Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-19 / 204. szám

Szeried, 1922 november 19. SZHOED A folyosó. Azt hiszem, a laíkua, politikától szűz elméket a folyosó ti'okzaloSsága izgatja leginkább. Az üléstermet u óvégre megláthatja mindenki, aki csak egy kicsit is töri magát utána (hiszen utóvégre mindnyájunknak akad egy-kétképviselőismeróse, aki jegyet szerez), legfölebb, ha odafentről, a karzatról, más utmutató hiányában kopaszokra és hajasakra osztja fel az ember a képviselőket, ami egyesek szerint van olyan szilárd világnézeti szempont, mint manapság nénány más. A klubot is csak el tudjuk képzelni valahogy. Mindegyikünknek van a z ebében egy-két tagsági igazolvány kaszinóba, körbe — vaíami igen nagy nem lehet a különbség. De a folyosó, az más. Ilyesmi, vagy ehhez hasonló ninc»en a civilek életében, bejutni pedig a parlament folyosójára teremtett léleknek, hacsak nem képviselő, vagy újságíró,„ nem lehet — az egy Kencz Károlyon kivül. 01 ősi jogon bocsátja keresztül Lubics, a portás, ig£íat adván a népies költőnek : Egy kis bukás nem tesz semmit, Őseinknél szint' ugy volt... De Hencznek sem nagy öröme telik ebben az ó privilégiu nában, mert idebent is fordult egyet a világ, éppen ugy, mint — a választásokon tapasztal att? — odakint. De azért felfellátogat néna és ha körül akarunk nézni, jó lesz, ha mi is a nyomába szegődünk, mert ő szabad ember, pártoktól mentes e pillanatban és igy kénye-kedve szerint kóborolhat, amerre kedve tartja. Alig, hogy kinyilik előttünk a nagy üveges ajtó, amely a baloldali folyosóra, az ellenzék tanyájára vezet, bizonyos, hogy szembe jön velünk gróf Andrássy Oyula nyúlánk, vékony alakja, oldalán elmaradhatatlan, hűséges ujságirójával, Pályi Edével. Órákhosszáig szokták igy, kettesben, végigmérni a folyosót a bejárótól a büffé ajtajáig és vissza, elmerülve láthatóan fontos beszélgetésükben, amelynek részletei azonban, sajnos, örökre titokban maradnak. Egy-egy rövid percre kényszeríti őket megállni valaki, akinek sürgős közlendője van Andrássyval, de utána rögtön folytatják utjukat. Balra, az egyik ablakban, Szilágyi Lajost szorongatják az újságírók, öten-hatan is körülállják, mert Szilágyinak mindig van érdekes mondanivalója, akár a kormányt csipkedi, akár az ellenzéket (valamelyikre mindig haragszik, gyakran mind a kettőre, de sohasem nagyon). Jobbra, a két piros díván egyikén ott ül Apponyi Albert és intervjut ad. (A folyosónak ez az első szakasza még nem nagyon népes, kisebb a zsibongás, nyugodtabban lehet beszélni. Apponyitól pedig mindennap ké'nek intervjut. Hol egy japán újság munkatársa keresi fel, hol egy gazdasági hetilapé és Apponyi mindenkinek ad nyilatkozatot, kedvesen, szeretetreméltóan, a grandseigneur elbájoló udvariasságával.) Tovább Rassay és Vázsonyi beszélgetnek. Vagy Vázsonyi Ui és Rassay áll szemben vele, \agy Rassay ül és Vázsonyi áll, de a gyürb, amely körülveszi őket, mindig egyformán széles, aki csak teheti, idejön, hogy őket hallgassa. Még a kormánypárti képviselők is szívesen dezertálnak a maguk folyosójáról, ha Ilire terjed, hogy Vázsonyi és Rassay jókedvükben vannak. A jól nevelt kormánypárti képviselő ilyenkor megáll a gyürü külső perifériáján és ugy tesz, min'ha minden pillanatban folytatni akarná útját a büffé felé. (Hálna erre téved valamelyik szigorú alvezér és rossz jegyet ir be a kondüitlistaba.) Friedrichék a baloldali folyosó végében szoktak elhelyezkedni, ott, ahol az a hátsó keresztfolyosóba torKoil.k. Ez jó hely, mert bár ellenzéki, de csak egy lépés: es maiis a kormánypárt berkeiben vagyunk. És az ember sohasem tudhatja... A hátsó keresztfolyosó a kormánypárt főrendi tagjainak kedves helyt'. (Ellcntetben az elülsővel ahol a köznemesek szórakoznak) A kormány tagjai ilt bzokták elintézni ap.