Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-25 / 19. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 január 25 alap híjával történnék és egy cseppet sem al­kalmas arra, hogy a letartóztatás jogellenes ellegét és önkényességét elvegye. A német lormány ezért azt a követelést állítja fel, hogy lyen eljárást ne folytassanak és hogy a letar­óztattakat rögtön bocsássák szabadon. A német tormány ezenkívül fentartja magának ázt a jogot, hogy teljes elégtételt követeljen. A francia moratórium terve már a jóvátételi bizottság előtt van. A „Petit Párisién" ma reg­geli számában részleteket közöl belőle. A ter­vezet azon alapszik, hoey két évi haladékot ad Németországnak az 1923—24. években esedé­kes fizetésekre, amely idő alatt a német kor­mány tartozik belső kölcsön utján hárommil­liárd aranymárkát előteremteni s ebből 500 millió aranymárkát a márka árfolyamának ál­landósítására, két és félmilliárdot pedig a jóvá­tételi fizetésekre forditani. Hir szerint Olaszország azon fáradozik, hogy a jóvátétel kérdésében megoldást találjon. Tel­jesen eltekintve a közgazdasági katasztrófától, amely a Ruhr-vidék mai helyzete következtében elkerülhetetlen, Olaszország azon a nézeten van, hogy a francia-német válságnak veszélyes követ­kezményei lehetnek a békére. Minden emberre szükség lesz az uj választásoknál! Vétessük föl magunkat a választási névjegyzékbe! geztek a munkabérekkel, anyagárakkal, terv­dijakkal együtt 787,000 koronába került, tehát alig többe, mint amennyit a templomföld 1900­tól 1914 ig jövedelmezett és ha nem szakítja meg a n unkát a világháború, a templom min­den elképzelhető költségét ma már bőven le­törleszthették volna a főid jövedelméből. A fogadalmi templom továbbépítése tehát azért probléma, mert a város urai túlságosan ajnározták a városi földek bérlőit, sohasem fog­lalkoztak a földbérek békebeli nívóra való föl­emelésével és a földbéremelés eszközéhez csak akkor nyúltak és olyan mértékben, amikor a | városháztartásnak már másképen nem fedez­1 hető deficitje támadt. Az kétségtelen, hogy abban az esetben, ha a háború befejezése után a föld­béreket a békebérek alapján rendezték volna, ; ma a fogadalmi teplom továbbépítése nem lenne probléma. Az angorai kormány letartóztatta Izmed basát. j Határkügazitások a népszövetség előtt Konstantinápolyból jelentik, hogy a kennlista ható­ságok az angorai kormány utasítására Izmed basa, volt államtitkárt letartóztatták. ^.Az első bizottság tegnap esti ülésén Izmed basa a leghatározottabban elutasította azt az angol javaslatot, hogy a mossuli kérdést a népszövetségi tanács dön­tése alá bocsássa. A mossuli vilajet — mondotta — Törökország területéhez tartozik s ezért semmiféle döntő bíróság ítéletének nem vethető alá. Lord Curson a maga részéről élénken támadja azt a gondolatot, hogy a mossuli kerület lakosai körében népszavazást rendezzenek. Még egyszer fe hívta a törököket, hogy tanulmányozzák javaslatit. Ha ragaszkodnak elutasító álláspontjukhoz, akkor az ily módon előálló és a békét fenyegető helyzettel szemben nem marad más hátra, minthogy a népszövetséghez forduljanak. Leszerelték az elégedetlen kisgazdákat. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nem­zetgyűlés ma déWőito- ülése alatt Bethlen István miniszterelnök magához kérette a kor­mánypárt kisgazda képviselőit, akikkel majd­nem négy órán át tartó tanácskozáson letár­gyalta a kisgazdák ismert memorandumának minden pontját. A kormány magáénak tette a kisgazda képviselők kívánságait. A tárgyalás eredményekép a kormány a földreform végre­hajtása tárgyában noveliáris törvényjavaslatot fog benyújtani, mely azonban nem érinti a je­lenleg érvényben levő földreformtörvény alap elveit, hanem csupán az eljárás gyorsítására vonatkozik. A pénzügyminiszter megígérte, hogy a jövedelmi és a kereseti adónál