Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-30 / 23. szám
SZBQBD Szeged, 1923 január 24. A kisiparosok a kormány ellen. (A Szeged tudósítójától) A szegedi ipartestület vasárnap délelőtt tartotta a városi székház közgyűlési termében Pálfy Dániel elnökletével évi rendes közgyűlését. A termet, sőt a karzatokat is zsúfolásig megtöltötte a szegedi kisiparosság. A közgyűlés lefolyása élénken bizonyítja azt a körülményt, hogy a kisiparosság körében a kormány politikája iránt már olyan nagy az elégedetlenség, hogy azt a kormánynál túlságosan lekötelezett iparosvezérek a legnagyobb erőfeszítéssel is csak alig-alig vezethetik le és hogy a levezetés lehetősége már csak rövid ideig tarthat. A közgyűlést tiz óra körül nyitotta meg hosszabb elnöki expozé keretében Pálfy Dániel, Beszédét nem valami nagy lelkesedéssel fogadiák hallgatói, sőt néhány erélyes közbeszólás és a közbeszólásekat követő helyeslő moraj azt látszik bizonyítani, hogy Páfy Dániel iparosvezér politikájával az iparosság túlnyomó többsége már nem ért egyet, hogy Pálfy Dániel már nem sokáig őrizheti meg azt a látszatot, mintha a kisiparosság vakon állana a kormány mögött. Pálfy Dániel megnyitó beszédében összetartásra buzdítja az iparosokat, mert az eddigi összetartás eredménye az a körülmény, hogy a kormány és a pénzügyminiszter megígérték, miszerint a kisiparosság számára lényeges adókönnyebbitést adnak. (Közbeszólás: Szeretnénk azt már lálni.) Az Ipartestületek Országos Szövetségének határozottan megígérte a pénzügyminiszter, hogy a könyvvezetés kötelezettsége alól felmenti mindazokat az iparosokat, akik nem tudnák a könyvet vezetni. (Pálfy Dániel szavait állandóan föl-fölmorajló kételkedés kisérte, az Ígéretek iránti bizalmatlanság kétségtelen megnyilvánulása. A hangulat egyre jobban feszültebbé vált, ugy hogy Pálfy Dániel megszakította gondolatmenetét és kissé ingerült hangon mondotta ajkövetkezőkel): Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy aki szivén viseli a kézmüiparosok . sorsát, az én vagyok (Gyér éljenzés.) és még a legnagyobb áldozatok árán is ott állok, ahová az össziparosság bizalma állított. Azonban a pénzügyminiszter szempontjából is meg kell gondolni a dolgokat, aki azt mondja, hogy nem lehet olyan magyar ember egy se, akinek titkolni valója lehet. Gondoljunk vissza arra az időre, amikor a vagyonos ember alig fizeiett adót, az adóterhek többsége a kisiparosokra nehezedett. (Zajos ellenmondások: Most is ugy van, most sincs máskép.) Éppen ennek a megszüntetését akarjuk a pénzügyminisztertől. (Zaj. Közbeszólások : Hát a kisgkzdák, a földbirtokosok ?) Én nem védelmezem a pénzügyminiszter álláspontját, de igazat kell adnom neki, amikor azt mondja, hogy az ország minden polgárát teherbíró képességének arányában kell megadóztatni. Tudjuk, hogy mi volt a proletárdiktatúra alatt, amikor nem fizettünk adót, akkor nem volt a törvénynek biztos bázisa. (Közbeszólás: Most sincs I) Pálfy Dániel ezután a kézműveskamarák felállításának szükségességéről beszéU. Indítványára a közgyűlés üdvözlő föliratot intéz a kereskedelmi miniszterhez, üdvözli a főispánt és a polgármestert, a város hatóságát, Bottka Sán • dordr. rendőrfőtanácsost, az iparkamara elnökét, Wimmer Fülöpöt. Ezu'án Dobsa László dr., az I. P. T. 0. Sz. igazgatója tartott előadást a kézmüveskamarák szükségességéről. Szerinte a kereskedelmi és iparkamarákon belül a kisiparosság érdekei meg nem védhetők, mert a kereskedelmi kamarák a nagyipar és a nagykereskedelem érdekeit, általában kereskedői érdekeket képviselnek, már pedig a kereskedelemnek és a nagyiparnak fokozottabb szabadságra van szüksége, a kisiparnak azonban bizonyos korlátozásokra. Azok a küzdelmek, amelyek a képesítéshez kötöttség kiszélesítéséért és az ipartörvény ilyen irányú revíziójáért folytak, a legtöbbször a kereskedelmi kamarák ellenállásán buktak meg. Megtörtént, — mondotta Dobsa László dr — hogy a kereskedők és iparosok szövetsége Újpesten gyűlést tartott és a szövetség vezetőgége ezen a gyűlésen Vanczák Jánossal, Rotbenstein Mórral és más szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselőkkel jelent meg. (Éljenzés) Pedig a szodiáldemokrata párt céljai nem azonosak a kisiparosokéval (Ellentmdndások.) Amior az Úristen olyan vezért adott önöknek, mint Pálfy Dániel, aki éppen ugy, mint a kisgazdák nagynevű vezére, nagyatádi Szabó István ... (Nagy zaj tör ki erre a találó hasonlatra. Le vele, le vele, hangzott minden oldalról, ugy hogy a hosszantartó zaj miatt a szónok nem is fejezhette be mondatát). Ezután kitör az első nyilt vihar. Ábrahám Mátyás jelentkezett szólásra, azonban az elnöklő Pálfy Dániel nem adta meg neki a szólás jogot. Ábrahám Mátyás: Az elnök ur expozéjához akarok szólani. Elnök: Ahhoz nem leheti Nagy lárma tört ki az elnök szavaira. Halljuk, halljuk, kiáltották még a karzatról is. Talán megint robbantani akarnak? hangzott egyik kormánypárti kisiparos szájából. A vita közben tovább folyt Ábrahám Mátyás és Pálfy Dániel között, aki állandóan rázta a csengőt, de a szólásjogot nem adta meg. Végre amikor helyreállt a nyugalom, Pálfy József dr. ipartestületi titkár terjesztette elő évi jelentését. A kisiparosok joggal követelik a terhek arányos megosztását, mert különben tönkremegy a magyar kézműipar. Nem az adó ellen, hanem a fezelés módja ellen tiltakozunk. Kérjük fel ügyünk támogatására a város nemzetgyűlési képviselőit, Kószó Istvánt és Teleki Pált. (Közbeszólás: És Peidl Gyulát 1 Helyeslés.; Pálfy József dr. ezután a tagdíjak húsz koronára való felemelését, illetve megajánlását indítványozta. Marosán Milán szólalt fel elsőnek a titkári jelentéshez. Az iparosság sohasem zárkózott el a tagdíjak felemelése elől és éppen ezért joggal elvárja, hogy az ipartestület vezetősége lelkiismeretesen teljesítse kötelességét. (Helyeslés.) Foglalkozik a blokkrendszerrel és a kötelező könyvvezetéssel. (Közbeszólás: Ezt már hallottuk 1 Hatalmas halljukozás támadt azonban erre a közbeszólásra.) A súlyos terhek miatt naprólnapra több kisiparos adja vissza iparengedélyét. Nem hiszi, hogy az uj ipartörvény segítene valamit a kisiparosokon. Az elnök figyelmezteti a szónokot, hagy maradjon a tárgynál é3 csupán a titkár jelentéséhez szóljon. Ismét kitör a zaj. Minden oldalról kiáltoznak az elnök felé: Van joga beszélni. Szólásszabadság van. Elnök: Ha nem sikerül a gyűlés nyugodt lefolyását biztositanom, kénytelen leszek fölfüggeszteni a gyűlést. Marosán Milán: Egy évben egyszer jövünk össze, tehát észrevételeinket meg kell tennünk. Ehhez jogunk van. Ezután arról beszél, hogy a munkások és a munkaadók között kiélezi az ellentéteket az a körülmény, hogy a kereseti adót a munkaadónak kell a munkásoktól behajtania. Marosán sokáig tartó taps és éljenzés közben fejez-e be beszédét. Nemes Mihály indítványozta, hogy a vezetőség vezesse a kormány elé a szegedi iparosok elkeseredett tömegét és kövesse Székesfehérvár példáját. Pálfy Dániel válaszol a felszólalásokra. Kijelenti, hogy tiltakozó fölterjesztés]t már intéztek a kormányhoz, deputáció is volt. (A vihar ismét kitör. Zajos ellenmondások. Eredmény kell 1 Eredményt akarunk látni! Hol az eredményi) Az elnök ismét az ülés felfüggesztését helyezi kilátásba, ha a nyugalom helyre nem áll. Majd Pálfy folytatja beszédét: Igenis van eredmény I A blokkrendszert már bizonyos iparágakban beszüntették. ígéreteket is kaptunk. (Közbeszólások állandóan: Ez mind semmi. ígéretekben már nem bízunk I) Pálfy Dániel állandó zajban fejezi be beszédét. , AM, . . Utána dr. Pálfy József az ipartestület zárszámadását és költségvetését terjeszti be, amit egyhangúlag elfogad a közgyűlés, majd határozati javaslatot terjeszt elő, amely szerint jelentse be az ipartestület a kormánynak, hogy az adózás terén elmegy a kisiparosság teljesítőképességének legvégső határáig, de félős, hogy az ujabb követelményeket nem birja majd teljesíteni. A terhek arányosítását követeli és tiltakozik a jelenlegi adókezelési rendszer ellen. „Amikor az államrendre veszélyes egyének által elkövetett egészen jelentéktelen jövedéki kihágási ügyekben is a bíróságok ítélkeznek, fölöttébb nyugtalanító, hogy az iparosság nagy judiciumot és teljes elfogulatlanságot igénylő, százezres tételekben