ó ügyeiket és gyakran iátni epyütt sétálni errefelé Kállay Tibort Vass J5zseffe\ mosolygó beszélgetésbe merülve. (Rossz nyelvek szerint ? pénzügyminiszter csintalm történeti kitel szokta szórakoztatni a főurat) Wolff Karoly és táborkara is itt beszélik meg jövendő terveiket, hi ciak még jobban el nem küiönitik magukat '> át nem urn-iek a gyönyörű fogad5leriir.be, amely •á fiivndi'iáz felé veze!. Gömoüs Gyulát is sürün látni valamelyik honályos mélyedésben, amint rövid audienciákat ad és bizalmasait fogadja. De tulajdonképen csak a jobboldali folyosó az, amely osztatlanul és háborítatlanul a kormánypárté. Valóban nem a mindenáron való ellenzékieskedés mondatja velem, hogy ez a hely egy kicsit unalmas. Egységesék ifjú óriásai szokták itt hosszú és körülményes előadásokban ismeríetni véleményű <et a helyzetről, erről a kérdésről, rneg arról a kérdésről, mindig sok lendülettel, de mindig kevés érdeklődést keltve. Csak az elnök csengője szakítja félbe őket. Az éles hangra mind siet befelé, mert Berky Gyu'a tálald fel most odabent a maga bölcsességül és azt minden ifjú, hithű egységesnek vé^ 1 kell hallgatnia és tapsolnia, a kellő áhítattal... (b. i.) Titkos tanácsülés . . . (A Szeged tudósítójától.) Szombaton a számlabemutató tanácsülés után, amikor a tanács tagjai már mind vissza értik hivatalukba, Somogyi Szilveszter dr. polgármester ismét összehívta a tanácsot és a polgármesteri szobában zárt ajtók mögött több mint egy óráig tartott a titkos tanácsülés. Az utóbbi időben a tanács feltűnően sokszor tanácskozik zárt ajtók mögött, amiből sokan azt következtetik, hogy a fontosabb kérdések eldöntésénél hiányzik a határozottság. A szombati titkos tanácsülésnek természetesen a város pénzügyi helyzete volt a tárgya, A polgármester elmondotta budapesti utiának eredménytelenségét és szomorúan áiiapitotta meg, hogy a város pénzügyi helyzete & pénzügyminiszter rideg álláspontja következtében teljesen kilátástalan. Hangsúlyozta, hogy a városi tisztviselők állami segélyezésének megszüntetése következtében január elsejével fölmerülő tehertöbblet csak a városi polgárság adóterheinek fokozásával egyenlithelő ki. A po'gármeíter szavai után hosszú éi heves vita indult meg a tanács tagjai között. Balogh Károly pínzügyi tanácsnok ismít kijelentette, hogy minden bajnak az oka a tulalacsonyra szabott földhaszonbérekben keresendő. A polgármester ezzel szember. a*.t vitatta, hogy ebben az évben rnégegyszer már nen lehet földbé'emelésről be-zélni és igy a fö'dbérjövedelemből a felmerülő milliói kiadásokra nem juthat már federet. Azt azonban nem mondotta meg a polgármester, hogy miér> emelték csak százötven százalékkal a földbérekei és hogy miért vesznek még ma is négyezer koronás buzaárt alapul a fMdbéres átszámításánál ? A hosszú vita után végre is abban állapadott meg a tanács, hogy a szerdára összehívott pénzügyi bizottság elé terjesztik a tisztviselők javadalmazásának fogas kérdését, talán a bij zottsAg tagjai közül lesz valakinek valami mentő gondolata. A Lifka-bioskoptól — a mozirevizióig. A mozi — a nem régen még lenézett, vásári komédia — lassan-lassan az emberiség egyik nélkülözhetetlen kultúrintézményévé válik. Lépésről-lépésre hódítja el a terepet a szinház'ól és ami a színházra nézve nagyobb baj, a tereppel együtt a közönséget is A mai szinház sorsát a mozikullura fejlődébe pecsételte meg, amit a jelek már igazolnak is. Az ember tragédiáját vetített díszletekkel mutatja be az egyik fővárosi szinház. A mozi tehát bevonult a konzervatív színpadra és ez már — front-áttörés. A mozi fegyverei modernebbek, mint a színházé, a filmoperatőr előtt nincsen lehetetlenség. Hegyeket robbant fö'., tündérpalotát emel és oroszlánokkal birkózik. A mai szinház avult elöltöltős csatakigyójával, kicsorbult bronzkardjával nem verheti vissza a mozi ostromát. A „Litka-bioskóp". Nagyon valószínű, hogy a mai értelemben vett színház megszűnését néni veszi é;zre senki. Az átváltozás észrtvétlen lesz, mint amilyen eszrevé'len volt a mozi fejlődése is. Tízegynéhány évvel ezelőtt nem volt még Szegeden tiz embernél több, aki tudóit volna a moziról. 