Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-22 / 231. szám

Szeged, 1922 december 22. SZE1ED 8 Előleget kapnak a fizetésnélküli tanitók. (4 Szeged tudósítójától.) A tek. Tanács csü­tCitöki illése nár az ünnep előtti hangula! je­gyében folyt le, ami természetes is, hiszen csü­törtökön ültek össze a nagy ünnep előtt utol­jára a tanács tagjai. Az ünnepi hangulatút növelte még az a körülmény, hogy amikor Balogh Károly btlépelt az ülésterembe és mé­lyen rezgő baritonjával jónapot kivár.t a jelen­levőknek, mindenki érezte, hogy valami külö­nös változás esett rajta, de a csodálkozva ku­tató tekintetek hirtelenében nem fedezték fel az okot. Csak néhány néma perc múlva kiáltott fel hílk örrmmcl az elnöklő polgármester: Hol a szakállad, Károly ? A tanács urak a u/en­zácós feifede-ésre meglepetten vetették tekin­tetüket a finánc-szenátor simára borotvált ar­cára, arrely zavartan mosolygott, d>- csak hallga­tással felelt a sok kérdésre. Megindu't a talál­gatás a titokzatos esemény oka körűi. Talán a borbélyok leszállították a tarifát, vagy tisztelet­jeggyel örvendeztette meg a Jézuska a városi pénzügyek fehér szakállas intézőjét, vagy pedig valami fel.'őbb hatalom lépett fel az egy hóna­pos szakáll ügyében? De Bilogh Károly nem nyilatkozott, legalább is a tőle távolabb ü ők nem hallottak semmit, de a mellette ülő szená­torok egyértelmű tanúvallomása szerint mégis súgott halkan valamit a megmentett bajusza alatt, még pedig azt, hogy .vannak az embör akaratánál nagyobb akaratok is.. De mivel a csudák csak tövid ideig tarta­nak, a tanácsnoki czakáll eltűnése fölött is ha­mar napirendre tért a tanács. A tanácsterem ablakain bekacérkodott s tavaszt hazudozó nap­sugár és valami szent állmosság szállt le a po­ros aktahalmazok fölé, lesza lt és elterpeszke­dett a haloványkék dohányfüsttel együtt az egész teremben. A polgármesterhelyettes olt, a befelé mosolygó elnök balján, szellŐ3usogás­szerü hangon referálta a gazdasági ügyeket. Senki nem figyelt valami nagyon, meri hiszen mindenki a megszületés közelségét érezte és valószínűleg arra gondolt, vájjon mit hoz majd a Jézuska. Az eiméiázú hangulat azonban hirtelen szerte­foszlott, amikor a kutturszenátor ült a referáló székbe és rekedt hangon — még a főhercegi vendégek fogadtatása alkalmával hűlt meg — többrendbeli tanító kérdést ismertetett a tanács­csal. Először a helyettes tanitók fizetésemelését tették szó' á. Nagyon hosszú és fokozatosan emelkedő hangon vita kerekedett, különösen Balog Károly sóhajtozott mérgesen, hiszen ujabb kiadásról volt szó. A tanács végre is abban ál­lapodott meg, h;gy a régebben szolgáló he­lyettes tanitós illetményeit fölemeli havi tizen­kétezer koronára, ennyit kaptuk ugyanis a ren­des tanitók is. Még nagyobb vita kisérte a szeptember else­jén megválasztott tizenhárom tanító sérelmét, azokét a tanítókét, akik, havonta mindössze nyolcvanhárom korona harminchárom fillér fize­tést kapnak, mert sz állams^gé yeket nem fo­lyósítja számukra a kultuszminiszter. A polgár­mester elmondotta, hogy a tanitók küldöttsége szerdán nála is járt, meg a főispánnál is, aki már táviratilag megsürgette a kultuszminiszter­nél a botrányos kérdés elintézését. Ja\M£olj3, hogy a tanács adja meg nekik a kért huszonöt­ezer korona előleget, de kötelező nyilatkozatot Írassanak alá mindegyikke', hogy a visszatar­tott illetményeik megtérítésekor azonnal vissza­fizetik a városnak az előlegel. — És ha megsemmisíti a választást a kul­tuszminiszter? — kérdezte a főügyész. — Akkor sem vészit rajta a város se nmit, — mondotta a polgármester — hiszen abban az esetben ugy kell kezelnünk ő^et, mint a he­lyettes tanítókat, akik a fizetésüket a város pénz­tárából kapják, tehát mindössze avval a nyolcvan­három koronával fizetnénk rá az üzletre. Gaál Endre kstegórikusan kijelentelte, hogy a választást semmi esetre sem semmisítheti meg a miniszter, mivel az a rendeete, amely Iyel a menekültek és a „B" listások elsőbbségi jogát biztosítja, az érvényben lévő törvények szerint nem hajtható végre. Hosszura nyúlt vita utan a tanács elfogad'a a polgármester előterjesztéséi és igy a négy hónap óta fizetés nélkül dolgozó tani ók mégis csak kapnak karácsonyra egy kis előleget. A szegcdi festők, meg a háziipari kiállitás. (A Szeged tudósítójától.) A szegedi fe&.