Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-31 / 24. szám
Szeged. 1923 január 31. SZEGED tették meg kötelességeiket. A javaslatot különben örömmel üdvözli és elfogadja. Daruváry Géza: Magyarországnak érdeke, hogy jogainak és érdekeinek képviseletében (idekapcsolódjék a nemzetek szövetségébe. A lefegyverzés és a kisebbségek kérdése az a 2-ik pont, amely leginkább teszi érdekünké, hogy a Népszövetség tagjainak sorában helyet foglaljunk. Reméljük, hogy a Népszövetség mindinkább tudatára jut annak, hogy kiegyenlítő munkájának ez a két kérdés megoldása egyik főcélja. A magyar kormány oda fog hatni, hogy a Népszövetség e kérdésekkel intenzivebben foglalkozzék. Az elnök napirendi inditvánvt tesz. A legközelebbi ülés holnap, január 31-én délelőtt tiz órakor lesz. A mai ülés 3 órakor ért véget. Akarjunk komolyan. Vettük ma a következő levelet: Amilyen hosszas huzavona után kezdődött el annak idején Szeged fogadalmi templomának (f pitése, most ugyanoly hosszas huzavona előzi ;rseg a félbemaradt templomépités folytatásának megkezdését, mert csak huzavonának és nem komoly akarásnak tekinthető azt, ha a templom építéséhez szükséges pénz közadakozás, avagy valamely altruista alapon nyújtott kölcsön utján akarja valaki előteremteni; ilyen erőlködések mellett az idő csak eljár s a templom továbbra is csonka mírad. Szó sincs róla, hogy a tehetős és adakozó hajlamú polgárok adományait mellőzni kívánnánk, de ez egy sikeres akciónak alapját nem képezheti, ugy szintén nem képe het megbízható bázist egy esetleg buzavalutában visszafizetendő kö csön sem, mert bármily altruista legyen is egy pénzintézmény, koronákban kihelyezett kölcsöneit csak koronákban kénytelen visszakövetelni. Ha a templomot komolyan akarjuk felépíteni, akkor annak egyetlen biztos kiindulási alapja az, hogy az építkezésbe nagyrészben olyan készpénzt kell befektetni, amely nem kölcsön, s amelyet nem kell sem buza, sem más valutában visszafizetni, annál is inkább, mert ez esetben oly olcsón lehet ép teni, amily olcsón emberemlékezet óta nem lehetett. A fogadalmi templom teljes felépítése (belső berendezés nélkü1) 1914-ben ca 2.5 millióba, vagyis (holdanként 400 K-val számi va) ca 5000 hold föld árába került volna, e*zel szemben ma a btfejezéshez szükséges ca 230 millió készpénz kölcsön igénybevétele nélkül előteremthető ca 600 hold városi föld eladása utján ( o'danként 400.000 K-val számítva), bizton merjük állítani, hogy valutáris viszonyainknak remélhető jobbrafordulta után a templom ernyi föld árából soha töboé felépíthető nem les?, a földek viszont, melyeknek bérleti jövedelme ma úgyis nevetségesen csekély, eladás esetén a bérlőknek őszig felmondhatók és kistbb nagyobb parcellákban már most értékesíthetők s nincs visszafizetendő kölcsön, amely állandóan s a valutáris viszonyok javultával esetleg épp oly katasztrófálisan nyomhatná a város költségvetését, mint Budapest idegen valutáju kölcsönei nyomják a fővárost, mig az 5—600 ho'd föld bérjövedelmének hiánya a város költségvetésében érdemleges hiányt okozni soha sem fog. De valószínűleg nem is kellene a kontemplált mennyiségű földet eladni, mert közadakozás utján mégis csak összehozható lesz 60 vagy 80 milliónyi összeg, ha a város minden polgárát rászoriiják arra, hogy tehetségéhez képest fillérjeivel vagy százezreivel hozzájáruljon apáink régi fogadalmának teljesítéséhez; erkölcsi preszsziót ott kell gyakorolni, ahol szükséges; mindennek meg lehet a megfelelő formáját találni. Természetesen igénybe kell venni esetleg a kátoliKus vallásalaptól várható, de a szükségelt összeghez képest érdemlegesnek nem remélhető olcsó kölcsönt is. Ily módon mielőbb használható állapotba helyezhetők a csonka templomromok, és pedig olyan olcsón, mint azt soha nem remélhettüs. Fenti indítvány gondolatmenete nem uj, ezelőtt egy éve fejtette ki