Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-24 / 18. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 január 24 sztrájkot, mert a francia parancsnokság fegyveres erővel lefoglalt több vonalat s az egész szolgálatot ellenőrzi. A Berliner Tagblatt majnafrankfurti jelentése szerint a franciák lefoglalták a wiesbadeni városi erdőségeket. Tegnap a belga kormány minisztertanácsot tartott, amely a Ruhr-vidéki helyzetről tárgyalt. A lapok jelentése szerint a pénzügyminiszter elhatározta, hogy hivatalnokokat küld ki a Ruhr-vidékre. A svéd sajtó lehetségesnek tartja, hogy Branting akciót indit abból a célból, hogy a népszövetség foglalkozzék a Ruhr-vidék megszállásával abban az esetben, ha Franciaország belátja, hogy az általa kezdeményezett ut nem vezet sikerre. Svédország hajlandó a béketárgyalások közvetítésére, de előzőleg a Ruhrterület kiürítéséhez feltétlenül ragaszkodik és hivai kőzik arra, hogy annak idején a Németországgal való béketárgyalásokat is visszautasította, amig Belgium megszállás alatt volt. Londoni jelentés szerint angol politikai körökben élénken foglalkoznak Branting sma tervével, hogy a jóvátétel kérdését a népszövetség elé vigyék. A Tribuna annak a Iondoni jelentésnek kapcsán, hogy a népszövetség a Ruhr-vidéki kérdésben interveniálni fog, emlékeztet a népszövetségnek arra a Határozatára, amelyben kimondta, hogy a jóvátételi kérdést csak abban az esetben tárgyalja, ha valamennyi szerződő fél a népszövetséghez fordul. Az Eclair római magántávirata szerint Mussolini megbízta a washingtoni olasz nagykövetet, hogy közvetitőtervezetet terjesszen a világkonferencia összehívása ügyében, amelynek feladata lesz a jóvátételi kétdés végleges megoldása. A jóvá ételi bizottság pénteken vitatja meg azt az uj francia tervezetet, amelynek értelmében Németországnak két évi moratóriumot adnak a jóvátételi fizetések teljesítésére. Hir szerint Siiines azt az ajánlatot tette a francia kormánynak, hogy társítsák a német kokszot és a francia vasat, ami az acéliparban világuralomhoz juttatná a két országot. A francia kormány szívesen venné ezt az ajánlatot, csak Britannia iránt tartozó lojalitásból nem volt hajlandó azt elfogadni, mielőtt e kérdésről tárgyalt volna a britt kormánnyal. A britt érdekeltségek kívánják, hogy adjanak módot a britt cégek szakértőinek a Ruhr-vidéki helyzet tanulmányozására. Peyer Ulain hamis nyugtáiról. A nemzetgyűlés mai ülését fél 12 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Napirenden van az iRdemnitási törvényjavaslat általános vitájának tárgyalása. A megrendelt ítéletek. Daiuváry Géza igazságügyminiszler szólal fel először. Január 12-én Györki Imre képviselő ur aktáknak számszerű idézésével egy főügyészségi és egy igazságügyminiszteri rendeletet olvasott fel, amelyből — állítása szerint — az tűnik ki, hogy az igazságügyminiszter utasítást adott az ügyészségnek arra, hogy a gyorsított eljáfás során elegendő bizonyíték hiányában is marasztaló ítéletet hozzanak. Mikor erről az ügyről tudomást szerzett, utánajárt a dolognak s kijelentheti, hogy ilyen és hasonló rendelkezések nem bocsátattak ki s ennek ellenére Györki képviselő jónak látta ezen kijelentésével szemben azt mondani, hogy fentartja állítását. Azt kívánta, hogy az ügyre vonatkozó aktákat tegyék a Ház asztalára. Györki képviselő urnák ezt a kívánságát nem ismeri el jogosultnak. Tiltakozik az ellen, hogy kijelentésének valódiságát kétségbe vonja. Intézkedett az igazságügyminisztériumban és az ügyészségen, hogy a képviselő ur, vagy a Ház valamely tagja abba, a képviselő ur által számszerint megnevezett, aktába beletekinthessen és meggyőződést szerezzen arról, hogy ezek az akták egy más (!) ügyre vonatkoznak. Ezek után kénytelen Györki képviselő ur kijelentéseit merő koholmánynak tekinteni. Fáj a „szólásszabadság". Az indemnitás első szónoka Lukács György. Sajnálattal fénytelen tapasztalni, hogy ebben a Házban a szólásszabadságot kihssználják. Józanabb házszabályra kell