őtrü­vés?ek kötéren nagy fthudu'ás észielhe'ő :<r ulóbti napokban. M3r szombiton estt, a hizi­ipsri kiállítás megnyitása előtti napon több fe»lőmüvész forduit hozzánk azzal >: p nasszai, hegy hanyagság, vagy rosszakarat folytán mel­lőzték a szegedi festőművészek túlnyomó részét a háziipari kiállításról. Nem akartunk a jóiékonycélu kiá lilásndk _-z ügy sjellfizteté ével árlai.i s a m. i napig hall­gattunk is a festőművészénél ért térele nröl. A dolog természete azonbin megkívánj* a nyil­vánosság itélőszékét, íőieg azérl, hogy a jövő- i Küldte el ugyanis ben iyen felületességek, t.-pintallan;ágok és | a;neiyen közölte velük, hogy ha a háziipari ki­antiszociális .rendez'sck" elő ne forduih-ssa- állításon rés't akarnak venni, akkor gondoskod­nak. Alighanem filtün' a háziipari kiállítás Iá- ! janak paravanokról és legkésőbb holnap regge­A két festő annak rendje és módja szerint el is h lyezte képeit az előcsarnokban & most már c-ak a többi szegedi fes'őmflvészi kellett volna értesíteni a kiállításról. Hát hogy ez az értesí­tés megtörtént, azt letagadni nem lehet. De mi­kor történt meg ? Megkérdeztünk érte nézve három szegcdi jó­nevü festőt, Joachiuiot, Bodzássy Istvánt és Dinnyés Fe;encet és mindhárman egyöntetűen azt a választ adták, hogy a meghívót csak i szombaton, a késő délutáni órákban kapták j meg Feleky György ebb.*n a késői időpontban küldte el ugyanis f estőkollégáinak névjegyét, íogatóközfnségének is, hogy a kiállításon mind­össze két szegedi festőtől találnak képeket. Ez a kél f stö Papp Gábor és Feleky György. Vajjoi milyen kiválisíga lehet c két xzegedi festőnek a többiekkel szemben, hogy mur,kái-<at a kiáilitáóon portáliák és megad ák nekik a lehetőséget arra, hogy karácsony tlőtl néhiny kípel jól értékesi hessenek ? A magyarázat az esel tör éneli részében rejlik, amelyet a hövet­kezőkben ismertetünk: A háziipari kiállitás művészeti bizottsága elő­ször teljesen elejtette a képkiállítás tervét, mert a rendelkezésre álló kevés számú paravant az agyagkiáilrásra használták fel s abból a képek kifüggesztésére már nem jutott. Mégis, a szó­ban forgó két festőművész pénteken felkereste dr. Aigner Károly főispánt, akinek bejelentették, hogy siket ült nekik Palágyi Lajostól paravano­kat szerezni és kérték, hogy engedje meg fest­ményeik kiállítását. A főispán beleegyezett a képek kiálli'ásába, de csak azzal a feltétellel, ha az összes szegedi festőket még aznap érte­sitik a dologról. A két festőművész erre ígére­tet tett s felkeresték Móra Ferencet, akitöt he­lyet kértek a képkiállítás számára. Móra Ferenc, miután a festők a főispán rendeletére hivatkoz­tak, kijelölte számukra az emeleti előcsarnokot. lig szállítsák be a kiállításra szánt képeket a kultúrpalotába. — Engedelmet kérek — mondotta az egyik festő munkatársunknak — szombat estétől va­sárnap resgeüg a legnagyobb igyekezettel sem lehet paravant szerezni és igy a kiállításra elő­készülni. Nem ériem, hogy milyen alapon jutott a rendezés joga éppen Pappnak és Felekynek, nem iudom, hogy a szabsdkirályválasztás, vagy legitimizmus plattformján-e ? Szegeden rajtuk kívül van még egy sereg festő, akikre, kará­csony előtt állván, nagyon is ráfért válna egy kis kereset. Sőt jobban rájuk fért volna, mint akár Papp Gáborra, akár Felekyre. Nem értem, hogy művészemberek mikép lehetnek ennyire inkollegiálisak egymással szenben. Hisonló felzudulást tapasz altunk a többi festő részéről is, akik különösen Felekyl támadják, mert Feleky jóval fiatalabb náluknál. Az eset poénja p 'dig az, hogy a két festő kiállítása nem sikerült. Nem sikerüli, mert a lendezőség érezte az inkoilegiálitás következményeit s a megnyi­tást ugy rendezte, hogy a királyi hercegasszonyt és környezetét nem vezették fel az emelet elő­csarnokában levő képkiállitáshoz. Ezekután