Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-08 / 194. szám

jSze^ed, 1922 november 8. SZEGED Heinrich Gusztáv, az Akadémia volt főtitkára, a budapesti egyetem német filolo?ia tanára ma reggel félhatkor végelgyengülésben elhunyt — jelenti egy szűkszavú távirat. Heinrich Gusztáv elhunytával talán az utolsó oszlopa dóit ki annak a t-idós generációnak, amely a mai latéiner-osztály gerincét képezte ki a budapesti egyetemen. Goldziher Ignác, Beöthy Zsolt, Riedl Frigyes és Heinrich Gusztáv volt az a négy tanár, akire a husz év elölti főiskolai diákság humanisztikus nevelése volt bízva és ezeknél jobb keleti nyelv, esztétika, magyar és német irodalom professzort még csak nem is kívánhatott volna magának a budapesti egyetem. Gyors egymásutánban, alig éves időközökben követte Riedl Frigyes, Goldziher Ignác, Beöthy Zsolt és most Heinrich Gusztáv egymást oda, fahonnan nincsen iöbbé visszatérés és elárvult tanszékük iitngos szóval hirdeti az elődök nagyságát, vagy ha jobban tetszik, az utódok törpeségét. Szomorú, hogy a ma élő generációban, talán az egy Voinovich Gézát kivéve, egyetlen hozzájuk fogható kaliberű egyénisége nem akad a mai tudományos világnak, aki méltóan képviselhetné a magyar tudományt ezeken a ketedrákon és ez annál is inkább szomorú, mert a budapesti egyetem többi európai liirü professzorának praelectióiról önként mondott le, bizonnyal, mert ugy véli, hogy ezek nélkül is megélhet a budapesti egyetem a valóban fényes mult szerezte tekintélyéből. Alig négy éve, hocjy Alexander Bernát, Be ke Manó, Beöthy Zsolt, Goldziher bnác, Heinrich Gusztáv, Kövesligethy Radó, Marczali Henrik ís Riedl Frigyes neve az egyetemi tanrenden hangos s'óvdl hirdet e azt a klrnyező államok feletti kulturfólényt, amely akkor még valóban megvolt, de amely ma már veszélyeztetve van... Heinrich Ousztáviól a lexikon elárulja, hogy 1845 március 17 én születelt, tehát hetvennyolcadik évében szenderült el az aggastyánok csendes halálával. Pályája íve huszonhat éves korától, amikor a budapesti egyetem magántanára lett, merészen szökött a magasba és ijen fiatalon adatott meg neki a tudomány legmagasabb grádusainak az elérése. 1880 óta tagja az Akademiána'*, azonkívül a legtöbb tudóstársaságnak is, 1905-ben pedig az öreg Szily Kálmán utódja leit az Akadémia főtitkári izékében, aki magas korára való tekintettel lépett vissza és akit most Heinrich Ousztáv mégis megelőzőit a halálban. Álialábin a közvélemény Heinrich Gu'ztávban látta az Akadémia maradiságának a főokát, de hozzátehetjük alaptalanu', mert Heinrich Gusztáv mindig a medernek pártfogója voll, ahogy azt maga is iőbb izben szegezte le hirlapi nyilatkozatokban. Göthe Faustjáról iro't tanulmányai és A uémet irodalom története cimü munkája szerezte meg számára a laikusok elölt a hírnevet, de a ludományos világ Heinrich Gusztáv igazi érdemét a különböző általa szerkesztett és java! «szt személyesen te'eirt szakf olyóiratokban látja. Heinrich Gusztávot, akinek gyászoló csalidját a kondoleáló barátok és tisztelök százai keresik fel részvételükkel, csütörtök délután három órakor temetik az Akadémia előcsarnokából, az Akadémia nagyjainak kijáró gyászpompával. A temetési szertartást Raffay Sándor evangélikus püspök végzi. Merénylet a dublini rendőrség ellen. Néhány nappal ezelőtt az éjjeli őrá eb .n iru.szági szabad csapatok légbe akarták röpíteni a dublini bünügyi rendőrség épületét. Az épület földszintén négy rendkívül erős aknát helyeztek el. Egy akna fel is robbant. Mielőtt a többi felrobbanható'.! volna, a rendőrség parancsnoka megjelent a helyszínen és elvágta az ő-szekötő huzalokat, amelyek nem jól funVc onáltak és ezzel elejét vette a nagy katasztrófának. A felrobbant akna detonációját 20 mérföldnyi távolságra