ugyanez eszméket egy uri ^rsaság előtt egy közismert öreg tapasztalt keresztény földbirtokos polgártársunk, akinek okos indítványát az idők változása csak aktuálisabbá tette. (Aláírás.) Teleszky külföldi tárgyalásai. (4 Szeged budapesti tudósítójától.) Rövid, félhivatalos kommüniké jelezte, hogy „a nemzetközi feszült helyzet miatt" meghiusult a külföldi kölcsön ügye. Abban a helyzetben vagyunk, hogy e fontos kérdést a legbeavatottább forrás alapján, hűen megvilágítsuk. Popovics Sándor, az Állami Jegyintézet elnöke, Teleszky János, a Pénzügyi Szindikátus elnöke, Tabakovics Dusán, a Devizaközpont igazgatója fáradoztak a magyar pénz rendezése érdekében s a külföldi utjukra követte őket egy budapesti pénzérdekeltség, Ullmann Adolf báró, a TÉBE elnökével az élen. Az állam kiküldöttei mindenek előtt a legutóbbi hetekben észlelhető manőverek ellen kívántak föllépni, mivel fő eg Bécs tőzsdéjén, de Zürichben is tervszerű s igen veszedelméé attak indult a magyar korona ellen. Tabakovics Dusán bécsi tárgyalásai közben ugy nyilatkozott, hogy szükségessé vált ü magyar és osztrák devizaközpontok szorosabb együttműködése s az ily irányú tárgyalások eredménnyel biztatnak. Kiderült az iSj hogy főleg cseh részről dobtak piacra igen tekintélyes mennyiségű m gyar koronát spekulációs szándékkal, főleg olyanok, akik a Magyarországba exportált áruk után kapták e fizető eszközt. A külföldi tapogatózások meggyőzték a budapesti pénzügyi vezetőket arról, hogy Bécs és Berlin igen erős hajlamot mutatnak a Budapesttel való egységes gazdaságpolitika kiépítésére. Minden politikai tendenciától távol állott ez a közeledés, egyedül a kialakult s a még várható alakulás iránya tette parancsoló szükségletté. A közeledés a devizaközpontok egységesebb munkájával látszott elérhetőnek, sajnos, a német-francia éles gazdasági háború az ilyen irányú működést, legalább időszerüleg, gátolja. Másrészt viszont ez a helyzet még inkább megköveteli a gazdaságpolitika tervszerű és nem izolált vitelét. A magyar kiküldöttek meggyőződtek arról, hogy azok az államok, amelyek Németországgal eddig is jóakaró semlegességet tanúsítottak, kezdenek Budapest iránt érdeklődni. Főleg Svájc és Hollandia nagytőkéje hallgatta meg a magyar helyzetről való ismertetéseket s főleg Teleszky János előadása tett mély hatást. Ilyen körülmények után a külföldi kölcsön, illetve az ország talpraállitási ügye bizonyos javulással kecsegtetett, de az utolsó pillanatokban a Ruhr-vidék eseményei megakasztottak minden perfektuálást. Így hiusul; me;^ a mostani misszió, ugy hogy Teleszky, Tabakovics s a pénzvilág vezérei már haza is tértek, egyedül Popovics Sándor időzik még néhány napig külföldön. Az eredmény mégis valami, — a magyar korona stabilpontjának tartása a külföldi viharok dacára is lehetőleg sikerrel biztat, alapos a remény, hogy a helyzet mai feszültsége után a • félbeszakított kölcsönök ügyében szintén jelentős eredmény következik. A kormányzópárt értekezlete. Az egységespárt ma este pártéríekezletet tartott, amelyen Bethlen minis?.tere!nök, Rakovszky belügy-, Belitska honvédelmi és nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter is megjelent. A páitértekezlet elsősorban a pirt adminisztratív ügyeinek megbeszélésével foglalkozott. Ezután az ügyvezető elnök indítványára az Almássy László lemondása fo'ytán megüresedett vitarendező bizottságielnökiállásra Ráday Qedeoit választották meg. A lemondott tagok helyébe p dig Dabasi Haász Móricot, Erdélyi Aladárt, Vicián Istvánt, Szily Tamást, Egri Nagy Jinost, báró Káas Albertot választották meg, u óbbit azzal, hogy a harmadik előadó helyét töltse be. A pártértekezlet ezután áttért Nagy Emil ismert í indítványának tárgyalására, mely az intenzív pártélet szükségességére vonatkozik Indítványát gróf Bethlen I .tván és Gömbls Gyula hozzászólása után a párt