térni, amely lehetetlenné tes?i a szólásszabadsággal való visszaélést. Felhívja a kormányt, hogy az 1922/23. évi költségvetés helyett az 1923/24. évi költségvetést terjessze be. Ezután külügyi kérdésekre tér át. Sokan voltak, akik' külpolitikánk aktivitását követeilék. A mai nyomorúságos viszonyok mellett ez lehetetlen. Magyarországnak egy nemzet felé sem lehet orientálódni. Németország felé nem lehet, mert a nagyántántnak az a célja, hogy Németországot teljesen elszigetelje, a hozzá való kapcsolódás tehát egyenesen veszedelmet jelentene. Magyarországot azért is büntetik, mert Németország szövetségese volt a múltban. Olaszország vagy Románia felé szintén lehetetlen az orientálódás. Anglia meg olyan távol van, hogy emiatt nem remélhetünk tőle semmit. Csehország felé abszolúte lehetetlen, .mert politikája egyenesen Magyarország megsemmisítésére törekszik. Egyelőre egyebet nem tehet Magyarország, minthogy a hazugság propagandájával szembe állítja az igazság propagandáját. Rövidesen el fog jönni az az idő, amikor nemzetközi szerződések alapján lehet majd kényszeríteni a kisántántot azoknak a jogoknak a megadására, amelyek a kisebbségek számára szerződésileg biztosítva van. Arra kéri a kormányt, gondoskodjék arról, hogy Magyarország a Népszövetségbe kellő apparátussal lépjen be. A világ legnagyobb csalása. Szemünk elölt folyt le a lausannei konferencia, mely a nagyántánt egységét meglazította. A külpolitikai helyzet kialakulásában nagy szerepet játszott az amerikai Egyesült-Államoknak az európai kérdésekben való szereplése is. A háborús mérleg serpenyőjét ők billentették az ántánthatalmak javára. Amerika mélyen beleavatkozott az európai ügyekbe a békekötések alkalmával is, amikor elnökét, Wilsont átküldte Európóba; azt a Wilsont, aki azon az állás| poníon volt, hogy nincs győző, nincs hadisarc, | a nemzetek maguk rendelkeznek maguk felett. : (Sándor Pál: És jött a világ legnagyobb csalása.) Wilson hiúságát kihasználták ellenségeink és pontról-pontra épp e'lenkező szellemben kötötték meg a békét, mint Wilson kilátásba helyezte. Egyszer már Amerika kezében volt a helyzet kulcsa, ma ismét az ő kezében van. Itt van végül a jóvátételi kérdés is. Jóvátételt követelni nem lehet tőlünk, annak nincs meg sem a jogi alapja, sem a lehetősége. A hadviselő fél nem CsonkaMagyarország, hanem Nagy-Magyarország, Ha a jóvátételt be akarják hajtani rajtunk, bekövetkezik az összeomlás, amely magával ránthatja Európát is. A mi helyzetűnk ma az igazságtalanság, a jogtalanság, a tűrés és a szenvedés. A cél, amely felé törekszünk, a jog, az igazság, a szabadság, a béke. Az ut pedig, amely a cél elérésére vezet, az egység, az összetartás. Az indemnitást megszavazza. A francia imperializmus. Bogya János: Sürgeti politikánk terén az aktivitást. Az európai helyzetnek az ura Francia| ország lett. Franciaország nem gazdasági elő! nyökre tört, fontosabb neki, hogy imperislista céljait elérje, hogy biztosítsa magának azt a pozíciót Európában, melyet az európai helyzet ma lehetővé tesz. számára. Célja megakadályozni azt, hogy a Németbirodalom egységes legyen. Dolgozik azon, hogy Középeurópában az északi és a délszlávok egyesüljenek s o'y alakulat jöjjön létre, meiy ellenáll a Németbi.dalomnak. Az ő politikájuk csak egy erkölcsöt ismer, az ő nemzeti érdeküket. Más erkölcsöt pedig letipornak, ezért letipornak minket is. Nekünk tehát nem az igazságra kell hivatkozni. Nekünk védekezni kell ez ellen a kérlelhetetlen imperializmus ellen. — Magyarország mai helyzete kell, hogy aggodalommal töltsön el minden magyar embert. Sajnálattal tapasztalom, hogy a túlsó oldalon ely felszólalások, oly beszédek hangzanak el, amelyek a kisántánt malmára hajtják a vizet. (Peyer: Melyik az a túloldal? Bartoss: Akinek nem inge, ne vegye magára. Várnai: Rágalmaz. Pimasz. Az elnök Várnait rendreutasítja. Pikler: Bizonyítsa be). Bogya: Önök azt hiszik, hogy vörös korcsmában vannak. Nem is reflektálok ezekre a közbeszólásokra. (Az elnök Bogyát