hallották, a környék valamennyi ab'aktábláji darabokra tört és a rendőrség épülete romhalmazzá változott. Emberéletben nem esett kár. Nagyatádi Szabó nem engedélyezi a kiviteli állatvásárt. (-4 Szeged tudósítójától.) Azon a gazdasági éitskezlelen, amely október utolsó vasárnapján folyt !e szigorúan zárt ajtók mögött a városháza tanácstermében., Vass Jenő, a Hus- és Vásárpénztár igazgatója felhívta dr. Schandl Károly földmiveiésügyi államtitkár figyelmét arra, hogy Szeged város ga?dasági helyzetén milyen sokat lendite ie, ha a földmiveiésügyi miniszter Szegedre is engedélyezne kiviteli állatvásárt. Elmondotta a Hus és Vásárpénztár igazgatója, hogy Szeged földre,-i fekvése ugyan nem a legalkalmasabb erre a vélra, mivel délfelé nem nagy az állatkivitel, azonban a város idegenforgalmának növelése szempontjából és a Szeged-környéki gazdák anyagi Érdekébői mégis kívánatos lenne, ha a kormány teljesítené a város kívánságát. Dr. Schand Károly földmivelísügyi államtitkár — aki a tiikos gyűlésen többször a földmiveiésügyi minisz-er nevében válaszolt a megjelent i;azdák panaszaira — megígérte, hogy készségesen támogatja ezt a kívánságot. Válaszában azt is hangsulyozta, hog; a kiviteli állatvásár, aminek technikai akadálya ninc«, mivel személy ssen meggyőződött arról, hogy a közvágóhíd melletti állatvásdrtér erre a célra mindenképen alkalmas, már csak az'rt is engedélyezendő, mivel e^ elsősorban a Szeged-környéki gazdák érdekeit szolgálja. Dr. Sch.ndl Károly államtitkár igéretét örömmel vették tudomásul a titkos gyűlésen megjelent kisgazdák éa az ügyet ezzel teljesen elintézettnek gondolták és csupán a földmiveiésügyi miniszter engedélyéi várták-J Nagyatádi Szabó István földmiveiésügyi miniszter írásbeli válasza nem is késett sokáig, keddtit megérkezett a polgármesteri hivatalba. A válasz meglepő volt, meri a kiviteli állatvásár bizonyosra vett engedélyezése helyett a kívánság teljesítésének rideg megtagadását tartalmazta. DJniését azzal indokolta meg a földmiveiésügyi miniszter, hogy a szegedi kiviteli állatvásárt az állatkivitel nehézségei miatt nem engedélyezi. Ez az indokolás ugyan homályos, mert hiszen a kiviteli állatvásár éppen az állatkivitel megkönnyítését is elősegítette volna, de hát a földmiveiésügyi miniszter döntése ellen egyelőre nincsen föleb'oczés. Szegedi csokor a százesztendős Petőfinek. (4 „Szeged" tudósítójától.) Halovány lá>pir tüzelt mindig az arcán, c?inos, deákos ruha feszült széptermetü alakján azalatt a néhány hónap alatt, mig lelkének öröklött fáklyás lobogása a szegedi piaristák intézetében villogott, Petőfi Zoltánkára a'ig néhányan emlékeznek már Szegeden. Apja, a tündöklő magyar csillag, százesztendeje ragyog az európai égen s kisfia, a magyar sasfiók, oly árván és támaszülanul hervadt el a nagy magyar tarlón, mint egy senk fia. Pedig hogy milyen csodálatosan apja fia volt a gyerek, azt csak a Csényi bácsi tádja legigazabbul. Csényi bácsi aiaolyan elkallódott iróembere a szegedi humusznak. Mellőzik is érthete*!®nül, meg aztán nagyon elhúzódott felette az idő is már. 75 esztendős, egy csomó színdarab, meg novella boldogtalan tuI jdonosának mondhatja magát és azzal dicsekedhetik, hogy egyidőben, ugyanazon redikcióhan rágta a toüszárvéget Mikszáthtal, Gárdonyival, Pósával és Tömörkénnyel. Ami az ifjabb Petőfi szegedi törlénetét illeti, arra a legjobb, sőt talán az egyetlen forrás i$ Csényi bácsi. Most, hogy centennáriumot ünnepelünk az apa fölött, jM esik egy kicsit Zoltánkáról is csevegni. Csényi bácsi osztálytársa volt neki. 1867-ben együtt járták a nyolcadik gimnáziumot Szegeden. Büszke is rá nagyon az öreg. Ujszegedi villácskájában boldogan mesél róla, ezüstös szakái a! körülfont ajkairól kedves epizódok peregnek elö a kalandos