Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-04 / 191. szám

SZEGED hivja, amelynek feladala lesz foglalkozni azzal az anyaggal, amelyet a minisztertanács a nyomor enyhítése érdekében előkészít. Az ellenzék a kormánynak erről a szándékáról semmiféle értesiiist nem kapott és igy a kormány kez- oiödikén tartja Debrecenben ahol ez~aík*lomdeményezését várja. A drágaság leküzdésére maI Hegymegi Pál mind beszámoló irányul Bud közélelmezési miniszter törvény- szédet. A nagygyűlésre eKri öt S Gyula javaslala is, amelyet sürgősen a nemzetgyűlés \ Rassay Káro^To^A ZoíiS és Györki[ Imr!.' m ' • • • • r . > . Szeged, 1922 november 4. A márka katasztrófája. A berlini devizapiacon ma ujabb katasztrófális hausse volt. A mai nap eseményei sokban emlékeztetnek a bécsi hausse napokra, azzal a különbséggel, hogy a deviza áremelkedések tempója itt még messze felülmúlja a bécsi tempót. A jóvátételi bizottság eddigi tárgyal isai nem sok reménnyel kecsegtetnek. A pénzügyi körök véleménye szerint csak a francia javaslat kerülhet elfogadásra, atyely szerint a birodalom aranykészletét használják fel a márka stabilizálásának céljaira. Ez a javaslat a márka sorsát t:ljesen megpecsételte és Berlinben ma már kilátástalannak találják a helyzetet. A jóváíételi bizottság angol tagja, B.adbury nyilatkozott a Chicago Tribüné egyik munkatársa előtt és elmondotta, hogy a jóvátéieii bizotíság munkássága elé Németország e pillanatban semmi akadályt nem gördít. A kancellár és a kereskedelmi miniszter egyaránt azon munkálkodik, hogy a jóvátételi bizottságnak bepillantást nyújtsanak azokba a tervezetekbe, amelyek a márka stabilizálására vonatkoznak. A márka stabilizálása nemcsak azért fentos, mert további árzuhanás esetén Nimetoiszág teljesen Ausztria sorsára juthatna, de azért is, mert a jóvátételi bizottság tárgyalásainak ez az alapja és első feltétele. Bradbury azzal a gondolattal foglalkozik, hogy inditványt nyújt be a bizottságban, amely szerint a jóvátételi bizottság tartsa üléseit állandóan a német fővárosban, hogy ilyen módon közvetlen benyomások alapján bírálja el a német pénzügyi helyzetet és a némelek teherbíró képességét. Nyilalkozalát Bradbary a következő szavakkal végezte: n\ legnag/obb türelemre van szükség." A pánikszerű devisahausse és a márka katasztrófáid esése ma Berlin legnagyobb szenzációja. A mirkának nigy zuhanása Nímetország pániüg/i és politikai helyzeiének szomorú tükre. A márkának már nincs keletje Berlinben, de sehol másutt sem. Mindenki igyekszik menekülni a német pénztől, a német kormány P-dig kénytelen a jóvátétel céljaira devizákat vásároini és sjaporitani a bankjegyforgalmat. Felíünő jelenség, hogy Berlinben és álfaiában Németországban a drágaság nem tart lépést a márka elértéktelenedésével és az idegen valuták emelkedésével. Az árak nem szöknek olyan magasra, mint azt a márkakurzusok folytonos hanyatlása köve'keztében várni lehetne, azonban egybehingíóak a vélemények arról, hogy Berlin pénzügyi és politikai körei nagy aggodalommal néznek a tél elé, nemcsak azért, mert mégis attól tartanak, hogy a drágaság otl is nagyobb arányokbin következik be, hanem azért is, mert mindkét oldal szélső politikai pártjai Németország pénzügyi és gazdasági összeomlásából merítenek erőt arra, hogy ujabb harcot kezdjenek a hatalomért. A német márka a mai londoni tőzsdén még , az utolsó napi események után is erősen zu| hant. 21400 márka u'án a tőzsde folyamán 24500 márkát lehetett kapni. A francia frank követte ezt az értékcsökkenést. A szultán detronizálása. A budapesti Uj Nemzedék írja* A Chicago Tribüné jelentése el apján az egész sajtót bejárta az a hir, hogy az angorai nemzetgyűlés a