is rendreutasítja. — A Háznak száz tagja jelen volt akkor, amikor ebben a Házban interpellációt intéztem az igazságügyminiszterhez, amikor bebizonyítottam, hogy defetizmus az, amit a szélső baloldal hirdet. Ma a néphangulattal is számolnia kell a diplomáciának. Ezért kell a magyar diplomáciának a propaganda fegyveréhez nyúlni. (Baros János: Ehhez nem ért a magyar diplomácia^. Viharok Bogya körűi. Kimutatja, hogy Olaszország és Franciaország közt nagy érdekellentétek vannak, ellenben Magyarország és Olaszország közt nagy az érdekközösség. A nagyántánt politikájává foglalkozva megállapítja, hogy a nagyántánt legújabb dip omáciai elve: forradalmositani az ellenfeleket. A szélső baloldal Magyarországon vagy naiv, hogy ezt nem veszi észre, vagy az ellenfél szolgálatába szegődött. (Felkiáltások a szociáldemokratáknál: Nem tűrjük, hallatlan 1 Ne gyanúsítson. Elnök folyton csenget, de nem tud rendet teremteni. A szociáldemokraták felállanak, a Bogya köré sereglett képviselők a szociáldemokraták felé kiabálnak. Nngy zaj, nem lehet érteni csupán annyit, hogy a kormányt támogató képviselők azt kiabálják: Tessék az elnököt beszélni hagyni, irajd rendet csinál az. A zaj lecsillapultával elnök rendreutasítja Bogyát és a szociáldemokrata pártot. Kéri ökeí, őrizzék meg lehetőleg nyugalmukat, mert igy n°m lehet folytatni a tárgyalásokat.) Bogya kijelenti, hogy csak azt mondotta, hogy a nemzeti eszme és a nemzetköziség két olyan világnézeti különbség, hogy itt megalkudni nem lehet. A világpolgári eszmének sohasem deferálhat a nemzeti eszme. (Pikler, Rassay és Vázsonyi: Mi is ezt mondjuk). Céltudatos, erősebb kéz politikáját követeli a kormánytól a nemzeti eszme érdekében. A kormánynak ugy a külső, mint a belső ellenséggel szemben erősebb kézzel kell fellépni. (Pikler: Pimaszság. Hát ki az az ellenség?) Az elnök Piklert rendreutasítja. (Felkiáltások a szociáldemokrata párton: Bogyát is utasítsa rendre. Az elnök Bogyát is rendreutasítja és ismételten kéri a szociáldemokratákat és Bogyát, hogy lehetőleg fékezzék magukat és igyekezzenek meg'rizni nyugodtságukat). Ezután tovább beszél Bogya szenvedélyes hangon a forradalmakról a baloldal élénk közbsszólásai közben. Patacsi Dánes sürgeti a földreform gyorsabb végrehajtását. Követeli, hogy a háború alatt szerzett vagyonok is megváltás a'á kerüljenek. A közigazgatási reformmal kapcsolatban arra kéri a belügyminisztert, hogy az uj törvényhatósági választásokat rende-fe el. A tisztviselőkérdéssel kapcsola b in rámutat arra, hogy a vármegyei tisztviselők közül különösen a gyakornokoknak siralmas a helyzete. A jóvátételi kérdéssel kapcsolatban részleteket olvas fel Ludwig főkonzul könyvéből, amely szerint 800 milliárd korona ös-zegben fejezhető ki az az érték, amit Magyarországtól területben és a román megszállás alatt elvettek. A fajvédelmi politikával kapcsolatban kijelenti, hogy az elnyomott keresztény magyar fajt védeni kell s ha eddig nem folytattak volna fajvédelmi politikát, ma kellene hozzáfogni, mert ma "már egészen nyilvánvaló a zsidóság ga dasági fölénye. A szociáldemokratákat kéri, mondják meg már egyszer,' mi a programjuk, mi a különbség a szociáldemokrácia és a kommunizmus közt. Az elnök délu'án4óráig félbeszakítja az ülést. A délutáni ülést fél 5 órakor Huszár Károly alelnök nyitotta meg. Az Igazi fajvédelem. Peyer Károly: Az az igazi fajvédelem, amely szociális ere iményekben jelentkezik. A bányapénztárak megreformálására határozati javaslatot nyújt be, amelyben kDve'eli, hogy a bányatárspénztárak és a bányászok nyugdíjügyét sürgősen rendezzék. Magyarországnak a szénellátás terén függetleníteni kellene magát a külföldtől. Ez csak uj bányaigazgatóságok szervezésével érhető el szerinte. A szaporodó bányaszerencsétlenségekért a bányahatóságokat teszi felelőssé. Hibáztatja, hogy a pénzügyminisztérium a legfőbb fóruma a bányahatóságoknak. Szerinte a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe kellene tartoznia. A szénkormánybiztos-