Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-31 / 237. szám

SZKQED Szeged, 1922 december 31. Mi is hát az iparművészet? A lelki gazdagsághoz tartozik a tárgyak szem­léletében való gyönyörködés érzete. Nem min­den tárgy szemlélete okoz gyönyört és ugyan­azon tárgy nem okoz szemléleti élvezetet min­denkinek. Születés, nevelés, tanulság, az élet­viszonyok különbözősége más és más egyéni­séget hoz létre. A csekélyebb műveltségű em­ber élvezet-igényei kisebbek, mint a műveltség legmagasabb fokán álló e^yékeké. Ezek a böl­csészeti meghatározások talán sehol nem érvé­nyesülnek jobban, mint a gyűjtők körében. De egyszersmind e megállapítások fontosak az iparművészet meghatározásánál is. Az emberi szükségletek kielégítését a szük­ségleti tárgyak szolgálják. A napi étkezést, irást, olvasást, a lakást, dohányzást, ékszerviselést, — az ipar által előállított lárgyak teszik lehe­tővé. (Ta an egy nyelv sincs, mely oly mély ethimologiai értelemmel állapitana meg az .ipar" szó kifejlődését, mint a maeyar. Még száz évvel ezelőtt, az irodalmi nyelvben a szor­galom cs az ipar azonos fogalmak voltak* Je­lentésük egy volt a mu ka célszerű, lankadatlan buzgóságával. Ez a per.-onifikált szó küszöbölte ki a régi „mesterség" merfjelöiést, anélkül, hogy szolgai fordításhoz, vagy szóhonositáshoz for­dultak volna.) Az igények növekedésével az izlés csiszo­lódott. A tárgyak feldíszítését kívánták. Az első díszek a ruhán, ékszereken, később a lakások­ban, végül a használaií tárgyakon jelentkeztek. ti gombok, sújtások elhelyezése, mentecsattok, forgók alkalmazása, a harci sarkantyúk helyett kisebb, a mozgást kevésbbé gátoló sarkantyú használat?, mind-mind egy lépéssel közelebb vittek az iparművészet kifejlődéséhez. Vegyünk csak egyet a felsorolt tárgyak kö­zül. Például a sarkantyút. A sarkantyú célja, ösztökélni a lovat. Tehát szükségleti cikk lova­sok számára. A sarkantyúi, minthogy ennek terjedelme van, fel lehet díszíteni. Ez a díszítés azonban már nem célja a használati tárgynak, hanem esetleges járuléka. Egy olyan díszített sarkantyúnak az elkészítése pedig, amelyik anyagánál és díszítésénél fogva a cél szerinti használatra már alkalmatlan: iparművészet. Egy másik példát veszek, amely jobban elénk állítja majd az iparművészet keletkezésének lé­nyegét. Legyen ez a tányér. Az első tányérok cinből készültek és céljuk az volt, hogy az ételeket befogadjak az étkezés alkalmá.al. Si­mák és laposak voltak. Később a tányérokat diszttették. Préselték, domborították, homorítot­ták, cizellálták, ezüstből nyújtották, de a kö­zépső részt (az ételek elhelyezésére való részt) simán hagyták, hogy a szükségleti tárgy ne veszítse el rendeltetésének céljá*. Végül a simán maradt részeket is kidiszitették, domborítások­kal látták el és a tányérok ezáltal elveszítették rendeltetésszerű céljukat, mert az ily tányérok­ból enni nem lehetett, az étel, különösen a lágy kalmazáilapotu, bevonult a díszek közé és semmiféle eszközzel azt onnan eltávolítani nem lehetett. Ezeket a tányérokat nem is használták többé étkezésre, hanem falfelületeket díszítettek velük. Es készítettek ujabb és ujabb hasonló módon díszített tányérokat, melyeknek célja nem is volt más, csak diszités. Nem is kell sokat elmélkedni, hogy meg­állapításokat vonhassurk le ezekből. Igy első sorban is: még maga a gondos, tetszetős, gon­dos és izléscs kivitel nem iparművészet. Egy jól megkonstruált ebédlő lényegébe épp ugy nem iparművészet, mint egy jól sikerült divatos cipő. Iparművészet-e hát a diszités, illetve a dirzitett ipari tárgyak? Nem. Épp ugy, ahogy egy festmény, vagy szobor nem lehetnek közhasziiálati tárgyak, ugy a közhasználati tár­gyak, bárhogy díszítsük is azokat, éppen hasz­nálatuk miatt nem iparművészi dolgok. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az Iparművészeti tárgy hasznavehetetlen legyen. Az iparmüvés eti tárgy: a céljáivesztett nasználati iárgy, melynek lényege a használat, de célja a diszités. A tárgyalt kérdést más oldalról is meg kell világitanom, mert az iparművészet lényege nem csupán az ip rból fejlesztett művészet, hanem még az a művészetből kialakult ipar is A mű­vészet egyik ismérve, hogy a nem nem°s anya­got nemessé teszi a művészi alkotású, k képek anysga: vászon, fa, fémlemez, papir, festék, grafit; a szobroké: agyag, gipsz, ,vas, bronz, kő (márvány). Ezek egytől-egyig nem nemes anyagok, de vájjon meri-e valaki kétségbe vonni, Phidi^s, vagy Rembrand alkotásainak nemességét, csak azért, mert az alkotott mű anyaga nem a nemesfém és nem drágakő? A művészet a legjobb anyagot használja fel, a legjobban tört festéket, a leg finom bban szőtt vásznat, az erezetlen márványt, de nefn az ara­nyat és ezüstöt, nrm a gyémántot. A művészet az egyedüli, amely a bölcsek kövének „birtokában van" : a nem'elen anyagból arany le^z a mű­vész keze alatt. Az ipari célokra alkalmas drága anyagok segélyével is lehet művészeti tárgya­kat előállítani, de a Colleoni 1 vas szobra, ha aranyból öntötték volna, nem kizárólag a mű­vészi munkáért, hanem a benne felhalmozott aranytömegert érne meg fejedeimi vagyonokat. A művészi munka szemlélesét megzavarná a nemes anyag, senki sem látná benne a művészi szépséget, hanem csak a számokban, — vagy azokban sem, — kifejezhető értékét. A nemes anyag használata leszállítja a művészetet ipar­művészetié!. . . Még egy harmadik különbséget kell felemlíteni, a többször előállított művészi munkával kapcsolatban. Egy művészi alkotás ugyanugy, csak egyezer hozható léire. Csak a giccrelők tudják a tucatszám festett képdket egy­formára mázolni. Igazi műrész soha... Lehet a kép hasonló, ébreszthet fel azonos hangula­tot, lehet ugyanaz a táj, genre vagy milieu. de a kép mégsem ugyanaz, ha a laikus annak is látja. A giccs nem művészet és nem iparművészet, hanem csalás. Ha egy művész valamely alko­tását több példányban akarja népszerűsíteni, rendelkezésére áll a sokszorosító ipar, melynek segélyével eléri célját. De a reprodukció sem iparművészet. Amikor e kérdésnek most érintett részletezéséhez értem, különösen a szobrászmü­veszetre gondoltam A szobrot agyagba mintázzák, gipszbe, bronzba ön'ik, kőbe (márvány) faragják. Azt már tudjuk a fentiekből, hogy a szobrászművészet iparmű­szetté degradálódik, ha a szobrot nemesebb fimbe öntik, vagy teszem fel drága vagy fé;­j drága kőbe (ónix szobrok) faragják, de ipar­| művészetté fajul akkor is, ha ugy sokszorosít­ják, mint ahogy a használati tárgyakat, habár az eredeti alkotás jellegével bírnak. Itt az ipar­művészet ismét ugy jelentkezik, mint az ipar ! segítségével sokszorosított oly művészi alkotás, ' mely az eredetinek minden jellegével fel van ruházva. Nem iparművészet tehát a nöi kalapok és ruhák tervezése és készítése, nem iparművészet lámpaernyök és függönyöd kreálása, 'mert az iparnak bárm ly magas fokán készülnek is ezek, mégis használati c< lókat szolgáinak, mint akár a szőnyegek, akár a divanpárnák, cigarettatár­cák, zsebórák, ha mindjárt zománcos, vagy dom­borművű díszítésekkel is látják el azokat. Ahogy a művészet saját magában környezet nélkül élvezhető, (itt nem a silány elhelyezésekre gondolok), ugy az iparművészet is saját magá­ban kell, hogy hasson. Mihelyt nem érték önön­magáért, mihelyt szükségéi érezzük annak, h'igy a tárgy csak mint valamely más tárgynak alkat­része, tartozéka tud hatni, akkor az mát nem iparművészeti mü, hanem csak ipari termelés eredménye, na mindjárt a legnemesebb ipar­művész is készitetie azokat. (Müipari tárgyak.)