Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-11 / 197. szám

SaerlesiU'aéfl ti Hadóhlva1*1: K8lcse;-ulca 6. (PrófctaaiiUó, I. emelet t.) Telefon O— JJ. A .Steged* megjelelik hétfő kivételével minden Hp. Egyes szám ára 10 korona. ElSIIzclési árak: Eg; hónapra Siegeden 24C. Budapesten ét vidéken 260 kor. Efives szám ára 10 koronaB SZEGED Hirdetési árak: Frlhasáboa 1 mm. 4. egy havibon 7, másfél hasábon tOiO, két hasábon 14 korona. Apróhirdetés 4 K. kövér belükkel 8 K. Sxövegköxtl kfliltméayck soronk. nl 40 K. N/llltér, családi és orvosi hir 60 K. Többsrflrl feladásnál árengedmény. III. évfolyam. Szeged, 1922 november 11, SZOMBAT. 197-ik szám. A renitens nyomdagépek. Fellétlenül bizonyos iga/ság, hogy a kommunizmus borzalmas erkölcsi rombolást vitt végbe Magyarországon. Minden bajunknak a kommunizmus az okozója és bár két esztendő eltelt a bukása óia, nyomait még mindig nem lehet kiirtani. Tudvalévő dolog ugyanis, hogy az erzsébetvárosi kaszinóban a pokolgépet Moszkvából dirigált kommunisták helyezték el. Tudnivaló az is, hegy kommunisták rendeztek fiók-pogromot Mosonban. Azt se lehet tagadni, hogy a kommunizmus ölte ki az emberekből a munkakedvei. Fel ehet tételezni még azt is, hogy kommunis'a befolyás érvényesül a tyúkoknál, mikor harminckét koronán alul nem hajlandók tojni. Sőt esetleg még a lelketlen gépeknél is kommunista hajlandóságok jelentkeznek, mikor nem hajlandók a munkát annak rendje és módja szerint elvégezni. Erre az eredményre kell jutni ugyanis annak az egyszeiü polgárnak, aki a kormánynak, illetve a kormány tagjainak a költségvetésről szóló nyilatkozatait olvassa. Megtudjuk belőlük, hogy a kormány szakítani akar az ideg-óráig szóló pénzügyi felhatalmazások rendszerével, melyek sem az alkotmányosság szellemével, sem pedig a józan pénzügyi politikának az elveivel nem egyeztethetek össze. A kormány az államháztartás terén át akar térni a békegazdaságra. El is késritette az állami költségvetést, de nincs n;ódjában, hegy azt egész terjedelmében és idejében közzétegye. Helyette a nemzetgyü és és az ország valami összesűrített összesítés félével lesz kénytelen megelégedni. Az államnyomda gépei ugyanis nem bírják a munkát. Alkalmasint a kommunizmus megrontotta az erkölcseiket, elszoktatta őket a dologtól és ezért nem akarják magukat a békeévek kemény megszokott fegyelmének alávetni. Már a második eset, hogy az államnyomda gépeinél ilyen renitencia-félét kel! feltételeznünk. Uton útfélen olvassuk, hogy az államnyomda a legjobban berendezett nyomdaüzemek közé tartozik. A laikus és be nem avatott publikum méltán csodálkozhatott tehát, mikor boldog emlékezetű Korányi pénzügyminiszter, akinek idejében a papíráradat kezdte elönteni Magyarországot, Zürichben Orell Fűssli úrral szerződött le az államjegyek nyomására. A háttérben alkalmasint az a félelem lappanghatott, hogy a magyar nyomdagépek s?aboiálni, amerikázni, vagy moszkvázni találnak és megtagadják a munkát. Ipari körökből erős támadások is érték a kormányt, hogy kiengedi ezt a munkát a külföldre s a bankónyomás munkabére, keresete Svájcot gazdagítja. Vádat képzelni sem lehet, mely ennél igazságtalanabb volna. Akad egy bolond svájci, aki elvállalja husz milliárd álamjegy nyomását és mfgelégszik vele, hogy egymilliárdot fizetnek neki ugyanazzal a papírral, amelyet ő nyomott tar<ára. Második elemista gyerek is ki tudja számítani, hogy tisztán tizenkilenc milliárd korona n mzetgazd sági haszon marad meg az ország számára. Azóta ez a haszon folyton növekvő arányban emelkedik. Kellemetlen és prózai közgazdasági kifejezéssel ezt a hasznot ugy hívják, hogy infláció és mindent tudni akaró úgynevezett fináncliapacilások ennek az inflációnak tulajdonítják azt a megbecsülést, arrely a márka, osztrák korona, vagy magyar korona külföldi értékelésében kifejezésre jut. Hogy ez az infláció ok nélkül ne fokoztassék és hogy a közvéleménynek módjá- 1 ban legyen ellenőrizni, hogy r.iire fordítja a kormány a Svájcból szállított milliárdokat, ahhoz van szüksége az országnak a költségvetésre, melyet a kormány a nyomdagépek renitenciájá következtében -lkészittetr.i nem lud. Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a mostani • kivételes állapotok között fontosább kérdés, j hogy mire akarja fordítani a kormány a mii- ' liárdokat, mint az, hogy mennyit szándékozik költeni. Nincs az a pénzügyi szakértő ugyanis, aki az utóbbi kérdésre meg tudna fele'ni; igenis húsba és vérbe vágó fontossága van azonban, hogy megis.T érjük a rovatokat, tételeket és címeket, amelyek megemésztik a magyar államnyomdánál szorgalmasabban dolgozó zürichi üzemnek a termékét. Sajnáljuk a szegény kormányt, hogy az államnyomda munkájának ki nem elégítő volta miatt nincs abbaH a helyzetben, hogy erre a kérdésre megadhassa a fölvilágosítást. Igy az egyszerű halandó, aki nincsen beavatva a magasabb fináncpolitikának a rejtelmeibe, nem iud ítéletet kockázta'ni, legfeljebb töprenghet afelett, hogy helyes eljárás-e, ha az állam prémiumokkal, százalékok leszámításával buzdítja az adóalanyokat a földváltság és egyéb adók megfizetésére és már az idén elkölti azt, amivé! a jövő esztendőben kellene az áliam háztartását vezetni. Mél'án kérdezheti, hogy mi kö.etkezik akkor, ha kimerülnek mindazok a források, melyekből az adónak éltető olaja csörgedezik ? Vájjon sikerülni fog-e akkor is stabilizálni a koronát, melynek zürichi értékállandóságára ma oly büszkén szrktak hivatkozni ? Különösképen pedig szeretne fölvilágosítást kapni arra a kérdésre, hrgy vájjon érvényesül-e a takarékosságnak miniszteri székekből oly sokat hangoztatott elve az állam háztartásában és nem kellene-e ott megkezdeni a hitel megszorításának a rendszerét? Ezekre az izgatóan érdekes kérdésekre nem tud választ kapni az egyszerű polgár, a nemzetgyűlés és az ország, ha renitensek az államnyomdának a gépei. Szívesen elhisszük ugyan a kormány tagjainak a nyiiatkozatait, hogy igy meg ugy takarékoskodnak és becsületesen sáfárkodnak, de mlgis, mégis ... Méltóztatik tudni, akármilyen tisztességetek is a bankigazgatók, az utolsó részvényes is S7ereti, ha rem becsületszóra csinálnak üzleteket, hanem könyvelnek, beírják a tételeket és számokkal bizonyítanak. Feloszlatják a magyar fascistákat. Rakovszky Iván belügyminiszter a mai nspon Budápest székesfőváros polgármesteréhez a következő rendeletet intézte: — Köztudoirásu, hogy Magyar Fascista Tábor elnevezés alatt uj egyesület, illetve szervezet van alakulóban és ennek közelebbi célját a nyilvánosság előtt is ismertették már, miáltal egyleti jellegű működést fejtettek ki, holott láttamozott alapszabá lyal nem rendelkezne''. Ez okból, figyelemmel a fen- álló törvényes rendelkezésekre, amelyek rzernt alapszabályok láttamozása nélkül egyesületek még ideiglenes működést sem fejthetnek ki, a fentnevezett egyesület további működését betiltom és utasítom Polgármester urat, hívja fel a nevezett egyesület megállapításában résztvevőket, a kezdeményezőkként ismert Friedrich István nemzetgyűlési képviselő és Pók János budapesti lakos utján arra, hogy az egyesület további működését szűntessék be. Rassay a feloszlatásról. Rassay Károly a belügyminiszter rendeletéről a következőket mondotta: — Nem ismerem a fascista tábor szervezetét, nem tudom, hogy fejtett-e ki és ha