életű gyerekről. — A Serház-utcában lakott — meséli — a mai Ipar-utcábau, abban a házban, ahol juhász Gyula született és él. 19 éves, szép gyerek volt. Egymás mellett ültünk a har.nadik padban. Baranyai Zsigmond volt az igazgatónk Gyalókay Ferenc az osztályfőnökünk. Jó j lások voltunk, nagyon szerettük egymást. tiszaparti Rákóczi-kávéházban együtt játszottuk es'énként a piramidlit (régimódi billiárJjáték). Kártyát sohase vett a kezébe. Zoltánka szerelmei. — De nem igen foglalatoskodott a tankönyvekkel sem. Miniig-mindig szerelmes volt. Felsővároson két flamméja volt neki, az egyi. 1-et Ábrahám Liszkának hivták, a másik meg ' egy greizleros lánya volt. De a színésznők marták meg legjobban a szivét. Elsőbben a i primadonnáért vetett lángot a szive, aki a színigazgató lánya volt. Kocsisovszky Borcsáek a N dor-utcában laktak, ma Is megvan még a 1 ázuk. Zoltán szörnyen fült a lányért, mindig ott ólálkodott az^ ablakuk alatt s szorongó szívvel hallgatta a zongoraszót, meg Borcsa i'íző hangját. Azt a kevés verset, amit irt, Borcsához irta. Meg van egy belőlük nálam kéziratban. Ugy szól, hogy: Itt sétálok, itt bolyongok Ablakodnál minden esíe, De aak árnyékodat látom A szobád falán lefestve. Tegnap is, hogy erre jártam, Köszöntem, de nem fogadtad, Pedig ilyenkor a hű szív banatában meghasadhat. — Me-j is szakadhatott volna a szive szegénynek, mert Kocsisovszky Borcsa alig vette észre a kis diákot. Később felesége lelt Molnár Györgynek, a Nemzeti Srinház tagjának é« tnaga ís a Nemzeti Színházhoz került. Zoltán a Nádor-u'ca tuloldi'án vigasztalódott, szemközt Borcsáék ablakával. Egy szép, fekete göndörliaju kóristalány lakott ott, Bercmay Katica. Ennek adta oda bánatos szivét, s ez azután szívesen is vette a szép, fiatal fiu udvarlását. A színésznők közel hozták a színházhoz s mintha atyjának sorsa kisérte volna, végzetszerűen kezdett lelkesülni a szinészpályáért. Színész leszek I — Egyszer a Serház-utcai ház kapuiábso alkalmam volt végighallgatni, amint gyámja, Petőfi Islván, meglátogatván őt, kérdőre voeia: — Hé, Zoltán, hát mi lesz veled, mi atcarsi lenni ? — Színész leszek! — válaszolta a fiu. — Akkor nem kapsz tőlem egy krajcárt se többet, — kelt ki dühösen a nagybátyja, mire Zoltán kihúzta magát és önérzetesen vágta oda: — Nem is ketl! Petőfi István erre belenyúlt a bukszájába s odaadott a fiúnak r.íhány szá; forintot. — Itt van a pénzed, nem ismerlek többt — mondta s bucsu nélkül hagyták el egymást. Ettől az időtől fogva még inkább a színészetnek élt a fiu s terveinek legelevenebb táplalója Bereznay Katica volt. Ne tessék az apámat bántani.! — Érdekes, hogy az apjáról soha, vagy nagyon keveset beszélt. Jenkinek sem dicsekedett vele, de annál önérzetesebb volt rá. Egyszer Csaplár Benedek, latin-görög tanár felszólította felelni — Kérem 6zépen, nem készültem — mond'a i Zoltán. 1 — Tudom, — felelt tanát" — apáddal egy oskolába jártam. Ugy tézöm fiam, hegy te majmolod az apádat. — Ne lessék az apámat bántaniI — replikázott dühösen a fiu s megfogta a ka'apját. — Alászolgája, ide se jövök többet! — Nem is jött, — fejezi be Csényi bácsi — kimaradt az iskolából. Néhány nap múlva elhagyta Szegedet. Debrecenbe ment — színésznrk. És magával vitte Bereznay Katicát... Petőfi Zoltánka Szegeden töltötte rövid életéne; legszebb hónapjait. Debrecenben betegeskedni kezdett, arcán kicsattant a tüdővész lázrózsája. Felgyalogolt Pestre, ott még megláth itta az anyját, aztán elhervadt egy kórházban olyan gyorsan, olyan elhagyottan, mint egy senkifia ... Pór Tibor. Házat, földbirtokot, üzletet venni és eladni minden időben lehet t» HUH ÉR ~W C D ()RSZ I^LDBIRT BIR-ILTA| ENI IWI BL Mm E. II délyczett ingatlanokat közvetno irodája által Szegeden, Bástya-utca 19. Telefon 17-50 tö