1905-öt irtunk, amikor az első mozgóképet becsempészték a városba. Még ugyanabban az esztendőben egy Aranyosi nevű kávés, a Fekete>as-ufcai Szivessy-házban lévő kávéházában kifeszítette az első allandó mozivásznat. 1907ben pedig egy másik vállalkozó szellemű ember, bizonyos Lifka nevezetű, a Kóhn-háznak skkor még üres telkén felépíttette a „Li/ka-Bioskóp ot. Holczer Márton u^yancssk 1907-ben megnyitotta a Hid-utcában a moziját. A „Lifkabioskóp" és al Aranyosi kévés tnozij3 időközben megszűnt, a hid-uicai mozit átvette Holtzer Dániel, aki 1908 han leszerződtette igazgatónak i VŰS Sándort, a budapesti Proiektograf részvénytársaság tisztviselőjét. Az „Uránia" — ez volt a Hid-utcai m?zi neve, majdnem egy évig konkurrens nélkül állott. />kkor éoiie'íék a Gizella-téren az Apolló Mozi házát." Ezek azóta a „mozirer.dK'e:" miatt megszűrnek. Az Urániát 1910 ben Abonyi Mihály vette át és ekkor Vas Sándor' megnyitotta a Kosjuth Lajos-sugáruton a saját moziját. Bizonyára sokan emlékeznek még a „Vas-mozi" cégtáblájára, tmi hűen jelképezte a mozikultu a cse- ; c-emő korszakát: „Vas mozija vas" hirdette ! büszkén a cégtábla ... A fehér rabszolganő ... Ez a korszak lS09 ig tartott, amikor először . nutatiák bí Asta Nelsennel és Valdemar Psyi l lerrel az első nagy filmet: A fehér rab' < ganői. Kezdetbari két filmgyár látta el az egész világot filmmel, a Pathé és a Gaumant. A Pathé-féle színes filmek, az úgynevezett „kakasos filmek" emléke talán örökké megmarad. Palit, Polidort és Max Lindert szintén nem lehet elfelejteni. Amikor az Urániát megnyitották, a napi bevétel elérte a hét, sőt néha a nyolc koronát is. Vasárnap pedig huszonöt-harminc korona is ösizegyült az öt-tiz és tizenöt krajcáros jegyek árából. A bevétel egyre szaporodott. Mivel pedig a műsor sem került több; naponként 11 — 15 koronánál, a mozi olyan rentábilis vállalatnak bizonyult, bogy hatalmas mozi-tröszt terveket kovácsoltak. Megvették Vas Sándor moziját és beadványt intéztek a városhoz, amelyben a bruttó-jövedelem bizonyos percentjének fölajánlása ellenében 15 évre szó'ó kizárólagossági jogot kértek. A tervet azonban Bach Jenő meghiúsította, amennviben 19'3 tavaszán Vas Sándor igazgatásával megnyitotta a Zsótér-ház Széchenyi-téri oldalán a kis Korzó Mozit. Ezután Ligeti Béla műépítész tervei alapjárt elkészült a mostani Korzó Mozi, amely akkor az ország legszebb mozgóképszínháza volt. 19'4 tavaszán pedig elkészült 2 Korzó Mozi nyári helyisége, az első nyári mozi az országban. A közönség. Az első szegedi mozik közönségéből úgyszólván teljesen hiányzottak az „uri emberek\ Munkások, diákok, varrólányok és szobalányok kacagtak eleinte Pali mókáin. Az u-i közönséget A fehér rabszolganő hódította meg a mozi számára. A fehér rabszolganő háromfelvonásos, hosszú drám3 volt, az egész előadást kitöltötte — akkoi még egyórás előadások voltak. — A darab páratlan sikerén felbátorodva, a kü'földi filmgyárak egyre-másra készítették a háromnégy felvonásos darabokat és ma már az 1907-es alig 100 méternyi filmek helyett nem tartozik a ritkaságok közé a 14.000-16.000 méteres filmkolosszus sem. A rendőri ügyeleli dijak problémája már a mozi gyermekkorában is falmerült, csakhogy éppen el:enkező értelembep, mint mostanában. Az első mozik ujyanis kezde'ben naponta egy koronát fizettek a városi segélyalap javára A rendőrök díjtalanul végezték el a mozikban az ügyeleti szo'gála'ot. Somogyi Sdlveszter dr. főkapitánysága alatt történt, hogy VŰS direktor megsajnálva a városi rendőröket, felment a f&! kapitányhoz és engedélyt kért tö!e arra, hogy az inspekciói tendőröknek napi egy korona ügyeleti dijat adhasson. Somogyi főkapitány csak hosszas kapacitálásra egyezett 'bele, mert gyanakodott, hogy az inspekciói díjnak 'valami megvesztegetési jellege van. Vas direktor azV*