moit már Papp Gáborék is levonhatják a konzek­venciát . . . Hirele — A csütörtöki irodaimi estén Vér György, a Szeged segédszerkesztője olvasott föl meleg költői sorokat a színházról és a szerelemről. Bájos és komoly színházi estéiről, a szín­pad csodálatos erejéről és a színpadot meg nem értő közönségről beszélt szépen alá­festett mondatokban. Aztán az örök szerelem mellett tett poétához méltó szép vallomást A költőt Móra Ferenc konferálta be vég'elenül kedves, közvetlen szavakkal az irodalmi e^t szorgalmas és kitartó közönségének. Mindket­ten méltó sikert arattak. — Doktorriavatis. Donászy Kálmán ujságiró­kollégánkat a Ferenc József-Tudományegyetemen csü­törtökön délelőtt államtudományi doktorrá avatták. — Tulbu gó az árvízigtió bitolt iá g. Az árvizsgáló bizottság nyomozói tömeges feljelen­tést tettek a kereskedők ellen, mert a burgonya kilóját 32 koronáírl árusították. Az árizsgáló bizoitság a rendőrséghíz fordul', ho?y a meg­torló eljárást megindítsa. A rendőrség foglal­koztatta is a detek'iveicet ebben az ügyben, de kiderült, higy az árvizsgáló bizottság maga állapította meg a burgonya árát 32 koronában. Ai arvizs^ál > bizottság nyomozói tu Ouzgó>á­gukban tehát magát a: árvizsgáló bizot'sígot • jelentették fel — árdrágításért. Lehet, hogy igazuk volt. — Hétezer mérföld — gyalog. Sir George Pereira, a kinai britt hadsereg katonai attaséja hétezer mér­földnyi gyaloglás után megérkezett Pekingből Calent­tába. Pereira két évig gyalogolt e?v'olytában egy foga­dásból kifolyólag útközben a Dalai Lámát is meg­látogatta. — Drótné'küU gyorstávlróforgalom Buda­pest és Berlin kö ött. A drótnélküli gyors­távíró forgalom Budaoest ds Berlin közö t teg­napelőtt meginda t. E: az elsö eset, hogy a Siemens-féle géptávírót, mely nag/ gyorsaság­gal képes do'gozni és perceiként kb. 100 szó leadását teszi iehetóvé, nemzetközi szikratávíró fo'galomban is használják At ü'.em megnyi­tása aikilmáb.Ma két ériekeit postaigazgatóság egymW táviratit <g üdvözölte. Arany- éa ezQstbeváltáa, Budapest, Vármegye­utca 7. Hivatalos órák: 9—5-ig. BÖI — Rémhírek a pénzlebélyegzésrő!. Az utóbbi napokban azt a rémhi-t terjesztik Sze­geden, külöiösen a kereskedők között, hogy január elsején a pénzt ötvenszázalékos deval­válással ismét Iebélyegzi az állam. A lebélyeg­zés f imájául az önbélyegzést jelöli meg a rém­hír, amely akként történne, hogy a bélyeget maguk a felek ragasztanák rá a bankjegyekre. A hir nagy zavart keltett az árupiacon és kü­lönösen az árakra volt nagy hatással. Sok ke­reskedő hitelt ad ennek a rémhírnek és felemeli az árakat. A paprika ára például ennek a hír­nek hatása alatt emelkedett az utóbbi napok­ban háromszáz koronával magasabbra. Illetékes helyről nyert információnk szerint a pénzlebé­lyegzés hire minden alap nélkül való — Gyűlés a .omáii atrocitások ellen. Va­sárnap délelőtt a budapesti uj városháza dísz­termében a román atrocitások ellen tüntető népgyűlés lesz, melyre felhívást bocsátottak ki, amely igy kezdődik: Csonkamagyarország né­péhez I A Tisza és a Maros, a trianoni határ é< a Királyhágó között elterülő vidék, a Sza­mos- és Körös-vidéke, Nagyvárad és Kolozsvár kiüldözött hkosai segítségért kiáltanak. — Megállapították a faárakat. A faár­megállapitó bi ottság csütörtökön délelőtt ülést tartott és a kö/etkezö faárakat állapította meg: Nagy tételekben az állomáson átvéve tízezer kilogramos vagontételekben a hasábos tűzifa 84.200 korona. Az állomáson lemérve a hasá­bos 86.600, a dorong 82.900 korona. A tele­pen mMermázsánként a hasábos 1028, a do­rong 976, a vágott fa 1170 korona. A hasábos fa ölenkénti ára 17.000, a dorongé 16.000 ko­rona. A puha fa mázsánkénti ára 950, ölen­kénti á'a 12 000, a fenyófahulladék ölenként 8500, a tökevég és zsiidelykihányás 9500 ko­rona. Ezekbe az árakba a forgalmi adót is belekalkulálta a bizottság. — duAth Gyula birtoka. A románok az ag­rár reform kapcsán Jasth Qyuia birtokát is ki­sajáti ják. 80 nold belsőség kivételével az egész ősi birtok román parasztok kezére jut.

Next

/
Thumbnails
Contents