szultánt detronizálta Ez a hir a valóságnak nem felel meg. A valóság a következő: Az angorai nemzetgyűlésen tényleg szóba került a szultán elmozdítása. Riza Nuri bég azt javasolta, hogy a szultánt mentsék fd a világi jogkörétől, különítsék el a világi és egyházi halaimat. A szultán igy csak kalifának maradna meg. Ezt a javaslatot Kemal pasa is támogatta. Ebben a kérdésben azonban megegyezés nem jött létre és elhatározták, hogy a kérdést parhmenti bizottságnak adják ki jelentéstétel végett és csakis a bizottság véleményadása u'án döntenek. Ezzel szemben mai távirataink következőkép szólanak: Angóra, nov. 3. A nemzetgyűlés kijelentette, hogy az ottomán császárság megszűnt létezni és az angorai nemzetgyűlés lép örökébe. A nemzetgyűlés ugyanekkor egyhangúlag a következő törvényt bocsátotta ki: 1920 március 16. óta egyszersmindenkorra a nemzet kormányzása a nemzetgyűlés kezében van. Más kormányformákat nem ismerünk el. A kormány a konstantinápolyi uralomhoz hasonló személyes uralmat nem fog elismerni. A kalifátus megmarad az ottomán-hizban, azonban a nemzetgyűlés fogja ezt a herceget kijelölni, akinek jelleme és erkölcsi tulajdonságai erre az állásra méltók. A négy havi előleg, meg a munkásbiztositó orvosok. A posta kezdte és most a munkísbiztositó folytatja. Hogy ki fog még következni, azt nem annyira az idő, mint a kur.us rejtegeti méhében. Kötelezhető tehát minden munkaadó, mondja az ujszülölt rerdelet, hogy az augusztusban fizetett járulékok négyszeresét kölcsön adja a munkásbiztositőnak. Valamennyivel mt>«t mégis kimélete ebb a kormány, mint amilyen akkor volt, amikor a postának „szerzett" majdnem hasonló módon szintén nagyon olcsó kölcsön*. Most pontosan konkretizál a visszaadás módozatiit, még hozzá a körülményi.khez képest enyhén, mert elrendelt, hogy viszont a munkásbiztositó 1923 április 1 én kötetes a kölcsön visszafizetését megkezdeni és négy egymásután következő elsején való egyenlő törlesztéssel befejezni. A kereskedők és párosok joggal borzadhatnak meg az ilyen rendeletek olvastán. A tőkeszegény vállalatok bizonyára azokra a kölcsönökre gondolnak, amelyeket ők „élveznek", egyáltalán nem kamatmentesen, hanem jóval a nyolc százalék fölölt. Ezzel azonban nálunk legföljebb az ördög törődik, akinek e téren oly nagyok a sikerei, hogy nemsokára egész kereskedelmünket és iparunkat elviszi. De ettől függetlenül is, még e furcsa korszak sok furcsasága között is, egészen furcsa, ha rendszerré válik, hogy rendeleti uton lehet kölcsönt kierőszakolni a polgárok egyik-másik rétegétől: az utóbbi években mindig a kereskedőktől és iparosoktól. Sokkal célszerűbb és megnyugtatóbb, azonkívül a klauzikus jog alapelveivel is összeegyezhthetöbb lett volna, ha a kormány valami máB, inkább magánjogi uton igyekezett volna a munkásbiztositókat egy rövid lejáratú és kedvező feltételű kölcsönhöz juttatni. Azok, aki< érdekeltek, most már csak azzal vigasztalódhatnak, hogy a munkásbiztositók kíméletesen fognak a nyert felhatalmazással élni és a kOlc önt csak addig a mértékig veszik igénybe, ameddig feltétlenül és elodázhatatlanul szükségük van rá s csak azoktól a cégektől, amelyek bebizonyilhatólag tőkeerősek. Sok szóbeszéd tárgya lesz a rendelet egy má:ik intézkedése is, amelynek az orvosi prak6zi» kérdésével van szoro3 összefüggése. Az évi vjgy havi fizetéssel alkalmazottak közül ugyanis munkásbiztositási kötelezettség alá esnek december 4-ike után mindazok, akiknek a munkabére nen haladja meg az évi 240.000 koronát, azok pedig, akiknek fizetése az évi 360.000 koronát nem haladj. iu', önként biztosítottak lehetnek. Szó sincs róla, havi 20, vagy 30.000 korona a mai viszonyok között olyan