igen, milyen irányú mükedést? A belügyminiszter rendeletéről tehát e szemponttól nincs módomban kritikát gyakorolni. Mindenesetre azonban ez esettel kapcsolatban is megállapíthatom, hogy ellene vagyok minden titkos szervezkedésnek és ennélfogva az osztó igazság érdekeben követelem, ne tessék félúton megállani, hanem tessék azt oiyan erővel végrehajtani, ahogyan azt az ország érdeke megköveteli. Hasonlóképen nyilatkoztak a szociáldemokraták is, akik csodálkozással veszik tudomásul, hogy a belügyminiszter a feloszlatásra a polgármestert hivja fel, holott neki közvetlenül is módjában állana az egyesület működését felülvizsgálni és azt feloszlatni. Friedrich nem szerel le. A belügyminiszter átiratára vonatkozóiig Friedrich István a következőket mondotta; — A belügyminiszter intézkedése, őszintén szólva, meglepett és nem tudom megérteni, hogy intézkedése milyen célt kíván szolgálni. Rendeletéten Jígcm, mint ismert kezdeményezőt aposz!rofl( aminek most az a következménye, hegy százával jönnek hozzám az emberek, akik mindenáron csatlakozni akarnak a fascista-táborhoz. A fascista-tábor nem egyesület, nem fejt ki sem egyesületi, sem bnképzőköri működést, hanem egy eleven és a lelkekben mindinkább megerősödő irányzat, amelyet nagyon nehéz lesz feloszlatni. A fascista-eszmét számos nemze'gyülési képviselő is magáévá tette, ezt az eszmét a nemzetgyűlésen is képviselni fogjuk és nincs módunkban a feloszlatás tekintetében a belügyminiszter ur kívánságának eleget tenni. Nem oszlunk fel, sőt most vagyunk a legjavában, hogy összefogjon a fascista irányzat, amelyet ezentúl a nemzetgyűlésen és az egész politikai életben szolgálni kívánunk, igenis vonzó erővel bír, mindenkinek jogában áll, hogy ehhez az eszméhez csatlakozzék. A fővárosi bizottsági tagok közül is számosan catlakoztak a fascista táborhoz, azokat is nehezen fogja a polgármester ur feloszlathatni, mert azok sem hajlandók enrtek az irányzatnak a szolgálatát abba hagyni. jHaller le nyilatkozik. Haller a fascismusról és a belügyminiszter rendeletéről ma este a következőket mondotta: — Véleményem szerint a fascista tábor nem egyesület, hanem társadalom politikai irányzat, amely nem szokott meghatározott alapszabályok alapján, meghatározott egyesületi keretek között működni. Ilyenformán bajos lesz működését beszüntetni. Azt hiszem, hogy a belügyminiszter ur szintén csak azt fogja elérni, hogy a tilalom nemcsak hogy nem fogja hátráltatni tudni a fascista mozgalmat, hanem véleményem szerint ettől még ujabb erőre fog lobbanni a szervezkedés. Bethlen és Qőmböa, A Magyarország ma esti száma érdekes módon világit rá arra az ellentétre, amely Bethlen István gróf miniszterelnök és Gömbös Gyula, a keresztény koncentráció vezére között van. A kérdéses cikk egyébként a következőkép szól: — Egyik reggeli lap azt irjs, hogy a fajvédelmi koncentrációs alakulás megszervezése s az erre vonatkozó hir közlése óta Bethlen és Gömbös között a politikai barátság elhidegült, olyannyira, hogy ennek következményekép Gömbös rövidesen kiválik csoportjával az egységes •Tártból. Ezt a hírt a szóbanlevö újságcikk megelenésével egyidejűleg Gömbös a Reichspostban megcáfolta. Kétségtelen azonban, s ez a tény nem mai keletű, hogy Gömbös távolról sem rendelkezik a miniszterelnöknél olyan politikai befolyással, mint a közvéleményben sokan hiszik, de azért Gömbösnek az egységes pártból való kilépése s a miniszterelnök személyéhez fűzött kombináció nem felel meg a valóságnak. A miniszterelnök uralja az egységes pártot s az ő politikai felfogásának nagyiából alá veti magát Gömbös is, aki dolgaival még nem jutott a miniszterelnökkel olyan el4