Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-14 / 199. szám

Egyes szám ára 10 korona Surkesiiósrg és kiadohliatel: K8lcseyulca 6. (Profil*. txáUo, I. cmclcl t.) Telefon D-55. A .Szeged* megjele•Ik bétfó kUéleléTel minden nap. Egyei szén ára 10 koma. EMIltetéal árak: Egy hónapra Szegeden 140. BudaHdu ét Ttdéken 2(0 kor. SZEGED Hirdetési crak : F. lhasábon 1 mm. 4, r<r? hasabon 7, másfél kasukon 10'V), két hasábon 14 korona. Apróhirdetés 4 K. kövér belükkel 8 K. Ssövegkóztl kö.lenunyek soronként 40 K. NyUllér, csa ládl és orroslblr «0K. TfibbszOrl feladásnál árengedmény. III. évfolyam. Szeged, 1922 november 14, KEDD. 199-ik szám. Rohamsegély. A tisztviselői humor, - ha ugyan van még oka és kedve humorizálni a tisztviselőnek — rohamsegélynek nevezte el azokat a lehetetlen cimü pótlékokat, melyekkel az állam időrőlidőre meg szokta pótolni alkalmazottainak a javadalmazását. Sajátosságuk ezeknek a pótlékoknak, hogy rendszerint későn érkeznek, viszont uj me* uj lökést adnak a drágulás folyamatának. Minden rohamsegély ugyanis szaporítja a fedezetlen állam jegy-mennyiséget s egy-egy segély kiutalványezása alkalmával a verebek helyett a kofák is csiripelik a piacon, hogy többet lehet kérni mindenért, mert a tisztvicelök megint „nagyon sok" pénzt kaptak. Ez a rohamsegély-rendszer, amely a segitendökön nem segit, az államnak pedig nehéz milliárdjaiba kerül, egy lehetetlenül egyoldalú és helytelen gazdasági politikának a következése. Az állam nagy dob- és trombitaszóval megindította a harcot a drágaság ellen. Szervezett árvizsgáló bizottságokat, hozott uzsoratörvényeket, őszibarackért lecsukatta a csemegekereskedőket, de minden intézkedésének annyi volt a hatása, mintha a vizmérő-cölCp felállításával akarta volna a dagadó folyónak az áradást megtiltani. Nem lehetett pedig hatása, mert nem merte a drágulás ügyét a kezdet kezdeténél, az alapvető oknál, a kenyérnél megfogni. Ahol nincs olcsó kenyér, ott nincs olcsó munka, ott nem lehet olcsó ipari termelés, ott a kereskedő nem adhatja olcsón a portékáját. Ahol ezek az előfeltételek; ott a hivatalnoknak vagy össze kell roppanni, vagy folytonosan ujabb IMg ujabb segélyeket kéli neki nyújtani, hogy létfentartását biztosithassa. Cscdálkozni ugyan ezen egy cseppet sem lehet: ami nálunk a drágaság körül történik, pontosan megfelel a nemzetgyűlés struktúrájának és a vezető körök közgazdasági iskolájának A legjobban a drágulást a fix fizetésüek osztálya, akiknek zömét az állami és egyéb közalkalmazottak teszik, érezte meg. Olyan nagy réteg ök, hogy panaszaikat nem lehetett meghallgatás nélkül hagyni. Miután az állam nem tudott nekik olcsó Ikenyeret biztosítani, ahhoz az eljáráshoz volt kénytelen folyamodni, hogy természetbeni ellátás formájában maga szerzi be számukra a legszükségesebbeket és készpénzzel pótolja, ami még egyebek beszerzésére nélkülözhetetlenül szükséges. Ezzel pedig odajut, hogy vagy maga roskad össze a terhek alatt, vagy még igazságtalanságok elkövetése árán is kénytelen azokon könnyíteni. Eizei az esettel állunk szemben most és azért nagyon komolyan kell foglalkoznunk azzal a problémával, hogy a tisztviselői segélyek az elégedettség biztositéka helyett ne a növekvő elégedetlenségnek a kutforrásai legyenek. A főszempont az, hogy araint van egyenlő teherviselési kötelezettség, ugy kell hnni egyenlő munkaértékelési kötelezettségnek is, természetesen f. végzett munka értékének az arányában. Enw;k az elvnek az áttörése az, ami most elégedetlenséget kelt a tisztviselői körökben és mint Szeged város alkalmazottainak az esete mutatja, egyre erősbödő hangokban jut kifejelésre. Kezdödött a mozgolódás akkor, mikor az állam megkülönböztetést tett