szerény összeg, amelyből nem telik olyan b5ven, mint kellene, amikor szükség van rá, se orvosra, se patikára. Az átlagos havi fizetések mégis a legritkább esetben haladják meg ezeket az összegekel, ugy hogy o legtöbb tisztviselő munkásbiztositó tag lesz, még pedig inkább kötelezettség alapján, mint önkéntesen. Az orvosok éppen Szegeden megnyirbált prakszisát ez nagyon érzékenyen érinti, különösen, ha hozzászámítjuk, hogy köztisztviselőknél viszont olcsó háziorvosi szolgálatot kötelesek a doktorok vállalni. Lassankint egész rendszer épül ki, amely olyan, mintha a közegészségügyet államosították volna, vagy készülnének államosítani. Ez egyelőre elvi kérdés, tehát még beszélhetünk róla, de az orvosok dilemmáján mindenesetre segíteni kell. Ha a kormány körorvo3i funkciók alá tereli a polgárok zömét, viszont a köztisztviselők számára az orvosok prakszisából kér kölcsönt, ahelyett, hogy a tisztviselők nevében ő fizetné meg az orvosokai tisztességesen, akkor adjanak legalább a munhásbiztositó, kórházi és egyéb orvosoknak rendes fizetést, hiszen Szegeden például hivi 5000 koronája van egy munkásbiztositó orvosnak. Ez szégyenpénz és szégyen tovább beszélni is róla. És szégyen fentartant. Hogy pedig ne csak a kereskedőknek és iparosoknak, hanem az orvosoknak is nyujtsunk kis vigaszt, mondunk még valamit. Ónként biztosítottja kevés lesz a munkásbiztositónak. Az önként biztosított — tehát az, akinek a fizetése meghaladja az évi 240.000 koronát, de nem haladja meg a 360.000 koronái — ugyanis maga köteles fizetni az egész járulékot, ami hetenkint pontosan 318, így egy évben 16.536 korona. Ennyi pénzért még a szegény ember is háziorvost tart inkább és maga fizeti a gyógyszertárt. Az európai vasúti konferencia. Az európai államok vasúti közlekedési konferenciáján délszláv részről azt kívánták, hogy uj gyorsvonatot állítsanak be Berlin és Belgrád között Budapesten át, amely Szófián keresztül Konstantinápolyig meghosszabbítható. Szó volt a tegnapi ülésen egy közvetlen kapcsolatról Cseh-Szlovákia és Jugoszlávia között. A közvetlen vasúti kocsit, amely egy év óta Belgrád és München közölt közlekedik. Frankfurtig fogják járatni. A zágráb—berlini közvetlen kocsi, amely Budapesten keresztül közlekedett, Prágáig és Münchenig .og közlekedni. Budapesten csatlakozó kocsit kapcsolna* Zágráb, illetve Scu arí felé, a berlin—bilgrádi vonathoz. Szó van továbbá közvetlen kapcsolat létesítéséről Belgrád— Varsó él Belgrád—Bukarest közötl. Budapesten a páris—bukaresti keleti express csatlakozás! kap Belgráddal A Simplon-express közlekedési idejét megrövidítik, amennyiben a vonatok Szerbia területén az eddiginél nag/obb sebességgel járnak. Felemelik a színházi helyárakat. A szinfloyi bizottság péntek délutáui ülésén Palágyi L.-.ios színigazgató bejelentette, hogy hétfőtől kezdve 20—22 százalékkai felemeli a színházi helyárakat. A helyáremelést azzal indokolja a szin gazgató, hogy műszaki személyzet fizetését 25, a müvésJ személyzetét p;dig 15 százalékkal fel kellett emelnie. Ezzel együtt azt is bejelentette a szinügyi bizottságnak Palágyi Lajos, hogy november 11-én megkezdi az éjszakai előadásokat. Ilyen éjszakai előadások 10 órai kezdettel minden szombaton lesznek és ezeken a napokon a rendes előadás hét órakor kezdődik. Az első éjszakai előadáson a „Nincs-e valami elvámolni való" cimü francia bohózatot mutatja be a társulat a .Horthy-akció" javára. Bemutatta még a szinigazgató a szinház jövő heti műsorát is, amelyen a Névtelen asszony, az Ártatlan Zsuzsi és a Cserebere szerepelnek. Itt említjük meg. hogy ma, szombaton az újságírók Görbe éjszakájára való tektntettel hét órakor kezdődik a színházban az előadás.