kiszabott bírságolási ügyei a bíróságok hatásköréből elvonatnak és az ügy elintézésére bármely irányú ingerencidt gyakorolhatnak olyan közigazgatási alkalmazoitak, akik a kihágás felderítésével járó törvényes részesedéssel anyagilag érdekelve vannak. Kérjük a kormányt, hogy adóvisszaélési ügyekben a pénzügyi közigazgatási hatóságok által hozott bírságolási határozatokat a felek kívánságára revízió alá vétetni és jövőben az adóvisszaélések megtorlását nemcsak a szabadságvesztés kiszabására, hanem a bírságolásra vonatkozó részében is a rendes bíróságok hatáskörébe utalni méltóztassék. Végül, minthogy adórendszerünk oly komplikált, hogy azokban ma már jogtudósok és szakemberek sem tudnak eligazodni, kérjük a kormányt, hogy adórendszerünkben a legmesszebbmenő egyszerűsítést keresztülvinni méltóztassék." A határozati javaslathoz többen hozzászóltak. Schwartz Manó és Marosán Milán felszólalása után, a határozati javaslaton kivül cselekvést is kiván, Jeney Sándor szólalt fel és többek között a következőket mondotta: A vezetőség már sokszor kapott Ígéreteket, de ezek mindig ígéretek maradtak. A vezetőség Ígéreten kivül mást nem tudott kivívni, tehát joggal megkívánhatjuk, hogy Jogialjon határozott állást a kormány ellen, amely iparos- és kereskedőellenes politikát űz. A vezetőséget tehát föltétlenül mulasztás terheli, mert az egész ügyet túlságosan keztyüskézzel kezelte. (Zajos, hoszszantartó helyeslés.) A határozati javaslatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az elnök indítványára a határozatot közlik a város mindhárom képviselőjével is. A nagyon zajos, néha viharos, de feltétlenül nagyon tanulságos közgyűlés délben ért véget. Még egyszer a Kelemen könyve. Engem a volt miniszter ur ugyan nem nagyon támadott vagy bántott és ha Könyvével mégis foglalkozom, ez legkevésbé az önvédelem szempontjából történik, hanem főleg azért, hjgy amikor ö és vele mások is a könyvét történelmi kutforrásnak kívánják odaállítani, más, az egész könyv szellemével ellentétes oldalról is történjék egyes kérdések megvilágítása. Velem a könyv csak két helyen foglalkozik, az egyiken azt irva: hogy az „állandóan kifogásolt Wímmert" „kilóditsák a kamara elnöki székéből." Óvatosan használja itt a volt miniszter ur az „állandóan kifogásolt" kifejezést, adós maradva, mert adós kell hogy maradjon avval, hogy kik is voltak azok, akik állandóan kifogásoltak engem, aki se a Nemzeti Tanácsban, se semmi felforgató szervezkedésben és ténykedésben nem vettem részt, sőt akinek a felforgatás első percétől fogva mint Tisza Istvánnak városunkban talán legmarkánsabb hivének, gyakran veszedelmes támadásokban volt része, aki később munkásaink által elüldöztetlem és akinek a konszolidáció iránti törekvése sem ellenségeim, sem irigyeim előtt egy percig sem lehetett kétséges, tehát evidensen ő és kizárólag csak ő volt az, aki engem kifogásolt; elmondom mindjárt azt is, hogy miért, noha ez a volt miniszter ur egyéniségét talán nem a legkedvezőbb szinben tünteti fel. Ezerkilencszáztizennyolc szeptemberében, amikor a volt miniszter ur mint főispán oly buzgóan készítette elő a király szegedi látogatását, különbözet merült fel közlünk abban, hogy én mint a kamara elnöke, az iparosok és kereskedők küldöttségét külön kívántam a felség elé vezetni, mig az akkori főispán ur nekünk csak a „többi társadalmi körökkel" együtt szánt szerepet és különösen akkor haragudott meg rám a főispán ur, amikor Szterényi kereskedelemügyi miniszter ur, akihez e kérdésben fordultunk, a mi álláspontunkat helyeselte. Az ezt követő felfordulás idejében én ezt már régen elfelejtettem volt és csak az lünt fel, hogy ®mi£or az ellenforradalmi akció, * különösen az A. B. C. comité formájában, határozott alakot kezdett ölteni, — noha sokan ismerték azt a szerepet is, amellyel Betrix francia ezredesnél Deltrével, de egynéhányszor Somogyi polgármester úrral szemben is a konzervatív felfogást védtem, — engem sehova, de különösen ezen komitéba nem hívtak, ami engem természetesen nem akadályozott meg abban, hogy a konszolidáció érdekében tán hathatósabban működjek, mint ők.