrontó darabok fölött, amelyeket a színház az éjszaka leple alatt mutat be mostanában és amelyek megmételyezik a lelkeket. Arra kérik a polgármestert, hogy mint a szinügyi bizottság felettes hatósága, hasson oda, hogy az ilyen erkölcsrontó darabok lekerüljenek a műsorról. A polgármester vá'as^ábm kijelentette, hogy az egyes hatóságok hatáskörét tiszteletben tartja. A küldöttség jöveteléről már előre értesült és igy válaszát előre megfontolhatta. Fölhívja az államrendőrség figyelmét arra, hogy kisérje figyelemmel az éjjeli előadásokat és ha bennük erkölcstelenséget tapasztal, éljen törvényadta jogával. Mivel Várhelyi József a lakosság katolikus többségének véleményét tolmácsolta, neki, mint a város fejének kötelessége a polgárság kívánságát teljesíteni. — Magánvé eményem az, — mondta a polgármester — hogy a színházból nyolcvan ember él és a színház jövedelmét csak ugy lehet fokozni, ha sikamlós darabokat is tűznek műsorra. Ugyanezeket a darabokat más városokban is, söt Budapesten is adják, még pedig nem éjjeli, hanem a rendes esti előadások keretében. Tény az, hogy akármilyen jó darabokat tüz műsorra a szegedi szinház, a nézőtér üres, Shakespeiret alig nézi meg hatvan ember, tehát annak, hogy idáig fejlődtek a dolgok, a közönség is az oka. • Dr. Muntyán István kúriai biró ezután ki, jelentette, hogy a város katolikus, illetve keresztény lakossága nem is látogatja ezeket az éjjeli , előadásokat. Ide csak azok járnak, akiknek ! vagy az erkölcsük könnyű, vagy pedig könnyen szerzett vagyon duzzasztja az erszényüket. A polgármesternek erről a kérdésről azonos a i véleménye, azonban ugy áll a dolog, hogy az ; éjjeli előadásoknak orfeum jellege van és aki odamegy, az tudja, hogy nem fehér darabokat fog látni. A színigazgató ezekből az éjjeli előadásokból befolyó jövedelemmel fedezi a gyéren látogatott esti előadások deficitjét, tehát abban az esetben, ha a színigazgató elesik ettől a jövedelemforrástól, nem maradna más hátra, minthogy a szinház deficitjét a város közönsége vállalja magára, mert a küldöttség tagjai erre valószínűleg nem vállalkoznak. A küldöttségnek általában az volt az álláspontja, hogy inkább szűnjön meg a szinház, ha csak erkölcsrontással tud exisztálni. A küldöttség ezután felkereste dr. Bottka Sándor rendőrfőtanácsost is, aki a Szeged munkatársának a következőképen nyilatkozott a kérdésről: — Miután Szeged város római katolikus társadalmának illetékes képviselői megjelenésükkel és a rendőrség közbelépését kivánó kérésükkel bizonyitották azt, hogy Szeged társadalmának túlnyomó többsége ezek miatt az előadások miatt megbotránkozik és azokat jóízlésbe és közerkölcsbe ütközőnek tartja, más fórumnál pedig e intézést nem kap, eljutott az ügy abba a stádiumba, hogy a rendőri közbelépést magam is indokoltnak tartom. Egyelőre a Fi-fi további előadását tiltom be, ha azonban helyette a szinház ugyanebből a nemből való darabokat tüz ki, akkor az összes éjjeli előadások engedélyezését meg fogom tagadni, mert akármilyen antipatikus is előttem, hogy a rendőrség beavatkozzék a színházi műsorügyekbe, mégis kénytelen vagyok közbelépni, mielőtt még Szeged egyetlen színháza a dalcsarnokok nívójára sülyed. Dr. Bottka Sándor egyébként — mint értesülünk — nemcsak a Fi fi, hanem a Csókpilulák cimü darab előadását is betiltotta. Az oüok ugyanazok. Munkatársunk kérdést intézett dr. Gaál Endre kulturtsnácsnokhoz, a szinügyi bizottság elnökéhez, aki a következőket mondotta: — A történteket most hallom először. Arról tudtam, hogy egyesek kifogásolják a Fi-fi előadását, de véleményem szerint beszélni könnyű, de éppen szókénem mennek egyáltalában színházba, akik a leghangosabban beszélnek. Amikor Pal gyi bejelentette a szinügyi bizottságnak, hogy a Fí-fit előadja, azt mi határozottan kifogásoltuk, de nem vétethettük le a műsorról, mivel a szinügyi bizottságnak erre joga nincs. Palágyi akkor mentegetőzve mondotta, hogy kénytelen ehhez az utolsó eszközhöz nyúlni, mert különben tönkre megy, hiszen minden riíás ségély forrása kimerü t. A Fi fin egyébként én nem botránkoztam meg, mivel nem találtam egy hajszállal sem frivolabbnak, mint akármelyik operettet, sőt a Vig özvegy például, amely rendes előadáson ment minden megbotránkozás nélkül, még sokkal frivolabb. Sokkal jogosabb lenne a megbotránkozás a Csókpilulák és a Van e babája előadása miatt. Az egész dolgot egyébként mesterséges fölhdborodásnak tartom, mert aki nem akar frivol darabot látni, az ne menjen éjjeli előadásra, hanem látogassa a rendes előadásokat. Palágyi Lajos színigazgató pedig a következőképen nyilatkozott: — A legteljesebb mértékben tiszteletreméltónak tartom azoknak a felfogását, akik azt tartják, hogy egy magyar vidéki város egyetlen színházának nem lehet hivatása, hogy a „Fi-fi" és a hozzá hasonló darabokat előadja. Tény azonban, hogy a 32 magyar színigazgató közül kettőt-háromat kivéve, a többi mind lejátszta már tavaly a „Fi-fi"-t és pedig a rendes esti előadáson. Történt pedig ez azokban a városokban, amelyek sokkal, de sokkal jelentékenyebb módon támogatják anyagiakban a színházukat, mint Szeged városa. Én küzdöttem ez ellen, de belekényszerültem, mert tőlem száz ember mindennapi kenyerét követeli és mert a