fölemeli a lét­minimumot és hatásosabb progressziót fog életbe léptetni. A mezőgazdasági hitelekről a miniszterelnök elvi kijelentéseket tett, konkré­tumokról csak később fognak tárgyalni. A köz­igazgatási reformról kijelentette, hogy a pártot nem állítja a kormány fait accompli elé, ha­nem a javaslat benyújtása előtt részletesen meg­tárgyalja a párttal. — A pénzügyminiszter megígérte a block­rendszer fokozatos beszüntetését. A kisüstökön szeszmérő órák alkalmazását fogja elrendelni. A dohánypalántákra vonatkozólag végleges meg­egyezés nem jött létre. Miért probléma a fogadalmi templom továbbépítése. (A Szeged tudósítójától.) A fogadalmi tem plom égnek meredő csonka falai valóban nem » válnak a város dicsőségére, sőt kell, hogy min­den szegedi ember némi szégyenkezéssel gon­doljon arra a tehetetlenségre, amely megaka­dályozta, hogy a régi fogadalom valóra váijon. Az építkezést — mint ismeretes — a háöoru kitörésének pillanatában hagyatta abba a város tanácsa és ez a munkabeszüntetés olyan hirte­len jöit, hogy a csonka falakon minden ugy maradt, mint ahogyan azt a kőművesek el­hagyták. A falak tövében szanaszét hatalmas kőalkatrészek, gerendák hevertek, a félbeh ígyott boltivek vágyakozva nyújtogatták egymás felé csonka karjaikat és a falak tetején megszikkadt az a legfelső malterréteg, amelyre már nem tet­ték rá a következő téglasort. A munka nyüzs­gése máról holnapra megszűnt és az épülő templom máról holnapra átváltozott szomorú romhalmazzá. Azóta közel kilenc esztendő rö­pült el a csonka templom romjai fölött, a falak tövében heverő értékes anyagok nagyrésze el kallódott, az idő foga pedig mélyen belemart a meztelen falak fölső részeibe. Az élet néhol meg is csúfolta a holt anyagot, az omladozó falak tetején itt-ott valami növény szökött föl a magasba, talán pótolni akarta az emberek mu­lasztását. Most, a háború befejezése után, talán már negyedszer a város hatósága ismét akciót indí­tott a fogadalmi templom továbbépítése ügyé­ben. Megírta a „Szeged", hogy az a küldött­ség, amely a polgármester vezetésével hétfőn Budapestre utazott, hogy az akció céljaira na­gyobb kölcsönt és adományt szerezzen a val­lásalaptől, a fővárosban biztató Ígéreteket ka­pott, de a kívánság teljes kielégítését nem ígér­ték meg az illetékes faktorok. A városi mér­nökség számvetése szerint csupán az építési munkálatok befejezése a jelenlegi anyagárak és munkabérek mellett körülbelül kétszázhuszmit­lió koronába kerülne. Abban az eseiben tehát, ha a küldöttség százmilliót hoz haza — ami kétségtelenül elég szép eredmény lenne, — még j mindig marad százhuszmillió korona, amire J nincs fedezet. Kétségtelen, hogy ennek a száz­huszmillió koronának az előteremtése társa­dalmi gyűjtés utján nem okoz oly nagy nehéz­séget, hiszen van a városban elég szép számú olyan vagyonosabb ember, aki könnyűszerrel áldozhat erre a célra. Minden remény meg le­het tehát arra, hogy rövidesen mégis felépülnek a csonkán maradt templomfalak. Azonban most már foglalkozhatunk azzal a kérdéssel is, hogy miért probléma a fogadalmi templom továbbépítése, amikor a fogadalom beválthatásának biztosítására annak idején a város közönsége olyan tekintélyes alapítványt tett, amelynek hozadéka bőven fedezhetett volna minden költséget. Szeged város törvényh itósága még 1900-ban elhatározta, hogy a város alsó­tanyai bérföidjdből 3516 holdat a fogadalmi templom költségeinek alapjaként kezelteti. Ez a 3516 hold föld — igaz, hogy a város leg­rosszabb földjei közül való, csupa homokbucka, ahol csak rozs terem és a várostól nagyon messzire esik — a békeévekben évi ötvenkét­ezer koronát jövedelmezett, tehát a holdankénti átlag bére tizenöt korona volt, ami legalább hetvenöt kiló búzának felelt meg. A templom­alap békebeli buzavalutás bére tehát 2637 mé­termázsa buza volt, aminek