a szorosan vett és nem szorosan vett közigazgatási alkalmazottak között és az utóbbiaktól a természetben nyújtott ellátást megvonta. Megengedte ugyan a városoknak, hogy ezek ellátását maguk vállalják saját köl.ségvetésük terhére, ettől azonban a városok nagyrésze visszariadt. Olyan szűzi vállakat kellene ugyanis ez esetben földbérekkel fttbérekkel és más egyebekkel megterhelni' melyek még nem tanultok bele a közteherviselés magasztos elvébe. Igy hát a városok vagy semmit sem adnak, vagy mint Szeged teszi, havonként és fejenként nyolcszáz koronával váltiák meg a naturáliákat, melyeknek értéke legalább háromezer koronát kepvisel, nem is számítva a tüzelőanyagot, ruhaszövetet és egyéb járandóságokat. Folytatódott a megkülönböztetés az április elseje után közszolgálatba lépett alkalmazottaknál. Nem mintha ezeknek kisebb karéi kenyérrel le lehetne csillapítani az éhségüket, vagy ezeknek a munkája kisebb értéket képviselne, mint az olyan kollegáké, akiknek az a szerencséjük, hogy édesanyjuk esetleg korábban ajándékozta meg őket az élet adományával, hanem egyszerűen azért, mert erre más nem telik. Ok ugyan naiv módon szeretnének azzal érveifi, hogy vagy van rájuk szükség s akkor nekik is kapni kell azt, amit a többieknek, vagy nincs s akkor minek fogadták fel őket. Ez az igazság azonban csak féligazság, mert — volenti non fit infuria. Aki e körülményeknek tudatában lép közszolgálatba, annak számot kell vetni a következésekkel. A legújabb meglülönbözletés azonban ismét egy olyan réteget érint, melynek szerzett jogai vannak s amely már évek előtt élethivatásának választotta a közpályát s nem tud a sorsán egykönnyen változtatni. Ez a megkülönböztetés az állami alkalmazottakkal szemben a törvényhatóságukra szól. Azállam egy fokkal tovább megy a megszorításokban, az uj rohamsegélyt csak a legszorosabban veiteknek adja meg és kirekeszti belőle még a szorosan vetlek nagy tömegét is, akik eddig a birtokonbelüliségnek boldog érzésében tudták magukat. Valóságos gyürürendszer képződik igy a tisztvise ő karban, mely a földi javaknak olyan arányban kisebbedő mennyiségében jut kifejezésre, amint valakit a sors a gyűrűk középpontjához közelebb vagy attól távolabb vetett. Egy csöppet se csodálkoznánk viszont, ha ez a gyürürendszer a tisztviselők kormányttámogató, vagy ellenzéki érzésvilágában jutha kifejezésre. Ahogy mi a tiszlviselőoszlálynak a hangulatát ismerjük, a biztosságnak érzésével állíthatjuk, hogy tulnyomórésze egyáltalán nem rajong a természetben nyújtott ellátásért, a problematikus értékű pótlékokért és rohamsegélyekért, hanem legjobban szerelne mindent élőiről kezdeni ott, ahol elhagyták 1914-ben, mikor számokban kifejezve egy hónapig meg lehetett élni abból, amibe ma egy kiló hus kerül és amikor a legkevésbé szorosan vett közigazgatási alkalmazott sem sejthette, hogy ennek a fogalomnak valamikor vészesen gyakorlati jelentősége lesz reá nézve. Ha pedig ez meg nem történhetik, aminthogy sok minden nem térhet vissza, ami elmúlt, legalább olyan gazdasági politikát szeretne látni, amely nem ártalmatlan dob- és trombitaszóval akarja megostromolni a drágaság Jerikóját, hanem akar és mer cselekedni is. Ha ez már előbb megtörtént volna, talán el lehetett volna kerülni a mostani fájó megkülönböztetéseket is. Az ellenzéki szövetség első értekezlete. (A Szeged budapesti tudósítójától) Az ellenzéki szövetség tagjai a Rassay-párt helyiségében n>a este tartották első plenáris megbeszélésüket, amelyen többek közölt megjelent Rakovszky István, Vdzsonyi Vilmos, Rassay Károly, Otessweln Sándor, azonkívül a szociáldemokrata párt, Rassay-párt és a demokratapárt tagjai. A megbeszélésen szóba került az összes aktuális