elv leg elfogadta, részleteiben azonban az alapszabályokban lefektetett és az ügyvezető elnök által interpretált módon kívánja a párt további irányításának szempontjából alkalmazni. Az értekezlet elfogadta a párt parlamenti működésének technikáját zavartalanul biztosító javaslatot. Az értekezlet után a párt tagjai pártvacsorán veitek részt Vacsora közben H)yos Miksa gróf felköszöntőt mondott nagyatádi Szabó Istvánra, mire nagyatádi Szabó István a következőket mondotta I — Én el tudom képzelni azt, hogy a demokráciát grófokkal együtt valósítjuk meg. Erre azonban szükséges az, hocy a grófok között minél többen legyenek a Hoyos Miksák. A mágnások közül egyre többen és többen vannak, akik a demokrácia és a közgazdasági élet előmozdítására igen értékes tevékenységet fejtenek ki. Ezekről nem szabad azt mondani, hogy le velük. — Ha a társadalom egyes rétegei között nem • »sz különbség, mint nincs különbség kisgazda és mágnás képviselő között, akkor egy ujabb felfordu ás nem érheti ezt a nemzetet váratlanul és végzetes határai. A földbirtokreformmal kapcsolatban kijelentette a miniszter, hogy elő fog állani egy novellával, mely azonban inkább a törvény magyarázása lesz, hogy a meg evő törvény intenciói és szelleme szintén tőrvénybe legyenek iktatva. Rassay lovagias ügye. A nemzetgyűlés ma délelőtti ülésén Bogya János képviselő, aki okvetetlenkedő megjegyzéseiről ismert, a szómkokat folytonosan közbeszólásokkal zavarta. Rassay Károly Bogya egy ujabb megjegyzésére azt felelte, hogy „az olyan közbeszólásra, mint az öné, szállítják le a nemzetgyűlés nívóját". Bogya erre azt' kiáltotta Rassay felé, hogy „szájhős". Az ügvnek Iovagús fo'ytatása is lett, amenynyiben Rassay- Pakots József és Fábián Béla utján provokáltatta Bogyát, aki Gömbös Gyulát . és Fáy Gyulát nevezte meg segédeiül. A segé: dek a késő éjjeli órákban még tanácskoznak. Hir szerint holnap Rassay és Bogya meg fognak • verekedni. A városi földhaszonbérek emelése elkerülhet tlen. (A Szeged tudósítójától.) Balogh K'roly tanácsnok most már kétségtelenül megmarad eredeti elhatározása mellett és á pénzügyi osztály vezetését február elsejével á adja Rack Lipót tanácsnoknak. Hogv ez a változás állandó jellegű lesz-e, arról többféle kombináció kering a torony alatt. Egyes verziók szerint a tanácsnoki helycsere nem végleges, csupán néhány hónapról van szó, amig Balogh Károly kipiheni a szakadatlan munka fáradalmait és azután ismét kezébe veszi a városi pénzügyek irányi'ását; más verzió szerint Balogh Károlynak föltételei vannak: föltéteie az, hogy a munuaval aránytalanul túlterhelt pénzügyi osztályon könnyítsenek valamit. Egyelőre azonban élsején R ck Lipót, a katonai és építési ügyosztály eddi ;i vezetője ve3/i át a város pénzügyi tárcáját. A távozó pénzügyi szenátor, aki tisztán látja a város rendKÍvüI súlyos es bonyolult pénzügyi 1 helyzetét, nem akarja u ódát lehetetlen helyzet [ elé állítani. A keddi, közgyűlést előkészítő tanácsülésen, amelyen u'oijára referálta a pénzüg i akíákat, rendkívül érdekes előterjesztést tett és terjede'mes előerjesztésében a város jö ő pénzügyi eshetőségeit tiszta képben tárta a tanács elé. Balogh Károly abból indult ki, hogy a hívemben körgyülés, amikor megszavazta a fietvenha'millió koronás póthitelt a városi alkalmazottak felemelt rendkívüli segélyével é? beszerzési segélyével együit, arra is utasította a város tdiác át, hogy már eleve gondoskodjék az 1923. évben kiutalandó segélyek költségvetési fedezetéről, amiről a szep'emberben elkészített kozköltségveíés nem gondoskodott. De felhat'ilma/.ta a közgyűlés arra is a tanácsot, hogy március végéig a fölemelt segélyeket az alkalmazottak számára előbgképen utalja ki a város pénztárából. Ezután utalt arra, hogy az 1923. évi ké'száztizmilliós költségvetést még julius előtti adatok alapján állította össze a szám-