mai pénzértéke tíz­ezer koronás búzaárak mellett 26.370,000 ko­rona lenne, azonban a valóság az, hogy az 1923. évi városi költségvetés szerint ez a 3516 hold föld mindössze 3.927,330 korona haszon­bért jövedelmez, tehát a békebeli béréríéknek alig egyhetedrészét. Igaz ugyan, hogy ez a bér a négyezerről nyolcezer koronára emelt buza­alapár következtében megduplázódik, de még igy sem éri el a békebérek egyharmadát, sőt ha tizenháromezer- koronás búzaárakkal számo­lunk, ez a differencia még szembetűnőbb lesz. Ez a példa rendkívül jellemzi a város gazda­sági politikáját, de megmagyarázza azt is, hogy a fogadalmi templom-alap' miérl áll csak négy és félmillió koronából. A fogadalmi templom építését a háború sza­kította félbe, pedig már a munka java részén tul voltak az építők és az a munka, amitelvé­A népszövetség tanácsa január 29-én tartja legközelebbi ülését Párisban. Ezen az ülésen többek között tárgyalásra kerül a magyar-cseh határnak függőben levő salgótarjáni szakasza. A mostani demarkációs vonal ugyanis elvágja a salgó arjáni bányamedence egy részét, mely gazdaságilag Magyarországra nézve rendkívül fontos terület. Tekintettel arra, hogy a trianoni békeszerződés a salgói bányákat Magyarország­nak, So nosujfalut pedig Csehországnak ítélte oda, Magyarország igényeit a bányaterületre csakis a trianoni béke betűjének megváltozta­tása elégiti ki. Ily irányú javaslat tételére a Millerand-féle kísérőlevél a határmegállapitó bizottságot felhatalmazza. A határmegállapitó munkálatok során a bizottság egyik része Ma­gyarország javára csak oly terjedelmű kiigazí­tást kívánt megvalósítani, mely a bizottság szűkebb hatáskörében a békeszerződés területi határozmányainak fenntartásával keresztülvihető. E megoldás szerint Somoskö község vissza­kerülne Magyarországhoz, ellenben a színma­gyar Somosujfalu a csehek birtokába kerülne. Miután a két indítvány egyforma számú sza­vazatot kapott, a határmegállapitó bizottság elnöke a Magyarországra nézve elönyösebb megoldás mellett foglalt állást. A kérdés tehát a népszövetség elé kerül, melynek hatáskörébe tartozik, hogy a kísérőlevél értelmében a két átlam közt közvetítsen. Magyarország érdekeit a népszövetségi tanácsülésén Hevessy Pal pá­risi magyar ügyvivő és Tánczos Gábor altábor­nagy fogja képviselni. A jóvátételi bizottság a magyar államadósságokról. Az egyik fővárosi délutáni lap irja: Mára vált ismeretessé a jóvátételi bizottság döntése az osztrák-magyar monarchia háboruelötti adós­ságának föloszlatása kérdésében. A jóvátételi bi ottság döntésérő! alkalmunk volt Kállay Ti­bor pénzügyminiszterrel beszélni, aki a követ­kezőket mondotta munkatársunknak: — Az állam költségvetésében eddig mindig 40 százalékban szerepelt a háború előtti adós­ságoknak Magyarországra háruló hányada. Ez volt az a maximum, amit a pénzügyi kormá­nyok a költségvetés összeállításakor számításba vettek. Annál keservesebb meglepetés, hogy ennél a maximumnál is nagyobb százalékban állapította meg a jóvátételi bizottság az adós­ságoknak Magyarországra eső részét. Sajnos a jóvátételi bizottság döntésével szemben már sehova sem felebbezhetünk. Az osztrák kancellár belgrádi utja. Seypel kancellár elhatározta, hogy a már ré­gen térvbe vett belgrádi és bukaresti utazását végrehajtja, hogy a kisántánt államainak bé­bi onyitsa azt, hogy Ausztriának nincsenek po­litikai céljai s a Magyarországhoz való közele­dés tisztán gazdasági természetű volt. Belgrád­ban és Bu-arestben Seypel ugyanolyan tárgya­lásokat akar lolytatni, mint Budapesten. Ismét megindultak a magyar-caeh tár­gyalások. Prágában tegnap ismét megkezdték a magyar cseh pénzügyi tárgyalásokat. A buda­pesti gazdasági tárgya!ásókat félbeszakították és a gazdasági és politikai ügyek megbeszélé­sét későbbi időpontra tartották fenn.

Next

/
Thumbnails
Contents