politikai kérdés. Miután formális értekezlet mm volt, határozatot sem hoztak, ellenben megállapodtak abban, hogy a nemzetgyűlés összeilléséig is naponként összejönnek a Rassay-párt helyiségében, ahol állandó pártéletet fognak élni. Az ellenzéki szövetség a nemzetgyűlésen természetesen egységesen fog feltépni és a sorra kerülő javaslatokkal szemben előre megállapodott terv szerint egységes irányítás mellett vesznek részt a vitában. A költségvetés kérdétééen i a felfogás alakult ki a megbeszélésen, hogy továbbra is követelni fogják a költségvetés beterjesztését, amennyiben pedig ezt a követelésüket nem teljesiti a kormány, ugy az indemnitás azonnali benyújtását kívánják, annyival is inkább, miután már amúgy is csak 3—4 heti idő áll rendelkezésre az indemnitás letárgyalására. Andrásay ax indamnltáarót. Andiássy Oyula gróf ma este Tiszadobról hazaérkezve a „Világ" munkatársa előtt az indemnitás kérdésében a következő nyilatkozatot tette: — En természetesen a költségvetést követelem, mert ezt követeli a törvény is. Az alkotmányos gyakorlat az, hogy amennyiben a költségvetés vitája hosszura látszanék nyúlni és valószínűnek tűnik, hogy januárig nem lehet letárgyalni, szóval, hogy az rxlex veszélye fenyeget, a kormány indemnitást kér egy rövid felhatalmazás alapján arra az időre, amig a költségvetést letárgyalják. E pillanatban, minthogy irost jöttem vidékről, nem ismerem az ellenség híngulatát, de ugy hiszem, hogy egy ilyen megoldás most sem ütköznék akadályba, mert ez felelne meg az alkotmánynak és a jog' szabálynak. Arra a kérdésre, hogy pártja mi* lytn álláspontot feg elfoglalni a parlament összeülésekor, az indemnitást és más aktuális kérdésekkel szemben, azt felelte Andrássy, hogy a párt értekezletet fog tartani a kérdések megvitafésa céljából, de nem most, hanem csak a 2i.-iki érdemleges ülést közvetlen megelőzően. A kormány munkaterv*. Egy idő óta napról-nepra különböző hirek jelennek meg arra vonatkozóan, hogy a kormány költségvetést vagy indemnitást terjeszt-e a Ház elé. Ezek a híresztelések annál érdekesebbek, mivel állítólag az egymással ellentmondó információk mind a kormány köréből származtak. Ma módunkban volt legilletékesebb helyen érdeklődni a pénzügyminisztériumban a ma délután lefolyt értekezletről és ezzel kapcsolatban azt az információt kaptuk, hogy bár a minisztériumban tovább dolgoznak a költségvetés összeállításán, ma már kétségtelen, hogy ezzel a munkával elkészülni nem tudnak és hogy a kormány nem költségvetés, hanem indemnitás formájában fog felhatalmazást kérni az államháztartás továbbvitelére. Álhír magyar-olaaz szövetségről r A külföldi propaganda Magyarország ellen ujult erővel működik Mussolini kormányralépése óta és a sajtóban a leghihetetlenebb titkos katonai szervezkedésről jelennek meg hirek. Bécsi tudósítónktól ma a kővetkező hirt kaptuk: A Neues Wiener Tagblatt közli a Bécsi Magyar Újságnak azt a hirét, hogy Mussolini és a magyar kormány között kaionai megállapodás jött létre, amelynek értelmében Magyarország kötelezi magát, hogy aira az esetre, ha Olaszország fegyveres konfliktusba keveredne Jugoszláviával, nyolc divíziót küld a jugoszláv határra, ennek ellenében viszont Olaszország azt a kötelezettséget vállalja, hogy támogatja Magyarországnak azokat az igényeit, amelyek elszakított országrészeinek visszaszerzésére irányulnak. A budi pesti jugoszláv kövei, .ki erről a megállapodásról tudomást szerzett, fontos tanácskozás végett Belgrádba utazott. Ezzel a hírrel kapcsolatban illetékes helyen a következőket mondották: A Bécsi Magyar Újság közleménye ujabb bizonyíték arra, menynyire rendszeres propaganda folyik Magyarország ellen. A mult héten a felfegyverzésről