­Mi is hát az iparművészet? Feleljünk rá röviden: az alkotó művészet hatásait előidéző ipari munkák, vagy a nemes anyagba dolgozott művészi alkotások, ugy az eredeti művészi mun­kának ismérveit feltűntető sokszorosítások. * Kissé vázlatosan dolgoz'am fel e kérdést, — szándékosan. Csak a vörös fonalat tartottam ide: láss, gondolkozz, ve esd tovább e g rndo­| latot, hogy a magad tap i^ztalatait rendszerbe , foglalva juss ugyanerre az eredményre. Fajdal­mas lesz sokaknak z a néhány sor, amellyel leszállítom az iparművészet fokáról azokat, akik illetéktelenül, eloro ták e címet és a cim hasz­nálatával félrevezet ék a jóindulatú közönség t, 1 de ezeknek azt: mondom, hogy inkább jó ipa­rosok legyenek, mint rossz iparművészek. Lugosi Döme. Összeült a javadalmi bizottság. r (A Szeged tudósítódtól.) Az októbiri ferra­dalom alatt a Károlyi-kormány rendeletileg fel­függesztette a törvényhatósági joggal felruházott városok autonómiáját. Ennek következtében jó­idéig nem ült össze a törvényhatósági bizott­ság, söt az albizottságok működése is megszün'. Időközben a kormány hatályon kivül h„iyezte az autonómiát felfüggeszd kormányrendeletet és igy a törvényhatósági bizottság is, valamint fokozatosan az albizottságok is megkezdték működésüket. Legtovább a javadalmi bizottság szünetelt. A mult hónapban Franki Antal bizottsági tag beadványt intézett a polgár­mesterhez, amelyben kérte, hogy a javídalmi bizottságot is keltse éleire, mert ÍZ egyre bi nyolódó javadalmi ügyek szempontjából fel­téllenül szükséges a bizottság ellenőrzése. A polgármester el is rendelte a bizottság össze­hívását. Szombaton délután négy órakor tartotta a javadalmi bizottság Balogh Károly e'nökletével első ülését. Balogh Karoly közölte a feltűnő kis számban megjelent bizottsági tagokkal, hogy a polgármester utasítása értelmében ezen­túl minden hónap első felében rendes ülést tartanak. Ezután Bozsó Ödön helyettes javadalmi ügy­vezető terjesztette elő a javadalmi hivatal mű­ködéséről szóló jelentését, amely magában fog­lalta az 1918. óta eltelt évek ada'aít. A jelen­tés szerint a javadalmi hivatal ügykörében a bizottság szünetelése alatt több tárgyi és sze­mélyi változás történt. I^y a vizdijkezelés az adóhivatal ügyköiébe került és 1922 januir el­sején több á'iaini adó és a hozzátartozó pót­adó "kezelését a javadalmi hivatal vett: át. A javadal ni hivatal ügyvezetője, László Gyula nyugdijbt ment, a főispán ideiglenesen Bozsó Ödönt biz»a me* a hivatal vezetésével. Bozsó ÖJön próbaképen elrendelte, hogy a s:üret után a puera kerülő must termelési és fogyas?tá<i adóját a vámhivatalok azonnal szed­jék be. E'-.nek cedmény-.ként kétszáztvrmirc liter must után 225 400 korona adó folyt be, A város területéit ebben az évben 9 453 027 liter bor-mtist termett, 5.618,362 literrel löl b, mint a mult cvben. A jelentés végén megjegyji az ügyvezető, hogy az a r.ir, amely szerint az állam néhány fogyasztási adónemet átenged a városnak, arn4l i.. inkább valószínű, mert a pénzügyminiszter az u olsó pillanatban távira­tilag ar a uiasi oba a pénz ügy igazgatóságot, hogy a váiossal hat hónapra kösse meg a szerződést, ne pedig három évre, mint ahogyan eddig gyakorla'bin voit. A pénzügyminiszter ugyanis reméli, ho?y három hónap alatt letár­gyalja a nemzetgyűlés a városoknak átenge­gedhető adónenekre vonatkozó törvényjavas­latot. A jelentést a bizotts^ udomásul vette. Ez­után Pálfy B ÍJ vain'elllgye ő terjesztette elő a külső vámhivatalok mü«ndésére vonatkozó jelentését. A küisó vámhiva atok ebben az év­ben 27.355,759 koronát szedtek be huszonkét féle adónen cimín. On'óber I ig 5.367,839 korona vigalmi adó folyt be A különböző ádó­; nemeket a város az év folyamán több ízben I emelte és ennek következ ében a januári és a novemberi adójövede'em között több ntint négy­mi'Iió differencia muta korik. A jelentés tudomásul vét?le után Wimmer Fü­löp a színház vigalmi adója ügyében szólalt fel. A bizotiság kinor.doua, hogy a vigalmi Fdó szabá!yrend.;lethez raga zkedik és a szín­házi hely-írak pontosan mrgáll pitott alapára után számítja a vigalmi adót. Adót természe­tesen nem adóztat meg ismét a vámfelügyelőség. Nyári György ezulán azl indítványozta, hogy a vendéglősök bor-forgalmi sdóját ne esetről­esetre, hanem utói g és pedig a fogyasztási adóval egyidejűleg fizessék a javadalmi hiva­talban. Az inditvjnyt a bizottság elfogadta és ezzel az ülés végei is ért. Aifóüi Gazínrész ésGSzmaJom R.T. llatlyus-sor. Telelőn: IO-2R. Ajánlja elsőrendű malomüzemét li zt és paprika őrlésére. S9l

Next

/
Thumbnails
Contents